Már csak négy napunk maradt, úgyhogy elindultunk Sydney felé. Úgy terveztük, hogy a parton megyünk végig, de végül is az annyira lassú volt, hogy inkább az 1-es úton mentünk több kitérővel a partra.
Az első ilyen kitérő volt Byron Bay.
Amikor a világítótorony körül sétáltunk, kiderült, hogy ez Ausztrália legkeletibb pontja, ha a különböző kisebb szigeteket nem vesszük bele.
Innen már nem volt messze New Italy, ahol az útikönyv szerint van egy múzeum az olasz betelepültekről. Mivel volt ott egy láda is, gondoltam, hogy pont jó lesz megállni egy kicsit és valami jó kis kiülős helyen kávézni a ládázás után, ahogy ezt egy olasz városban szokás.A múzeumot láttuk, amikor lekanyarodtunk a főútról a ládához, de gondoltuk, hogy majd a város után megnézzük. Egy poros földút mellett, ronda ültetett eukaliptusz erdőben a láda könnyen megadta magát, meg két farmot is láttunk, de város az nem volt egyáltalán. Itt megint a „mi a francnak jöttünk ide” érzés kezdett volna eluralkodni rajtunk, amikor előugrott az erdőből ez a kengurumama a zsebében a kölykével.
Majd két hatalmas ugrással átugrott a kocsi előtt az én oldalamra és megfordult, hogy előről is jól lehessen fényképezni. |  |
Ettől mondanom sem kell, hogy nagyon jó kedvünk lett, mert már nagyon sok kengurut láttunk, de olyat egyet sem ahol a kicsi így a zsebből nézelődött.
A végén még az igazi olasz capuccino is összejött, mert a múzeumnál volt egy kávézó.A következő láda, amit megkerestünk, az a változatosság kedvéért egy skót városban, Maclean-ben volt. Ez a városka nagyon ad a skót hagyományokra, a villanyoszlopok alja a különböző skót klánok színeire van festve. Maga a város pont olyan volt, mint a többi, de a jópofa volt a sok színes skótkockás oszlop.
A mikroláda fönt volt egy domb tetején, szép kilátással a folyóra meg a cukornádültetvényekre.
Ezután az egyes út kiment majdnem a part mellé. Woolgoolga-nál akartunk kempinget keresni, de annyira lógott az eső lába, meg még nem volt túl késő sem, hogy inkább továbbmentünk.
Ez nagyon jó döntés volt, mert egy csodálatos helyet találtunk később Moonee Beach-en.A kemping mellett volt egy pataktorkolat. Amikor késő délután megérkeztünk apály volt. Rá akartam venni Lilit, hogy nézzük meg, de mire elindultunk volna megint eleredt az eső. Lili annyira nem bánta, mert korlátlan ingyen wifi volt a kempingben, így végre játszhatott egy kicsit a számítógépen.
Én hajnalban fölébredtem a papagájok rikácsolására, úgyhogy fogtam a fényképezőgépet és lementem a partra. Ez a látvány fogadott:
A fák között meg ilyen papagájrajok cikáztak hangosan veszekedve.
A gyönyörűségek betetőzéseként reggeli után megkerestük a közeli kis félsziget csúcsán lévőEz végre egy igazán jó láda volt, nem hazudtolta meg a nevét. Menni is kellett hozzá egy kicsit és a környezete és a kilátás is lenyűgöző volt.
Erre a napra beterveztünk még egy koala rezervátumot Port Macquarie mellett. Koalát szabadban elég nehéz észrevenni, mert fönn van a fa tetején. Egyszer láttunk az út mellett fölfelé néző meg mutogató embereket, de meg sem álltunk, mert a fák legalább húsz méter magasak voltak. Sikerült pont a bemutatóra odaérni. A fák tetején összegömbölyödve alvó mackókban elkezdett működni a megszokás és három előtt pár perccel mindegyik fölébredt. Ezt nem nagyon értem, hogy hogy sikerült beléjük nevelni. Azt még érteném, hogy fölébrednek mert most kapnak kaját, de ezek úgysem esznek mást csak eukaliptuszlevelet, az meg ott van körülöttük egész nap.
Azt olvastam, hogy a koala az egyik legbutább állat az összes közül, mert az amúgy sem túl energia dús eikaliptuszlevél még ráadásul mérgező is, az energiájának és az agykapacitásának a nagy része arra megy el, hogy méregtelenítsen. Valószínű ezért, én azt hittem, hogy ezek olyan lassú állatok, mint a lajhár. Pedig egyáltalán nem, amikor végre fölébredtek viszonylag gyorsan mászkáltak, és egész elképesztő akrobatamutatványokat voltak képesek.
A koalasimogatás után jött a kenguruetetés. Be lehetett menni a kenguruk közé. Két manccsal fogták a kezünket, amíg ki nem ették az összes kukoricát a tenyerünkből.
Itt lefelé a parton végig esett az eső, illetve valahogy mindig akkor állt el, és sütött ki a nap, amikor meg akartunk nézni valamit. Így eddig tulajdonképpen nagyon szerencsések voltunk, viszont innenSydney-ig majdnem végig esett, ezért éppen csak aludni álltunk meg egy felejthető helyen majd másnap ledöngettünk Sydneybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése