Írta: Imelda
Beküldte: Csuhás
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ládika... Ez a sunyi kis dobozka egy szikla mélyén búvott, ott rejtőzött naphosszat az arrajáró kesserek nagy-nagy örömére... élt a nagy világban két setesuta ládavadász, kik egy gyönyörű koraőszi este azon kapták magukat, hogy egyszerűen nem tudnak még hazamenni, muszáj ezt a sunyibúvós ládikát felkeresniük...
Az új terepjáró sem vetett ellen egy kellemes esti sétának, így egészen a ládika közeli utakra röpítette őket... mindössze hatszáz méter járóföld maradt a két ládabúvárnak a cipőkoptatásra, s egy ekkora útra csak a GPS és az elmaradhatatlan útitársak - Sony és Olympuska- kísérték őket, hogy ők is jól körbe nézhessenek naaagy lencseszemükkel ezen a csudahelyen...
Szívták is a sok csudát magukba mind a négyen, láttak tölgyest, hegyet, naplementét; leltek ládát, egymást, s sok szép csudát... s mire mindent körbegyönyörködtek, belogoltak, azon kapták magukat, hogy sötét dereng köröttük... GPS-ke egy újabb visszautat agyalt ki, a többiek bíztak megérzésében, s elindultak lefelé a hegyoldalban... egyszer csak Csuhás - mert ugye Lámpáék népes családja a kocsiban pihent, nem volt kedvük a keresőkkel jönni - a sötétben egyszer csak elveszítette az egyensúlyát, de egy erős fogódzófa az utolsó pillanatban még akadt - s Csuhással együtt dőlt be a hegyoldalba... kis jajjgatás ide, nagyobb nyögés oda, s a medveforma Ládász ismét útra kelt... okos ember saját kárán tanul, s a hátsóból az első zsebébe plántálta a PDA-t, jobb azt mégsem összetörni... a GPS erős háza pedg bír egy kisebb popsira esést - de NEM! A szegény GPS oly' ehanyagoltnak érezte magát, hogy gyengeségét bizonyítandó a következő seggrecsüccsnél össze is tört annak rendje s módja szerint.
A két emberszabású kereső mellett immáron csak a fényképezők és a PDA állottak őrt, valljuk be nem sokat segítve a sötét erdő mélyén... de Csuhás kesser nem szontyolodik, s feltalálja magát gyorsan földjegyű bak lévén: képet keres világosat, LCD-n az mutat utat... jobbra kell csak tartani, mást nem is kell csinálni... de aztán a vadháló, az ösvények, a sötét, mint szövetségre léptek, s mind távolabb vitték az elanyátlanodott keresőket elárvult terepjárójuktól... eltelet egy, eltelt kettő s lassan a harmadik óra is, de a helyes utat nem lelhették többé az éj leple alatt... nem maradt más hátra, mint az előre - a kutyaugatás irányába, s a derengő fény felé... útjukat állta még a budakeszi vadaspark, majd összehozta a jósors olyan rendes emberekkel egy közeli étteremben, akik közölték, telefon a határban sem, még ha fizetni tudnának, akkor sem... s ugyanilyen segítőkész volt az éjjel-nappalis helyi urfika is Budakeszi szívében, egyetlen információt azonban hozzájuk vágott: a szemközti fülke sem működik... no ez is téves volt hál' Istennek, s egyetlen reményük maradt a hideg éjaszkában: Mihul, kit segítőkészségéről ismertek már régen, s jól... Igazi nemes lelkű Kesser ő, nem értetlenkedett, nem akart tudni mindent rögtön balgaságukról, s a segítségükre siettet, s a tetthelyre fuvarozta a két balga kessert, megmentve őket egy csúnya megfázástól :o(, s egy romantikus éjszakától a vadetető szénájában :o) Köszönjük ezúttal is a segítségét,s reméljük ekkora butaságból soha nem kell kisegítenünk Őt:o))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése