KESSERSZTORI: GeoKék (ID24)

2008. szeptember 13.
GeoKék 10. szakasz, 2. nap
A túra 36. napja
Vértes: Gánt - Csókakő
9 + 1 fő, 19km

A reggeli közös indulásról lemaradtam, mert a busz túl későn ért Gántra, a két órával korábban érkezővel pedig nem akartam utazni, mert tudtam, hogy egyedül gyorsabb tempót tudok majd diktálni, és hamar utolérem a csapatot.

Körülbelül 4 kilométer megtétele után meg is pillantottam őket, pont mielőtt beértek az erdős részre. Nem tudták, hogy jövök, mert nem szóltam előre senkinek, így aztán egy picit meg is lepődtek a hátul lévők, amikor látták, hogy valaki videózza, vagy esetleg célba veszi őket.

Először csak egy rövid szakaszon haladtam velük, mert a völgyben kanyargó úton hamarosan elértünk a meredek domb tetején lévő GCRedl láda vonalába. Mivel felfelé vezető ösvényt nem láttam, toronyiránt elindultam a dombtetőre. Nagyon meredek volt, és az avar is csúszott, aminek az lett a következménye, hogy hasra estem kezemben a kamerával. Az eséstől a kamera ideiglenesen elvesztette a fókuszáló képességét. Ezt csak később vettem észre, amikor már a felfelé mászás felén túl voltam.

A tetőn gyönyörű látvány és leírhatatlan nyugalom fogadott. Rövid gyönyörködés után megkerestem a ládát, majd rohantam a csapat után.

A videón szörnyen lihegek, de az én koromban hegynek felfelé, sietve…

A rohanásnak az lett az eredménye, hogy elfelejtettem megnézni a jelszót. (Azóta már Janó elárulta. Köszönöm a segítségét!)

A rohanás is csak addig tartott, amíg leértem a domb aljába, mert ott tudatosult bennem, hogy a sietős „hegymászás” teljesen elvette az erőmet. Azt hittem, hogy délig sem leszek majd képes utolérni a többieket, de szerencsére ők sem haladtak gyorsan, mivel többségük előző nap már legyalogolt 30 kilométert.

Amikor végre ismét együtt haladtam a csapattal, akkor zferke és Hajo megbeszélték Janó vértesi rejtéseit. Ebből egy részletet videóra is vettem. Látható továbbá egy tapintatból meg nem nevezett mezítlábas túrázó, akinek az előzőnapi gyalogláson szerzett vízhólyagjai lekényszerítették a bakancsot a lábáról. Éva pedig medvékről elmélkedik zferkével. :)

Az út több pontján is haladtunk el szederbokrok mellett, amit rajtam kívül mindenki örömmel fogadott. Mikor megjegyeztem, hogy túl finnyás vagyok ahhoz, hogy megegyem, akkor Éva megemlítette, hogy a legalsókat valóban nem ajánlatos elfogyasztani, mert azt még a háromlábon álló róka is elérheti. Ha jól emlékszem, akkor azt is mondta, hogy a rókavizeletben olyan jópofa dolgok vannak, amik megölik a vörösvérsejteket. Lehet azonban, hogy keverem a dolgokat, mert csak emlékezetből írok, nem jegyzeteltem.

Időközben megérkezett a pontosítás Évától:

A rókának az ürüléke fertőz és ezért a talajszint közelében lévő gyümölcsöktől akár az Echinococcus multilocularis nevű galandféreg petéit is össze lehet szedni, az azokból kikelő lárvák pedig egy igen rosszindulatú, a belső szervekben hólyagképződéssel járó betegséget okoznak.
A vörösvérsejtszéteséssel járó kórság pedig a babesiosis, ami kutyákra veszélyes és kullancsok terjesztik.

Az út meglehetősen sík terepen haladt, igazán nem volt megerőltető. A videón az egyetlen komoly akadály leküzdése látható. Ha jól figyelsz, azt is megláthatod, ki volt mezítláb.

Állatokból elég nagy hiány mutatkozott, mert csak egyszer láttunk őzet egy pillanatra az erdőben, később meg egy béka állta az utunkat.

A csapatunkban is volt egy négylábú, akit Barnabásnak hívnak. Próbáltam olyan felvételt készíteni a felettébb jámbor kutyusról, amire büszke lehet gazdája. Voltak pillanatok, amikor igazán kitett magáért: figyelt, futott, barátkozott. Rá akartam venni Évát, hogy kapja fel a blökit, de kerekperec elvetette a javaslatom.

Még egy rögtönzött geocaching-etikai értekezletre is sort kerítettünk a jelenlévő kesserekkel. Az történt, hogy felhívott Kessinger Pál, mert volt a birtokában egy mozgóláda, de nem volt nála sem GPS sem fényképező. Azt kérdezte, hogy betársulnék-e a rejtésbe. Megbeszéltük, hogy majd hívom, ha hazaérek a túráról.

Hirtelen arra gondoltam, hogy kivisszük a ládát, lefényképezem a rejtést, és visszahozom magammal a dobozt, amit csak K. P. jelentene be rejtőként, én pedig „megtalálnám”, mert van egy hely Zalában, ahova régóta szeretném elrejteni ezt a Szellemjáró Geoládát.

Megkérdeztem a többiek véleményét, mivel éreztem, hogy nem teljesen jó ez a megoldás. Gyorsan és finoman közölték velem, hogy így „megtalálni” a ládát nem lenne fair.

Tehát, amikor délután hazaértem a túráról, akkor közösen elrejtettük Palival, és én is logoltam egy rejtést. Zalába már nem vihetem a ládát, de majd csinálok az ötletemből egy hátborzongató játékot a GPSGames.hu-n.

Szombat lévén, csak egyetlen fakitermeléssel ügyködő motorfűrész hangját lehetett hallani.

Szembejövő túrázó csapatot is csak egyet láttunk Csókakőig. Ott azonban volt bőven sétálgató, nézelődő turista. Hátulról, a jól kiépített lépcsőkön közelítettük meg a várat. A klip Hajo szépen kidolgozott túra-vádlijával nyit.

A geoládát és benne a GPS-t, flottakövetőt cipelő zferke és a Drink Team tagjai nem jöttek fel a várba, mert a jelzett út a völgyben halad tovább. Velük a vár alatt lévő parkban találkoztunk, miután a többiek megcsodálták a kilátást a várból, én pedig megkerestem a GCCsok ládát, és a ládában talált TB-t magamhoz vettem.

Hajo is feljött a sziklák tetejére, így lefelé menet videóra vettem, amint nem éppen a legkönnyebb úton jön le előttem a köveken.

A parkba érve sikerült elkapnom egy párbeszéd végét. Háromszor is lejátszom az elhangzott kulcsszót, mert nehéz megérteni.

Ha nem sikerült kihallani a szavakat, akkor segítek:

Férfi: „…menjünk le a kocsmába”
Nő: „…menjél le anya”

Mielőtt bárki alkoholos italok nagyszámú elfogyasztásának fontolgatására gondol, gyorsan megjegyzem, hogy a falu kocsmájába azért kellett bemennünk, mert ott őrzik a két pecsétet hétpecsétes lakat alatt!

Végezetül zferke és végre kék bemutat néhány, a túrához tartozó, tárgyat és gyakorlati fogást. A fogkefe azért fontos tartozék, mert ezzel lehet kitisztítani az eltömődött pecséteket. A videó végén pedig látható, hogy hova került zferke hatalmas hátizsákjának tetejéről a műszereket tartalmazó geoláda.

Kellemes társasággal gyönyörű időben és környezetben tölthettem néhány órát. Köszönöm nekik és a szervezésben tevékenykedőknek ezt az élményt.

Külön köszönet Hajo-éknak, amiért a túra végeztével hazafuvaroztak Fehérvárra.

Túratársaim egész idő alatt vagy a hátamat látták, vagy a szememre nőtt videó kamerát