Két "kesserkutya", Bella és Kyra

Imádom a kutyákat, ezért várható volt, hogy előbb-utóbb ők is sorra kerülnek. Sőt, a képek szerkesztésével, vagdosásával is sokkal több időt töltöttem, mint általában. :)
Most
Kyra mesél a kutyáiról.


Fotók: Qtatom és Kyra


-Hány kutyával jársz kesselni?

1 fő malinois (belga juhász), 8 éves szuka , Bella


1 fő amerikai staffordshire terrier ("rettenetes harcikutya"), 6 éves szuka, Kyra

Melegebb időben, vagy hosszabb távra inkább csak Bella, mert jobban bírja a fizikai terhelést.
Drive-in ládák, városi ládák esetén inkább otthon hagyom őket.
A lányokkal a Nagy-Péter Mennykőnél
A lányokkal a Nagy-Péter Mennykőnél

-Mikor mennek veled?

Túrázós, hegyi sétás, vízpartos ládázáskor, ahol vélhetően nincs nagy tömeg, illetve ha nincs túl nagy hőség. Városi többállomásos multikhoz, műemlékekhez, templomokhoz, illetve erősen frekventált helyekre nem viszem őket, nincs értelme a kocsiban hagyni, vagy kikötve várakoztatni, és ilyen helyeken több a konfliktushelyzet is.

-Tudják előre, hogy kirándulni indultok?

Természetesen a sportruházat és a hátizsák látványa számukra egyértelműen jelzi hogy "nagy séta" következik. Nagy sporttáska pedig valószínűleg Bükköt vagy a Gömör-Tornai részt jelenti. Ezenkívül az állati 6. ösztön csalhatatlan, vigyázni kell arra is, mit mondunk, mert gyakran még csomagolás előtt rájönnek, mit tervezünk, Bella pedig különösen pörgős és indulásig azon izgul, hátha otthon hagyjuk.
Egyértelműen tudja, hogy bakancs esetén túra, futócipő esetén futás várható, ugyanígy meg tudja különböztetni az anorákot és a futónadrágot is, illetve felismeri a fürdőruha-törülköző kombinációt és nyilván a bicaj-pumpa is sokatmondó.

-Milyen plusz előkészületet kell végezned miattuk?

Semmi különös, egy flakon víz nekik egyedül a plusz teher, illetve oltási papírok, kutyaútlevél (ha határátlépés is várható). Teljes felszerelésben köd eseténHosszabb útnál előre kell számítani több megállásra, itatásra, nem árt eltervezni nyáron nagy melegben előre, hogy akad-e fürdési lehetőség nekik útközben. Többnapos utazásnál vagy kirándulásnál kiszámított a kutyaeledel mennyisége, tálkák, esetleg pléd szükséges.
Ha köd, sötétség várható vagy sűrű erdő és vadászveszély, akkor az erre a célra beszerzett rendkívül csinos zöld fényvisszaverős kutya - kukásmellényt is visszük. :-)

-Hogyan utaztok?

Bella a kocsi csomagtartójában, a kalaptartót levéve. Általában végignézelődi az utat, szemez az autósokkal, és ugatja az utcákon a kutyákat. Kyra a hátsó ülésen, pléden utazik, egy darabig figyel, de 15-20 perc után elalszik, és többnyire átdurmolja az unalmas autóutat.

Bella utazóhelye

Kerékpáros menet esetén - ez csak Bellával - természetesen a bicaj mellett fut szabadon, vagy hámban, eddigi rekordja 60 km volt egyhuzamban a Bükkben, folyamatos futással. A Nagymezőre felfelé tekerve ő hámban húzott, a bükki bicajosok irigykedtek is a láttán. :-)

Ha akad futva megközelíthető láda, annak nagyon örülünk, bár ilyen esetben ő ritkán fárad el, hiszen ha én futok, ő épp csak üget.

-Szájkosár, póráz?

Mivel évek óta vidéken élünk, és emberektől távol, töltésre, erdőkbe járunk sétálni, így nagyon ritkán használunk szájkosarat, ez csak állatorvoshoz menet kerül elő. Túrázáshoz sem viszek, hiszen nincs rá szükség, igyekszünk elkerülni a problémás helyzeteket, de eleve barátságos kutyák, tehát ha senki nem támad rám a túrabotjával, kizárt hogy a kutyáim "akcióznának". Hozzá kell tennem, hogy kiképzett, fegyelmezett, engedelmességi és munkavizsgával rendelkező kutyák. A póráz mindig nálam van, de Bella esetében terepen ritkán használom, hiszen nem azért viszem a természetbe, hogy másfél méteren rángassam. Ő keményen megtanulta, hogy a vad tabu és sérthetetlen, így nyugodtan el lehet engedni, ha szagot fogna, azonnal visszahívható. Kisebbik kutyámban erősen dolgozik a terrier-vér, így vadban gazdag helyeken egy 15 méteres hosszú pórázt használunk, így a mozgásban sincs korlátozva, de mégis kontroll alatt tartható, ha túl nagy a kísértés.
Természetesen, ha emberek között mozgunk, mindkét kutya pórázon jön, de inkább a békesség kedvéért, mintsem biztonsági okokból, hiszen el kell fogadni, hogy az emberek nem mind kutyakedvelők. Ettől függetlenül a legfegyelmezettebb viselkedés esetén is adódott már rá helyzet, hogy belénk kötöttek a kutya miatt.
Ezenkívül azért sem árt a pórázt elvinni, mert amolyan Snake-es ládák esetén inkább fához kötöm a kutyákat, amíg a ládával ténykedem. :-)

-Viszel nekik kaját, innivalót az útra?

2 liter friss vizet mindig viszek az útra, illetve ügyelek arra, hogy legyen közben kút, forrás vagy patak. Kaját egynapos túra esetén nem viszünk, de fejenként egy Sport szelet jár nekik, illetve általában úgyis kapnak a mi kajánkból, legyen az szendvics, csoki, vagy banán.
Többnapos kirándulás esetén több kiló Acana kutyatáp utazik velünk.

-A láda keresésében is részt vesznek?

Tudatosan nem, de adódott már rá
----Bükk a Gulicskáról
helyzet a GCIZGI-nél a Nagy Milicen, hogy Bella hamarabb felfedezte a HECT nyomait előttem, és jelezte, hogy egy bizonyos fatönknél valami van. Ez persze az akkori nyirkos időnek és a vastag avarnak volt köszönhető, hogy nyilván jobban tudott a HECT - szag konzerválódni. :-)
Valamint saját ládák karbantartásánál Bella pontosan tudja a rejteket és többnyire előre odamegy.

-Beleszimatolnak a ládába, rejtekbe?

Így van, bizonyára így lassan 5 év után még mindig képtelen megérteni, mit művelek a ládával. Miután benne matatok, többnyire beleszimatol, és a rejteket is jó alaposan megnézi. Mivel szeret ásni, néha vigyáznom kell, ne tágítsa ki a természetes üregeket, hiszen nehezen érti, hogy ha én kotorászhatok benne, ő miért nem.

-Veszítettétek már el egymást?

Szerencsére még nem, túlságosan kötődünk egymáshoz. :-)
Igazából, nekem elég nehéz "lerázni" a kutyáimat, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha akarnám, sem tudnám. De Kyrával előfordult fiatalabb tapasztalatlan korában, hogy elragadták a szagok, és ilyenkor se lát, se hall. Egyszer a Bükkben, egyszer pedig a Zemplénben a Gergely-hegyen álltam ki komoly lelki megpróbáltatást, amíg arra vártam, hogy a kis kutyám megunja a szarvas nyomot és visszatérjen hozzám. Attól nem félek, hogy nem jön vissza, de közben baja eshet, vagy vadásszal is találkozhat, így inkább ilyen helyeken jön a hosszúpóráz.

-Ki fárad el előbb?

Testnevelés szakosként és sportolóként ciki azt mondani, hogy én, de ez az igazság. :-)
Bella esetében ez nem kérdés, mivel elsőrangú sportkutya, és gyalog képtelenség lefárasztani. Őt éppen ilyen céllal választottam, ezért futótársként, kerékpáros kísérőként, túratársként és úszópartnerként is remekül megállja a helyét. Nem tudom, akad-e még egy kutya, aki nyáron naponta reggel-este 3-4szer oda-vissza egymás után átússza a Tiszát (a gazdival persze). :-)
A 60 km bicaj melletti bükki futása után azért kicsit merev volt a lába este, de másnap reggel ugyanúgy várta a futást. Ezenkívül, igazi frisbee-bajnok, amit képtelen abbahagyni, amíg csak a frisbee bírja. Kyra alacsonyabb, testesebb, és bár nagyon izmos és kitartó, a hőséget nem bírja jól, és egy régebbi térdszalagsérülés miatt a meredekebb hegymenetek jobban elfárasztják, ezenkívül érzékeny a talpa, és sziklás terepen hamar lesántul. Ősszel Erdélyben sajnos volt is ebben részünk, az Isten-széke ládához vezető kövesút erősen megviselte, és mivel sikerült 25 km-esre varázsolni a túratávot, rendkívüli teljesítmény volt tőle, hogy féltávtól sántítva tette meg az utat, a talpa pedig több helyen elevenre kisebesedett. De hát egy kemény harcikutya nem panaszkodik. :-)

-Mindenhova elviheted őket?

Számukra kellemetlen vagy kényelmetlen helyzeteknek nem teszem ki őket. Oda sem megyünk, ahol bármilyen okból konfliktusforrás lehet a kutya, tehát ahol sok a gyerek, a kiránduló, nagy a tömeg, kicsi a tér. Tehát városi forgalomba, múzeumokhoz, templomokhoz, kastélyokhoz nem viszek kutyát. De itt is volt kivétel, pl. Szilvásváradon a Börtönmúzeumba nagyon szívesen beengedték Bellát, és neki is kimondottan tetszett a panoptikum. Általában várakba is bejöhetnek, ezeket nagyon élvezik. Meglepően jóindulatúan fogadják őket tavaknál, vízpartokon, de volt már rá példa, hogy vízszűkében idegen ajánlotta fel a saját ivóvizét nekik.

---Pancsoló kislány a Tiszában


Egyébként a gyerekeket nagyon szeretik, de a média gyakori hisztériakeltései miatt inkább csak távolról engedem a kicsiknek, hogy nézegessék őket. Egyébként Kyra, akitől a fajtája - gyakran szándékosan keltett - rossz híre miatt a szülők érthetően féltik a gyerekeket, nagyon sokszor bizonyította, hogy normális nevelés esetén teljesen megbízható és szívesen hagyja magát szeretgetni. Több kép készült róla kicsikkel, és a pár éve Harangodon szervezett keleti kessertalálkozón 2 kislány szinte órákon át "nyúzta".
Ugye hogy nem szörnyeteg?!

Bella kimondottan emberszerető, de mivel kicsit "hebrencs" és pörgős, képes feldönteni az embereket a nagy barátkozásban, így nála meg kell várni, hogy kicsit lelassuljon.
Abban az esetben, ha olyan a helyszín, hogy nem tanácsos kutyát vinni, inkább otthon vagy a szálláson hagyom őket.
Gyakran előfordul ládáknál, hogy mindenféle szedettvetett páriakutyafalkán kell átküzdeni magát az embernek az úton, ha ezt előre tudom, inkább nem teszem ki ilyesminek a kutyáimat.

-Volt, aki rossz szemmel nézte a kutyákat?

Természetesen volt, de ez a mindennapokban bárhol előfordul. El kell fogadni, hogy nem mindenki állatbarát. Amíg nem piszkálnak túlságosan, nem foglalkozom vele, de az értelmetlen macerálás, beszólogatás felbosszant. Különösen, ha tényleg nem adunk rá okot; sok embert egyszerűen maga a tény zavar, hogy más kutyát tart, esetleg felháborító módon még a kocsijába is beülteti. Ha provokatív és ok nélkül puffogó emberrel találkozunk, próbálom kerülni a balhét, de ha nagyon felbosszant vagy piszkálódik, nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy még rosszabb legyen a napja. De arra is volt példa, hogy -szintén a Szalajka-völgyben - 3 kutyás barátnőmmel és 4 kutyával egy rögtönzött engedelmességi bemutatóval úgy leszereltük az alkalmatlankodó kedves "turistát", hogy a végén szabályos közönségünk volt és megtapsoltak.Jólnevelt kutyák spontán bemutatója a Szalajka-völgyben

-Mennyire kell rajtuk tartanod a szemed?

Állatokról van szó, akiknél erősek az ösztönök, így a fél szemem örökösen a kutyáimon van túra közben. Aki velem túrázik, meg kell szoknia, hogy nem azért nem nézek rá menet közben gyakrabban, mert csúnyának találom, hanem mert a kutyatartás felelősség, és úgy tartom helyesnek, hogy mindig résen legyek és figyeljek. Ezenkívül állandóan pásztázom közben a környéket, főleg az erdőt, mert jobb, ha én veszek észre valamit hamarabb. Ez lehet vad, favágó, bottal játszó gyerek, másik kutya vagy ló, vagy éppen tökkelütött száguldozó quados, ezekre az esetekre mindig fel kell készülni, és lehetőleg hamarabb lépni, mint a kutya.
Egyébként ez nem olyan vészes, mint ahogy hangzik, ettől még nyugodtan tudom élvezni a túrát, és látnivalók szempontjából számomra is kedvezőbb ez a kiélezett figyelem.

-Nagyobb biztonságban érzed magad velük?

Egyértelműen. Az én kutyáim elsődlegesen házőrzők és testőrök, másodsorban kísérő- és túratársak. Mint említettem, magukat és engem hatékonyan megvédenek szükség esetén. Kerültem már olyan helyzetbe, helyre, ládázás során is, hogy a kutyáim tekintélye nagyban hozzájárult, hogy emelt fővel távozhassak. Olyan esetekben viszont, ahol sok a kóbor kutya, vagy a szabadon mászkáló házőrző -ilyenkor rövid pórázra veszem a kutyáimat - nagyon kellemetlen tud lenni, hogy többnyire nekem kell a más kutyáját megvédenem a sajátjaimtól, holott én viselkedem szabályosan. Eddig kivédtük az ilyen helyzeteket, de nem szeretném azt látni, hogy Kyra "rendet tesz" egy ilyen falkában, mert nem ő járna rosszul.
Manapság az erdei fatolvajok fénykorát éljük, így az sem mindegy, hogy ha ilyen találkozóba botlik az ember, megnyugtató érzés egy megbízható védelem az oldalán.
Qtatommal a Mátrában

-Más kutyákhoz, emberekhez hogy viszonyulnak?

Ők már nem fiatalok, így nem igénylik annyira más kutyák társaságát, illetve nagyjából kielégíti őket, hogy együtt vannak. Mivel domináns természetű szukák, más hasonló, karakteres szukával nem engedném össze őket, de a kanokkal még eljátszogatnak. Bár Bella remekül megvolt Togo Lulujával több alkalommal is.
Emberekről már beszéltünk, Kyra esetében kell figyelni arra, hogy tartózkodóbb fajta, és szeret ő közeledni és barátkozni. Őt nem szabad lerohanni és agyonsimogatni, hanem meg kell várni, hogy lépjen, szimatoljon, ismerkedjen, aztán határozottan jelzi, hogy minden rendben, jöhet a simogatás.

+1 érdekesség:
Van egy harmadik kutyám is, Foltos, aki befogadott kóbor kutya, helyesebben egyszer csak beköltözött, és azóta nálunk él. Ő nem jár se ládázni, se kirándulni, autózni se hajlandó, "csak" egyszerű hálás házőrző. Ezenkívül 5 macska él a legnagyobb békességben a kutyáimmal, hidegben melegforrásnak használva őket, időnként pimaszkodva, időnként hízelegve, de alaposan rácáfolva a "kutya-macska" barátságra.


Ha Téged is elkísér egy, vagy több kutya a ládázások alkalmával, akkor jelentkezz, hogy mi is megismerhessük hűséges társadat.

Az L.G.T. (Light Geokesser Team) sztori
(Akebono)


Az egész történet Erdélyben kezdődött.

MikiCache "őskesser" 2007 tavaszán Torockó és környékére szervezett egy több napos kirándulást, amire többedmagammal én is eljutottam. Az egyik napra meglepetéstúra volt szervezve, ami történetesen a Bélavár nevű, hegyóriás megmászását és közös ládarejtést jelentette. A túra meglehetősen kemény volt,, elég annyi, hogy magam is találkoztam útközben légszomjjal kűzködő sherpákkal, akik, mint utólag kiderült, ide járnak tréningezni a Mount Everest-i szezon előtt. (de ez nem igaz :-) )

Ezen a túrán született meg NaSza kessertársunk fejében a gondolat, hogy miért ne lehetne könnyebben is ládát keresni? A vele tartó Anikó, Fonte, Csigabiga is helyeselte az ötletet. Néhány nappal később, valahol félúton a Székelykő csúcsa felé az én fülembe is eljutott a hír, hogy jó lenne egy könnyed, kényelmes (light-os) ládakereső klubot alapítani.
Hazaérkezésünk után a kósza ötlet el is felejtődött volna, de engem továbbra is izgatot a terv. Gondoltam egyet és először egy közösségi szájton létrehoztam az L.G.T. klubot, majd a "nagy" geocaching fórumon meghírdettem a dolgot. Ahogy az várható volt, többen gúnyos megjegyzésekkel reagáltak, de voltak pozitív visszajelzések is. Ennek örömére összedobtam egy portált a jövendő klubbtagok találkozóhelye gyanánt. Idővel egyre többen szereztek tudomást a dologról és most már nyugodtan kijelenthetem, beindultunk!

A komlóskai versenyen terveztünk egy "hivatalos" alakulást, de ez sajnos, rajtunk kívülálló okok miatt elmaradt. Ennek ellenére, úgy tűnik, sokaknak tetszet a szerveződés, melyet regisztrációjukkal is megerősítettek. Az első nagy megmérettetésen is túl vagyunk már, hiszen közös hajókirándulásos, ládakeresős balatononi programunk nagy sikert aratott.

A viharos időjárás ellenére minden előzetes jelenkező eljött és részt vett a *A Balaton közepe* (GCBKOZ) láda "megkeresésében". (A kirándulás videója a YouTube-n: ) Portálunkon az érdeklődök több tervezett programot is megtalálnak, melyeket a közeljövőben szeretnénk lebonyolítani.


Továbbra is várunk soraink közé mindenkit, aki egyetért alapelveinkel: L. G. T. tag bárki lehet, aki betartja az L.G.T. alapszabályait. A geocaching szabályainak figyelembe vétele és betartása mellett a következők:

- aki lassabban halad és nem szeret lóhalálában végig vágtatni a célpontig,
- aki szeret nézelődni, bámészkodni és fotózgatni, - aki "rohanó világunkból" kiszabadulva, kényelmesen szeret túrázni, - aki, ha csapatosan indul el a túra folyamán, egyszer sem szakad el társaitól, és így, csapatban érkezik meg a célponthoz, ami egyébként a mindenkori túrázás egyik alapszabálya!,
- aki együtt tudja élvezni társaival a természet szépségeit, a látványt,
- aki nem "pontvadász" és nem "teljesítménytúrázó" ;-)

Lejegyezte: Akebono (Garai József)

Egy "kesserbébi", Hanga

Sziasztok Kesserek! Szeremley-Kovács Hanga vagyok és már nagy kesser!
Zazy és Viri csapatát 2006. október 28-án egészítettem ki, a 420. ládájuktól segítem őket. Azt mondták, hogy nagyon vártak, hogy többek között megtanítsák nekem a ládázás titkait. Első évemben 60 ládát találtunk meg közösen!!! Azóta már a 70. is megvan ;-)




Még a pocakban (-13 nap):
1466. Nézz körül! -Körpanoráma a Bakonyból (GCNKKB)


5 hetesen találtam meg az első ládámat:
1464. Veszprémi Egyetem (GCVEIN)


Az első hosszabb túrát Várpalota környékén tettük meg! Nem is bírtam még az iramot, felénél elaludtam:
1364. Árpi8 (GCarpi)


Barlangokat is megnéztünk:
1441. Hajszabarnai pénz-lik, azaz Savanyú Jóska rejteke (GCHBPL)


Templomnézés Hévíz közelében:
664. Egregyi templom (GCegrk)


A bauxitlencsénél Apa már a GPS működését is megmutatta:
1409. Bauxitlencse (GCBaux)


A Bakonyi tanyavilágban is barabgoltunk:
1686. Augusztin pihenő (GCAUG)


Előkaptam a ládát a Balaton legészakibb pontján is:
1719. A Balaton legészakibb pontja (GCBLTN)


Teljes menetfelszerelésben túráztunk a Magas-Tátrában:



Legutóbb hazamentünk Erdélyországba. Persze, hogy ott is ládáztunk ;-)
1757. Korondi Likas-kő (Erdély) (GCLiko)






Szeretnéd Te is bemutatni kesser gyermeked?
Küldj maximum 10 akciófotót és rövid leírást a fotókhoz!
Korhatár: 10 év

Sirgalahad
(Pupu verse)

Sirgalahad

Jót derül a kesserhad,
Verset költ Sirgalahad.

Míg a ládához halad,
Rímes kedve nem lohad.

A babérja nem korhad,
Lenne is ám haddelhadd!

Verscsokrából bőven ad,
Parnasszusra felszalad!

Egy „kesser”, andorpapa

Vannak olyan kesserek, akik nem a találataik számával, vagy a hivatalos megbízatásukkal tűntek fel nekem. Ők a hozzáállásukkal, a fórumokon tanúsított magatartásukkal, logjaikkal hívták fel magukra a figyelmemet. Őket is megkérdeztem, mert érdekel a véleményük erről a játékról. Itt andorpapa (67 megtalálás) a bregő és andorpapa csapat egyik fele válaszolt kérdéseimre. Köszönöm a közreműködését.


-Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?bregő és andorpapa

A kirándulás már egészen apró korom óta része életemnek, köszönet érte szüleimnek. Ennek köszönhetően találkoztam a geocachinggel. Valamikor 2003-ban a Mecsek turistatérképét nézegetve próbáltam a neten információt találni az egyik völgyről, amikor véletlenül rábukkantam a völgyben rejtett láda oldalára, na meg a keresett információkra is. Akkor még semmi közöm nem volt a GPS-hez, nem is értettem hozzá, de jópofa játéknak tartottam. Évekkel később, amikor a PDA-mat vettem, akkor már persze erősen foglalkoztatott a GPS technológia is (na meg szinte minden, aminek az informatikához köze van), így rövid időn belül egy GPS vevő is része lett a digitális őrületnek. Ekkor már együtt voltunk Bregővel, így közösen kezdtük a játékot.

-Változott az életstílusod a kessing hatására?

Nagyon! Közhely, de a geocaching célt ad a kirándulásoknak, motivál és szórakoztat, így az ember örömmel mozdul ki. A játéknak köszönhetően jóval többet vagyunk a természetben, noha ez a megtalálásaink számában nem tükröződik - elég sok láda mellett mentem már el, de erről majd később. Na meg a geocaching segítségével ismertem meg a turistautak.hu munkáját, ami egyből magába szippantott. Persze a teljesség kedvéért megemlítem azt is, hogy a caching miatt mi többet költünk utazásra, megfelelő ruhára és egyéb felszerelésre, valamint kevesebb időnk marad másra, de hát minden hobbi ilyen, nem teherként éljük meg.

-Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?

Fórumbeli hozzászólásaimból és a nickből is kiderül, hogy igazából ketten vagyuk, nem csupán a játékban, hanem mindig, mindenhol, mindenben. Bregő amolyan csendestárs: noha a megtalálásokat, fotókat én adminisztrálom, és a fórum kütyüs része is állandóan az én monológjaimtól roskadozik, Bregő
terepen Bregő az ász, a GPS vevőt mindig lealázva Ő talál rá a ládákra. Nélküle nem nagyon járok cachelni. Ez azért érdekes, mert amúgy sokat vagyok az erdőben, de a geocaching számunkra amolyan családi sport, így ha egyedül megyek túrázni, akkor előfordul, hogy 2-3 láda mellett is elmegyek, de nem keresem meg. Majd együtt - ez a jelszavam, hiszen reményeink szerint sok időnk van még bejárni együtt az egész országot.
Rotty kollégát kell még említenem, aki az egyetemen okít engem, időnként vele járok ládázni, szimpatikus a hozzáállása a játékhoz és az élet egyéb dolgaihoz is.

-Milyen gyakran keresel ládákat?

Az előző bekezdésből az is látszik, hogy a túra és a ládázás nem mindig jár együtt. Ha tehetném, mindig az erdőben lennék, de ládázni leginkább akkor járok, ha Bregő is velem tud lenni. Ezért van úgy, hogy hetente több ládát is begyűjtünk, de volt már hónapos szünet is a tevékenységünkben. Nem vagyunk megszállottak, szakadó esőben, iszaptengerben és éjszaka nem járunk ládázni, számunkra inkább a láda által megmutatott táj, látványosság számít, tehát a hely nyújtotta élmény, amit szerintünk leginkább jó időben lehet élvezni. Persze nem vagyunk finnyásak, -10°C nem akadály (volt rá példa bőven), de feleslegesen nem szivatjuk meg magunkat sárral és esővel. A geocaching szerintünk nem teljesítménytúra, hanem "ismerd meg hazádat" mozgalom.

-Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?

Általában nem válogatunk. Egy virtuális láda is lehet szórakoztató, és egy városi multit is izgalmas végigjárni, ha az jól ki lett találva. Nem a láda típusa számít, hanem az érték, amit a láda közvetít (település, látnivaló, táj, természeti képződmény, ipartörténeti emlék stb). De azért leginkább az erdőben rejtett dobozokat szeretjük, főleg a hegycsúcs, szikla, szép kilátás közelében elhelyezetteket. Ami nagyon fontos: a konkrét rejtés. Sajnos több olyan ládával is találkoztunk, ahol minden nagyon szép és jó volt, de a doboz valahol bent a szúrós tüskebokor mélyén várta az öngyilkos hajlamú cachereket, vagy veszélyesen megközelíthető helyre dugták, miközben számtalan biztonságos és frappáns megoldás kínálkozott még a környéken. Ez sokat ront az adott cache megítélésén.

-Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát?

Teljesen hidegen hagy. Sokakat fűt a versenyszellem, ami nem baj (hiszen ez amolyan "játék a játékban"), de minket elsősorban a láda által bemutatott környék érdekel. Nem valószínű, hogy szakadó esőben, késő este, fejlámpával ugyanúgy lehet élvezni a tájat, a forrás hűs vizét, a sziklán való napozást, vagy a falatozást a szedresben, mint egy napsütéses délutánon.

-Külföldön is kerestél már meg ládát?

Még nem, pedig már több mellett is elmentünk, még a GPS-es korszakunk előtt, és azóta is. De ami késik, nem múlik, egyszer majd erre is szakítunk időt.

-Érdekelnek a Travel Bug-ok?

Eleinte lelkesedtünk értük, de összesen egyszer utaztattunk meg egy "bogarat", és rájöttünk, hogy igazából annyira nem nagy buli. Kiforratlan volt az adminisztráció (hogy most mi van, nem tudjuk), és mindig elfelejtettük magunkkal vinni, ráadásul nem is kell külön megkeresni (nincs kincskeresési élmény), hiszen ott van dobozban. Persze ettől még jó szórakozás, főleg a TB-t elindítónak lehet poén nézni, ahogy halad célja felé a kis utazó.

-Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?

Igen. A geocaching kapcsán viszonylag gyorsan megismertem a turistautak.hu munkáját, és természetesen gyorsan magával ragadott a non-profit, közösségi munkára épülő kezdeményezés. Egészen pici gyerekként is rajongtam a térképekért, így nem véletlen, hogy beleszerettem a GPS technológiába (ebben a témában írom a diplomamunkámat is), amely végülis megmutatja, hogy hol vagyunk a térképen. Ebből már következik, hogy a turistautak.hu-t nekem találták ki. Már több éve csinálom, de még mindig lelkesít, hogy ha terepen járok, annak van eredménye, azzal segíthetek másokon és magamon is, TÉRKÉP-et csinálhatok. A Mecsek tájegységfelelőseként jó látni, hogy a kezdeti, csak fanatikusoknak ajánlott próbálkozás ma már egy komoly, bárki által használható térképcsaláddá nőtte ki magát, és ebben én is segíthettem. Ma is aktívan járom be az utakat, mérek be hasznos pontokat, és szeretek rajzolni is, bár lenne kicsit több időm rá!


POI pontok száma:933
Trackek száma:203, ebből feldolgozott: 198
Térképszerkesztés:207 alkalommal 10 tájegységben
Koordinátásított POI pontok száma:625

-Miért rejtettél saját ládát?

Szerintünk még most is (2007. november) számtalan olyan hely van az országban, amit érdemes megmutatni a többieknek. Azért rejtettünk ládát, mert olyan helyen túráztunk, amit másoknak is ajánlott bejárni. Valamint a rejtés izgalma is hajtott minket, hiszen a megtalálókból hirtelen rejtők lettünk, a mai napig nagy izgalommal olvassuk a ládánkat megtalálók logjait a honlapon. Jó érzés gyarapítani a nagy virtuális útikalauzt.

-Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?

Nem kizárt. Van egy-két körvonalazódó ötletünk, de idő hiányában az adott környékek bejárása, információk gyűjtése és a rejtés még várat magára. Valamint nem akarjuk elkapkodni, hiszen az első (és mostanáig egyetlen) ládánk érzésünk szerint jól sikerült, a megtalálók is magas pontszámmal szokták díjazni, így feltétlenül szeretnénk egy hasonló színvonalú helyet bemutatni, hasonló minőségben.

-Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?

Két módszert használunk: vagy levadásszuk azokat a ládákat amik mellett véletlenül elhaladunk, vagy direkt ládázós túraútvonalat állítunk össze, hogy a kirándulás során a lehető legtöbb ládát tudjuk érinteni. Mivel nem vagyunk fanatikusok, ezért első a kirándulás nyújtotta élvezet, egy-két bónusz láda miatt nem fogunk 30-40 km-t gyalogolni, de igyekszünk úgy útvonalat választani, hogy láda is legyen benne. Ez nem is annyira nehéz, hiszen a dobozok általában arrafelé vannak elhelyezve, amerre érdemes kirándulni. Persze most még valamennyire könnyű dolgunk van, hiszen nincs sok megtalálásunk, nagy számban akad még felfedezésre váró láda a közelben, de ha már messzebb kell majd menni, akkor sem lesz gond, a jól bevált tervezés segítségével így is több ládát útba tudunk majd ejteni egyetlen út során.

-Hogyan szoktál oda utazni?

Eddig a tömegközlekedés előnyeit és hátrányait élveztük, leginkább a Volán szállított minket. Sajnos vonattal és busszal nagyon sok helyre nehéz vagy a kerülők miatt drága eljutni, és 1-2 ládáért nem vállaltuk a 2 átszállással, hajnali keléssel járó buszozgatást. Vonatozni viszont szeretünk, de a MÁV-val kevesebb helyre lehet eljutni.
Most már van saját autónk, két személlyel számolva pedig már olcsóbban jövünk ki (az alacsony fogyasztásnak köszönhetően), mint tömegközlekedéssel, így előfordul, hogy a kirándulás kiindulási pontját négykerekűvel közelítjük meg. Természetesen ugyanannyit gyaloglunk, mint azelőtt, nem is lenne helyes, ha eltunyulnánk miatta, de a saját verda lehetőséget ad arra, hogy az ember akkor is kimozduljon, kiránduljon egy nagyot, ha tömegközlekedéssel ez nem lenne megvalósítható.

-Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?

Egy magányos, amúgy is kellemetlen túra után sikeresen elhagytam (vagy ellopták) a fényképezőgépünket a vonatonon. Ez eléggé érzékenyen érintett minket, mert nagy hobbink a fotózás, és nagyon szerettük a kis masinát.

-Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszeréjtéskor?

A "kellemetlen helyzet" kategóriába sorolható az összes olyan ládakeresés és találat, amikor kirándulók, sétálók zavarják meg az embert, jobb esetben hülyének nézve, rosszabb esetben gyanakvóan fürkészve őt. Ilyenben volt már párszor részünk, de említésre méltó sztori nem jut eszembe. Igyekszünk feltűnés nélkül keresni és jelszót kiírni, logolni pedig általában nem szoktunk (inkább a neten, mert a honlap nem koszos, nedves, hangyák sem másznak rajta, valamint a billentyűzetben mindig van tinta...), tehát nem tart sok ideig ez a procedúra.

-Szeretnél valamit megváltoztatni a kessinget körülvevő közegben?

Korábban aktív voltam a geocaching közösségi fórumain is, de aztán szép lassan kikoptam onnét, mondván nem nekem való ez, ma már nem is olvasom, ahogy feleslegesen veszik elő egyesek a százszor lerágott csontokat, valamint marakodnak userek és moderátorok, userek és userek stb.
Az alapvető probléma szerintem az, hogy vannak, akik nem veszik észre, hogy ez egy nagyon sokoldalú játék: mindenki mást szeret benne, más része tudja lázba hozni. Van, akit a megtalálások vagy a levadászott szűz ládák száma motivál, mások az utazás örömét vagy a sportot keresik benne, sokan a családi összetartást erősítő játékként kezelik, megint mások a Travel Bugokra buknak, de nyilván mindenki élvezi a kincskeresést, vagy a digitális kütyük alkalmazásának lehetőségét, a túrázáshoz vagy a városnézéshez nyújtott segítséget.

Emiatt minden cacher más és más. Rossz látni, amikor a gyalogos cacher a kerékpáros cachert szapulja, vagy a túraguru a városnézésben örömét lelő cachertárs hobbiját nézi le. Tudom, közhely, de az lenne a helyes, ha a különbségek helyett az összetartó erőn lenne a hangsúly, a játék lenne a fő szempont, a közös titok, amit a sokszáz turista közül csak az a két GPS-es tud, akinek a készüléke elvezet a "kincses ládikához".

-Mi a véleményed a mozgó ládákról?

Szeretjük őket! Nagyon jó szórakozás a mozgó ládákkal foglalkozni, hiszen 3 élvezeti forrás találkozik össze:
- Geoládát lehet keresni (ez már önmagában is jó dolog).
- Geoládát lehet rejteni.
- Igyekezni kell, nehogy valaki megelőzzön, illetve figyelni kell, hogy hol bukkan fel legközelebb.
A legtöbb mozgó ládának van tematikus célja is, például jelvényszerző (GCJELV) vagy az árpád-kori templomokat és romokat bemutató (GCAKT), így az ember a játékkal egy folyamat részese lehet.

-Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?

Nem hülyeség. Ha a geocaching-re úgy gondolunk, mint egy virtuális útikönyvre, akkor csak nyerünk azzal, ha a hazai tájak mellett a külföldi régiókról is szép és hasznos bemutatót kapunk. Jó ötlet lehet ez pl. a nyaralás színesebbé tételéhez. Nyilván csak azoknak a külföldi ládáknak van értelme, ahol sok magyar megfordul, tehát egy ausztráliai dobozt én sem tartok jó ötletnek, ahhoz ott a geocaching.com. A szabályzat pedig egyértelműen rendelkezik arról, hogy rejteni csak oda szabad, ahol a rejtő el tudja végezni szükség esetén a ládakarbantartást.

Nagyjából tehát a Kárpát-medence területén tartom hasznosnak és értelmesnek a magyar ládákat, például Erdély, Horvátország, Szlovákia és Ausztria természeti szépségeit sokan keresik fel évről évre, és magam is sokat tanultam már pusztán a külföldi ládák leírásait olvasgatva.

-Részt szoktál venni a versenyeken?

Nem. Általában messze vannak (Pécstől), és közben rájöttünk, hogy nem is vágyunk ilyen kalandra, hiszen nekünk a geocaching nem versenyzést jelent, és az erdőben is akkor érezzük jól magunkat, ha nincs rajtunk kívül más ember a közelben. E két feltétel pedig a versenyen értelemszerűen nem lehet adott. Magukat a versenyeket viszont hasznos dolognak találom a geocacher közösség szempontjából, hiszen kiváló "társadalmi alkalom", lehet ismerkedni, tapasztalatot cserélni, és a fesztivál jelleg miatt biztosított a szórakozás is.

-Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?

Természetesen a legfontosabb eszköz a GPS. Aki olvassa a fórumokat, az biztosan tudja, hogy én vagyok a PDA-s cacherek és turisták zászlóvivője, rendíthetetlenül próbálom elfogadtatni a PDA-k létjogosultságát a navigáció ezen szegmensében is. A PDA és Bluetooth-os GPS mellett szinte állandó kellék a fényképezőgép, jelentős hobbink ez is. Bár nem digitális kütyükről van szó, de azért megemlíteném az egyéb felszerelést is. Nálam mindig van zsebkés, és az 1-2 óránál hosszabb kirándulásokra táskát is viszek, valamint kulacsban vizet, évszaktól függően pulóvert vagy esőkabátot. Ha egy egész napra megyünk kirándulni, akkor előszeretettel használjuk a túragázfőzőt, aminek köszönhetően meleg étel lehet az ebéd vagy a vacsora, valamint forró teát is ihatunk. Egy csipesz is része a felszerelésünknek, amit a kullancsok helyben történő eltávolítára rendszeresítettünk.

-Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/bosszúságot?

Általában nem is maga a láda, hanem a környezet okozott örömet vagy bosszúságot. Nagyon élveztük például a Mecsekben a Jakab-hegy ládáit (az egyik kedvenc túracélpontunk), vagy a Pilisben a Rám-szakadékot, de a Villányi-hegység dobozaihoz is kellemes emlékek fűződnek. A kellemetlen emlékű ládákat az ember csak unalmas, hideg téli estéken, jól befűtött szobában idézi fel, bele-bele borzongva az idióta rejtésekbe (pl. WC-ként használt bokor alja) vagy a kegyetlen időjárásba (cuppogó, levakarhatatlan agyag és szitáló eső).

-Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?

Nincs. Amit eddig elértünk, az is megérte. Megérte, mert többet vagyunk a természetben, megismertük országunk több olyan gyönyörű helyét, amiről amúgy soha nem is hallottunk, ráadásul ez volt az utolsó löket, ami engem a térinformatika, mint hivatás felé indított el. Annak is örülök, hogy sok embernek segíthettem a fórumon. Az elérendő különleges cél? Jó lenne még 60-70 évesen is kütyüt nyomogatva dobozokra vadászni.

-Milyennek képzeled a magyar geokessing jövőjét?

Mivel maga a geocaching is nagyon fiatal és újszerű játék/hobbi/sport, ezért nem hinném, hogy előre lehetne tudni, hogyan alakul a közösség és maga a játék (szabályok, honlap stb). Mivel a többség teljesen normális, tudásra, kikapcsolódásra, természetre vágyó cacher, ezért valószínűnek tartom, hogy a geocaching még sokáig a normális emberek normális sportja marad.

Találj meg
(BiharyG)

Megjöttek a parkolóőrök
Többek kérésére egy rövid beszámoló a tegnapi versenyről.

Előzmények: a Vodafone és a Nokia egy promóciós játékot hirdetett meg a Nokia 6110 Navigátor készülék piaci bevezetésére. Regisztráltam, kisorsoltak, meghallgattak, beválogattak. Két nap múlva indulás a Sláger Rádió elől egy Audi Q7-essel, Palik Laci csapatában.

A feladat: fogalmunk sem volt, mi a feladat. Induláskor az autóban találtunk egy Nokia 6110 Navigátor készüléket, rajta egy üzenetben az első feladat. 6110 Navigator
A XIII. kerületi Shell kutat hamar megtaláltuk, ott egy újabb Nokiát kaptunk. Ezen a változatosság kedvéért egy hosszabb hangüzenet volt, jó gyorsan elhadarva... A verseny folyamán a titokzatos Mr.?-től kapott feladatok és segítségek itt találhatók.

Ez már nem volt olyan gyors, de pár perc alatt kijött egy Győr belvárosi koordináta. A szervezők elképzelése az volt, hogy mindhárom csapatot követi egy-egy másik autó, benne a hivatásos fotósokkal. No ez elég elhibázott elképzelés volt: Palik egy Q7-es Audival, a fotósok meg egy Astrával... :) Azért itt-ott utolértek bennünket. Győrben egy étterem volt a cél, ott kaptunk egy A/4-esre nagyított fekete-fehér rossz felbontású képet kb. 600 részre feldarabolva... Kb. 1 óra munkával eddig jutottunk...
Ezzel elvoltunk vagy másfél órát, kirakni nem sikerült, de jót ebédeltünk közben. Aztán jött a következő segítség, egy csomagmegőrző cédula. Rohanás az állomásra, ott minden egyéb kommentár nélkül két képet kaptunk egy borítékban (amiket fel is tettünk a lapra, hogy mi az...). Akkor még nem tudtuk, hogy ezek nem Győrben készültek, úgyhogy futottunk pár kört a városban, taxisokat és járókelőket zaklattunk, hogy mi az az épület, de senki nem tudta. A következő segítség a puzzle kép eredetije volt MMS-ben. Két jó fej rendőr segítségével sikerült hamar beazonosítani a Zöld Elefánt kocsmát a város másik végén. Ott újabb üzenet várt: "Keress egy jó állást a LAJTA UTCÁBAN és az állás interjún találkozhatunk..."
Útközben
Gyors guglizás után nagyjából Szekeres Nóriékkal egyidőben megtámadtuk a Munkaügyi Központ Szociális Foglalkoztatóját, mint az egyetlen esélyes jelöltet a Lajta utcában, de ez zsákutca volt. Aztán módszeresen keresgélni kezdtünk a Lajta utcában, és jó pár téves próbálkozás után találtam egy geoládász-szemmel gyanús helyre ragasztott apróhirdetést. Az volt a nyerő :)

A megadott telefonon annyi információt kaptunk, hogy Mr.? a kettes szállodai szobában vár minket. Újabb hosszú Google- és POI adatbázis túrás, hogy vajon melyik szállodában? A legközelebbiben nem, mert ott nagyon gyanakodva fogadott a portás... Nagy nehezen valahonnan szereztünk egy fülest, hogy "K" betűs a hotel. Innen hamar ment a Klastrom, ahol újabb Nokia várt ránk. Szekeres Nóriék profi csapata (@david) itt is utolért minket. A hotel nevére utaló segítő SMS-t kicsit később kaptuk meg...

A frissen kapott Nokia navigációs programjában egy célpont, úgyhogy megkerestük gyorsan. Ott újabb feladat: közel 200 kérdés, amikre válaszolva kiderül, melyik városban van a következő célpont. Míg a kérdésekkel bíbelődtünk, kiderült, hogy a csomagmegőrzőben kapott két fénykép a lehetséges célpontokon készült. A külső segítségeink hamar kiderítették, hogy az egyik kép Szegeden készült. A kérdések egy részének megválaszolása után Szeged komoly esélyt kapott, Nóriék el is indultak rögtön. Mi végigrágtuk magunkat a kérdéseken, a végeredmény Szeged, Debrecen vagy Eger, közel azonos eredménnyel, így mi az M3-ast választottuk (67%). Útközben Mr.? fényképes segítséget küldött, ami megerősített minket a döntésünkben. Külső segítségeink időközben megfejtették a másik fénykép helyszínét, így már egyre több jel Egerre utalt. Már a közelben ért minket a következő Mr.?-féle üzenet, ami csak megerősített döntésünkben, így amíg ellenfeleink Szeged környékén autóztak, nekünk volt időnk kényelmesen megkeresni a szállodát, ahol Mr.? a bárban várt minket...

Röviden ennyi, mindenkinek köszönöm a segítséget!

Atyavilág! SeresPéter-láda!

Pasaréti séta (GCPASA) rejtésének története

Válaszol Seres Péter






-Akkor figyeltem fel a nevedre, amikor macikupac így kiáltott fel egy fórum hozzászólásában: "Atyavilág! SeresPéter-láda!" Az Ő meglepődésének okát nem ismerem, de én azon lepődtem meg, hogy egy új láda lett Budapest közepén elrejtve. Honnan volt az önbizalmad egy ilyen rejtéshez, és mi adta az ötletet?

S.P.: Gondolom, aki elkezd kesselni és
megtalál egy ládát, az rögtön elrejtené a sajátját, én is így voltam ezzel. Persze ez 3 évig nem sikerült, de nem adtam fel. Először a számítógépes szabályokba ütköztem. Majd a harmadik alkalommal már - a szabályoknak megfelelő rejtésemet - a moderátorok vetették el. Úgy gondoltam a lakásom mellett 5 percre rejtem el első ládámat, ennek több oka is van: - mert azt a környéket ismerem a legjobban, ahol lakom, -mert lokálpatrióta vagyok, és ezt a környéket szeretném legjobban másoknak bemutatni, -mert valószínűleg akik nem itt laknak, azok ezt a környéket kevésbé ismerik, -s mert ha a ládát ellopják, akkor itt tudom leggyorsabban pótolni. Sajnos erre már sor került. Gondolom, ha más ládáknál is így lenne, akkor nem lenne 53 beteg vagy 125 megszűnt láda.

-Nehéz volt meggyőznöd a moderátorokat?

S.P.: Eleinte azt hittem meg tudom győzni őket, de idővel rájöttem ez ész érvvel lehetetlen. Valójában egy idő után csak kihívásnak tekintettem, hogy tudok egyre jobb ládát fejleszteni, s belenyugodtam, hogy mások soha nem látják, ugyanakkor igyekeztem minden valódi moderátori kritikának megfelelni. Ez azért volt nehéz, mert a moderátorok döntésüket általában nem indokolták, s főleg nem a saját maguk által elfogadott szabályok szerint.

-A 2419 egy meglehetősen alacsony ID szám, mégis ez az első ládád? Miért?

S.P.: Valóban 1.445-ként csatlakoztam a játékhoz, azt követően 3 évvel hogy 2001.06.24-én az első ládát elrejtették. Azóta újabb 3 év telt el, s a játékosok száma megötszöröződött. Bár a rejtések több mint a negyedét megtaláltam, hiába szerettem volna, saját ládám nem lehetett, mert azt a moderátorok félévenként rendre visszautasították. Én pedig nem változtattam azon a véleményemen, hogy mindenki ott rejtsen el ládát, ahol legjobban szeretne. Csak azért nem akartam 100 km-re rejtést készíteni, hogy legyen egy ládám.

-A logjaid eléggé sajátosak. Mit szóltál, amikor egyesek - szerintem nagyon szellemesen - parodizálták a stílusod, amikor Neked írtak log bejegyzést?

S.P.: A logok többsége elég szűkszavú, csak annyi, hogy "OK" vagy "rendben", pedig nyilván ennél többet gondolnak az emberek. Vagy örülnek, vagy bosszankodnak, de biztos hogy vannak érzéseik, amit nem osztanak meg egymással. Tudom, hogy a megjegyzéseim eleinte az átlagostól eltérőek voltak, kíméletlenül őszinték, s nyilván ez érzelmeket váltott ki másokban. Én örülök, ha az emberek megnyílnak, s elmondják, amit gondolnak, még ha különbözik is a véleményünk. Nem kell hogy egyformák legyünk, nem kell hogy ugyanazt szeressük. Van aki kirándulni szeret az erdőben, van aki csak a városokat fedezné fel. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, tanuljuk meg egymást elfogadni, vagy legalábbis egymás mellett élni. Örültem, hogy az emberek megnyíltak, s valódi érzelmeket mutattak. Az utóbbi időben inkább csak fényképeket viszek fel, ezzel próbálom segíteni azokat, akik még nem voltak ott, hogy eldönthessék érdekli-e a láda vagy nem. Egyébként a statisztikai számok pár év múlva lesznek érdekesek, nem most.





Parodizáló logok


abacus 2007.10.14 20:45 - Megtaláltam

Az 573. ládám egy kellemes sétára invitált Kissyvel. A láda értékelése 1-5 skálán: 3. Az 5. ponton felesleges a teljes házszám az utolsó pont koordinátájához. Javaslom a G betű törlését. Ráadásul a 4. pont koordinátái 10 méterrel arrébb mutatnak, a kerítésen belülre. A rejtő telefonos segítségére is szükségünk volt, aki készséggel állt rendelkezésünkre. Köszönjük. Az Interneten a 3. megtalálók voltunk, az 1. füzetbe is a 3. bejegyzést tettük. Már csak 1 kereshető budapesti ládám maradt a 127-ből! Az 1860 ládából 1680 kereshető, az 573 megtalálás a 6978 kesserből az 54. helyre elég. li :-)

Hz 2007.10.14 22:06 - Megtaláltam

A láda értékelése 1-5 skálán:2.83 A környék semmitmondó, a jelszóhoz telefonálni kellett, mivel a templom zárva volt. Az interneten az 5. megtaláló voltam a füzetbe nem tettem bejegyzést, egyébként ez volt a 609. ládám a kereshető 1678-ból, ami a megtalálásokat illetően a 6985 játékosból a 45. helyre elég. Hz


Gyros 2007.10.14 22:07 - Megtaláltam

A láda értékelése 1-5 skálán: 3.5. Az 1. és 2. pont közti távolságot 245 lépéssel 2.17 perc alatt tettem meg. A jelszóhoz telefonálni kellett, mivel a templom zárva volt. Az interneten a 6. megtaláló voltam a füzetbe nem tettem bejegyzést, egyébként ez volt a 469. ládám a kereshető 1678-ból, ami a megtalálásokat illetően a 6985 játékosból a 83. helyre elég. Már csak 2 kereshető budapesti ládám maradt a 127-ből. G





-A bemutatkozó oldaladon azt javaslod, hogy az első ládáját mindenki a moderáció megkerülésével rejthesse. Ez kinek és miért lenne jó?

S.P.: A jelenlegi moderátorok mostani álláspontja, hogy ne legyen több budapesti láda, s a virtuális ládákat sem szeretik. Biztos sokan gondolkodnak még így, s ők egyetértenek ezzel, de nagyon sokan másképp gondolkoznak, s azok nem értenek egyet ezzel. Szerintem semmi nem jogosítja fel a moderátorokat a cenzúrázásra, a saját ízlésük másokra való rákényszerítésére. Amellett hogy olyan ládákat lehetne rejteni, amiket a moderátorok szeretnek, kibírná még a játék szelleme más ízlésű ládák rejtését is, aminek mások örülnének. Ha mindenki csak legalább egy ládát rejthetne el cenzúrázás nélkül, már akkor is sokkal színesebb lenne a játék, sokkal érdekesebb rejtésekkel találkozhatnánk. Ez egy kompromisszumos javaslat, lenne is cenzúra, meg nem is, olyan, mint egy magyar népmese, persze a legjobb lenne, ha egyáltalán nem lenne cenzúra.

Egyébként már a Kádári diktatúra idején is "másképp gondolkodó" voltam, bár a többség már nem ismeri ezt a fogalmat. Tüntetéseken vettem részt, szamizdatot terjesztettem, repülő egyetemet szerveztem, ahol változó helyeken, lakásokon 50-60 ember előtt egyetemi szintű előadásokon hangzottak el olyan gondolatok, amiket az egyetemeken kicenzúráztak, szóval már akkor is harcoltam mindenfajta cenzúra ellen. Egyébként nagyon csodálkozom, hogy valaki miért vállalja el a cenzor szerepét most a demokráciában. A cenzúra a diktatúrák elválaszthatatlan része. A demokráciában átlátható szabályok vannak, s nem szubjektív cenzorok, amikhez nem lehet igazodni. Hibás és a demokratikus gondolkodást romboló nézet a cenzúra intézményét fenntartani bármilyen játékban. Hogy kinek lenne jó újabb budapesti láda? Annak, aki már az összest megtalálta, s nincs mindig ideje 100 km-t utazni, vagy sajnálja az utazási költséget, ha kesselni akar.



Egyébként a ládák 7% van csak Budapesten, ugyanakkor az ország lakóinak 20% él itt, s valószínűleg a játékosok tekintetében még nagyobb az arány, nem beszélve a történelmi, kulturális, s egyéb bemutatható érdekes helyekről. Mellesleg nekem a budapesti multiládák tetszenek a legjobban, kár hogy alig van belőlük.

-Azt is írod, rád jellemzően pontos számadatokkal illusztrálva, hogy már sok barátoddal ismertetted meg a geokessinget. Ők rejtettek már ládát?

S.P.: Barátaim még nem rejtettek ládát, mivel tudjuk nem olyan egyszerű ládát rejteni. A 7.176 kesserből csak 575-nek van ládája, ami a kesserek 8%-a, tehát 92%-nak még nincs. Sőt 4-nél több ládája csak 100 játékosnak van, ami az összes játékosnak nincs másfél százaléka.

-Általában a maximális 10 fényképet teszed fel egy bejegyzéshez. Fontosnak tartod a fényképeket?

S.P.: A geocaching általános leírása is arra buzdít, hogy minél több fényképet helyezzünk fel. Én sokszor ez alapján választom ki, hogy mit keresek fel, s talán mások is így vannak ezzel. Ami egyértelműen valami érdekeshez, újhoz visz, azt előnyben részesítem az átlagossal szemben, ami pedig érdektelen, azt kerülöm. Eddig összesen 4.023 fényképet vittem fel, talán kevesen vittek fel ennél többet, lehet hogy statisztikai összesítést kellene adni arról, ki hány fényképpel gazdagította a Web lapot.

-Tervezed újabb ládák rejtését?

S.P.: A véleményemet már elmondtam, hogy mindenki ott rejtsen el ládát, ahol szeretne. Mivel én Budapesten szeretnék ládát elrejteni, s itt a moderátorok ezt kicenzúrázzák, ezért nem tervezhetem újabb ládák rejtését. Egyébként pszichikailag teljesen kimerített a 3 éves szélmalom harc, egyhamar nem lesz kedvem újabba belefogni. Lehetne persze az ország másik végében ládát rejteni, de véleményem szerint az rejtsen ott el, aki ott él, aki azt a részt jobban ismeri, jobban be tudja mutatni. Sok sikert mindenkinek a saját láda rejtéséhez!

2007. november 25.