3. Nyugaton (bolyak)

A nyugati part felé vezető úton volt egy láda amit feltétlenül meg szerettem volna keresni.
Az volt a neve hogy Mordor és az volt a valamelyik logban, hogy olyan mint a Skót felföld.

Háát, hogy Skót felföld? Nem tudom, de azért nagyon jól nézett ki a környék. Szerencsére a láda egy ritkás tűlevelű erdőben volt, ahol az aljnövényzet szinte teljesen hiányzott, így meg mertük keresni.

Lett volna itt egy ingyenes kemping is, csak túl korán volt még ahhoz, hogy megálljunk éjszakára, meg kajánk sem volt túl sok.

Továbbmenve megnéztük a ládaleírásban említett elhagyott rézbányát, aztán Queenstown-ban fölfrissítettük a készleteinket.

A következő éjszakát Strahan-ben töltöttük a nyugati parton. Ezt a várost nem is olyan régen csak hajóval vagy földúton lehetett megközelíteni. Most egy felkapott üdülőhely lett. Minden jó drága. Ez volt Tasmániában az egyetlen hely ahol tele volt a kemping, csak nagy nehezen szorítottak nekünk egy áram nélküli helyet.

Reggel elindultunk fölfelé a Henty dűnék felé, ahol volt egy láda is a Henty , a parkolónál az erdőben. Egy teljesen átlagos láda volt, viszont a környéke tele volt a kedvenceimmel ezekkel a lila bogyókkal .
A dűnék meg fantasztikusak voltak. Alig bírtunk fölmászni a laza homokban.

Azt hittük, hogy el bírunk menni a tengerig a dűnék között, de a tetején kiderült, hogy a tenger
nagyon messze van. Egy egész napot azért nem akartunk rászánni, hogy a folyékony homokban botorkáljunk.

A dűnék után nem messze volt egy kilátó, ahol volt még egy láda a Moorland . A fából készült kilátó ácsolata alatt volt egy gerendán. Lili két perc alatt simán megtalálta. A dűnék innen is jól látszottak.