Bilincset hozott a Mikulás,

avagy bűnmegelőzési látogatás Vácon

No persze nem szó szerint hozta ezt a nem kívánt ékszert a vén kaporszakállú. Egy újabb sikeres L.G.T. program zajlott le 2007. december 7-én. A vállalkozó szellemű csapattagok és szimpatizánsok 31 fős csapata meglátogatta a Váci börtönt. A szervezkedés közbeni viccelődő hangulat szülte a cikk címét.

Még októberben merült fel a kérdés, hogy lenne-e igény, érdeklődés egy ilyen programra Boxos munkahelyén. Volt, és így elkezdődött a hosszas szervezkedés, mert ebbe a műintézménybe csak hosszabb időre egyszerű bejutni, az alkalmi látogatásnak szigorú feltételei vannak.

Rögtön az elején kiderült, hogy a látogatás csak munkanapon megvalósítható program, így jó pár érdeklődő szomorúan lemondott a programról, de még így is elegen maradtunk ahhoz, hogy érdemes legyen belevágni. Az előzetes érdeklődés alapján kiderült, hogy december elején valósulhatna meg a terv, csak ehhez még kell írni egy kérvényt a börtönparancsnok felé, ami alapján engedélyezi vagy elutasítja a látogatás. A kérvényhez szükség volt a látogatók polgári nevére és igazolványszámára, amit elküldtük Boxosnak, ezzel téve bizonyságot komoly látogatási szándékunkról. A kérvény elkészült, beadásra került és ezután jött a várakozás ideje.

Lassan jöttek az infók, először, hogy 7-én lesz megvalósítva a túra, és hogy a kezdetét majd a börtönparancsnok fogja meghatározni. Aztán hosszú ideig semmi, pedig egyre közelebb kerültünk a meghatározott naphoz. Az LGT oldalon közben ment a viccelődés a rabosításról, hogy ki mit kér, ha bent tartanának és egyéb poénok a börtönélettel kapcsolatban hallottak alapján. Aztán november 27-én jött a hír, hogy megkaptuk az engedélyt, meghatározták ki lesz a csoport vezetője, és hogy 10 órakor indul útjára a gyönyör. No meg kaptunk egy kis tájékoztatót, hogy mit nem szabad vinni és csinálni a látogatás alatt.

Idézném:

A Váci Fegyház és Börtön területére belépő személyek kötelesek magukat alávetni a jogszabályokban meghatározott rendelkezéseknek: Az 1995. évi CVII. Tv. 14.§ értelmében, a bv. szerv területére belépő személy köteles a bv. rendjére és biztonságára vonatkozó előírásokat betartani. A bv. szerv területére belépni szándékozó személyt a személyazonosságának és a belépés indokoltságának megállapítása céljából igazoltatni kell. A bv. szerv rendjére és biztonságára veszélyes – külön jogszabályban meghatározott – tárgyak bevitelének megakadályozás érdekében a belépni szándékozó személy ruházata és csomagja átvizsgálható. A bv. szerv területéről kilépő személy ellenőrzését is az előbb említett módon kell végrehajtani. Az 1995. évi CVII. Tv 17.§ (2) bekezdése értelmében: Kényszerítő eszköz alkalmazható azzal a személlyel szemben, aki a bv. szerv által fogvatartott személy életét, testi épségét, személyes szabadságát, vagy a fogvatartás biztonságát sérti, illetve veszélyezteti; a bv, szerv területén annak rendjét, biztonságát sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít; a bv. szerv, vagy illetve a személyi állomány tagja ellen támad, a személyi állomány tagját feladatának ellátásában akadályoz, vagy intézkedésre kényszerít; a bv. szerv vagyonát rongálja, és azt felhívás ellenére sem hagyja abba. A 6/1996. számú IM rendelet 56.§ értelmében, az intézetbe belépő személy köteles betartani az intézet rendjére, a házirendre és a fogvatartás biztonságára vonatkozó előírásokat. Az intézetbe nem vihető be lőfegyver, lőszer, robbanószer, szúró- vagy vágóeszköz, kábítószer, a közbiztonságra, valamint az intézet rendjére és a fogvatartás biztonságára veszélyes tárgy, így különösen adó-vevő készülék, telefon (mobiltelefon és alkatrészei), fényképezőgép, illetve hang és képfelvevő készülék, továbbá alkohol tartalmú ital, étel és tárgy. Az 44/2007. (IX. 19.) IRM rendelet meghatározza: a bűnmegelőzési célú látogatás keretén belül az intézetbe való belépés nem engedélyezhető a tizennyolcadik évét be nem töltött személy részére! További szabályok, elvárások a 65/2000. sz. OP intézkedés alapján: Az intézeten belüli mozgás a kijelölt személyi állományú tagok vezetésével, csoportosan történhet. A csoportból kilépni, a csoportot elhagyni tilos! A csoportos közlekedés az intézeti folyosó egyik oldalán történhet, fegyelmezetten, csendben. A látogatók tartózkodjanak a kihívó ruházat viselésétől (rövid szoknya, mély dekoltázs, áttetsző felső-ruha, rövidnadrág, ujjatlan póló). Az intézetlátogatás során a csoport tagjai fogvatartottakkal nem kerülhetnek személyes kapcsolatba. Egy-egy csoport létszáma 20-25 fő lehet.

Nos, ezt a kis szösszenetet végigolvasva személy szerint gyors tervezgetésbe kezdtem, hogy milyen ruházatot öltsek majd magamra, hogy a látogatás előtt és után szükséges személyes holmimat hova és, hogy fogom elrakni az autóban a látogatás idejére, hogy semmiféle gondot ne okozzak ezzel se magamnak se az ott dolgozóknak.

És elérkezett a nagy nap. Reggel magamra öltöttem az előzőleg gondosan kiválogatott fémmentes ruházatot, a zsebeimet kiürítettem, és csak a legszükségesebb dolgokat vettem magamhoz, és útnak indultam a kies Vác felé. Útközben felvettem BaliaGy-t, majd miután láttam, hogy a gyülekezésig még rengeteg idő maradt elkanyarodtam Naszáék felé. Itt már megkezdődött a gyülekezés, mert kisebb kesercsoportot találtunk. Innen aztán konvojban közelítettük meg a célt, ahol is már jó pár sorstárs várakozott a bevonulásra.

Boxos kiosztotta a sittes mikuláscsomagokat, a lelkünkre kötötte, hogy majd csak hazafelé az autóban bontsuk ki, majd a főbejárathoz kísért és átadta a csapatot a túravezetőnknek, aki egy roppant szimpatikus, jó humorú fiatalember volt. Még mielőtt az épületbe beléptünk volna, újra ismertette velünk a már beidézett tudnivalókat, nem olyan száraz formában, mint azt a levélben megkaptuk, hanem pár poénnal megtűzdelve. Így megtudhattuk, hogy ha a létszámellenőrzésben hiány mutatkozna, kipótolják a látogatókból, hogy darabra meglegyenek.

A belépés kétszeri zsilipezéssel történt meg. Az első körben az előtérbe beáramlott a csoport, ahol kis zárható rekeszekbe elhelyezhettük a még nálunk maradt értékeinket, kocsikulcsot, telefont, ilyesmit. Ezután jött a második zsilip, ahová kettesével lehetett belépni. Itt történt az adategyeztetés, az előzőleg leadott nevek és igazolványszámok alapján, és a fémdetektoros kapun való áthaladás. Jól válogattam össze a ruházatomat, mert a kapu csendben tűrte az áthaladásomat. Szépen lassan bejutott mindenki az épületbe. Vezetőnk ekkor felkísért minket egy előadóterembe. A társaság leült, majd az első kérdésre, hogy kinek vannak folyó ügyei, mert később csak a túra végén lesz rá lehetőség, a kétharmada újra felállt. Mikor a teremben újra teljes lett a létszám, elkezdődött a program.

Meghallgattuk az intézmény történetét, hogy eredetileg az épület U alakú volt és iskolának szánták, és csak később az 1848-as események után alakították át börtönné, és a börtönkápolnával kötötték össze az U két szárát, hogy zárt legyen az épületkomplexum. Megtudtuk, hogy az annak idején a börtönhöz épült börtönkórház korának legmodernebb korháza volt, röntgennel és egyéb, a kor orvostechnikai vívmányaival felszerelt intézmény és, hogy ez zúgolódást váltott ki a helyi lakosság körében, mert ez a polgári lakosság számára nem volt elérhető. Azt is megtudtuk, hogy amióta eljárt az idő felette, a korház elkerült innen, és az épület most kihasználatlanul áll, és anyagi kedvetlenség miatt a felújítása is késlekedik. Az anyagi kedvetlenség amúgy több alakalommal és több szövegkörnyezetben is szóba került. Megtudhattuk, hogy a terembe jövet megcsodált üvegfestményeket, még annak idején Matuska Szilveszter festegette itt tartózkodása idején, aztán a bevonuló Oroszok szabadlábra helyezték, mert azt találta mondani, hogy a Németeket akarta felrobbantani Biatorbágyon.

Az is kiderült, hogy a fogház, börtön és fegyház nem ugyanannak a dolognak a szinonimái, hanem három különböző büntetési forma, amiben csak az a közös, hogy egy zárt intézményben kell eltölteni. A fogházban szabadon mozoghatnak az elítéltek, a börtönben napközben nyitva vannak a cellák, és átjárkálhatnak egymáshoz, a fegyház a legkeményebb, mert ott a nap 24 órájából 23-at a cellában bezárva töltenek a rabok.

Az előadás után kezdetét vette a tényleges túra. A csoport szépen rendezett kettes sorban bevonult a börtönszintre. Elsőként betereltek minket egy fegyházas cellába. Befértünk mind a 31-en. A cella ugyan lakatlan volt, de elég áporodott volt a levegője így is. 8 személy elhelyezésére alkalmas szoba. Szellőzésre egy nem túl nagy ablak szolgál. Nyomasztó volt magában is, aztán a túravezető felhívta pár apróságra még pluszban a figyelmünket. Klíma ugye nincs, nyáron mikor azok a csendes 40 fokos melegek voltak el lehet képzelni mi volt itt bent. 8 ember összezárva, akiknek csak heti két alkalommal van fürdés, már ad egy alaphangot, amihez hozzájön, hogy az étkezés is itt bent van, tehát az ételszag is párosul a már meglévő illatanyaggal. És ha ez nem lenne elég, a cellában lévő WC is a lakótér felé szellőzik.

Az i-re a pontot az teszi fel igazán, ha a cella dohányzó, mert akkor még ennek a szaga is belejátszik a zárka illatanyagába. Na, ebben kell a fogvatartottaknak a nap 24 órájából 23-at eltölteni, és ezt éveken át. Valahogy senki se akarta kipróbálni milyen is lehet ez élőben. Nagy megkönnyebbülés volt kijönni onnan. Dc3 meg is jegyezte, hogy egy ilyen látogatást kötelezővé tenne a fiatalság részére. Aki egyszer ilyet lát rögtön elhessegeti a gondolatát is, hogy bűnt kövessen el és bekerüljön ide.

A következő cella, amit megnéztünk egy rehabilitációs zárka volt, ahova nem sokkal szabadulásuk előtt rakják az embereket. Ez már egy fokkal emberibbnek tűnt. Itt már nem emeletes ágyak voltak, a falakat falvédővel és képekkel tehették barátságosabbá az elítéltek. Itt már nem olyan zárt a közeg, mint az előzőben, így ha csak egy fokkal is, de a szag is jobb. Mindezek ellenére itt se szívesen időzött volna senki.

Ezután a sétálóudvaron keresztül a börtönkápolnába ment át a csoport. Most éppen nem volt sétán egyetlen rab sem, bár a csoportot előzőekben felkészítették rá, hogy ha vannak kint, akkor, bár kerítés van köztünk nem kizárt, hogy odajönnek és megjegyzéseket tesznek, amivel nem kell foglalkozni. Csak a nevében kápolna az építmény, én inkább kisebb templomnak mondanám. Sajnos az évek és az elmúlt rendszer nyomai nagyon látszanak rajta, és ennek a felújításához sincs anyagi kedv. A karzatra például már nem lehet felmenni, mert nem bírná el egy csoport súlyát. Így aztán az istentiszteletet és az egyéb rendezvényeket a földszinten tartják.

A templom után átsétált a csoport az 56-os börtönmúzeum részhez. Hát nem volt egyszerű, amit láttunk. Szűk cellák, sötétkamra, büntetőgödör, és a legrosszabb a 47*47 cm-es magánzárka, amiben csak ácsorogni tud az ember semmi mást. Minden tiszteletem azoké, akik itt raboskodtak annak idején, és túl tudták élni. Volt itt egy akasztófa is, de kísérőnk elmondta, hogy ez most került ide, amikor itt forgatták a Temetetlen halott című filmet. Egy hátsó cellában kisebb tárló volt berendezve, egyenruhákkal, használati tárgyakkal, iratokkal. Volt ott facsizma is, amit télre vettek fel a fegyőrök, a normál csizmára, egyrészt a hideg miatt, másrészt mert jobban lehetett benne rugdosni az elítélteket. Kifejezetten jó volt innen kijönni, a múlt nagyon nyomasztóan vetítette a helyre az árnyékát.

Ezután egy kevés sétával visszaérkeztünk kiindulásunk helyszínére, a tanácsterembe, ahol némi folyó ügyek rendezése után jött a kérdezz, felelek játék. Sok kérdés elhangzott, leginkább Emerzee szájából, amit rendre meg is válaszolt túravezetőnk. Szóba került, hogy mennyire hasznos a fogva tartás, a foglyok egymás közti és az őrzőkkel szembeni esetleges agressziójáról, és ennek a következményeiről. A kialakuló hierarchiai rendről és az ebből adódó problémákról, a rabok kapcsolattartásáról családjukkal, és végül a börtönélettel kapcsolatban mindig is felmerülő szexualitásról.

Bár még biztos lett volna kismillió kérdés, de egy-két csapattagnak délután még volt tennivalója, így 14 órakor megköszöntük az idegenvezetést és a távozás vette kezdetét. Ez ugyan olyan alapos ellenőrzéssel ment, mint a bejövetel, Ugyan úgy át kellett menni a fémkeresőn, és ugyan úgy leellenőrizték az iratainkat. Mikor kívül kerültünk a műintézményen, határozottan jó érzés volt újra az utca szabad levegőjét beszippantani. A parkolóban még egy gyors csoportfényképezés várt ránk, majd búcsút véve egymástól mindenki ment élvezni a szabadság édes ízét.

Írta: Togo