Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?
2004. május 15-e felejthetetlen nap marad számomra. Nem is azért, mert aznap valami hatalmas élmény ért, mely korábban nem történt velem - hiszen egy átlagosnak mondható visegrádi kiránduláson vettem részt akkori kollégáimmal -, hanem mert megtaláltam életem első geoládáját, bár akkor még nem igazán tudtam, mi az a geocaching, vagy mit is tud egy GPS. Nem volt nálunk helymeghatározó, még csak nem is láttunk sosem ilyen eszközt. Egyik kollégám már hallott róla, de ő sem látott élőben egyet sem. Ládaleírás sem volt, csak ennyit írt fel egyik lelkes kollégám a kis noteszébe: „kis kunyhótól a hegyoldal irányába, V-alakú fánál” Voltunk vagy 15-en, megtaláltuk, belogoltuk a ’Visegrádi függőhíd’ nevű ládát. Tetszett a dolog. Aznap felleltük a bob-pályánál elrejtett dobozt is. Erről ennyi információ állt rendelkezésünkre: „bob-pályánál, kanyar közelében, ahonnan hallani lehet a bobot”. 10 perc alatt megvolt :)
Hazafelé megkérdeztem kollégáimat, hogy melyik honlapon kell regisztrálni. Gondosan felírtam magamnak: geocashing.hu. Otthon persze kiderült, hogy a www.geocashing.hu nem létező honlap. No, akkor irány google, beír: geoláda, Visegrád. Az oldal másodpercek alatt megvolt: www.geocaching.hu! Óh, ez lényeges különbség :) Még aznap regisztráltam. Persze GPS meg még mindig sehol. Nem baj, anélkül is megy a dolog, gondoltam anno. Két napra rá térképek és elbeszélések alapján megtaláltam a két városligeti ládát, valamint az „örökzöld” GCNULL nevű virtuálist. Nagy volt az öröm, gyűltek a pontok, izgalmas volt a keresés! 10 nappal későb már 12 megtalálással rendelkeztem. Itt már éreztem, hogy kelleni fog a kütyü, ha komolyan akarok játszani. Béreltem is hétvégére egy E-trex Venture-t. Hétfőn már nem a GPS-t, hanem az ellenértékét vittem be a boltba... :) Így kezdődött...
Változott az életstílusod a kessing hatására?
Igen, határozottan állíthatom! A kérdés megválaszolásához azonban egy kicsit vissza kell mennem időben, hogy felvázolhassam, hogy milyen volt a geocaching előtti életvitelem.
1992-2003-ig Németországban éltem, tanultam. Középiskolás koromban nagyon sokat mozogtam: kosárlabdáztam, túráztam, kerékpároztam a közeli hegyekben. Egyetemen már nem volt időm semmire, leálltam a sporttal és csak a tanulásra koncentráltam. 2003 májusától Budapesten kezdtem dolgozni egy olyan cégnél, ahol a túlóra alapelvárás volt. Munka után nemigen maradt időm és energiám sportolni. Volt néhány hamvába halt edzőtermi próbálkozásom, de semmi több. Lakásom nem volt, így egy szobát béreltem egy újpesti bérházban. Zsu, aki akkoriban még a Kecskeméti Főiskolán tanított informatikát, és a szüleim csak „bolhás albérletként” emlegették akkori „otthonomat”. Érthető okokból minden hétvégén Kecskemétre utaztam, szüleimhez. Minden szabadidőmet – akkori kedvenc hobbimnak – a horgászatnak szenteltem.
2004. május elseje nem csak hazánk életében jelentett fordulópontot: az Európai Unióhoz való csatlakozásunk napja (amit ki így, ki amúgy élt meg), hanem számomra egy ennél fontosabb esemény dátuma is: beköltözhettem első saját (igaz jelentős hitelből vásárolt :)) lakásomba! Megváltozott minden. Egyre több hétvégét töltöttem (akkor még) barátnőmmel, Zsuval, Budapesten. A hazautazások szépen lassan ritkulni kezdtek. 2 hétre rá megismerkedtem a geocachinggel. Szerelem volt első látásra. Azóta minden szabadidőmet, szabadságomat geoládázással, túrázással, kerékpározással töltöm. Ettől fogva nem jártam horgászni:) Kondícióm hónapról-hónapra egyre jobb lett. Persze volt hova fejlődni, árnyéka voltam régi önmagamnak. A passzív horgászatból egy aktív sportba csöppentem. Élveztem a hegymászást, túrázást és azt hogy egyre könnyebben pattanok fel a csúcsokra. Meg sem kottyannak már azok a túrák, melyeken korábban a „fenekemen kellett levegőt” vennem. Fél év sem kellett, hogy „magamhoz térjek”... életformámmá vált a geocaching.
Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért? Hogyan ismerkedtetek meg?
Előrebocsátom, hogy jelenlegi barátaim szinte kivétel nélkül a geocaching berkeiből kerültek ki.
11 év külföldi tartózkodás után, egyetlen ismerősöm, barátom sem volt, nemhogy Budapesten, de gyakorlatilag az egész országban sem. Néhány hónap munkaviszony után, természetesen kötöttem barátságokat kollégákkal, de az idő mindig azt igazolta vissza, hogy ezek csak ideig-óráig voltak valóban élő és intenzív kapcsolatok. Amint elkerültünk egymás közeléből, lassan mind-mind kihűlt... 2004 májusában, amolyan magányos farkasként, egyedül kezdtem ládázni. Nagyon élveztem! Sokszor kivettem egy-egy nap szabadságot és nekivágtam a Budai-hegyek, vagy a közeli Pilis geoládáinak felkutatásába. Örömmel töltött el és erőt adott a túrázás, a természetben – általában elmélkedéssel – töltött idő. Összhangba kerültem önmagammal és a természettel. Hatalmas élmény volt. Rászoktam, mint egy drogra. Újra és újra át akartam élni ezt a szabadságot, és lassan fogyni kezdtek a szabadnapjaim...”függőségem” pedig egyre erősebben jelentkezett.
Megismerkedés Sprokival.
Egy nevezetes ládánál találkoztam és beszélgettem el először komolyabban kesserekkel. (Voltam ugyan az 1000. láda rejtésénél, de ott még 50 alatti megtalálással, senkit sem ismerve, kicsit idegennek éreztem magam). Ez a láda @david GCLIK nevű extrém multija volt. 2004 szeptember 12-én maroknyi kis csapat jött össze egy budai katlanban: @david, lelcache, sprok, Togo, B-ka, mozo és jómagam, hogy közösen, egymást segítve és bátorítva levadásszuk ezt a méltán híres multit. Ők voltak az első geoládász ismerőseim. A helyszínen megegyeztünk Sprokival, hogy mi bizony a közeljövőben le fogjuk „tarolni” a pilisi ládákat és ehhez szövetkezni fogunk. Ez pontosan így történt. Azóta eltelt 3 év, a pilisi ládák elfogytak, de a barátság marad...
Másik társam, aki meghatározó szerepet játszott „geocachinges pályafutásom” alatt, Fűkocka barátom. 2004 novemberében kerestem meg telefonon, mivel társasházunk éppen öntözőrendszer kiépítéséhez keresett árajánlatokat. Intézőbizottsági tagként működtem közre ebben az időben, és mivel Sprokitól hallottam, hogy Fűkocka kertépítéssel foglalkozik, így kértem tőle árajánlatot. Az „üzlet” nem jött létre, az öntözőrendszerből azóta sem lett semmi, Fűkockával viszont összehozott a sors. Első közös túránk Székesfehérvárra vezetett: a geofa ültetésre. Persze oda-vissza ládáztunk, ami csak utunkba került. Ettől kezdve egyre gyakrabban kerestük egymás társaságát. Rendszeresen segítem őt navigátorként különböző autós navigációs versenyeken. Bejártuk együtt és feleségeinkkel Tolnát és Baranyát, Erdélyt és a Magas-Tátrát, körbebicikliztük a Börzsönyt és a Fertő-tavat. Számos móka és kaland kísérte közös túrázásainkat! Nem is tudnám itt felsorolni. Barátságunk szépen be is ivódott a kesserek köztudatába. A XII. geoversenyen is többen nekem szegezték a kérdést, mikor egyedül láttak a terepen: „Fűkockát hol hagytad?” :)
Az ember, főleg az olyan mocskos pontvadász, mint a fajtám, figyeli, sőt szinte azonnal megérzi a hasonszőrűek jelenlétét a geocaching berkein belül. Így természetesen Pupu (a „normálisnak” nem nevezhető ember) hamar látókörömbe került, hisz stílusa és módszerei a ládavadászat terén kísértetiesen hasonított a miénkhez. Ezt a hipotézist, amit bizonyos elméletek a „vonzás törvényeként” emlegetnek, beigazolandó nem én vettem fel először Pupuval a kapcsolatot, hanem Ő velem. Valószínűleg sosem felejtem el az első telefonbeszélgetésünket, melyre nem sokkal 2004 Mikulás napja után került sor:
-Szia, Pupu vagyok! Nem zavarlak?
-Szia Pupu, nem, dehogy!
-Holnap megyek a Börzsönybe egy egész napos túrára! Nem tartasz velem?
-Sajnos nem tehetem. Dolgoznom kell, szabim már nincs, de ha lenne is már késő. Sajnálom, de nem jöhetek.
-Jövök! Beteg leszek. Sosem csináltam ilyet, de most az egyszer beteget jelentek a cégnél.
Pupu hangján örömet éreztem.
-Ok. 5-kor ott vagyok érted!
-Hajnali 5 kor?
-Nem. Délelőtt 5-kor.
-Rendben. Várlak.
5-kor, mikor kiléptem az ajtón, Pupu már várt. Ez azóta is mindig így volt. Emlékszem oda úton egy beszélgetésre. Pupu a 300. találatára készült. A nevezetes láda pedig épp a Miklós-tető (Geomikulás). Micsoda egybeesés: Mikuláskor, Mikulással a Mikulás láda a 300! Pupu kifejtette, hogy úgy érzi, fontos lélektani határ a 300, mert szerinte e szint felett „komolyan veszik”. Ezt én is így láttam anno, kicsivel túl a 300-on :) Freddynek meg Mihulnak már több, mint ezer találata volt. Hihetetlennek tartottuk anno, hogy milyen „magasságokban” vannak... :) Hát igen, azóta mi is felzárkóztunk hozzájuk, de most valahogy nem tűnik úgy, hogy „hihetetlen magasságokban” lennénk... :)
A börzsönyi túra egyébként nagyszerűre sikeredett. Sötétben érkeztünk a Fekete-völgyi panzióhoz és sötétben is értünk vissza. Közben átszeltük a Börzsönyt, voltunk fenn a Magosfán, a Csóványoson, a Nagy-Hideg-hegyen, a K2-n és végig sétáltuk a kemencei erdei vasutat is. Elfáradtunk, de emlékezetes túra marad. Iszonyú pocsék időnk volt. Sötét, hideg és ködös. Senkivel sem találkoztunk, csak a baglyok huhogtak a sötétben, mikor az autót hátrahagyva. fölfelé meneteltünk... Ez volt az első közös kalandunk. Szerencsére nem az utolsó...
Hogy kivel szeretek még ládázni? Hosszú lista állna itt, ha fel kellene sorolnom az összes gc-s barátomat, de legfőképp a hármakkal: dc3-mal és Bal3-mal, VP-vel, jalsóval, és mindenkivel, aki hasonlóképpen éli meg a geocachinget! Természetesen a legszívesebben Zsuval, akinél sikerült 3 év után elérni, hogy önszántából regisztrálja magát! :)
Ez egy „buta” kérdés. Tessék megnézni a „megtalálásaimat”. Abból kiderül, hogy minden szabadidőmben. Bárkivel és bármikor.
Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?
Igazából „mindenevő” vagyok. Persze vannak kedvenceim. Mostanában a magashegyi ládák vonzanak leginkább. Elsősorban Erdélyre gondolok. Szerencsére most kezd beindulni az erdélyi ládázás MikiCache-nek, Botondnak és Zolizának köszönhetően. Hajrá erdélyi rejtők!!!
Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát? Ha igen, milyen módszered van rá?
Nem igazán hevít az elsőség. Minden nap munkába járó emberként amúgy sem lenne esélyem felvenni a versenyt a „szabadúszókkal”. Ez persze nem jelenti azt, hogy, ha elém pottyan egy elsőség akkor durcásan elfordítom arcomat... :)
Külföldön is kerestél már meg ládát?
Hogyne. Bár nem készítettem statisztikát, de ki merem jelenteni, hogy a magyarországi kesserek közül nekem van a legtöbb külföldi találatom (ha a .com-os ládákat is ide vesszük, akkor pedig szinte biztosra veszem).
Érdekelnek a Travel Bug-ok?
Korábban szívesen játszottam velük, lelkesen regisztrálgattam őket. Most már úgy érzem elvesztették a varázsukat, érdektelen lettem irántuk. Nyűg lett a regisztrációjuk is, inkább ott hagyom, ha találok is.
Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?
Minden track érték. Ezért mindig elmentem a tracklogomat. A Tuhu-ba küldtem már be tracket, de úgy érzem a lehetőségeimhez képest eddig igen szerényen támogattam a szervezetet. Ezen változtatni fogok!
Miért rejtettél saját ládát?
Ha nem lennének ládák, nem lenne mit keresni. Egyszerű képlet. Ha nem rejtettek volna közel 2000 ládát, akkor nem találhattam volna meg 1735-öt. Ezért nagyon hálás vagyok a rejtőknek! Úgy éreztem, nekem is hozzá kell járulnom néhány rejtéssel ehhez a játékhoz, különben egyoldalú lenne a kapcsolatom a közösséghez. Első ládáimat (GCKMET, GCZAPO és GCOMSZ) még kezdőként rejtettem.
Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?
Igen! Folyamatosan készülnek a tervek „Zsu+Mikulás” rejtésekre, sőt egyéb tettestársakkal való közösséget is vállalok (az persze még titok, hogy kivel és hol), de ezek fizikailag már csak a 2008-as évben kerülnek kihelyezésre. Helyszín: Erdély.
Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?
Sok minden függvénye egy-egy túra helyének a meghatározása. Szerepet játszik a hely megközelíthetősége, a túraútvonalak hossza, az évszak, az időjárás, a társak preferenciái és természetesen a ládasűrűség is. Mostanában azonban inkább a kihívást, erőfeszítést, esetleg felszerelést (kerékpár, kenu, stb.) kívánó ládákat részesítem előnyben. Fél szememmel pedig Erdélyt fürkészem...
Hogyan szoktál oda utazni?
Változó, de legjellemzőbben gépkocsival (gyakran benn van azért hátul a bicikli is). Ritkán vonattal és kerékpárral. Közeli ládákat egyre gyakrabban kerékpárral.
Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?
Persze, erről Sproki és Fűkocka boldogan tudnának mesélni. Ahány tájegység, annyi mobiltelefon... Ahány nyár, annyi fényképezőgép... Legutóbb a Balaton körüli kerékpáros kör teljesítése közben hagytam el a fényképezőgépemet. Csodával határos módon előkerült. Az is megérne egy sztorit, az biztos!
Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszarejtéskor?
Nem emlékszem semmi problémára. Erről inkább Tüdőt kellene kifaggatni, hátha mesélne a „4 sarok” nevű ládánál átélt kalandjairól... :D
Mi a véleményed a mozgó ládákról?
Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?
Semmi bajom nincs velük alapvetően, egészen addig, amíg értelmes keretek között marad a dolog. A történelmi Magyarország területén, bárhol szívesen látok geoládát. Ezen kívül szívesen veszek alsó-ausztriai ládákat is. Nagyon helyesen meghatározásra került az alapszabályban az irányelv. Az országhatárhoz közeli és/vagy magyar vonatkozású legyen a láda. Ennyi. Nem bonyolult ez, nem is értem mit nem lehet ezen érteni. Egy spanyol nyaralás közben „kipottyantott” ládát, nem szívesen látnék a .hu-n, arra ott van a geocaching.com!
Részt szoktál venni a versenyeken?
Igen. A legutóbbit meg is nyertem! :) Első versenyem a péliföldszentkereszti volt, azóta rendszeresen ott vagyok. Voltam már 2., 3., 4., 5 és hatodik is. Teljes a sorozat. Mindegyik hatalmas élmény volt! Nem hagyom ki a versenyeket/találkozókat 2008-ban sem!
Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?
Egyszerű vagyok: mobil, fényképezőgép (Fuji FinePix 6700), Garmin GPSMAP 60Cx. Ennyi. Nagy ritkán van nálam PMR is.
Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/bosszúságot?
Mennyire figyeled a pontszámok listáját?
Jelenleg 4. vagyok ezen a listán, de nem is olyan rég voltam dobogós helyeken is. Persze, hogy rendszeresen figyelem ;)
Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?
Nincs semmi kézzel fogható. Szeretném jól érezni magam a feleségem és a barátaim társaságában. Boldogságra, testedzésre, barátokra, egy jó autózásra, szabadságra és kalandokra vagyok éhes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése