Egyik este mailt kaptunk ID24-től, amelyben felkért minket az akkor még előttünk álló Geokék 6-os számú túrájáról egy általunk megírandó élménybeszámolóra.
A túrát teljesítettük, az élménybeszámoló pedig most következik:Eredetileg a Zirc-Bakonybél szakaszra jelentkeztünk, hiszen ez a szakasz érintette Veszprém megye legmagasabb pontját (Kőris hegy), illetve érintette esküvőnk helyszínét (Bakonybél) is. Az idő előrehaladtával azonban mégis a Nagyvázsony-Szentbékkálla szakaszra jelentkeztünk, mivel ez a túranap szombatra esett, s a jelentkezésünk idején erre a túrára még nem volt egyetlen jelentkező sem.
Szerencsére, a jelentkezésünket követően egymás után érkeztek az érdeklődő mailek, telefonhívások a túrával kapcsolatban. Aztán elsőként a nagyon szimpatikus ludens-házaspár jelezte részvételi szándékát, őket követte zsotie; majd robatko; s a megszámlálhatatlan szakaszt vállaló végre kék következett. fa-peti és csapata is úgy döntött, hogy velünk tart ezen a szakaszon. Volt olyan is, aki jelentkezett, majd lemondta a túrát. Voltak olyanok is, akik az utolsó délután íratkoztak fel a túrázók közé ( Bianka illetve Fgg), s volt olyan csapat is, TBende aki a túra előtti este 21:40-kor telefonon kérdezte meg, hogy jöhetnének-e velünk?
Indulás előtt
Indulás előttA szervezést az állandóan változó létszám kissé megnehezítette, de végülis jól működött a logisztika! A Veszprém, illetve Budapest felé visszautazók autóival a táv megkezdése előtt reggel a célállomásra mentünk, s a kocsikat otthagytuk Onnét egyetlen autóval visszamentünk a kiindulópontra, így a szakasz végén -kissé fáradtan- mindenki be tudott ülni saját járgányába.
A Nagyvázsonyi vár bejáratánál gyülekeztünk, logolás és csoportképek készítése után elindult az akkor még csak 15 fős csapat az első pecsételőhely előtt két láda ( GCSONY illetve a GCTALO) irányába. A tálodi kolostornál tartottunk egy kisebb pihenőt, amelyet kihasználtunk arra is, a ládában lévő GPSMAP 60 CSx-ben elemet cseréljünk, illetve hogy bevárjuk az utánunk később indult lelkes túrázó-párt. Velük kiegészülve a teljes csapat már 17 főből állt, ami végre kék statisztikája szerint az eddigi legnagyobb létszámú csoport a Geokék eddigi történetében!
Csicsó felé
Csicsó feléA csicsói erdészházig széles murvás út következett, amelyet a csapat nagy része bakancsban tett meg, de volt aki talpmasszázsként inkább mezítláb gyalogolt! Az első pecsételésig kényelmes tempóban haladtunk, innét azonban kissé nagyobb fokozatra kapcsolva haladtunk tovább. Ennek az volt az oka, hogy a következő pecsételőhelyhez mindenképpen oda kellett érnünk 13.00 óra előtt, hiszen arról volt információnk, hogy a pecsét a balatonhenyei kocsmában van, amely mindennap 13.00 és 16:00 között zárva van. A tervünk félig jól működött! Odaértünk a kocsmához 12.30-ra, de a helyszínen kiderül: a kocsmáros aznap ki sem nyitott, s még az OKT-bélyegzőt is elfelejtette kitenni az alternatív pontként megjelölt villanyóra-dobozba. :(
Az első pecsét
Az első pecsétMárpedig a csapat bélyegzés nélkül nem akart tovább haladni, ezért szétszéledtünk, hogy keressünk egy „hivatalos-pecsétes”-embert. Az egyik házba bekopogtattam, szerencsére a ház kissé érdekes lakója bizalmába fogadott, s elárulta nekem a polgármester telefonszámát. 10 perccel ezután már a polgármesteri hivatalban pecsételtünk, hiszen a kisközség polgármestere telefonbeszélgetésünket követően felpattant sárga robogójára, s átnyújtotta nekünk a bélyegzőjét. Cserébe a jótettéért a közös fotón az ő kezében lehetett a Geokék-láda! :)
Henyei polgármesterrel!!!
Henyei polgármesterrel!!!Következett a Fekete-leves! Bocsánat, a Fekete-hegy! Vagy mégiscsak a fekete-leves? :)
Hiszen az eddig megtett szintemelkedésünk nem igazán volt jelentős, viszont a Fekete-hegyre Balatonhenye felől felmenni szép teljesítmény, hiszen addigra már 15 km volt a lábainkban. Egyik klasszikusunkat ( radpeter) idézve: „Jó szuszogtatós” szakasz volt, de mindenképpen megérte! Egyrészt a csapat néhány tagja begyűjthette a GCNEGR, másrészt a kilátóból igazán remek panoráma látszik a Káli-medencére és a Tanúhegyekre!
Káli medenceInnét szőlők között vezetett tovább –már lefelé- a kék jel! Mi nem szüretelő csapat voltunk, de azért csak-csak megkóstoltuk a termést, persze szigorúan csak a cukorfok ellenőrzése céljából! :)
Utunk végcélja is tartogatott még élményt számunkra, hiszen éppen akkor zajlott a környező települések Szüreti felvonulása, amely igencsak hangulatos zenékkel, látványos öltözetű táncosokkal, s népi rigmusokkal szórakoztatott el minket.
A túra a Szentbékkállai presszó teraszán fejeződött be, ahol az utolsó pecsétek is bekerültek a Kék-túra füzetekbe, s ahol zárásul különböző folyadék-féleségeket (nem részletezzük!) vételeztünk magunkhoz.
Az utolsó pecsétZárásul leírjuk ide is, amit a GCGEOK oldalon írt logba írtunk:
„Tudjuk, hogy nem az OSCAR-díj átadásán vagyunk, ettől függetlenül szeretnénk megköszönni ladafia-nak az ötletet, a szervezőknek a jó szervezést, és a technikus-oknak a technika biztosítását! De megköszönjük a mai túra összes résztvevőjének, hogy jelenlétükkel egy igazán felejthetetlen élményt szereztek nekünk!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése