Nemrég meghívott egy Londonban élő barátom egy hétre. Egy vérbeli kesser persze nem hagyja ki a lehetőséget, én sem tettem másként, feltöltöttem gyorsan egy fél London térképet (ingyenesen éppen csak annyi volt elérhető), és nekiindultam. Rengeteg láda van a városban, azt gondolom mindenki sejti, épp csak kostolót sikerült szerezni az angolok rejtési stílusáról - egy kicsi városi, egy kicsi vidéki jellegűt egyaránt. Találkoztam egészen érdekes rejtésekkel is, arról nem is beszélve, hogy a geocaching „szokás szerint” olyan helyekre kalauzolt el, amit e játék nélkül biztos, hogy nem ismertem volna meg !
1.nap Greenwich
A ládakoordinátákat mindig előző nap töltöttem fel egyenként, mivel közben alakult ki, merre veszem épp az irányt. Docklands volt a bázisom, ezért első kirándulásnak – egy kessernek már-már kultikus helynek számító – Greenwichet vettem célba.
A Royal Observatory parkja ideális a rejtésre, bár a mugliveszély itt sokszorosnak számít. A filmesdobozkát sikeresen előhalásztuk, majd log után visszahelyeztük. Kicsit hiányzott a jelszó. :)
A környéken sétálva még egy célpont volt, egy közeli temetőben, ahol nagy szarkofágok mellett kellett a dobozt megkeresni. A rejtés sem mindennapi, igazi „URBAN CAMOUFLAGE”, ahogy a rejtő írja.
Néhol, a kertekbe bekukucskálva, egész más látvány fogadott, mint otthon, itt pl. egy Ferrari, egy Rolls-Royce és egy régi Merci pihenget békés egyetértésben a kert sarkában…
2. nap Temze-part
Ezt a napot egyedül sétáltam végig. A folyó ezen szakaszán kellemesen sűrűnek látszott a rejtésmennyiség, így egy vonalon haladva szedtem őket szépen csokorba.
Újból a kézi koordinátabeírással kezdtem reggel, majd az első ládahelynél rögtön egy új problémával találkoztam. Rutinból, csak a számokra figyelve pötyögtem szépen sorba a koordinátákat, ahogy otthon. Csakhogy itt, a kezdőmeridián környékén (s túl) nem is mindegy, hogy a szélesség E vagy W ! Nehezen, de rájöttem, hogy miért nem lehet a láda a Temze közepén, inkább a „másik oldalon” keresgéljek…
Az első ládánál nem volt túl izgalmas a látnivaló, inkább a rejtés típusa tetszett, itt találkoztam először a mágneses megoldással. Egyszerű, de frappáns : filmesdoboz (vagy épp Tic-tacos), rácuppantva egy ismertető tábla hátára.
Aztán később rájöttem, hogy ilyen sűrű-emberes helyen ez a bevált módszer, a séta során több helyen is találkoztam ezzel. Pl. egy ismertető-oszlop belsejében :
vagy egy tábla hátulján :
két tábla-lap közé rejtve :
vagy csak egy adódó vasgerendára helyezve (A képekre kattintva nyílik meg a láda oldala.):
Sikerült egy igazi, hagyományos dobozkát is lelnem, ez sem külsőre, sem tartalomra nem nagyon tért el az itthoniaktól, talán kicsit megviseltebb volt:
Ebéd után visszafelé, a belváros irányába haladtam, maradva a folyóparton, hisz erre is rengeteg rejtés volt. Itt találkoztam életem legkisebb geoládájával, ami egy kockacukor méretű csavaros fémdoboz, természetesen ez is mágneses.
Aztán néhány újabb láda a táblák hátulján :
Egy kis hídnál rejtett ládánál csatlakozott hozzám egy londoni úr, aki jellegzetes humorral és kedvességgel mesélte a környék kisebb-nagyobb nevezetességeit. Tetszett neki amit a geocaching-ról meséltem, a soron lévő ládát már együtt kerestük.
A nap végére egy igazi csemege jutott, egy olyan kocsmáról szól a cache, ami elég régen, 1520-ban épült.
Oldalán egy tábla mutatta, mely királyok alatt szolgált eddig.
A rejtés különösen nehéz volt, egy sűrű bokros kerítésoszlop belsején.
Nagyon jó túra volt, London érdekes, új arcát láthattam. Ezek a részek egyetlen útikönyvben sem szerepelnek, mégis tanulságos végigsétálni a part ezen kevésbé ismert szakaszán.
Kedvenc képem egy útszűkítő oszloppárnál készült, ahol a földön rengeteg visszapillantó-tükör hevert…
3. nap Richmond
Utolsó nap a richmondi parkba látogattunk el, ami szintén jól meg van hintve dobozzal, keresés közben ráadásul rendesen be lehet barangolni a vidéket. Hihetetlen volt számomra, hogy a rengeteg szarvas, dámvad, vízimadár félszelíd módon, egész közel engedtek magukhoz.
Igaz, kifelé jövet olvastuk csak el, hogy szarvasbőgési időszak van, ami a látogató számára balesetveszélyt jelenthet… Fura érzés is egy ládát úgy előhalászni, hogy közben érzed a hátadon jópár szarvas figyelő tekintetét.
Itt már rendes ládákkal találkoztunk, klasszikus műanyag dobozkák, benne a már jól ismert tárgyakkal.
Itt is készült egy jellegzetes kép, az út közepén egy szarvastehén közelít…
Nagyon jó volt ez a pár nap „idegenben”, ahol a „feeling” ugyanaz és mégis más. A ládaleírások, a logok tán kevésbé informatívabbak, mint itthon, így több a kihívás a keresésben, viszont ugyanolyan jó érzés megtalálni az eldugott ládikát, filmesdobozt. Ide még biztosan visszatérek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése