Az első rendezvényről, amit NaSza szervezett, mint mindig, most is lemaradtunk. Itthon ültünk és irigykedve gondoltunk a jó programra, a jó társaságra. Akkor megfogadtam, hogy a legközelebbi hajókázáson mi is, ott leszünk. Mivel más nem szervezett egy második vitorlázással egybekötött ládázást, mi meg teljesen véletlenül a Balaton mellett terveztük eltölteni a szabadságunkból két hetet, na akkor: - Majd én megszervezem a Balatoni vitorlázást!-, felkiáltással eldöntetett Lali (Luilui) „nagy örömére” a következő szervezkedésem tárgya.Megkértem Csiguszt, hogy segítsen nekem az L. G. T. oldalon megjelentetni ezt a programot, na és a továbbiakban is rengeteg segítséget kaptam tőle, az utolsó pillanatig, amit ezúton is nagyon köszönök neki!
Így kezdődött…Izgatottan vártam a jelentkezéseket, de nem kellett volna izgulnom, nagyon rövid időn belül kitehettük a -Megtelt- táblát.
Innen már csak egy-két éjszakába nyúlóan egyeztettünk és szervezkedtünk Csigusszal, mert a legnagyobb sajnálatunkra két csapat is lemondta az utazást. Természetesen másnap reggelre már meg volt ismét a teljes létszám, Csigabigának köszönhetően.
Nagyon nehezen, de eljött a találkozásunk reggele. Mi már ott voltunk két hete a Balaton mellett, lényegében ez a reggel azt jelentette, hogy másnap indulnunk kell vissza Debrecenbe, amit nagyon-nagyon nem szeretek egy kellemesen eltöltött szabadság után, de most nagyon vártam ezt a reggelt.
Az úton Siófok fele sajna, érkezett egy nagyon rossz hírt közlő telefonhívás, akkor kaptunk értesítést arról, hogy az egyik társunk, aki a hajókirándulásra érkezett volna, karambolozott. Farkas Editről és édesanyjáról van szó. Nagyon sajnáltuk az esetet!
Elsőnek Radpeter, Belga és Csigabiga érkezett meg a kikötőbe, aztán befutottunk mi Balatonfüredről, és nemsokára érkeztek sirgalahad párjával és kislányukkal.
------------Judith szervez
A karambolból kifolyólag nem csak Editék nem érkeztek meg, hanem sorra érkeztek a Pest felől jövő kesserek telefonjai is, hogy dugóba kerültek, más úton jönnek, kerülnek, árkon-bokron keresztül tudnak csak jönni, de jönnek rövidesen. Érkeztek is sorban. Legvégül Dzsozyék is megérkeztek.
Gyorsan elintéztük az indulás előtti apró-cseprő dolgainkat, összeszedtük a részvételi díjat és a társaság eleje már szállhatott is a hajóra. Nekem még arra sem maradt időm, hogy bemenjek a jegypénztárba, befizetni az összeszedett pénzt, már rohanni kellett a fedélzetre, ha nem akartam lemaradni. Így, ha nehezen is, de negyed 11-re kifutott a Szaturnusz, fedélzetén 22 izgatott és boldog, kesserrel, és négy kesserpalántával.Gyönyörű időt fogtunk ki, hétágra sütött a nap, szél alig fújt. Így kifele, a célunk felé, besegített a hajó motorja, majd a cél megkerülése után vitorlát bontottunk, és vissza úton már igazándiból vitorláztunk.
Volt nagy fotózás, napozás, beszélgetés, csoportképkészítés, na és Sirgalahad kislányát névnapja alkalmából előlépettük másod kormányossá. Napoztunk, bámészkodtunk, gyönyörködtünk a „magyar tengerben”. Volt, aki evett - volt, aki ivott, volt időnk a két óra alatt.
---------GCBKOZ
Mikor megközelítettük utunk célját, félő volt, hogy felborul a hajó, mert érdekes módon mindenkinek arra az oldalra volt kedve ülni, állni és csakis ott lehetett
bámészkodni, na és izgulni, hogy kiolvassa le hamarabb a jelszót. Minden „profi fotós” előkapta a csodamasináját, és versenyre keltek, hogy kinek sikerül hamarabb levadászni a jelszót. Lelcache ennek érdekében, hogy közelebb kerüljön az áhított szavakhoz, kimászott a hajó orrába, az ágyú mellé!
 Volt, aki evett... |  Volt, aki ivott... |
Egy kis segítséggel gyorsan megkerítettük Farkas Edit telefonszámát, a fedélzetről felhívtam és mindenki nevében jobbulást kívántam neki, persze az egész társaság versenyben kiabálta jókívánságait, ha már nincs a kezükben telefon, akkor a nagy hangerő bepótolja ezt a kis hiányosságot, és hátha telefonba hallatszik a hangjuk. Hallatszott!
Előkerültek a PMR rádiók is. Zferke egész úton tartotta a kapcsolatot a parton maradt családtagokkal, és „két percenkén” érdeklődött a nagyszülőknél „letétbe helyezett” csemete hogy léte felől. Próbáltak a fiúk kapcsolatot teremteni L@zy-vel, aki állítólag úgyszintén ebben az időben vette célba a Balaton közepét, csak az északi oldalról. A kísérlet hiába való volt, nem sikerült beszélni vele (csak a vissza fele úton Csigusz tudott egy-két szót váltani vele). Viszont parthoz közelítve egy ismerős hangra lettünk figyelmesek a rádión keresztül: Togo volt az. Mivel korán kikötő közelébe értünk, még nem telt le a két óránk és érkezett a menetrend szerinti hajó is - így tettünk még egy kis kört, hogy időre érjünk vissza, ne hamarabb. A móló végén ismerős arcokra lettünk figyelmesek. Mintha láttuk volna már őket… Mintha bennünket néznének… Mintha a mi hajónkat fotóznák… És igen! Nekünk integettek lelkesen, hiszen elénk jöttek ki: Togo és Brezko! |  |
Togo úgy gondolta, ha már elaludta az indulásunkat és nem tudott integetni, amikor kihajóztunk, bepótolja azzal, hogy vár bennünket a móló végén.
Partra szállás után elkészültek a szokásos csoportképek.
Zferke, sirgalahad, lelcache Zsével és Lilivel, cic és pityulino csapatok családtagjaik kíséretében nagy-nagy búcsúzkodás után ott hagytak bennünket és ők más programjukra hivatkozva, távoztak.Mi, akik maradtunk: Bubuka, scele Kisztivel és Prüntyivel, Belga, Csigabiga, radpeter, Brezko, Dzsozy és családja, Lui és jómagam elindultunk Togohoz.
Itt aztán eldöntetett, hogy igazándiból nincs kedve a társaságnak ládázni ebben a melegben. Ők inkább fürödnének, napoznának és így is készültek.
Csigabiga, Lui nem hozott fürdőruhát, Brezko is csatlakozott, így mi négyen viszont elmentünk összeszedni a környék ládáit. Így esett áldozatul a: GCSIMA, GCKILI, GCPUTO, GCSTMP, GCBVMP, GCSIOF egy pár doboz sör, cola, és fánk társaságában.
Késő délutánra, mire a társaság vizes fele elázott (természetesen a Balaton vízére gondoltam) és kifáradt a sok sporttól, mi is előkeveredtünk, jól megizzadva, elfáradva. Mielőtt, azonban itt hagytuk volna a partot, ha már egésznap a fiúkkal bóklásztam a ládák után, pedig nekem volt fürdőruhám, úgy döntöttem én is gyorsan megmártózom a vízben.
Ezután kezdődött a napunk utolsó programja, amire ugyanúgy készültem, mint a korábbiakra. Erre is nagyon kíváncsi voltam! Mivel a társságunkban volt a nemrég Erdélyben túrázó társaságból 5 emberke, megbeszéltük Togóval, hogy egy kis élménybeszámolóval egybekötött fényképnézegetést tartunk. Volt itt aztán minden ámulás és bámulás, nevetés, és radpeter szakszerű és igazán alapos és részletes beszámolója az útépítésről és az Ő sziklájáról, 63 képen keresztül.Este 7 óra fele aztán, amikor a beszámoló még csak a harmadik napnál tartott, úgy döntött a társaság, hogy ideje indulni. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar és hirtelen szétszéledt a Társaság. Volt, Akinek még volt más programja, volt, Aki elment még egy-két ládát megkeresni, volt, Aki ment vissza Budapestre. Így mi is szedelőzködtünk és a Szántódon és Tihanynál lévő multiládának megkeresésével, befejeztük a Balaton körüli ládázásunkat. Búcsúztunk a Balatontól, sétáltunk a kivilágított Tihanyban.
Örülök ennek a sikeres kalandnak, a jó társaságban eltöltött kellemes napnak!
Örülök, hogy eljöttetek ennek a ládának megtalálásához! (Nélkületek nem sikerült volna!)
Örülök, hogy mások is jól érezték magukat!
Örülök, hogy Farkas Editkének és anyukájának nem lett „nagyobb és komolyabb” bajuk!
Fotók: Luilui, Dzsozy, Lelcache, Togo, Csigabiga
