Fel a Naszályra!
Figyeltem napokig a mozgást, hogy haladnak a Hollókőn útnak indított társak, na ez a fleet, már rég tudom, azon túl, hogy kell bele a sok telep. Szerencsére a szerdai búcsú után mindössze 2 napot kellett kibírnom Geokék nélkül. De végig bennem élt az a 42 km, ami már a lábamban volt a ládával. Olyannyira, hogy mit ad Isten, már a szeptember 12-i vértesi szakasznál is ott szerepelt a nevem, szabi megbeszélve. Szaporodnak a jelöltek, sőt a kívülállók is, akik még életükben nem ládáztak. Papíron, bocsánat, az okt.geocaching.hu-n ketten vagyunk a Naszály-mászásra Robatkoval eredetileg, de Ősagárdon nyolcan indulunk útnak: Robatko, keep, lutak, Kata és Jani, johann gambolputty, Gyuzsi, aki régi ismerős barlangtúrákról, de régen is találkoztunk, épp szoptatós kismama, továbbá magam. Pecsét az ősagárdi kocsmában, de akad más is: egy nagyfröccsöt légy szíves, lányka vissza: fehérből, ugye? De jó, ha az embert ismerik látásból :) A „Fel a Naszályra!” teljesítménytúra szervezése közben voltam itt párszor mostanság, és tán megjegyezték, szeretem az ilyet :) Adja magát egy jó csapatkép egy autentikus kocsma előtt.
Ma sem fázunk, úgy néz ki. A Török-rétig még csak-csak kellemetes kirándulás, de már fűtenek odafent. Aztán elérjük a zöld háromszög-kék sáv-sárga kereszt elágazást, és indul, aminek indulnia kell. Közben figyelek erősen: pillanatok múlva a műszer szerint eléri a láda az 500. megtett kilométerét! Miközben mászunk a Kopasz-tetőre, a behúzott fék miatt nem kell aggódni, hogy túlfutunk a jeles számon, ki tudja, hányszor mentem már fel itt, de lankásabb nem lett. Aztán már csak azért is óvatosan tipegek, hogy a kép jó legyen. De hogy van az, hogy nem egyezik a megtett út és a magasság? Némi lelemény, azt a műszert fel is lehet emelni 499 méter magasságban, aztán rögtön egyezni fog:
A lendületesek lemaradtak róla, persze fotó van, de más az, hogy élőben áll be az 500-500 :) A lendületesek amúgy a kék barlang jelzésnél vártak, én azért még sokadszor is lefényképeztem a Kopasz-tető kilátását: Ősagárdtól Szandáig volt ott minden. 13,7 km az aznapi műsor mindössze, így adja magát, hogy mindent megnézzünk, amit a Naszály adhat, elsőként a Násznép-barlangot. Fejlámpa csak nálam van, az is gyengülő telepekkel, de arra ez pont elég, hogy páran bemenjünk. Gyuzsival két éve barlangtúráztunk utoljára, még a Bakonyban, aztán bent kiderült, hogy Robatkoval közös barlangász ismerőseik is vannak, kicsi a világ, egy barlang még kisebb.
Újabb időrabló jön: a geotorony. Dús lombozat ide, növő fákkal szemben nem növő építmény oda: azért a kilátás nem gyenge. Hármashatárhegy, Duna-kanyar Visegrádal, Kámor és a Börzsöny, Nőtincsi-víztározó, Szanda, Mátra…
A barlangászok a végponti csokit, mint fogalmat ismerik, túrázónál a csúcspálinka sem terra incognita, de a geotorony-gumicukor, mit lutak kínál, új. Adja magát, hogy vagy 2-3 színből toljunk belőle. Ha eddig kevés lett volna a panoráma, akkor a teljes képet a Látó-hegy adta ki, ahonnan a Nagy-Galla és a kőfejtő teraszai is megmutatkoztak. Meg a barbarizmus - a Margit-kereszt, immár sajnos szokás szerint, megcsonkítva áll a sziklagyepes csúcson :)
A látványon mi szépítettünk egy csapatképpel.
Rockenbauer Pál
Ha már fenn járunk, kihagyhatatlan még a Naszályi-víznyelő is, másképpen a Szinlő-barlang, mely az egyik legmélyebb (hatodik) a hazaiak közül, kutatják tovább, még a dobogóra is felérhet e tekintetben, elvi esély van rá. A lejárati akna 6 méteres, onnan lezárt, jó kis kúszós-mászós hely - de most nem ezért jöttünk ide, el kéne jutni Katalinpusztáig. Nincs is kellemesebb, mint az északi falon leereszkedni, még jó, hogy a terep száraz volt, előtte pár héttel, a teljesítménytúrán brutális volt az eső alatt és után. A Bik-kút vizét senki nem kóstolta meg, és ez jobb is így, jó lesz az a vadaknak is :)
Vadat épp láttunk, két suhanc motorozott el, majd vissza, a biztonság kedvéért rájuk süvöltöttem, hogy távozzanak az erdőből, lerágott csont, a harc eléggé reménytelen… és volt is fontosabb ennél: a közelben van Rockenbauer Pál kopjafája, ahová vittünk egy koszorút. Gondolkodtam, hogy ráteszem a Geokék-kitűzőmet, és rajta is marad, de mivel Magyarországon vagyunk, lebeszéltek: ezt bizony lelophatják. Szívesen otthagytam volna, ha rajta is marad, de ismeretlenek kezébe elpotyázni én sem akartam… azért a fénykép erejéig ott volt, velünk együtt:
És a múlt idő használata indokolt is, mert innen már csak a kocsma volt hátra, a Geokék ládika sikeresen végigment a Cserháton. Elhúztuk a szombati programot alaposan, de volt mit látni, és a kéktúra egyik lényege ez.
1 megjegyzés:
Így volt - így volt, köszönjük :)
Itt pedig a saját emlékek és fotók
Megjegyzés küldése