A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.
"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat;
ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomaidat;
ne ölj meg semmit, csak az idődet!"
Neogeo rövid (?) története, nagyjából feri60 "vezető kérdései" alapján:
...Munkából hazajövet fogadott a kisebbik fiam, hogy, „húúú apa, mit láttam a Fókuszban!!”. (nem reklám, ott volt), majd ezután felvázolta a "játék" lényegét, hogy GPS, meg erdő, meg keresni kell ládát stb stb. El is látogattam a http://www.geocaching.hu/ oldalra. Rövid tanulmányozás, regisztrálás. Tetszett, mit tagadjam. A neogeo név is 2 mp szüleménye volt: geo, mint föld, cache, mint láda és ilyenek, gondoltam új belépők vagyunk, legyen a nevünk neogeo. A család egyébiránt apuka, anyuka és 2 gyereket takar, egyikük jelenleg 8 éves a másik 13. (természetesen a gyerekek…)
A leggyakoribb csapat – Apa és fiú
Pár nappal később neki is „estünk”, kinézve egy hozzánk közel eső ládát. Uccu neki, koordináták be egy iGo-s PDAba, gyerünk.
Az első ládák egyike
És hát akkor jöjjenek a kezdeti nehézségek...Először is az elején hajlamos voltam felületesen végigolvasni a leírásokat. Ez később kiderült, sok esetben nem okos dolog. Hamar az is kiderült, hogy a koordináták FF.PP.MM vagy FF.PP.PPPP (és még több alternatíva is van) való írása és alkalmazása nem ugyanaz és nagyon nem mindegy, sok esetben. Ez egyrészt matematika (osztás, szorzás 60-nal, 3600-zal) másrész földrajz illetve hozzáértés kérdése, valamint mindenki segítségére lehet a wikipedia, vagy mindannyiunk barátja, a google. Különösebb segítségre nem hiszem, hogy bárkinek is szüksége lenne. Aki legalább annyira beleolvas az oldalba, mint mi, - máris megcsapja a "bukéja" - az akár kész is lehet, hogy belekezdjen. Kifelejtettem, hogy az etikett (kesikett) és a szabályok tanulmányozása azért a minimum, igazán velősen össze lett foglalva, vegyük rá a fáradságot.
Tesók, unokatesó
Korábban számottevő természetjáró gyakorlattal nem rendelkeztünk. Ez nem lustaság, unottság, tunyaság vagy ilyesmi kérdése volt, egyszerűen nem voltunk az a kirándulós fajta. A családban sem volt, aki az lett volna, ha baj ez, ha nem. A szokásos „2 évente egy Visegrád”, Margitsziget rendben, de egyéb túrák nem túlzottan.
Más.
Az oldalon található fórum igen hasznos. Igazából eleinte vettem segítségül, - szándékosan nem hasznát írtam, mert az most is van neki -, a már fent említett koordináta problémákkal és azok átváltásával, majd később telefonhoz fellelhető bluetoothos GPS-ek terén. Azóta hanyagolom a fórumot, de ez nem a fórum hibája. :) (ha kicsit szakadozottnak tűnne a sztori, akkor az azért van, mert néha el-el görgetek feri60 kérdéseihez és próbálok azok mentén haladni...)
Saját rejtésünk még nincsen. Még nem született meg (fejünkben) az a hely, amit "pátyolgatni", ellenőrizni tudnánk és történelmi, vagy földrajzi jelleggel is bír, tehát, hogy méltó lenne egy rejtéshez és meg is felelne annak minimális követelményeinek. Épp a napokban volt 1 éve, hogy az első ládát megtaláltuk. Terv volt, hogy ennek örömére rejtünk, de ez elmaradt. Eddigi megtalálásaink közül igazán nem szeretnék egyet sem kiemelni. Egyrészt sok ez a 150+ megtalálás, pláne, hogy pikk-pakk e késői órán egyet is kiemeljek. Másrészt az oldalon, a profilunkban az osztályzatok is csak kis különbségeket mutatnak. Becsülünk minden rejtőt és rejtést. Jó dolog az őszinteség, esetleg az építő kritika, de kár lenne bárkit megbántani, hisz’ nincs miért (ha egy láda kicsit egyszerűbben megtalálható, vagy „dzsuva” helyen van). Mi nagyon szeretjük ezt csinálni, és örülünk mindegyiknek, de komolyan. Rossz élményt meg pláne nem említenék. Kevés is van belőle, meg nem, és kész. :)
”Hangyásak” lettünk a kessingtől
Keveredtem már a .com oldalra is. (regisztráltam is, persze) (http://www.geocaching.com/) Sőt, mindenkinek javaslom, hogy esetleges külföldi utazás esetén keresse fel az ország domainvégződésével a geocaching oldalt. (hú, kicsit bonyolult voltam) .sk, .at, .de stb, stb, ráadásul a gúgli itt is segít.
E napig geocaching rendezvényre nem sikerült eljutnunk, igaz nem is próbáltuk. (ezért nem sikerült... :) )Valahogy mindig "túl" messze estek, volt, hogy persze ládászni mentünk helyette. :))))) Vagy csak nem megfelelő időben volt. És most kicsit részletesebben, és talán összeszedettebben a kialakult ládász-tudományunkról. Korábban, mint írtam, kölcsön PDAval (édesapámé) vágtunk neki. Hagyományos navigációs programmal. Célhoz közeledve, természetesen kikapcsolva az útraillesztést illetve átváltva gyalogos üzemmódba. Volt is pár találat így, semmi baj ezzel, de ideje volt váltani. Kütyülázra nem kellett számítani, az már zsigerből volt. Mobiltelefon-imádat, annak minden funkciójának kiaknázása, normál, de inkább középszintű számítógép ismeret. Beszereztem az akkori telefonomhoz egy bluetoothos GPS vevőt. Találtam egy nagyon jó kis java programot, amit a szlovák szerző még módosított is a kérésemre, mert tök rendes srác. Mivel ingyenes, ide is írhatom: ez a vlk-gps nevű program. Főleg nagy kijelzős mobilokra íródott, java nyelven, próbálja ki, akit érdekel. (olyan 176x220as kijelzőktől fölfele, de rengeteg mobilra)
Kép a VLK-GPS nevű programból.
…sok virág…
…..és sok jel…
Kicsit babrás ez így, ugye, telefon, GPS vele cipel, de olyan kihívás szaga van ennek. „Turista” GPS-t sosem használtam, drágább mulatság is egy kicsit, igaz, azért megfizethető, úgyhogy még mindig ez a bluetooth GPS+telefon megoldás van. A honlapról való felkészülés ládáról ládára fejlődik az emberben. Rájöttünk, hogy néha nem árt jól elolvasni milyen utca felől, hogyan közelítsük meg a dolgokat. Kerültünk már komoly bozótharcba vagy éppen jelentős kerülőútra emiatt. :) Kinyomtatott papírral nem szokunk menni, úgy könnyűűűűű. :) Általában olyan 600 - 2000m-re közelítjük meg a célt. Nagyobb útba nem szívesen kezdünk, illetve eleinte nem. Most, hogy haladó túrázóvá váltunk, akár ez is belefér. Ez nem azt jelenti, hogy amíg lehet, kocsival bemegyünk. (de ez is fordult már elő, persze) Megtanultuk, hogy a légvonalban kijelzett pl. 1200 méter az akár nagy túra is lehet, de mindenképpen elégséges séta és még szórakozás is, 6-8 km ugyanebből sok lenne, - nekünk -. Persze maradnak majd olyan ládák, amiket kénytelenek leszünk messzebbről becserkészni; állunk elébe. Ja, egyébként a „kályhától” indultunk, ha nem is módszeresen, de sorra vadászva a közelbe eső ládákat. (ld. a profilt, ismét) Volt, hogy a gyerek focimeccséhez igazítottuk a ládázást, így pl. Dunaújvárosban járva, a környéken szereztünk be pár skalpot.
2008. márciusi állapot
Szóval, fokozatosan tapasztalatokkal gyarapodik az ember. A honlap egyébként nagyon precíz ezen a téren. Hiányos, eltűnt ládákat pontosan jelentet meg. Újra felbukkanó, megjavított vagy módosítottakat is. Sokat segítenek a megtalálók beírásai, képei.
A honlapon mindenféle szűrésre lehetőség van, tényleg zavarba ejtő a lehetőségek sokasága: e-mailben értesítés szinte mindenről; megtalálásról, új ládáról, fórum bejegyzésről, eszement sok dolog. Letölthetők a koordináták eszközökre is. Be is fejezem, sosem lenne vége a felsorolásnak.
Tatabányán, a Turulnál
Elmondhatom, hogy igazi függőség alakult ki bennem, bennünk. Mindenfajta függőség - azt mondják - rossz, de ezt büszkén mondom, hogy nem az. (meg persze vicceltem is az előbb)Csodálatos elfoglaltság ez. Nagyon fontos, hogy mentes mindenféle politikától, reklámtól, vallástól. Nincs rejtés, ami bármelyiket is előtérbe helyezné, csak hogy abból bármi hasznot kovácsoljon. (rendben, vannak templom-romok, ami ugye a valláshoz köthető, de ugye nem uszít ez senkit semmire???) A mai életnek nagyon kevés olyan területe van, amiről mindezt el lehetne mondani. Néha kapnak a ládák gyengébb osztályzatot, akár a szemetes környék miatt, akár azért, mert valaki számára „semmi különöset” nem mutat, de jórészt lelkesen keresik és osztályozzák őket. Szintén leírhatatlan, ahogy az ember kiszáll a kocsiból és senki, de senkivel nem találja magát szemben. Áll ott, távol minden zajtól, bajtól. Hallatszhat ez közhelyesnek. Sokak számára megszokott lehet, de a magunkfajta embereknek, akik eddig nem járták a természetet, óriási új tapasztalat. Most, a téli időszakban (január vége van) kicsit kevesebb időnk jut e hobbira. Hamarabb sötétedik, sokszor nem ideális az idő, emiatt is kevesebb a lehetőség. Minden csendesebb hétvégét várunk, hogy kicsit elmehessünk. Tavasszal, meg nyáron..... Na akkor aztán meg kis híján mindent lemondunk a hétvégére, hogy aztán autóba be, és irány..... Ahogy mi szoktuk mondani: "GEÓZNI" Legyen is talán ez a végszó, és az épp ebben a pillanatban kitalált mottó: Geocaching - a nem káros függőség
Üdvözlettel,
Szele Zotmund, a történet írója
(és a korábban említett család illetve a velünk geozók)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése