Egy 23 találatos nap története (EndreiTeam)

GCSZK

Örültünk a felkérésnek, hogy írjuk meg az egész napos ládázásunk történetét, szívesen írunk róla és bízunk benne, hogy lesz akit érdekel... :)

Az előzmények

Már régóta készültünk egy jól megtervezett „kemény” napra, ahol elsősorban a találatok száma, vagyis legyünk őszinték, igen, a pont számít. Utólag kijelenthetjük, hogy ez sem feltétlenül kisebb teljesítmény, mint egy nagyobb túra a hegyekben egyetlen pont begyűjtésével, de a tapasztalatokról még később említést teszünk...

Talán fontos még, hogy mielőtt sor kerülhetett a nagy napra, két alkalommal is edzést tartottunk. Egy 13 és egy 18 találatos nap előzte meg az EndreiTeam eddigi csúcsteljesítményét, vagyis az előzőnél már nem sokkal, de azért több, 23 találatos napját. Mindhárom alkalommal, ahogyan eddig is szinte mindig, a teljes család jött, és együtt „küzdött” a cél érdekében. A legkisebbik lányom Eszter, aki 10 éves, ugyanúgy végig tudta csinálni a napot, mint a tesói, vagy mi felnőttek.

Nem utolsó szempont az sem, hogy mivel tavaly feleségem, Adrienne egy igen súlyos műtéten esett át, így kevesebbet jártunk ládázni, és most egy kicsit pótolni is akartunk.

Na de lássuk hogyan is történt...

A készülődés

Azt már tudjuk, hogy akár csak egyetlen láda megkeresése előtt is célszerű a leírást végigolvasni, ha pedig valami nem egyértelmű, akkor az előző megtalálások logjai is fontosak lehetnek. Nagyon rossz az, ha a helyszínen szerencsétlenkedik az ember a tájékozatlansága miatt.

Egy olyan napon, amikor tényleg csak néhány perc jut átlagosan egy ládára, nem fér bele, hogy valamit ne, vagy rosszul tudjunk és ezzel időt veszítsünk. Hogy a lehető legtöbb hibát kizárjuk, a célpontok kiválasztására, az útvonal pontos megtervezésére és a leírások elolvasására majdnem egy másik nap ráment.

A tervezés több ládás nap esetén úgy szokott történni nálunk, hogy készítünk egy táblázatot, ami tartalmazza a felkeresendő pontok sorrendjét és legfontosabb tulajdonságait. (Pl.: parkolópont, nehézség vagy több pont esetén a felkeresési sorrend stb...) Utána kinyomtatjuk még a ládák leírásait és kapcsozva vagy spirálozva egy hasznos kis füzet lesz belőle. Ezt általában a nagyobbik lányommal, Enikővel ketten szoktuk csinálni, mivel leginkább mi érünk rá legjobban. :)

A már kész tervet Adrienne, ha ideje engedi, még átnézi, ami hasznos, mert még ő is szokott hibát találni benne. Később aztán útközben két állomás között hangosan felolvassa nekünk a következő láda leírását, így mindenki tudja, hogy hová és miért megyünk.

Az indulás pillanatai és a ládázás

Az indulás előtti napon már akkora volt az izgalom főleg a két kisebbik gyerkőc részéről, hogy ők le sem feküdtek, hanem felöltözve, beszélgetve várták az indulás pillanatát. Persze így minket sem hagytak aludni. :(

Nem kellett sokáig várniuk, hiszen úgy terveztük, hogy 22-órakor elindulunk, mivel az első célpont messze van, és mire megtaláljuk, addigra már valószínűleg elmúlik éjfél. Így is lett.

A nap első találata 2008-07-03 00:02 perckor született meg, ez volt a Gccegl. Mint ahogy a városi multik általában, ez is szép volt éjszaka. Aki nem kedveli annyira a városi ládákat, egyszer próbálja ki egy meleg nyári éjszakán végigsétálni, biztosan jobban fog tetszeni. :)

GCCegl

GCCegl

-------------------GCPUTE

Következő állomás a GCPUTE volt. Na, ez jól megijesztett bennünket! A megadott pontig autóztunk a földúton, ahol egy erdő szélén találtuk magunkat a teljes sötétben (még a hold sem világított). Innen csak pár száz métert kellett gyalogolni, de a lámpa fényében valahogy minden mozogni látszott és még fura vonyító-morgó hangokat is hallottunk a fák közül. Szóval jó kis futás lett belőle oda-vissza. Nagyon gyors találat volt, és visszaérve az autóhoz én már fáradtnak is éreztem magam, pedig a nap nagy része még hátra volt...


--------------------------GCSZK

Következett a GCSEMO, amit a kocsi tetején szállított bicajokkal küzdöttünk le. Éjszaka ez is érdekes élmény volt a süppedős homokkal borított úton. Sokszor tolni kellett a bicajt, mert nem bírtuk tekerni. Itt csak Kristóf fiammal ketten jutottunk el a toronyig, mivel két biciklink volt összesen. Nem egyszerű ám egy Zafira tetején fel-le szerelni a kerékpárokat. Pont annyira magas, hogy ne lehessen elérni, ezért még egy kis három fokú létrát is kellett magunkkal vinni a szereléshez. Szóval elég volt a két bicaj nekünk. :)

Tulajdonképpen számunkra mindegyik (főleg éjszakai) találatunk izgalmas volt, de valószínűleg túl hosszú lenne egytől-egyig leírni. Talán azért néhányat még érdemes megemlítenünk.

A GCNKAS. Na, ez volt az az egyetlen pont, ami nem a terv szerint sikerült. A ládával kezdtünk volna, de az éjszakai sötétben sehogy nem sikerült megtalálni. Vagy egy órán át kerestük mindannyian, de hiába. Én még egy fa odvában nyüzsgő méhcsaládba is majdnem beletenyereltem, csak az utolsó pillanatban vettem észre a lámpa fényében, hogy mi van ott. Az allergiámat figyelembe véve ez azért nagy mázli. :)

Szóval a harmatos fűtől teljesen elázva, ezt a pontot ott kellett hagynunk, mert veszélybe kezdett kerülni a napi tervünk teljesítése. Persze nem adtuk fel és hazafelé utolsóként, ismét majdnem teljesen sötétben Kristóf megtalálta a ládát. Most már azért könnyebb volt, bár a koordináták nem voltak igazán pontosak.

Nagyon kellemes élmény volt még a GCVATE. Ide biztosan nem jutottunk volna el soha geocaching nélkül. Ez a Hindu templom önmagában is érdekes volt, de a rendkívül kedves vendégszeretet és idegenvezetés nagyon jól esett. Talán éppen emiatt, itt időztünk a legtöbbet.

GCVATE

GCVATE

A nap legtávolabbi pontja Szeged volt, ahol a 30C° feletti kánikulában keresgéltünk. Jól tele van rakva ez a város ládával, az biztos. Ráadásul ottjártunkkor szinte sehol nem lehetett parkolni, ezért sokat sétáltunk. Olyan meleg volt, hogy a múzeum előtti szökőkút vizével hűtöttük magunkat egy kicsit.

A frissítő szökőkút

Ekkorra már tulajdonképpen meg is volt a mai terv, csak még a már említett GCNKAS második nekifutása volt hátra, amit hazafelé menet 20:50-kor sikerült levadászni. A hazaérkezés valamivel 23 óra utánra sikerült, ami azt jelenti, hogy 25 órát voltunk úton. Nem is rossz családi teljesítmény! :)

Összességében arra az álláspontra jutottunk, hogy szuper nap volt, mindannyian szívesen gondolunk vissza rá. Nem zárjuk ki, hogy a jövőben még csinálunk majd hasonlót, de valószínűleg nem ez lesz a jellemző ránk. Amikor egy helyen letehetjük az autót és utána jó nagyot sétálhatunk az erdőben, minden városi nyüzsgéstől távol, akár egyetlen ládát megkeresve, valahogy továbbra is vonzóbb számunkra. Ráadásul sokkal több meg is ragad bennünk az adott helyszínből, mint csak átrohanva rajta.

A nap statisztikája:

Összesen 615 Km-t autóztunk, így a napba 23 találat fért bele, ami a terv teljesítése szempontjából 100%-osnak tekinthető, mivel ennyire is készültünk. :) Szerda este 22 órakor indultunk otthonról, és csütörtökön 23 óra pár perckor értünk haza, tehát 25 órát voltunk úton, de a találatok bőven egy napon belülre estek.

A felkeresett ládák sorrendben:

GCCegl, GCPUTE, GCSEMO, GCHHKK, GCSzk, GCArbi, GCMora, GCPHVE, GCOPU, GCVATE, GCKism, GCOSAR, GCSZTE, GCszev, GCTAPE, GCTivi, GCALFI, GCSzoo, GCSze, GCVEHe, GCPKUT, GCPLAN, GCNKAS.

GCVEHe