GCXM07

(peterpan)

Csaszi ezzel a felhívással zárta a GCXM07 geoláda kivitelezéséről szóló írását:

„A geo-karácsony megjelenésével járó nagy kalamajkáról írjon más megtaláló, az én tollam már elfáradt.

Felkértem tehát néhány kessert, hogy írják le, hogyan találták meg a Geo-karácsonyfát.


Geokarácsony 2007 (GCXM07), ahogyan én láttam


December elején befutott egy hívás kedves kaposvári ismerősömtől és kessertársunktól (Balee). Arról érdeklődött, hogy van-e már tippem, hogy ki lesz idén a Jézuska. Sose hallottam még erről a Jézuskáról, mivel csak idén áprilisban lettem befertőzve.
Nosza, irány a fórum és elkezdtem utána olvasni. (Ezt egyébként ajánlom minden kedves ládavadásznak, legfőképpen a Karácsonyra ajándékba kapott kütyü okán regisztráltaknak.)

Hát eleinte nem sok minden derült ki a személyéről, de legalább már tudtam mi az a Geokarácsony. Egyre inkább kezdett érdekelni a dolog és foglalkoztatott a kérdés, hogy hol lesz a fa. Jöttek a tippek, amelyek később persze rendre meg lettek cáfolva. A lehetséges helyek találgatása (hol, melyik út keresztezi a vasutat és hányszor) meghaladta a helyismeretemet, mert ugye én is kaposvári vagyok. Ha tippelni kellett volna, én is a GCSass környékére tippeltem volna.
A legizgibb az volt, amikor Csigabigával Debrecenbe mentünk és persze útközben szóbakerült a Jézuska is. Akkor ő már tudta, hogy ki lesz az, és természetesen nekem nem mondta meg. Én pedig nem kérdeztem. Persze a pontos hely is fontos, de én a magtalált ládáknál el szoktam gondolkodni a rejtőn is. Úgy gondolom, hogy a rejtés egy kicsit magát a rejtőt is bemutatja. És ez most is így volt, méghozzá nem is kicsit!
Aztán a nagy nap előtti este - vagy inkább a nagy este előtti nap – úgy adódott, hogy sikerült szabaddá tennem magam, és tudtam, hogy el tudok majd menni a csapatos megtalálásra. Ekkor hívott ismét Balee Kaposvárról, hogy bármilyen későn de hívjam fel a helyszínről, hogy ha már nem lehet itt, legalább belehallgathasson a hangulatba.

Miután biztos lett az előzetes parkoló koordinátája, úgy intéztem, hogy az időpont előtt a bevásárlást is el tudjam intézni. Így kb 22.00-kor felderítettem a megadott koordinátát és azt tapasztaltam, hogy nincs még ott senki. Se egy angyal, se Jézuska, se kesser. Ezért ezúton is üzenem Csiguszéknak, hogy nem ők voltak a parkolóban az elsők .

Aztán elgurultam az áruház bejáratához és épp kikötöttem a szekeret, amikor megszólalt a rádióm. Valaki Jézuskát kereste, aki akkor még nem válaszolt. De én igen. Kiderült, hogy Scele és csapata (bocsi a neveikre nem emlékszem) kereste a gyülekező helyét, de a házi feladatukat nem csinálták meg (otthonfelejtették a koorniátákat). Én ezért hiába mondtam, hogy a megadott koordinátákhoz közelebbi bejáratnál vagyok. Aztán feltaláltam magam és megadtam a saját koordinátám: a ló mellett állok! Ebben a parkolóban ugyanis
állatokról nevezték el a parkolóban a sorokat. Végül sikerült találkoznunk, így már négyen voltunk.

Hogy Scele koordináták nélkül indul ládakeresésre az legalábbis felettébb gyanús. Ekkor ugye még mindig bárki lehetett a Jézuska. Ezért egy röpke pillanatra megfordult a fejemben, hogy én most át vagyok verve, neki pedig valami köze van a Jézuskához. Aztán hamar kijózanodtam, mivel nemes egyszerűséggel megmondta, hogy ki a Jézuska.

Vásárlás után én is csatlakoztam az egyre szaporodó társasághoz. Rövidesen azon vetem észre magam, hogy jobbról is, ballról is mindenféle finomsággal kínálgatnak (szilvapálesz, gömbszörp, forraltbor). De szinte észre sem vettem, mivel meglepően sok ismerős arcot láttam.

Én egy pici meglepetés világítással is készültem, barlangász karbidlámpa formájában. Gondoltam ezt még bizonyára többen nem ismerik, ugyanakkor meglepően jó fénye van az elektromos lámpák fényéhez képest. Épp ezt szereltem össze és töltöttem fel vízzel (bizony, ez a lámpa a vízből csinál fényt), amikor valaki (igen ide most megint kellene a név, de sajnos erre sem emlékszem. Aki magára ismer, szóljon!) dinnyének, labdának, meg még nem tudom minek gondolta a sisakomat és majdnem pontrúgást hajtott végre rajta. Bizonyára meglepődtem volna, és ráadásul a mosoly sem lett volna őszinte az arcomon, de szerencsére csak jót nevettünk együtt a foci lehetőségén. Sokan kérdezték, hogy tudok majd beszállni az autóba a lánggal. Őket azzal riogattam, hogy majd az ő autójukba szállok be .

Egyszer csak eljött a várva várt pillanat és megszólaltak a PMR-ek. Miután sikerült rádiócsendre inteni mindenkit (egy Csigusz féle harsány KUSSLEGYEN segítségével), megértettük mi a feladat. Én is odarobogtam a megadott táblához. Talán épp a sistergő karbidlámpa miatt én értem oda először és meg is találtam a kapszulát a koordinátával. Azóta is nálam van!

Aztán autóztunk, majd gyalogoltunk egy picit. Nagyon társaság jött össze és jó hangulatban telt ez az idő. Mindenkinek természetes volt, hogy kincskeresők vagyunk, miközben máskor jó, ha tízből egy erdőjáró nemkesser mosolyog cinkosan ránk. Időnként jót kacagtam a rádióban folyó párbeszéden (pl Jézuska vs. magpet).
Végül valahogy meglett a fa és a láda is. Ennek a történéséről azért nem tudok több részletet, mert azt egy azon a helyen még sohasem látott tömeg takarta el.

Valahogy nekem is sikerült kézbe venni a logbookot. Abban tizenharmadikként, ezzel egyidejűleg a weben tizedikként sikerült logolni, de azt hiszem itt ennek nem volt jelentősége. Én pedig amúgy sem sokat törődöm a sorrendiséggel. A lényeg, hogy mindenki ott volt.

Azt már említettem, hogy ez volt az első ilyen rendezvényem. Valószínűleg ezért felületessen olvastam el a teendőket, mert az annak rendje-módja szerint elkészített karácsonyfadíszt nem a fára, hanem a ládába tettem.

Még maradtam egy kicsit a társaság miatt és belekóstoltam a geoháziasszonyok legfinomabb falatjaiba. Szeretném külön kiemelni a banános muffint és a sajtos pogácsát. Ez utóbbi vetekszik az anyukáméval is. Miközben majszoltam ámélkodva hallgattam, hogy ki milyen furfanggal próbált rájönni, hogy ki az idei Jézuska. Volt aki még a közzé tett fénykép paramétereit is összevetette a regisztrált felhasználók fényképeivel, és hogy Jézuska tényleg mindenre, de mindenre gondolt, így ezt is számításba vette. Tényleg a szó szoros értelmében csepegtette nekünk az információkat.

Egyetlen kérdést tettem fel Jézuskának, amikor lehetőségem adódott rá: Miért pont oda rejtett? Részletesen elmondta a kiválasztás több hónapos történetét és még azt is megtudtuk, hogy mi a különbség az „A” és a „B” típusú rádióamatőr vizsga között.

Végül Kiváncsifáncsiékat kísértem el a visszafelé úton a parkolóig.

Sokáig nem kellett várni, hogy visszamenjek még egyszer. Azt sem vártam meg, hogy elmenjenek tőlünk a Karácsonyi vendégek, mert egész pontosan még az érkezésük előtt kihoztam a családomat. Úgy tippeltem, hogy ezt a távolságot Vandus is tudja abszolválni, az anyukája pedig méginkább. Nagyon tetszett nekik is a fa, meg a hatalmas láda, amit kedvére túrhatott. Végül egy lila számológépet választott és a csere pingvint (kacsa?) is szépen betette a ládába.

Hogy miért pont azt választotta, arra csak másnap jöttem rá, amikor a Hármashatár-hegyre készülődtem vele. Épp a PDA-mat pakoltam be a hátizsákba, amikor ő is hozta az ő számológépét.

Utólag végiggondolva az idei Jézuska munkáját három dolog világos előttem.
1: Nem semmi munkát végzett az idei alkalommal,
2: Jövő évi biztosan nem fogja tudni űberelni ezt.
3: Erről azért akkor is szeretnék megbizonyosodni személyesen, ha lehetséges.


PeterPan

Nincsenek megjegyzések: