Tovább indultunk a Bryce Canyon felé, útba ejtve a Capitol Reef Nemzeti Parkot, meg a második legszuperebb ládánkat, a Sivatagi őrszemeket (GC82B3).
Ez egy „közel van az úthoz, jó lesz egy kicsit mozogni” típusú láda volt. Egy-kettő nagyon egyszerűtől eltekintve ezek a ládák voltak a legnagyobb élmények. A nemzeti parkokról annyit olvastunk előre, hogy tudtuk nagyjából, hogy mire számíthatunk, de mivel a com-on a ládaoldalak általában nem annyira attraktívak, mint nálunk, az ilyen ládákról gyakorlatilag nem tudtunk előre semmit.
A természet viszont mindig lenyűgöző volt és teljesen más, mint itthon.
Moki Cache (GCP4G2), egy ott szokásos lőszeres doboz. Lili meg van sértődve, mert nem engedem, hogy a TB-t kivegye ajándéknak.
Ez a Henry kilátása (GCA3A0). Háttérben a Capitol Reef.
Az egész utat jellemző időjárási szélsőségekre jó példa, hogy Mokinál mezítláb voltam szandálban, Henrynél meg a hóvihar miatt majdnem meg se álltunk.
Ez egy olyan nap volt, amikor nagyobb távolságot kellett egyben megtenni, de öt ládával egyáltalán nem volt vészes.
Ez egy „közel van az úthoz, jó lesz egy kicsit mozogni” típusú láda volt. Egy-kettő nagyon egyszerűtől eltekintve ezek a ládák voltak a legnagyobb élmények. A nemzeti parkokról annyit olvastunk előre, hogy tudtuk nagyjából, hogy mire számíthatunk, de mivel a com-on a ládaoldalak általában nem annyira attraktívak, mint nálunk, az ilyen ládákról gyakorlatilag nem tudtunk előre semmit.
A természet viszont mindig lenyűgöző volt és teljesen más, mint itthon.
Moki Cache (GCP4G2), egy ott szokásos lőszeres doboz. Lili meg van sértődve, mert nem engedem, hogy a TB-t kivegye ajándéknak.
Ez a Henry kilátása (GCA3A0). Háttérben a Capitol Reef.
Az egész utat jellemző időjárási szélsőségekre jó példa, hogy Mokinál mezítláb voltam szandálban, Henrynél meg a hóvihar miatt majdnem meg se álltunk.
Ez egy olyan nap volt, amikor nagyobb távolságot kellett egyben megtenni, de öt ládával egyáltalán nem volt vészes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése