GeoKék
(Akebono)

2008. szeptember 19.
GeoKék
7. szakasz
túra 42. napja
Városlőd-Kislőd vá. – Nagyvázsony
2 fő, 25km

Amikor megtudtam, hogy a Rockenbauer Pál és csapata által készített Kéktúra sorozat emlékére egy emlékládát indítanak, azonnal tudtam, hogy ebben a buliban nekem is részt kell vennem (pontot is lehet kapni!!). Kézenfekvő volt, hogy a lakóhelyemhez legközelebb eső szakaszra (Városlőd-Kislőd vá. – Nagyvázsony ) jelentkezem, részben logosztikai, részben kényelmi okokból.

Ahogy múltak a hetek, egyre idegesebben figyeltem, hogy senki sem akar mellém partnerül szegődni és úgy tűnt, egyedül kell végigmennem. Szerencsére az utolsó pillanatban csatlakozott végre kék, aki egymás után több szakaszt is teljesíteni akart, köztük ezt is. Az indulás előtti napokban e-mail útján egyeztettünk aztán eljött a várva várt nap.


Reggel 7 órakor már Kislőd központjában toporogtam a buszmegállóban, ahová a találkát megbeszéltük. Rövidesen végre kék is megérkezett és gyors ismerkedés után, azonnal útnak indultunk. Mivel ő az előző napi szakaszt is teljesítette, a műszaki eszközöket (gps, fleet) is magával hozta. Hamar megérkeztünk a mai szakasz kiindulási pontjához, ahol bekapcsoltuk a ketyeréket és nekivágtunk.


Meglehetősen hideg és ködös időben indultunk el a Csalános völgyben a túra első szakaszán. Ennek ellenére nagyon jó volt a hangulat, nem győztünk gyönyörködni a táj szépségében. Hamarosan megérkeztünk az első útelágazáshoz, ahol le kellett térnünk a jó minőségű murvás útról az erdőbe. Előtte azonban megkerestük a nem messze levő Csalános-völgyi Vörös-szikla (GCVOSZ) ládámat, ellenőrzés céljából. Közben az idő egyre jobb lett, kisütött a nap is (néha), a szél pedig folyamatosan hajtotta el az esőfelhőket a fejünk felöl. Az első település, ami utunkba esett, Úrkút volt. Éppen csak beestünk a faluba, máris elénk tárult a Csárda hegyi őskarszt katlanja. Gondoltam, ha már itt vagyunk, megmutatom végre kék-nek is. A látvány annyira lenyűgözte, hogy jó fél órát ténferegtünk a sziklák között fényképezőgéppel.


A falu központjában a Fanta presszóban begyűjtöttük a nap első pecsétjét és én még némi szíverősítőt is vettem itt magamhoz (hogy mit és mennyit az nem publikus). Az egyik kisboltban pedig pótoltuk a közben fogyatkozó élelmiszerkészleteinket is, mivel erre ez volt az utolsó lehetőség Nagyvázsonyig. Úrkutat magunk mögött hagyva hamar elértük a Kab-hegyre vezető erdei műutat, majd nemsokára megérkeztünk a második bélyegző ponthoz is. Miközben végre kék a könyvelést végezte én szokás szerint a fényképezőgépet kattintgattam és nyugtalanul figyeltem a felénk közeledő fekete felhőket.

Szerencsére nem lett belőle eső és meg kell mondanom, hogy az időjárásra végül semmi panaszunk nem lehettet egész nap. Még gyorsan kicseréltük a „Csikxben” gyengélkedő elemeket aztán tovább haladtunk a csúcsra. Itt ismét elhagytuk egy rövid időre a kék jelzést, hogy a kilátónak nevezett magaslesből szétnézzünk egy kicsit. Noha elég borús volt az idő, még a Balatonig is el lehetett látni.


Utána megtekintettük a kab-hegyi láda (GCkbhg) hűlt helyét, aztán visszamentünk a kék jelzésre és immáron lefelé haladtunk tovább végcélunk felé.

Innen még jó 10 km várt ránk, de folyamatosan ereszkedtünk lefelé, rövid idő alatt 600 méterről 300-ra. Már közel jártunk Nagyvázsonyhoz, amikor egy szembe jövő túrázóval találkoztunk, aki elmondta, hogy éppen Kislődig akar ma eljutni. Mi is elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, aztán mindenki folytatta útját a maga célja felé.


Továbbra is jó iramban haladva időben érkeztünk a pulai bekötőútra, ahonnan már jól látható volt a vázsonyi vár. Innen már csak 15 percnyi séta volt a végcél, közben már a buszmenetrendet is böngésztük, hogy mennyire kell sietni, vagy éppen kényelmesebbre venni a tempót. Háromnegyed négyet mutatott az óra, amikor a vár pénztára előtt végre kék a mai nap utolsó pecsétjét is benyomta a füzetbe. Mivel nekem négykor volt egy buszom hazafelé, végre kéknek pedig csak 5-kor indult, így búcsút vettünk egymástól Ő még szétnézett a várban, én pedig a busszal hazafelé vettem az irányt.


Az ablakon kibámulva jóleső érzéssel gondoltam a napra, mert sikerült gond nélkül végigcsinálni a szakaszt, és ráadásul még egy kedves ismerőst is kaptam.

Végezetül a statisztikák kedvelőinek néhány adat: Táv: 25,85 km, Mozgási idő: 5óra57perc, állás, 2óra07perc. Sebesség 4.3 km/ó. Minimális magasság 243m, maximális magasság 604 méter, teljes szintemelkedés 387 méter. A túra alatt elfogyasztottunk 6 szendvicset, 1 tábla csokit, 2 almás pitét, 2 csokis kroaszont, 2 liter colát, 2 kávét és némi egyéb folyadékot. És nagyon jól éreztük magunkat.

Köszönjük!


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hello Akebono!
Igen, megérkeztem Kislődre aznap este. Bár az Úrkút feletti lekerített részen sikerült időt vesztenem, mert irányomból nem volt teljesen korrekten jelezve az ösvény. A másik irányból (ahonnan ti jöttetek) nem volt ilyen probléma :-)
Az őskarsztok tényleg zseniálisak! További szép túrákat!

üdv/Tom

joegarai írta...

Szia Tom!
Kétségem sem volt , hogy sikerrel veszed az akadályt. Az úrkúti szakasz nekünk is gondot okozott, de a gps kisegített.

Üdv: Akebono