Sikerült egy szabadnapot szerveznem magamnak, hát irány a Geokék! Közeledett az a bakonyi szakasz, ahol szakaszfelelősséget vállaltam, gondoltam, először megnézem, mások hogyan csinálják.
Nagy meglepetés ért, mikor kiderült hogy a fiúk délutánra szervezték a túrát. (Mert persze erről az egy napról semmi info nem volt fenn a neten..) Kicsit megijedtem, azért mégis 14 km egy délután? Aztán arra a megegyezésre jutottam barátnőmmel, hogy legfeljebb viszünk elemlámpát, úgyis régen túráztunk éjszaka.
Reggel zuhogó esőre ébredtünk, és egymást biztatgattuk, hogy egy óra múlva eláll. Eltelt egy pár óra, mire tényleg elállt, és bebizonyosodott, hogy a fiúk valamit tudtak az aznapi időjárásról, mert utána végig gyönyörű napsütéses időnk volt. Persze csak amíg be nem sötétedett...
2 órára beszéltük meg a találkozót Mogyorósbányára, mi időben elindultunk. Így miután körbeautóztuk a környéket (nem szándékosan, csak ezek a fránya térképek...), még ebédelni is volt időnk a helyi játszótéren. A többiek is időben befutottak, és a geomazdát ( Brumi a keresztapa) hátrahagyva a másik két autóval átgurultunk Dorogra. Gyors pecsételés, pakolászás, öltözködés után a vasútállomás aluljárójában kerestük a kéket és a műholdjelet.
Erzsi, Sosi, Brumi, Én, Sprok és BubukaMegtaláltuk, így indulhattunk hegynek fel. Már az autóban kiveséztük a témát, miszerint a Nagy-Gete egy magas hegy, ami persze csak a környékhez viszonyítva van így. De azért igen lihegtünk, mire megmásztuk. Sajnos Erzsi, a barátnőm az első komolyabb emelkedőnél úgy érezte, a szíve nem bírja a tempót, ezért inkább visszafordult Dorogra.
A Nagy-Getén várt minket az első ládánk és az uzsonna. Míg a többiek ettek, én felolvasást tartottam a láda oldaláról kinyomtatott papírról, majd elindultunk lefelé.
Pihenés Itt elég jól szétszakadozott a társaság, mert a csapat muflonjai (nem akartam bakkecskéket írni), a köves, kiálló gyökerekkel teli meredek hegyoldalon is jó tempóban haladtak, én a botjaim segítségével szokásos bénázásomhoz képest nem túl rosszul vettem az akadályokat, a két maci: Bubuka és Brumi voltak a hátvédek. Kicsit lejjebb aztán összevártuk egymást, és együtt masíroztunk be Tokodra. Sprok ugyan felajánlotta, hogy a fáradtabbak elmehetnek a kék kereszten, az rövidebb, de a pecsételőhelyet ki nem hagytuk volna! Közben Bubuka és Brumi talált egy csomó út szélén heverő drágakövet, bár valószínűleg közönséges üveg is akadt közte.
Turistákhoz illően Tokodra beérve az úttest szélén mentünk, amit egy autóval arra haladó állampolgár oly annyira sérelmezett, hogy nem átalott megállni, kiszállni az autójából, fejünket jól leordítani, sőt még a kamerás mobiltelefonjával videót és felvételeket készíteni rólunk. Egy szál magában, öt botokkal felfegyverzett geokékes ellen! Ezek után a helyi bélyegzőhelyen ittunk az ijedtségre egyet. Úgyhogy tessék komolyan venni, amit Sprok írt a ládaoldalon: Tokodon a járdán közlekedj!
Tokod után újra másztunk, a következő ládát is hegytetőre telepítették. A lemenőben lévő nap gyönyörűen sütötte a Nagy-Getét, csillogott az esztergomi háztetőkön.
A pihenés addig tartott, míg összeültünk egy közös fényképre Hegyeskő tetején, majd gyalogoltunk is tovább a kéken, tudva, hogy már csak a mogyorósi kősziklához kell felmásznunk. A pincesorhoz érve a kutyáknak szerencsére csak a hangjukat hallottuk, viszont láttunk naspolyát, szőlőt. Az utóbbinak az ízét is éreztük, nagyon finom volt.
Ahogy beértünk a pincék feletti erdőbe, egyre inkább sötétedett, a sűrű lombok alatt már alig láttunk a lábunk alá. És csak egyre mentünk felfelé, felfelé, szűk, egy ember számára is alig járható ösvényen. Mire mi lassabbak felmásztunk, Sosi és Sprok már a ládát is megtalálták. Lámpafénynél logoltunk, majd a szikláról néztük a környék fényeit. Brumi mindent bevetett egy jó kép kedvéért, bár lehet hogy ez csak a fedőszöveg volt?
Brumi fényképezi a bazilikát
Ilyen lett, készítette: BrumiA hegyről már fejlámpák és elemlámpa fényénél mentünk le széles, kényelmes erdei úton. Mogyorósbánya fényeit látva megállapítottuk, hogy nagyjából a tervezett idő alatt sikerült megtennünk a távot. A vendéglő, ami délután még zárva volt, estére kinyitott, és miután a kötelező bélyegzéseket, fleet kihúzást, GPS kikapcsolást elvégeztük, még beültünk egy italra. Nagy sikert aratott a társaságban a meggymárka, elnosztalgiáztunk kicsit felette. Majd autóba "pattantunk", és meg sem álltunk Dorogig, ahol a többieket várta az autójuk, engem pedig Erzsi, aki várakozás közben a dorogi könyvtár látogatói stasztikáját javította.
Köszönöm a többieknek hogy együtt túrázhattam velük, és megérezhettem a Geokék szellemét. Narkó lett belőle....és ahogy a többiek írásait olvasgatom, nem csak nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése