Finnország nyugati részén, a Botteni öböl partja mellett haladtunk észak felé. A napi pihenőnket Oulu városában töltöttük. Tisztaság, rendezettség, nyugalom.
Mivel az útikönyvek szerint a Lappföld és a Nordkapp a szúnyogok birodalma, mindenféle szúnyogellenes kémiai és mechanikai védőeszközt beszerzünk (korábban már szereztünk rossz tapasztalatokat az északi tájak szúnyoghadseregeiről, melyhez képest egy nyamvadt közép-európai szúnyogfelhő szinte észrevehetetlen)
Rövid séta a városban, és indulás.
Az Északi Fény útja
Az út az Északi Fény út nevet viseli, a lefelé menő nap fényénél értük el a sarkkört.
Ezért már mégis érdemes megállni. Sarkkör ide vagy oda, kellemes meleg van, és a környéket az itthon is ismert deréce nevű virág teljesen beborítja.
Ez a növény úgy vált egyre dominánsabbá, ahogy egyre északabbra haladtunk. Egyébként a lengyelországi lombos erdő a Baltikumban már fenyvessel elegyedett, ami Finnországban egyeduralkodóvá vált, de a Lappföldön már nyírfák is keveredtek a fenyőkkel, majd a növényzet egyre satnyább lett. Végül Norvégiában már csak tundra, törpe bozót maradt.
Oulu után feltűntek a rénszarvasok, szabadon kószálnak, és az úton közlekedő autókkal se nagyon törődnek, ami alapos odafigyelést kívánt a vezetőktől.
A lappföldi Kolariban vettük észre, hogy süt a nap, de már éjfél van. Mindenki alszik, hogy fogunk itt szállást kapni? Végül egy non-stop étterem személyzete megengedte, hogy a hátsó udvarban sátrat verjünk, és még a mosdót, és a WC-t is használhattuk. Kolaritól a soknevű Enontekiö-Eanodat-Hetta felé vettük az irányt, az első név a finn, a második a lapp, a harmadik a svéd változat. Itt már a Lappföld közepében jártunk.
Hamarosan megérkeztünk a norvég határra, ahol határőrség helyett egy lapp család fogadott, akik népművészeti tárgyakat árultak.
Mindent végignéztünk, de az üzlet végül elmaradt. A következő megállónk a Juhl múzeumnál volt. Ez egy német-dán házaspár maga-tervezte háza.
Eredetileg a lappok néprajzát kutatni jöttek ide, összetalálkoztak, összeházasodtak és itt is maradtak. Jártak gyűjtő utakon Afganisztánban is, ahonnan sok tárgyat hoztak, majd később kitanulták a lapp ezüstművészet titkait, és az általuk készített ékszereket is meg lehet itt nézni, sőt venni is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése