KESSERSZTORI: Pádisi túra 3/3,(Kata)

CSÜTÖRTÖK: A mai nap kemény lesz, bár nem tudjuk pontosan mi vár ránk. Miki sem volt még a Galbena-kőközben. A menetfelszerelés a szokásos: kamásli, fejlámpa és vágásbiztos kesztyű, és rengeteg víz! Az út eleje a Porcika-zsombolyig ismerős, hiszen mi már jártunk erre tegnap. Az eső miatt viszont csúszós, és nagyon-nagyon meredek a kaptató! A zsombolynál pihegünk, a zsomboly nagyszerű, ebben is van jég. Még jó, hogy felkapaszkodtunk ezen a baromi meredek hegyoldalon, mert most ereszkedhetünk le a másik oldalon.

Több, mint 200 méter szintkülönbséget kell itt legyőzni viszonylag rövid szakaszon, mi lesz itt visszafelé? Aztán már ott is vagyunk az elágazásnál, a körút bejáratánál. Még egy kevés ereszkedés a vízkitörésig, aztán kezdődhet a kaland: láncok és sodronykötelek, sziklák és kövek, mellettünk pedig a sebes folyású patak, vízesések. Csodálatos, félelmetes, erőt próbáló. Barlangba be, majd ki, és már ott is vagyunk a sziklafalnál. A sziklafalon egyetlen kötél kb. 2.5 méterre a patak szintjétől, a sziklafal merőleges, a patak mély. Hogy fogok itt átmenni? A patakon? Vizes lesz a bakancs, és innen még kell egy pár kilométert menni, míg hazaérünk. A sziklafalon? Ennyire nem erős a karom. Vegyem le a bakancsot? De hát csúsznak a kövek, látom, Márti is az előbb csúszott meg. Tele a gatyám. Tanakodunk Scelével, Kisztivel, Mayával és Attival. Mit csináljunk? Már éppen veszünk egy nagy levegőt, hogy rajta, induljunk, amikor Miki lezuhan a sziklafalról, rá egy szikrára. Szerencsére feláll, ezt még látjuk, de aztán szégyen, nem szégyen, visszafordulunk.

Öten folytatjuk a túrát, vissza a láncokon, a meredek sziklákon: Scele, Kiszti, Tata, Attila és én. Nem könnyű visszafelé sem a terep, de csodálatos a sok vízesés, a sziklák, a kék ég. A körút elágazásánál a fiúk kimennek a balkonokra, mi meg letelepedünk egy jó kis fatörzsre. Ez a jó kis fatörzs aztán a szakadékban végezte, miután Scele és Attila is ráültek, és négyünk súlyát már nem bírta. Szerencsére megúsztuk. Korán volt még, és nem volt kedvünk hazamenni, így aztán mi öten felmentünk még a Galbena-szirtre megcsodálni a kilátást, és egy kellemes-szépséges úton jöttünk haza. Sajnos a végére már nagyon szomjasak voltunk, de a Glavoj-rét ismét nem okozott csalódást. Vacsoránál aztán meséltük a sztorikat, fáradtan-boldogan, szegény HZ meg csak hallgatta és fejtette a Szoduku-t. Azt hiszem ez csodás nap volt, bár egyre többen panaszkodtak gyomorproblémákra.

PÉNTEK: Miki tegnapi balesése után, kicsit nehezen indul a nap. Reggeli után csoportképet kell csinálni, mert a HECT nagy része ma távozik, ráadásul Fonte és Jiimbo is elmennek. A csoportkép nagyszerűen sikerül, és jön a búcsúdal. (Kovi, Tata, Mákos, Ági, Levin, Piret, Kulisz és Horger! Nagyon meghatottatok engem, és úgy sejtem többeket is! Köszi!)
Két-három felé oszlott végül a csapat, a kevéssé fáradtak Scele vezetésével az Eszkimó jégbarlangba indultak, mi pedig a Palacsintás nénihez. Szép vízmosáson át kapaszkodtunk fel Hozzá, megismert minket, és legyártotta a 24 db palacsintát, amit aztán Attilával hazavittünk Nektek. Klári, Izsi és Sanyi elmentek a Magurára, mi pedig visszajöttünk. Innentől nekem sajnos képszakadás van, mert engem is utolért a baj, és gondolom senki sem bánja, ha ezt nem részletezem

SZOMBAT: Az utolsó napunk, és én nem kirándulhatok. A többiek az Eszkimó jeges-barlangban vagy a Ponor-réten töltik a napot, a Palacsintás néni ma is örülhet MikiCache csapatának (az első napon 87 db palacsintát sütött nekünk, szerintem péntek-szombaton is legalább ugyanennyit. Biztos vagyok benne, hogy Neki ez volt az idei nyár csúcspontja). Sajnos nem vagyok egyedül a házban sem, nyűglődünk jó páran,

BD mézes sütije velem csodát tesz. A búcsúvacsinál kitesznek magukért a háziak, de több krumplipüré fogy, mint flekken. Pakolunk, tábortüzelünk (gitárszó már nincs), alszunk, és hallgatjuk az éjszakai vihar mennydörgéseit. A villámok beragyogják a szobát.

VASÁRNAP: Fél nyolckor befutnak a buszok, gyors reggeli, bepakolás, és már vége is. Még két óra zötykölődés le a hegyről (csoda, de megint nem kellett kiszállni), Medve-barlang látogatás, csodálatos barlang, de túl sok ember, tülekedés, áfonyaszörp és áfonyalikőr vásárlás, és már tényleg itthon is vagyunk. ÉvaSanKri a fogadóbizottság, és a taxi (hálás köszönet érte!), majd itthon a fullasztó meleg és a kornyadozó virágok. Rosszul alszom, vissza szeretnék menni, Veletek szeretnék lenni.