Utunkat Hadrianus fala mentén folytattuk kelet felé nagyjából párhuzamosan a skót-angol határral.
A dombtetőkön mindenfelé látható a kanyargó fal egy-egy részlete.
Ez a tó akkor keletkezett, amikor a fal építéséhez kibányászták a követ.
A fal megerősítésére római mérföldenként (1481m) erődöket építettek. Az egyik legjobb állapotban megmaradt erődöt látogattuk meg, ahol egy ládát is levadásztam. (Műholdkép)
Csak az erőd falainak vonala látszott ugyan,
de egy kis múzeumépületben látható volt az erőd makettje.
Sok túrázó ember (és legelgető birka) járja végig a fal vonalát, hasonlóan a mi Kék és egyéb túráinkhoz.
Első ránézésre nem sok derül ki ebből a kőkompozícióból. Valamilyen ivó vagy itató vályúnak nézném a tartályokat. Ebből pedig arra következtetnék, hogy talán egy hajdan volt istálló belsejét lehet látni. Mekkorát tévedtem volna, ha nem lett volna ott egy kitűnően megrajzolt információs tábla, ami rekonstruálta a helyszínt.
Ez egy latrina!
A tájékoztató tábla szerint a fapadok egy mély csatorna felett húzódtak. A középen látható keskeny csatornában mosták ki a törlésre használt szivacsot.
A kövek alatt volt a geoládaként szolgáló konyhai doboz. A ruházatom elég érdekesre sikeredett, talán a szokatlan időjárás zavart meg. A rövidnadrág, így utólag nézve, eléggé furcsának tűnik a bőrdzseki társaságában. A zsebem pedig úgy ki van tömve kütyükkel, mint a méhek lába nektárral. :)
A láda neve 100 Years of Scouting. A cserkészet 100 éves évfordulójára rejtette valaki 2007-ben. A ládától 3-400 méterre lévő római erődről nem tesz említést a leírás. Ezt nagyon furcsállom.
Az erődhöz tartozó parkolóban ez a tábla fogadott minket. Örömmel fedeztem fel a kissé helytelenül írt magyar nyelvű üdvözlést.
A sétánk során szemtanúi lehettünk egy érdekes jelenségnek. Kaptunk ugyanis egy negyedórás rögtönzött „bemutatót”, ahol egy hagyományos megoldás mérte össze tudását a modern módszerrel. A videó részleteken megnézheted melyik került ki győztesen.
Az erődtől néhány kilométerre megkerestem egy újabb ládát, amely a Sun God (Napisten) nevet viseli. A ládaleírásból kiderül, hogy „rengeted történelmi adat ismerhető meg a helyszínen található információs tábláról, és két látnivaló is van a közelben.” Az ilyen ládaleírások láttán szoktam hálás lenni a gc.hu moderációjáért.
Ja, persze. :)
Oda volt betéve a mikro a betondarab alá. A parkolóban állt néhány autó, de azért sikerült feltűnés nélkül megoldanom a feladatot. (Műholdkép)
A „láthatatlan látnivalót” nem néztük meg. A Netről leszedett papírtérképem szerint párszáz méterre volt egy templomrom, de oda nem volt időnk és főleg kedvünk elmenni, mert várt minket a nap fénypontja.
Mielőtt mesélek a „fénypontról”, még megemlítem, hogy később meglátogattunk egy nagyon szép romot (igen, nekem egy rom is tud tetszeni, és szépnek is tudom találni).
A jedburghi apátság. Az 1138-as építése óta nyolcszor rombolták le, illetve építették újra. Csoda, hogy még ilyen jó állapotban van. Láda, természetesen, itt sem volt a környéken.
Tehát, a nap legizgalmasabb pillanata egy bagoly röptetésében testesült meg.
ID-né régi vágya teljesült, amikor testközelből találkozhatott egy ilyen szép madárral. Az, hogy reptethette is csak hab volt a tortán.
Rengeteg állatot, köztük ragadozó madarakat is tartanak ezen a farmon. Megfelelő díj befizetése ellenében lehetőség van egy tetszés szerint kiválasztott madár kb. fél órás reptetésére. A reptetés során az etetés is megtörténik, mert a naposcsibedarabok nélkül egy idő után biztosan nem röpülne a kesztyűs kézre a madár.
Tudom, hogy lehetne azon vitatkozni, mennyire jó egy madárnak, ha napközben ketrecben tartják, és csak ritkán röpülhet. Mi nem elmélkedtünk ilyen mélyenszántó dolgokon, hanem örültünk a lehetőségnek.
A következő részben további skóciai tapasztalatokról írok.
Eddig ezt az utat tettük meg.
