Két "kesser", SylverRat + Bogee

Már régebben meg akartam kérdezni a SylverRat+Bogee párost is, de végül abban maradtunk, hogy megvárjuk, amíg meg lesz az 500. megtalálásuk.

Meglett!

---

SylverRat:

---Elefántogolás a Tettyén - GCTERO
A geocachingről először laszloistvan-tól hallottam, úgy 2003 felé. Aztán ez valahogy feledésbe is merült...

Bogee: Egészen tavalyelőttig (2006 ősz-tél), amikor is egy nagyon eltévedt túra után (Pécs, Hősök tere - Tripammer-fa - Gesztenyés; de végül Gesztenyés helyett valahol a sípályánál jutottunk ki...) neki nem álltunk a neten friss és letölthető térképeket keresni, így jutottunk el a turistautak.hu-ra. Innen meg tényleg csak egy klikk a geocaching.hu... :-)

SylverRat: Aztán, idén márciusban összejött egy kis megtakarított pénz, így szóba került egy céleszköz vásárlása, igaz, csak túrázási célból. Hosszas tanakodás és utána olvasás után egy PDA mellett döntöttem, ami a geocachingen kívül sok minden másra is alkalmas, és ezeket gyakran ki is használom.

Bogee: A vásárlás másnapján (történelmi pillanat: 2007. március 17.) gyönyörű tavaszi idő volt, Döme (a kutyánk) meg volt őrülve, hogy sétálni akar, így édesanyámat is kimozdítva a szobából (lásd később mint Bütyök+Zulu) elindultunk Remete-rétre, ahol meg is találtuk az első ládánkat (GCpsmg), majd leugrottunk Orfűre, és a Sárkány-kút ládát is jól megtaláltuk. Majd este a belvárosban még 3-at...


-----A 100. találatra! - GCNANS

SylverRat: Ezeket még talán BeeLineGPS-el és bekapcsolt(!) Static Navigation-nel kerestük. (Ez sok gondot okozott, itt abba is akartuk hagyni az egészet, hogy ennyi strapát nem ér az a pár láda...) Aztán elkezdtem komolyabban érdeklődni a fórumon, és andorpapa segített a "finomhangolásban", kezdtem Russát használni térképekkel... és ettől máris sokkal egyszerűbb lett a dolog! :-)

Bogee: 1 héttel később Máré-váránál volt a "Kampányindító kincskereső játék" a Magyar Turizmus Zrt. és a MGKE szervezésében. Ide már 8 találattal érkeztünk...


------Gazdi gyere fel! - GCfal1

SylverRat: ...és itt szakadó esőben teljesítettük a távot. Itt találkoztunk először a PDA egy nagy hibájával: nem vízálló. Ekkor még egy átlátszó uzsonnászacsival oldottuk meg a problémát. Itt még csak az én nevemen futott a dolog, Bogee és Bütyök még csak velem járt túrázni, és ládázni.

Bogee: És itt találkoztunk először más kesserekkel is... És mindannyiunknak annyira megtetszett a dolog, hogy előbb Bütyök regisztrált, majd én is csatlakoztam, hamár úgyis mindig ott vagyok...

SylverRat: Hát igen, itt indult be a dolog... Eddig én is szívesebben ültem a gépek előtt, csak néha sikerült kijutni a szabadba. Mondhatni kissé...

Bogee: ...nagyon...

SylverRat: ...kocka voltam. De ez sokat változtatott rajta. Minden hétvégén (sokszor hétköznap is) természet, túrák, ládák, ládák, ládák...

Bogee: Szerencsénk volt, viszonylag sok a környékünkön a láda, így 4 hét alatt megvolt az első 50 találatunk. Aztán elutaztunk Szegedre 3 napra, és a GPS természetesen jött velünk.


---Badacsony-túra után a tikkadt szöcskenyáj (Linával) - GCBADA

SylverRat: Itt már viszonylag nagy technikai arzenál vonult fel velünk. (Persze magpet nyomába sem érünk...) Volt velünk a PDA, két BT-s GPS (egy RoyalTek RBT-2110 és egy MTK chipset-es QStarz BT-Q810. (Én már itt mondtam, hogy az MTK chipset a nyerő... Nem hitt nekem senki. Vissza lehet keresni a fórumban!)), laptop, PMR, külső akkuk... A cuccunk fele biztos kütyü volt... Itt próbáltuk ki először, mi is az a powercaching: amikor csak gyűjtjük a ládákat, megyünk, fotózunk és este (a mi esetünkben inkább már hajnalban...) hullafáradtan esünk az ágyba.


-Bütyök 1. találata a csix-szel - GC1000

Bogee: Itt már megszületett az Éjszakai Ragadozók csapata, de az igazi névadóval még vártunk egy picit, egészen az éppen aktuális XI. versenyig.

SylverRat: Hogy honnan a név? Úgy a 36-37. ládánk környékén kezdődött... Egyszerűen ránk esteledett, kint az erdő közepén. Ekkor még csak 1 elemlámpa (az is véletlenül...) és a PDA fénye segített kijutni a legközelebbi betonútra. Aztán hamar bekerült a mindig összepakolt kesser-táskába 3-4 elemlámpa, 1 fejlámpa...
Bogee: ...amihez nemrég nyertünk egy tájékozódási és optimalizálási versenyen egy másik Silva lámpát...(és azóta jött még 2 db :-) )


---Éjszakai Ragadozók - GCkoza

SylverRat: Most már mindenkinek van legalább 2 lámpája. és bizony sűrűn kell az akkukat tölteni... mert gyakran esteledik ránk a terepen. De ez most már nem zavar... :-)

Bogee: Aztán Béren, a versenyen megittuk az áldomást a csapatra... Itt egyébként a célba értek közül mi voltunk a leglassabbak, tisztelettel is nézett ránk a sok vén róka, hogyan tudtunk 7:40-et terepen tölteni... :-)


----XII. verseny közben - GCXIIV

SylverRat: Itt került számunkra sok, a fórumban, a logoknál olvasott név mögé arc... És bizony pozitívan csalódtunk... :-) Ekkor már (igaz, egy régebbi változatban) működött a FAQ, így többeknek ismerős volt talán az én nevem is...

Bogee: Aztán SylverRat-nek vizsgaidőszak volt, Bütyök lebetegedett, így ki kellett hagynunk elég sokat. De ezt mind bepótoltuk a Balatonon...

SylverRat: Hát jah... 10 nap, 260 km gyalog, 1000 km autóval... lepucoltuk a Balaton térképet a gc.hu oldalon... végül 106 ládát szedtünk össze. És olyan fáradtan értünk haza, mintha nem is szabadságon lettünk volna...

Bogee: Volt pár 0. típusú találkozásunk is... Pl. amikor a Gulácson délelőtt jött velünk szembe a turistaúton a vaddisznó. Súlyban több lehetett, mint SylverRat, ami azért nagy szó...


---Őrségi túra - GCHasi

SylverRat: ...kackac... Végül mégis én győztem. A lányok a fákat nézegették, hogy melyikre is másszanak fel, én viszont nekirohantam a malackának, ő ettől annyira meglepődött, hogy inkább elrohant. Megúsztuk.

Bogee: Pont úgy, mint amikor Lina-val voltatok Tihanyban a Nyereg-hegyen...

SylverRat: Húgommal indultunk neki (este, lámpákkal) a hegynek, addig Bütyök és Bogee a kempingben tábort és sátrat vertek. Először egy vaddisznócsalád jött szembe (ezek is elmenekültek a korábban már bevált előbb támadj, aztán kérdezz módszeremtől...), majd egy vadász. Ez utóbbi nem ijedt meg, hanem rövid úton lezavart minket a hegyről. Kb. 200 m-re a ládától...

Bogee: ...de legalább nem lőttek le titeket...

SylverRat: Persze, mert sok őzön meg vaddisznón van fejlámpa meg jólláthatósági mellény, ugye? :-D


---Nekünk a dzsindzsa... - GCkise

Bogee: Aztán augusztus 20-a körüli hosszú hétvégén Budapesten voltunk. 4 nap, sok városi láda. De azért van még pár hely, ahová lehetne rakni ládát...

SylverRat: Itt nagyot szívtunk a PDA-val. Egyik nap megázott, másnap meg megnézte a Dunát. Persze rögtön feladta a küzdelmet. Itthon 3 napig szárogattam, amire újra bekapcsolt...

Bogee: Még jó, hogy sok jófej ember is játszik... Csak egy telefon volt 20-án reggel, és délre magpet ki is nyitotta a boltot, csak nekünk. Bütyök olyan 320 találat után be is vásárolt rögtön egy igazi célkütyüt (csix). :-)


-...vagy egy fa... - GCRupp

SylverRat: Jah, meg egy nüvi-t is, hátha az IGo nem fog többet életre kelni... (Életre kelt...) Aztán a XII. versenyen Bütyök megnyerte a fődíjat, egy másik (mégjobb...) nüvit. Így a GPS-ek száma 6-ra emelkedett a csapatban... (ami azóta még tovább nőtt…)

Bogee: Így felszerelkezve indultunk az őszi szünetben az Őrségbe, ahol a Ferencz család-nál laktunk. Ez a túra is igazi élmény volt, a már őszülő táj, gyönyörű színek mindenütt...


-----...friss hó... - GCzeng

SylverRat: ...a vadászszezon, ami miatt többször előfordult, hogy lövöldöztek körülöttünk... Meg itt már ismét bővült a csapat, MaciMac is hozzánk csapódott nem sokkal előtte... Itt ismét hoztuk a "szokásosat", 50 láda a 4 nap alatt.

Bogee: Már 1 cél lebegett a szemünk előtt: idén elérni az 500-at!

SylverRat: Azért mostanra már kialakult pár szokásunk a ládákkal, ládázással kapcsolatban: Általában csapatban megyünk keresni, Bütyök+Zulu, MaciMac, Lina gyakori résztvevők. Rajtuk kívül többször ládáztunk már xenopus-szal és nootropil-lal valamint Fairy-vel is.


...vagy árvíz sem
okoz problémát
- GCXC01

Bogee: Minden szabadidőnkben próbálunk ládákat keresni, gyakran egész hétvégén nem vagyunk otthon. Ha szűz láda van a közelben, el szoktunk indulni akár éjjel 11-kor is. Eső, sár nem akadály. :-) Összekészített kesser-csomag van otthon, a legfontosabb eszközökkel: pótláda, -logbook, -toll, pár ajándék, elemlámpák, pótakkuk, pár szelet csoki és 1,5 liter ásványvíz. Csak egy telefon, bakancsba bele, és már mehetünk is.

SylverRat: Ládák tekintetében elég "mindenevők" vagyunk, bár a hagyományosakat szeretjük a leginkább, de láttunk már ötletes városi virtuálisat is. Az olyan multikért, amiknek nem ismerjük előre a pontjait, annyira nem rajongunk, dehát azok is pontot érnek... :-) Külföldi ládákat is keresünk, igaz, főleg a .hu-n lévőket. De találtunk már meg magyar .com-osakat is. (Nem is igazán értettük, a .hu-ról miért kukázták ki, amikor tényleg érdekes helyet mutat meg...)

Bogee: Azért vannak személyes kedvenceink is. Ilyen pl. a Nyugati sziklafal (GCfal1), a Szentgotthárdi csata (A) (GC1664), Jeruzsálem 30 km-re az országhatártól (Szlovénia) (GCJERU).

SylverRat: Volt egy idő, amikor rámozdultunk minden közeli TB-re is, de ez már elmúlt... de ha találunk a ládában, nem hagyjuk ott. Sőt, segítettünk már rég eltűnt TB-t is megtalálni a gazdájának. Emellett minden utunkon készül tracklog, és ami hiányzik a tuhu-ról, azt fel is töltjük.

Bogee: Az első saját ládánkat úgy rejtettük, hogy sétálni voltunk, akkor találtuk a helyet. Majd kiraktuk a ládát, aztán bejelentettük. És képzeljétek, elsőre átment! :-)

SylverRat: Azért nem mindig volt ilyen "szerencsénk", bizony nekünk is több jó ötletünk visszadobták. Lehet, hogy némelyikben még igazuk is volt... :-/ De ha találunk még olyan helyet, ami szerintünk megérdemel egy ládát, még próbálkozni fogunk! :-)

Bogee: Volt pár érdekes esetünk ládakeresés közben. pl. amikor egy pad aljára van írva a jelszó, és ül rajta valaki... de semmi olyan, amit ne tudtunk volna elintézni. Bár volt, hogy jól jött, hogy túlsúlyban voltunk (SylverRat-nek köszönhetően...).

Nem normális... (sötétben, esőben, viharos szélben szűzládáért a friss szántásban) - GC4618

SylverRat: Sikerült már több dolgot is elhagynunk út közben, a legemlékezetesebb egy Midland G7 PMR volt a Hétfejű sárkány (GCORHS) ládánál. Kiesett a zsebemből, amikor csúsztunk le a domboldalon... 1 órát kerestük a másik PMR-rel folyamatosan csörögtetve, mire meglett. Szerencsénkre nem merült le közben az akku...

Bogee: Közben szerveztünk már geo-eseményt is (1. Dél-dunántúli Regionális Kessertalálkozó) Fairy-vel, ami a visszajelzések alapján annyira nem lehetett rossz... Talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, a tavasszal lesz folytatása a dolognak... ;-)

SylverRat: Aztán 2007 szilvesztere előtt, 15 hiányzó ládával (az 500-hoz) elindultunk a Geoszilveszter 2007-re, majd utána egész nap ládákat kerestünk, illetve szilveszterkor is hasonlóan telt a napunk. Meg is lett az eredménye, este 18 órára 499 találatunk volt.

Bogee: Jött egy újabb történelmi pillanat, 1 órával éjfél előtt. Elindultunk dabasi szállásunkról Pusztavacsra, ahol 500. találatunknak meg is találtuk a GC100-at...

SylverRat: ...amit mi rejtettünk nemrégiben újra...

Bogee: ...majd éjfélre meglett a Magyarország Közepe láda is, ami 2008 első bejelentett megtalálása lett a gc.hu-n.

SylverRat: Ekkor felcsendült (egy telefon jóvoltából...) a Himnusz, majd (gyerek)pezsgők durrantak, és koccintgattunk, amíg el nem fogyott mind. (A hideg érzékeltetésére talán elég azt elmesélni, hogy kifolyt egy kis pezsgő a jeltoronyban lévő kőre, és 2 pillanat alatt úgy megfagyott, hogy egyben le lehetett emelni a kőről. Pezsgőfagyi... :-) )

Bogee: Hát, így telt a mi első, ládakereséssel töltött naptári évünk... (Van már több 2008-as találatunk is, mert hazafelé sem bírtuk ki, hogy ne keressünk meg pár útbaeső ládát…) Köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, aki segített nekünk, mindenkinek, akit itt külön kiemeltünk, illetve azoknak is, akiket kifelejtettünk, akikkel gc ügyben valaha leveleztünk, vagy csak megtalálták a ládáinkat! És BÚÉK mindenkinek! ;-)

SylverRat: Egy kis reklám talán még belefér... Látogassátok meg az oldalunk! (sylverrat.hu). És vigyázzatok magatokra, és a környezetünkre, hiszen "A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön".

BÚÉK!

500! BÚÉK! - GC100

Erdély - Torockó-túra, 1. rész(Akebono)

2007.05.23. - 28. között MikiCache ismét túrát szervezett Erdélybe. Ezúttal, ha egy kicsit késve is, de én is csatlakoztam a csapathoz.

Az indulás reggelén ozekivel korán keltünk, mert még Hz-t és Szilvit is fel kellett vennünk. Az előre megbeszélt parkolóban már gyülekeztek a keserek, mire odaértünk. Jó volt látni az ismert és addig csak névről beazonosítható ládavadászokat. A határ után rövid pihenőt tartottunk, útközben csatlakoztak még néhányan . Első utunk Nagyváradra vezetett, ahol egy áruházban
mindenki elegendő román valutát vásárolt magának és a megcsappant sörkészleteket is pótolni kellett. A túra első hivatalos pontja a Sebesvár (GCSBV) láda volt.
Szerencsére ez a pontot még kényelmes sétával lehetett megközelíteni, nem úgy a következőket. Miután mindenki sorra került és ellátta kézjegyével a noteszt, elkészültek az első erdélyi képek, a logbook és a láda visszakerült a helyére, a csapat pedig tovább halad a Havasrekettyei vízesés (GCHRVZ) felé.
Errefelé az utak már komoly anyaghiányról árulkodtak, ráadásul, amikor elhagytuk a szilárd burkolatot, még rosszabb lett a sofőrök dolga. Ha lassan is, de végül megérkeztünk a csodás vízeséshez. Remek, napsütéses volt az idő, mindenki sokat fotózott és a láda is megkerült, de sokat nem időzhettünk, mert a nap legnehezebb ládája következett. Elindulás előtt egy hölgy szólított meg, kérdezvén, merre tartunk? Röviden felvázoltam neki az úti célunkat. Válaszából kiderült, hogy ők hegyi mentők és nem igazán hiszik, hogy mi még a mai napon meghódítjuk a Vigyázó csúcsát.
Ekkor nem hittem neki, de később kiderült, hogy igazat beszélt. Néhány kilométerrel arrébb leparkolt a társaság és mindenki elindult felfelé. Ahogy emelkedett a terep, úgy szakadtak le egyre többen az élbolytól.
Útközben néhány pásztorral is összefutottunk, akiktől MikiCache érdeklődött a legrövidebb út felöl, ékes román nyelven, valamint rövid jó tanácsokat is kaptunk a pásztorkutyákkal való kommunikációról. Úgy 1600 méteren járhattunk, mikor világossá vált, hogy ma már nem fogjuk elérni a csúcsot, ezért közös döntés született, hogy visszafordulunk, és bevárjuk azokat, akiknek sikerült eljutniuk a ládáig. Azért szakítottunk még időt arra, hogy gyönyörködjünk a fenséges panorámában, aztán lassan visszaereszkedtünk a kocsik szintjére és az első faluban bevártuk a többieket.
Éppen jókor állt össze a csapat, hogy elinduljunk Torockó felé, mert hatalmas vihar tört ki! Elég legyen annyi, hogy szinte lépésben tudtunk csak haladni, olyan felhőszakadás volt. Közben besötétedett és Torockó egyre távolabbinak tűnt. Múltak az órák, a GPS-ről nem akartak fogyni a kilométerek. A legtöbb településen, amin áthaladtunk, teljes sötétség volt, nyilván a vihar miatt megszűnt az áramszolgáltatás is. Már éjfél körül járt az idő, mikor megérkeztünk a Torockó vendégházhoz. Szerencsére közben az eső is elállt és a vacsora is megvárt mindenkit.

Nekem azonban tovább kellet menni Torockóra, mert Csapdokival együtt ott kaptunk szállást a Dr. Demeter Béla vendégházban. Persze, azt nem tudtuk, hogy hol van, de a gondnok asszony, a falon lévő légifotó segítségével megmutatta, hova kell mennünk. Ozekival kocsiba pattantunk és gyorsan áthajtottunk Torockóra, ahol rövid keresgélés után rátaláltunk szálláshelyünkre. Hála Istennek, itt is megvártak minket, és farkasétvággyal fogyasztottuk el első erdélyi vacsoránkat. Már éjjel 1 óra is elmúlt, amikor hullafáradtan estünk be az ágyba.

2. nap

Korán kellett kelni, hogy időben csatlakozni tudjunk a csapat nagyobbik feléhez. A mai első célpont a Tordai-hasadék volt.

Rövid autóút után érkeztünk a tágas parkolóba, ahonnan felséges látvány nyílt a hasadékra. Gyorsan készítettem pár képet és azt gondoltam, hogy indulunk is tovább, de közölték, hogy át is kell menni a hasadékon. Elő a bakancsokat, aztán indulás a többiek után. A „bejáratnál” egy kis épületben egy ember belépőt szedett, de erre MikiCache felkészített minket. Ez alól csak két partnerem, ozeki és Hz volt kivétel. Ozeki a kocsiban hagyta a pénzét, mondván, minek, Hz pedig a tavalyról maradt nemtudomhányszázezer lejes bankóval próbált fizetni. Szerencsére nálam volt igazi pénz is. A túráról nehéz objektív beszámolót írni, ezért erre nem is teszek kísérletet. Csak azt tudja igazán átélni, aki járt ott. Legyen annyi elég, hogy szerencsésen átjutottunk. A hasadék túlsó végén rövid pihenőt tartottunk, közben ki-ki evéssel, ivással, fotózással mulatta az időt. Nekem feltűnt egy bácsi, aki a patak mellet üldögélt. Odamentem hozzá és megtudtam tőle, hogy ő is jegyszedő és azokra vár, akik a hasadék ezen végéből indulnak túrázni. Reggel átjön ide a hasadékon keresztül délután meg vissza, nap mint nap. Ha esik, hazamegy. Elmondása szerint sokszor napokig nem jár erre senki. Mindenesetre a világ egyik legszebb munkahelye az övé.

Miután visszatértünk a kocsikhoz, indulás következő célpontunk felé, a Tordai sóbányába. Itt már volt geoláda is, igaz virtuális. Most én voltam az, aki felkészületlenül érkezett, mert a hideg sóbányába, csak egy pólóba és rövidnadrágba mentem be a kinti rekkenő melegből. Persze rajtam kívül mindenki hozott meleg ruhát. Nem is bírtam sokáig, amikor úgy gondoltam, hogy láttam mindent, inkább kijöttem. Míg a többiekre vártam, jspanyikkal sörözgettünk. Miután mindenki előkerült a bányából Kolozsvár felé vettük az irányt. Nagy nehezen a mi autónk is megtalálta a kijelölt parkolót, ahonnan gyalog indult el a csapat, hogy végigjárja a Kincses Kolozsvár (GCKiKo) geoláda pontjait. Régi vágyam teljesült, mikor megállhattam a Mátyás szobor előtt a város főterén. Ennél is jobban szerettem volna megnézni a híres Házsongárdi temetőt. Ide már csak egyedül mentem be, társaim inkább más nevezetességeket kerestek meg. Nagy élmény volt végigjárni történelmünk nagy alakjainak végső nyughelyét.Annyira magával ragadott a hely szelleme, hogy éppen visszaértem a parkolóba az indulás időpontjára.

Ezen a napon sikerült időben visszatérni a szálláshelyre, ahol már remek vacsorával vártak minket kedves vendéglátóink.

2. rész

Egy „kesserkölyök”, Lili

Bolyak kislánya Lili, akinek már több mint 200 ládája lenne ha külön számolnák.

---

Lili egy átlagos öt éves kislány, a ládázást 3 és fél évesen kezdte. Az első perctől fogva igen lelkes, a tűző nap sem riasztja vissza. (GCfeSV).

Ha elfárad néha cipelni kell. (GCzttr)

Mit neki egy sziklafal! (GCnyak)

Ládázni azért az unokatesóival együtt a legjobb móka.Itt éppen azt üvöltözik, hogy látszik a fütyije. (GCSzpk)

A ládázás akkor az igazi ha piknikezni is lehet, habár itt a pokrócról egyedül lemászni tilos. (GCszla)

Még a kenuzást is kipróbálta (GCTISA)

Többször a segítsége nélkül nem mentem volna semmire. Itt ugyan a láda túl mélyen volt, nem érte el, de a kép elég volt egy jelszónélkülihez. (GCHIDE)

Az ajándék ugyan neki is mint minden gyereknek nagyon fontos, ennek ellenére amióta ezt a mikrót ő találta meg fél órás keresés után, annyira büszke rá, hogy már ezeket is nagyon szereti. (GCGN33 .com)

Itt éppen utálja, hogy ő a bizonyíték egy virtuálishoz. (GCHQMX .com)







Én erre vagyok a legbüszkébb (sajnos a GPS-t a kocsiban felejtettem, így csak egyéb note lett). Majdnem 3km meredeken hegyre föl, majd ugyanannyi vissza, amit vad szélben végiggyalogolt. (GCJG49 .com)

Barlangi kesselés, 1. rész (lelcache)

Nemrég megkeresett ID=12082 egy olyan kéréssel, hogy írjak néhány szót a blogba a barlangi kesselésről. Először csak néztem ki bambán a fejemből , hogy mire is gondolhat, mert igazából barlangi kesselés, mint olyan nem nagyon van, tekintve, hogy a barlangban nincs műholdjel.

Ugyan vannak barlangok közelében elhelyezett ládák, de arról bárki tudna írni élményeket, nem kell hozzá barlangásznak lenni.

Barlangász szempontból hirtelen egyedül a GCLIK jutott eszembe, de erről meg inkább a tulajdonos @david tudna bővebben mesélni, bár majdnem az összes szervezett keresésen részt vettem, mint segéderő.

Aztán jobban belegondolva eszembe jutott, hogy vannak más ládák is, amik konkrétan barlangban vannak elhelyezve (GCBRUM, GCMIAU és a már megszűnt GCZsen), ahol nem árt az óvatosság, hiszen a barlang „veszélyes üzem”. Az írásra való ráhangolódásként még gyorsan meglátogattam másik két barlangi ládát is a GCTDBG-t és a GCSASK-t, így friss tapasztalattal felvértezve vágok bele ebbe a kis élménybeszámolós, tanácsadásos írásba.

A barlangi, barlang közeli ládákban számomra az a különleges, hogy itt teljesen másfajta élővilággal, környezettel találkozhat az ember, mint máshol. A barlang körüli mikroklíma miatt a környék növény és állatvilágától eltérő élőlényekkel lehet itt találkozni. Sok olyan élőlényt lehet barlangok közelében megpillantani, amit máshol nem igazán. Nyilván mindenkinek a denevér ugrik be elsőre, de rengeteg egyéb dolog is van itt. Például a Barlangász-lik ládánál olyan élőlényt láttam, amihez hasonlót előtte még soha, és aminek a létezéséről előtte mégcsak nem is hallottam. Ez az állatka a Pókszázlábú, tudományos nevén Scutigera volt. Az első barlangi ládánknál, a már megszűnt Zsendice-barlangnál (természetesen nem a barlang szűnt meg ) pedig egy hatalmas UHU verte le majdnem a fejünket, amikor ereszkedtünk lassan lefelé az üregbe. Ez a barlang, legalábbis a dobozhoz való eljutás technikailag nem volt különösebben jelentős, bárki le tudott könnyedén sétálni, de nem árt vigyáznunk, ha barlangokba vet minket a sors ládázás közben, mert könnyen előfordulhatnak csúnya balesetek. Mint feljebb említettem, a barlang veszélyes üzem. Bármennyire is biztonságosnak néz ki egy barlang, nem tudhatjuk, hogy mi lapul a lábunk alatt. A barlangokban alapszabály, hogy nem ugrálunk. Sok barlangot találtak meg úgy, hogy a felszínről beszakadtak. A barlang zegzugos, „három dimenziós” üregrendszer, könnyen előfordulhat, hogy egymás alatt több járat is van, csak arról nem feltétlenül tudunk. Előfordulhat, hogy csak laza kitöltéseken mászkálunk, ami elég szilárd ahhoz, hogy séta közben elbírjon, de nem biztos, hogy egy ugrást is kibír. Aztán potty! Bár általában a mindenki által szabadon látogatható, nem lezárt üregeknél kevésbé kell tartani ilyesmitől, de nem árt az óvatosság.

Barlangban való közlekedéskor különben is fokozott óvatossággal kell eljárnunk, hiszen a barlangi környezet általában nedves, csúszós. Ráadásul nem csak az X és Y koordinátára kell odafigyelnünk, mint általában, hanem a Z-re is. Könnyen beverhetjük legértékesebb testrészünket (most a fejre gondolok ) egy kiálló sziklába.

Az ilyen „kellemetlenségek” elkerülése végett barlangba kötelező jelleggel előírják a sisak használatát, de nyilván nem visz mindenki (leginkább senki) magával túrázás alkalmával barlangász sisakot. A lámpa használatára azt hiszem nem kell felhívnom a figyelmet. Ez különben is nagyon hasznos, ha mindig van az embernél túrázás folyamán, mert soha nem lehet tudni, hogy nem sötétedik-e ránk egy jobban elrejtett láda keresgélése közben?

A csúszós, meredekebb barlangi mászásoknál nagy segítségünkre lehetnek bizonyos technikák. Leggyakrabban alkalmazott ilyen technika a traverzálás. Ez a rendkívül tudományosan hangzó dolog egyszerűen annyi, hogy a rendelkezésre álló szemben lévő falakon (barlangban áltanában van ilyen) az ember „befeszíti magát”, és így közlekedik. Egyik láb az egyik, másik a másik falon, vagy hát az egyik, két láb a másik falon, vagy nagyobb terek áthidalásánál két kéz az egyik, két láb a másik falon. Minden esetben fontos, hogy magunk alatt támaszkodjunk meg, mert így könnyebb megtartani a súlyunkat.

Ábrák: www.barlang.hu

Barlangban kevésbé célravezető (ráadásul sokkal fárasztóbb is) a függeszkedés, mint pl. a sziklamászásnál (ott ugye nincs másik fal a hátunk mögött). Azt hihetnétek, hogy ezek olyan dolgok, amit csak barlangászok használhatnak nagy barlangokban, pedig már a Mackó-barlangban is nagy hasznát lehet venni. Ott is egy viszonylag szűk, meredek, csúszós kürtőn kell bemászni a barlangba, ami sokkal egyszerűbb úgy, ha az ember a hátát nekifeszíti a felső falnak.

Nemrég jártam a Tündér-barlangban, ahol a rejtés elég nehézre sikeredett, legalábbis ez olvasható ki a logokból. Egyik kesser barátom, amikor megtudta, hogy oda készülök nyomban el is látott tanácsokkal, hogy vagy kötelet vigyek magammal, vagy valami botot vigyek be, amivel le lehet piszkálni a ládát. Nem volt rá szükség. Itt is szépen fel lehet travizni a rejteket adó sziklapárkányra, bár itt a sokak által vélhetően legkevésbé szimpatikus, áthidalós technikával kell indítani (ez az, amikor a két kéz az egyik falon, a két láb pedig a másik falon van), ráadásul közben váltani is kell. Ezt azért senki ne próbálja meg úgy, hogy semmiféle hasonló mozdulatsort nem végzett még előtte soha életében. Kis ügyesség és apró erőnlét is szükséges hozzá, na meg nem kevés bátorság ahhoz, hogy az ember át merjen dőlni a szemben lévő sziklafalra. De kis gyakorlással bárkinek kivitelezhető a dolog.

2. rész

Egy „újonc kesser”, Vándorvakond

A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.

feri60

---

A "szebbik vakond"
(GCK7HH)

A Vándorvakond valójában egy kétfős csapatot takar: Ágit (a "szebbik vakondot") és Tamást (aki magára csak "kevésbé szép vakond" néven szokott hivatkozni a logokban).


-------A "kevésbé szép
----vakond" (GCKESZ)

Szerencsére nálunk soha szó sincs ládázásról egymás nélkül, a csapat női fele legalább olyan fanatikus, mint a férfi, mind a kettőnknek állandó mehetnékje van... Nagyon kitartó és sokmindenre rábeszélhető túratársaink legtöbbször VasG-ék csapata és Rede99. VasG-ékkel közös csapatban indultunk a komlóskai geocaching-versenyen is, ahol egy befejező másfél órás sprinteléssel sikerült a nem annyira fényes, de azért a körülményeket ismerve mégiscsak sikernek elkönyvelhető 40. helyet megkaparintanunk.

--Ígyjárás tipikus esete... ( GCCSUK)

Bár már eddig is rengeteg szép helyen jártunk, az Országos Kéktúra útvonalából is sok szakaszt teljesítettünk, a geocaching-nek köszönhetően most még szívesebben indulunk kirándulni. Nagyon szeretünk túrázni, kíváncsiak vagyunk az ország minden falujára, templomára, várára, és igenis még az összes horgásztavára is! Szeretjük a köbgyökvonós és túlbonyolított multikat, de a szép kilátásos hegycsúcsra rejtett ládákat is, legjobban viszont azt a sok élményt szeretjük, amit a túra és a keresgélés során gyűjtünk. Ráadásul szeretjük még azt is gondolni, hogy a geocaching-hez kapcsolódó rengeteg közös élményünk fontos szerepet játszott abban, hogy - ha az ötletgazda beleegyezik - 2008. nyarán mi is meghirdetjük majd egy "White Wedding" láda koordinátáit.

--------Macskát is képeztünk
-------már ki! (GCLHBP után)

Az egész úgy kezdődött 2007. áprilisa táján, hogy Tamás az általános szétszórtságát csökkentendő épp egy PDA beszerzésén gondolkozott, és ezzel egy időben a metrón egy újságban talált egy rövidke cikket, amelyben bemutatták a játékot. Ezt mind elújságolta otthon, és lett nagy lelkesedés, majd pár napra rá beszerzett egy GPS-szel rendelkező PDA-t (Mitac Mio P550m, ami máig is az egyetlen kütyü-társunk, az ingyenes Russa fut rajta a tuhus térképpel), és mentünk! Lazán indult, a lakóhelyünkhöz legközelebb eső ládát, a GCKCEL-t akartuk megkeresni. A multi első pontja ment is, de a második pontnál a PDA minden "szavát" szentírásnak vettük, és teljesen kezdőként, azon a helyen, ahová legelőször mutatott, na ott 10 méteres körzetben 2 bottal felástuk a talajt... Persze aztán észhez tértünk, nem kellett más, mint kicsit körülnézni a környéken :)

-------- Új haverunk a ládából
-------------(GCEGER után)

A játék egyre jobban tetszett, meg sem kellett beszélni, egyértelmű volt, mit csináljunk hétvégén. Örültünk neki, hogy hamar eljutottunk ahhoz a ládához, amit máig a legjobbnak gondolunk: a GCCSUK-hoz, itt aztán magasra került a mérce, de szerencsére azóta is jobbnál jobb ládákkal találkozunk (pl.: GCMAUT, GCszuk, GCNkov, GCBRUM. Bár eleinte még nagyon számolgattuk a megtalálásainkat, hogy mennyi kell még a saját láda rejtéséhez, de idáig azóta se jutottunk el. Biztos nehéz lenne átnyomni a moderáción, és azt sem szeretnénk, ha egyfajta harcként kellene ezt megélnünk.

Sajnos a tervezés eleinte sem volt és még most sem az erősségünk, így többször kerültünk érdekes szituációkba. Mivel nincs kocsink és kizárólag tömegközlekedéssel igyekszünk a ládák közelébe jutni, a családunk otthon maradó tagjai már fel vannak készülve arra, hogy késő este különböző helyekről hívjuk fel őket és a hazajutási lehetőségekről érdeklődünk ("micsodaaaa? honnan? ... Vecsés-Kertekalja???").

Nagyon úgy tűnik, hogy át kell mászni :)

Ezen kívül néhányukat már a geocaching.hu használatára is kitanítottuk ("...na és akkor ott jobb felül a keresőmezőbe írd be, hogy gé-cé-..."), többször előfordult az is, hogy mobilon arra buzdítottuk őket, próbálják leírni, mit látnak egy-egy láda oldalán, főleg az "A rejtek" felirattal rendelkező képen. Szerencsére ők mindig nagyon készségesek, de sok esetben azért még ők se tudnak segíteni. Ezek közé tartoznak azok az esetek is, amikor a buszmenetrend azt mondja, hogy már rég elment az utolsó busz Csobánkáról Pestre (GCMIAU keresése közben); ha félúton a láda felé besötétedik és nincs nálunk zseblámpa; ha az erdő közepén, szintén sötétben zuhogni kezd az eső és nincs nálunk sem zseblámpa, sem pulcsi, nem hogy még esőkabát; ha a hídlábnál (GCXC01) épp derékig ér a víz, de ha már ott vagyunk, muszáj bemenni; ha szandálban és rövidnadrágban próbálunk keresztülvágni a tüskés bozóton vagy egyéb,
--------- Még a rendőrök érkezése
------------ előtt (GC18FF után)
kiválónak gondolt "rövidítést" kivitelezni; ha a GCvasi-nál eső után, a meredek hegyoldalban lefelé csúszva a gazokba kapaszkodunk, vagy ha rendőrök vonnak minket kérdőre Angliában, pakoltatják ki a táskánkat és vádolnak drogárusítással, pedig mi csak békésen a fűben üldögélve pakolásztuk a Prime Meridian Cache nevű láda szép színes tartalmát :) Szóval lazán indult, de ma már egyre többször azon kapjuk magunkat, hogy vacsora közben egyikünk vagy másikunk felteszi az ominózus kérdést, nem megyünk-e el még egy kis esti "sétára" - ilyen esti séták során kerestük meg másik kedvenc ládánkat, a Fantasy Budapest-et (GCAyur). Az pedig már a vég, ha a karácsonyi ajándékos dobozból az elrejtett ajándék koordinátái esnek ki...