A geocaching-re véletlenül bukkantam rá, mikor többször turistatérképeket kerestem a neten. Párommal (most már feleségemmel) többször kirándultunk a Pilisben, Börzsönyben; teljesítettünk néhány könnyebb jelvényszerző túrát (Pilisi Parkerdő Forrásai, Szentkutak Magyarországon, Pálos kolostorok Magyarországon, Kálváriajárás a Bakonyban és a Balaton-felvidéken), de egyébként - finoman szólva - nem jellemző rám a sportos életmód. A GC.hu-ra így a TUHU-n keresztül bukkantam rá, először csak olvasgatva, majd egyre jobban érdeklődve az elérhető árú és minőségű készülékek iránt.
Szűk költségvetésemből egy Garmin GPSMAP60-ra futotta, így én „csak” fekete-fehérben keresgetem a rejtéseket, de ez tökéletesen megfelel a célnak. Időközben beszereztem egy MAPILOT 6000-es PNA-t is az autómba, de azt tényleg csak ott használom. Egyéb kütyük beszerzését nem tervezem; kiránduláskor mindig van nálam fényképezőgép (Fujifilm Finepix 9600), fejlámpa, pótakksik, szóval minden, ami elengedhetetlenül szükséges.
Első megtalálásom a lakóhelyemhez közel eső Szilas-patak ládája volt tavaly februárban, azóta nincs megállás, magával ragadott a vadászat:) A kezdeti pesti ládázgatás után a környező hegyek is elcsábítottak, először csak hétvégenként, majd később már hétköznap, munka után is „levezető ládázásokat” tartottam, amíg volt elérhető pont a környéken. Az egyre elhatalmasodó keresgélés már odáig fajult, hogy őszi Balatonfüred-környéki nászutunk az északi Balaton-part ládáinak felkutatásával telt (sajnos rövidebb volt a nászút, mint a kereshető ládákra elegendő idő).
Feleségem kedvencei a városi, műemlék-bemutató multik (lévén műveszettörténész), én jobban szeretem a csendes erdei kirándulásokat - így mindegyikünk megtalálja örömét a játékban. Mostanában sikerült rábeszélnem az önálló regisztrációra és keresgélésre, eddig csak loholt a nyomomban és követte az általam és a készülék által kinézett pontokat – na de mostantól már önálló kereső lett ő is, így hamarosan követhet az „újonc” kategóriában az oldalon:)
Ládázás a Börzsönyben
Sokszor ládázom egyedül, mert a fárasztóbb, egész naposra tervezett – és a házunktól való növekvő távolság miatt egyre szűkebbre és néha gyorsabb tempóra szabott – kirándulásokhoz nincs mindig kedve és ideje. (Persze előfordul, hogy a kocsiban megvár, amíg megrohamozok egy-egy dombot:)
Nagy-Kő-hegy: feleségem nagyon aggódik értem, míg a hegyoldalban Mr Zerge rejtését keresem:)Tervezéskor általában az egymáshoz földrajzilag közel eső és adott idő alatt bejárható ládákat nézem ki, persze ezen változtathatnak az időjárási feltételek, és a terepviszonyok is (pl. legutóbbi Velencei-hegységbe tervezett utamat a szakadó eső székesfehérvári városnézéssé változtatta). Örülök annak, hogy - a Nagy Láda Karbantartó Projekt-nek hála – az olyan multiknál, ahol csak az első pont koordinátája van megadva, meg lehet tudni a teljes útvonal hosszát, ami sokat segít a tervezésben. Készülékemen a TUHU térképeit használom, track-et csak egyet töltöttem fel, a többi utamat általában a jelölt utakon, nagyritkán „légvonalban” járom be.
Jól szervezettnek tartom a magyar geocaching-et, a jelszavas ellenőrzés korrekt képet ad a keresgélők valós találatairól. A geocaching.hu fórumait olvasgatom, de nem nagyon szólok bele, főleg az utóbbi idők csatározásaiba. Nekem ez egy játék (ami persze nem mindig tűnik annak, mikor este, sötétben-hidegben még az utolsó utáni ládát is meg kéne találni:), amit nagyon szívesen művelek, az egyesület dolgaiba nem kívánok beleszólni, belefolyni. Találkozón még nem jártam, de még ennek is eljöhet az ideje. Személyesen Mihul-lal, jalso-val és unokájával, Tototo-ékkal, tádé-val, BiharyG-vel és Zsuzsi-val (saját, GCSIOF-ládájuknál), Ata72-vel (saját tököli rejtésénél) találkoztam, laszloistvan-t még korábbról, középiskolás éveim idejéből ismerem (és átkozom néha elhanyagolt rejtéseit GCZALA, GCMUVL, GCUTIG, de a többivel meg vagyok elégedve:). Legutóbb a GCUser ládát sikerült olyan gyorsan elcsípni, hogy a rejtővel, Dzsozy-val is találkoztunk.
Kedvelem BiharyG szülőföldemhez közeli, snake és Mr Zerge profin kivitelezett ládáit; véleményem megegyezik a többiekével: csak a felesleges, céltalan, semmit meg nem mutató rejtéseket bánom, de ezeket is megkeresem, még ha a logok-ban „le is húzzák” őket.
A „köbgyökölős” ládák közül azokat nem kedvelem, melyek könnyen félrevezetnek vagy jelszó (ami még a kisebb gond), vagy egy adott következő koordinátát illetően. A ládák színvonalával meg vagyok elégedve, ajándékot nem szoktam cserélgetni (néha a feleségem), sokkal inkább zavarnak az ellopott, megrongált darabok. Nem szeretem a szemetes környéket, ami – nézegetve Rockenbauer Pál Másfél- és Egy millió lépés Magyarországon-ját – sajnos régi magyar hagyomány.
Kezdetben nagyon bíztam a műszerben, főleg, hogy ismerkednem is kellett vele, így tettem pár kerülőt Budapesten belül, mire kiderült, hogy annyira azért nem pontos a jel. A természetben sok helyen az ösvények már kitaposottak, igazából a fenyőerdők, szurdokok, hegyoldalak és a szűz havas keresések az érdekesebbek, de természetesen a kirándulás, a jó levegő, a csend, a nyugalom, az erdei vadak, a hegytetőkről nyíló kilátás az, ami miatt igazán értékesek számomra ezek a helyek.
A rejtéseket mindig kocsival közelítem meg, aminek előnye, hogy nincs időhöz kötve az ember, cserébe viszont körtúraszerűen kell szervezni a programot, ami elég sokszor sima oda-vissza utat jelent. Céges autóval bátrabb és bevállalósabb vagyok a rosszabb utakon, mint kéne, példa rá a következő kis sztori: Várpalotán jártunk barátnőmmel menyasszonyi ruha-varratás ügyében, amit természetesen a környékbeli ládák meglátogatásával kötöttem össze. Így sikerült vele együtt elakadnom Mórócz-tető közelében a régi palotai földúton való hatalmas és mély (de lendületből még átszelhetőnek ítélt) dagonyában. A környéken csak egy osztrák terepmotoros pár járt, akik megpróbáltak kihúzni, de ez reménytelen próbálkozás volt. Nagy „örömömre” az elakadástól számított egy kilométeren belül még térerő sem volt, így elég nehezen tudtam megadni az autómentőnek a földrajzi helyzetünket, aki 3 óra keresés után bejelentette, hogy feladja; ő minden földutat bejárt, amin egy kicsi Corsa el tud menni. Kezdett esteledni, így nekivágtunk barátnőmmel „toronyiránt” bozótharccal az erdőnek, mezőnek, hogy mielőbb aszfaltútra érjünk és ott fel tudjam vetetni magunkat az autómentős srácokkal, mielőtt tényleg ott hagynak. „Természetesen” GPS-em lemerült, a pótakksikat bölcsen és előrelátóan a kocsiban hagytam, így maradt a lemenő naphoz való tájolás és futás. Miután összeszedtek bennünket és megmutattam elakadásunk helyét, kiderült, hogy ők ennél több mint egy kilométerrel korábban visszafordultak, mondván erre épeszű ember személyautóval már nem tud járni. Nekünk sikerült, ők meg körbefényképezték a nyakig sáros kisautót:)
Geoesemény:) Kizárólag .hu-s ládákat keresek, amiket, ha lehet, bejelentek a .com-os oldalon, akárcsak a TB-ket, coin-okat, ha beléjük botlok. Határon túli találatom csak két darab van, aminek legfőbb oka, hogy nem nagyon járok a határon túlra:)
Saját rejtéssel nem rendelkezem, aminek (a lustaságon kívül:) két oka van: Budapesten nem lehet ládát rejteni, és nem is ismerem a várost annyira, mint a „bennszülöttek”. A másik, hogy én a Balaton dél-nyugati csücskéről származom, ezen a környéken tudnék megfelelő rejtekhelyet és látnivalót mutatni másoknak, viszont itt a ládakarbantartással lenne problémám a nagy távolság miatt. Persze most, hogy az asszony is kedvet kapott a ládázáshoz, ki tudja:)
Összefoglalva: nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a hobbira, játékra, ami amellett, hogy „löttyedt informatikus-segg betegségemet” is kúrálja, megismertet hazánk csodálatos tájaival, látnivalóival. Remélem, hogy ez a társaság nem hígul fel és az engem követő „újoncok” is (legalább) így éreznek, gondolkodnak majd, mint én.
Közös dokumentálás az Örvényesi vízimalom-nál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése