Reggel továbbindultunk északkelet felé, rövid megállás az utolsó lengyel városban Agusztow-ban
Augusztow temploma
és máris Litvániában vagyunk. Keveset tudunk erről a hazánknál valamivel kisebb, (2/3 Mo) területű, 3.5 millió lakosú országról. A másik két balti országhoz hasonlóan évszázados orosz megszállást követő két évtizedes függetlenség, majd világháború, és ismét orosz megszállás. A szovjet idők öröksége elevenen él Litvánia második legnagyobb városában, Kaunas-ban.
A múlt Kaunasban
Akármennyire siettünk, itt tettünk egy kitérőt. Rumsiskes városka határában ugyanis egy nagyon érdekes skanzen van, amiről azt gondoltuk, hogy semmiképp se hagyjuk ki, de visszafelé nem biztos, hogy lesz rá időnk. Több óráig nézelődtünk a falumúzeumban, ahol egy egész napot is eltölthettünk volna, de az idő repült.
Rumsiskes, skanzen
Litván parasztház
A Baltikum szálláshelyekben nem bővelkedik, és leginkább is nincs kemping. Azt viszont tudtuk, hogy a lettországi Jürmala híres üdülőhely, itt biztosan lesz valami szállás. Úgyhogy továbbléptünk egy országgal, és a Balti tenger partján vertünk sátrat.
A másnapi út a tengerparton vezetett. Nagyszabású útépítés folyik mindhárom balti országban: Uniós támogatással épül a Via Baltica: a Varsó- Tallinn autóút. Na, de ez még a jövő ígérete, vagy munkagépek dolgoztak, vagy a régi szovjet, útnak nevezett kátyúsorozaton döcögtünk. A parton kinéztünk egy geoládát, Kurmrags de nincs szerencsénk. Burkolatlan úton, vastag homokban autózunk a partig, de innen kocsival nincs tovább. Gyalog még vagy 3 km, ettől persze nem ijednénk meg, de túl nagy időveszteség, úgyhogy visszafordultunk. A kompot kellemetlen lett volna lekésni, másnap reggelre volt jegyünk. Anazi-nál elértük az észt határt. Már jóval előtte táblák tudatják, hogy határsávba értünk. A lettek valószínűleg a Szovjetunióban azt tanulták, hogy akkor ország egy ország, ha van határsávja. Igaz, a déli, litván határsáv kis túlzással majdnem összeér az észt északival, hiszen Lettország területe szintén csak 2/3 Mo.-nyi (2.3 millió lakos) de a kis határsáv is határsáv.
(mára, a schengeni csatlakozással valószínűleg a múltnak ez a maradványa is eltűnt).
A határőr viszont nem sokat foglalkozott velünk, pillanatok alatt Észtországban vagyunk. Ez a legkisebb balti ország, fél Magyarországnyi terület, 1.3 millió lakos. Kora délutánra elértük Tallinnt. Tallinn Európa legszebb városai közé tartozik, de elzártsága miatt kevesen ismerik.
Tallinn, városháza
Utcák
Városfal a tornyokkal
Mivel a 80-as évek végén többször jártam itt, kissé hazaérkezés érzésem volt. Na, de a csúf kiskacsából (na, jó, azért akkor sem volt csúf ☺) azóta igazi hattyú lett: a város szinte kivirágzott. Rengeteg turista, tömött boltok, kerthelységek, éttermek mindenhol.
Itt jutott eszembe az, amit talán a 80 után születettek nem is értenek:
Mondjuk 1980-ban a moszkvai TV helyszíni közvetítése a 2006-os Tallinnból: a dolgozók tömegesen tolják kifele a megrakott bevásárlókocsikat a minden jóval tele bevásárlóközpontból és pakolják a parkolóban álló vadonatúj autókba. Fizetni se kell, csak a párttagsági könyvet kell bemutatni. A brezsnyevi kor szovjet nézője meg lehetett győződve, hogy 2006-ra beköszönt a kommunizmus. Csak azt nem érti, hogy miféle tagkönyv lehet, amin az SZK(b)P helyett a Visa vagy Mastercard felirat van….☺.
De azért kemping Tallinnban sincs, azaz, hogy sajátos módon egy gyárudvaron lehet sátrat verni, nem is olcsón.
Kemping a gyárudvaron
Délután körbesétáltunk, de egyből látszik, hogy Tallinnra több idő kell. Na, majd visszafelé.
Korai kelés, gyors pakolás, és irány a kikötő. Hosszú sorokban vártak a kocsik a behajózásra.
Sorbanállás a kikötőben
Lassan mi is sorra kerültünk, a kocsik a raktérben, mi meg a fedélzeten nézzük, hogy tűnik el lassan a város a párában.
Elindultunk
Erősen süt a nap, de azért nincs nagy meleg. Én még fotózgatok, a többiek lassan behúzódnak a szélvédett társalgóba. Közben az útikönyvet is nézegetem: Finnország területe kb. 3.5 Magyarország, akkora, mint Trianon előtt volt hazánk Horvátországgal együtt. Lakossága viszont mindössze 5 millió körül van.
Majd feltűnik a part, beúszunk a helsinki kikötőbe. Kigurulunk a partra, összevárjuk egymást, és máris indulunk Jyvaskyla felé.
Bicikliparkoló Jyvaskyla-ban
A Viitaasari kempingig jutunk. Itt már jól érezhető, hogy alig megy le a nap. Fél 12-kor épp csak alkonyodik
Alkony északon
A kemping, mint minden kemping Finnországban, kiválóan fel van szerelve, csend van, és persze szauna is tartozik hozzá, ahonnan egyenesen a tóba lehet ugrani. Na, ezt nem is hagyjuk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése