GCXM07

(Kincs&kincs)

Csaszi ezzel a felhívással zárta a GCXM07 geoláda kivitelezéséről szóló írását:

„A geo-karácsony megjelenésével járó nagy kalamajkáról írjon más megtaláló, az én tollam már elfáradt.”

Felkértem tehát néhány kessert, hogy írják le, hogyan találták meg a Geo-karácsonyfát.


Tavaly is meglátogattuk délután tájban a karácsonyfát. Nagyon kellemes élmény maradt számunkra, így idén már nagyon vártuk az új GeoKarácsonyt. Izgatottan figyeltük a fórumot, ahol Jézuska csigázott minket az elpotyogtatott adatcseppekkel és próbáltuk kibogozni a többiek hozzászólásából mire is készülnek. Egyre inkább úgy tűnt, hogy kesser társaink együtt szeretnének indulni egy megadott helyről. Rögtön elhatároztuk, hogy mi is szívesen tartunk velük és idén nem csak kettesben, hanem együtt mindenkivel ünnepeljük a karácsonyi láda megérkezését. Egyre lázasabban olvasgattuk a bejegyzéseket, s habár hozzá nem szóltunk, titkon nagyon reméltük, hogy még időben fény derül arra, hogy hol gyülekeznek társaink. Addig is örömmel készítettük az ajándékokat… majd végre eljött a várva várt nap… az indulás ideje. GPS nélkül indultunk, ahogy eddig is játszottuk ezt a játékot. Pontosan tudtuk, hogy melyik madaras áruház parkolójába kell érkeznünk. Mindig biztonságban éreztük magunkat GPS nélkül… nem gondoltuk sosem, hogy ennek hiányában nem találunk rá a rejtekhelyre. Most viszont egész úton azon aggodalmaskodtunk, hogy mi lesz velünk, ha nem érünk oda időben, nem vesszük észre a gyülekezőhelyet, ha lemaradunk majd a konvojból…? Végül is már a 10-es útról letérve a körforgalomból észrevehető volt egy nagy csapat, akik kütyükkel a kezükben rohangásznak le s alá. Megnyugodtunk. Igen ám, de mire oda értünk már mindenki pattant be az autójába és kérdésünkre is csak azt a választ adta: Gyertek utánunk… Nem volt mit tenni.. azonnal velük eredtünk. Nem sokat haladt a kocsisor s már parkoltunk is le az autókkal. Innen már gyalog folytattuk tovább az utat. Hangulatos volt a séta. Mindenki jókedvűen beszélgetett és sietett Jézuska és az Angyalok feldíszített fájának megtalálására. Mi különösen élveztük, hisz megnézhettük, hogy kesser társaink, hogyan is keresnek? És találnak. Vagyis milyen is az, amikor egy GPS-re bízzuk magunkat, miközben sok-sok PMR-en hallgathatjuk, hogyan is juthatunk el a keresett helyre. Egyszer csak vezetőink megálltak a szántföldön a pici erdő szélén.


Kíváncsian vártuk, hogy mit is fognak tenni, hiszen Jézuska csak ködösített, hogy merre is van a karácsonyfája… de igazi GPS-be gépelni valót még nem adott. Ahelyett hogy bevágtunk volna az erdőbe és felkutattuk volna a fenyőfát inkább mindenki skandálva koordinátát követelt. Csak álltunk és bámultunk. Míg nem végül végre valaki csak bevágtázott, mi meg uccu neki utána eredtünk.

Eszementen kerestünk. Majd egy örömüvöltést hallottunk: itt van… megvan! Egyszerre rohamoztuk meg a gyönyörűen feldíszített fát. Elképzeléseinkben azt gondoltuk, hogy amikor majd megpillantjuk a csodálatos Karácsonyfát, a csapat körbe állja, és közösen eléneklünk egy-két ünnepi dalt Jézuskának, hogy viszonozzuk az ő megható meglepetését. De ez sajnos elmaradt, mert mindenki a láda felkutatására indult. Így hát velük tartottunk. Iszonyú nyüzsgés és izgalom volt minden pillanat, hogy feltáruljon a láda titka… hogy együtt logoljunk… betehessük az ajándékainkat és az erre az alkalomra készített különleges kulcstartóból is jusson egy-egy darab mindenkinek. Nagyon szépen köszönjük!!! Számunkra ez nagyon kedves relikvia. Sajnos mi még személyesen nem találkoztunk az itt lévő elv – társainkkal, viszont többségiben képekről már ismerjük őket. Egy kicsit bátortalanok voltunk így csak egymás közt játszadoztunk el azzal, hogy melyik kabát kit takarhat? Forralt borral kínáltak (amit ez úton is köszönünk, nagyon finom volt). Ezt kortyolgatva elnézegettük, ahogy az otthon elkészített díszek a fára kerülnek. Páran csillagszórót gyújtottunk, amit a Geomanók és mi felnőttek is nagyon élveztünk.


Észrevettük, hogy tábortűz van készülőben. Gyorsan oda siettünk serénykedni. Egyszer csak karácsonyi dallamok zendültek fel gitár kíséretében. Szinte észrevétlenül visszalopakodott az igazi ünnepi hangulat a szívünkbe.


Hazafelé az erdőből kiérve az úton szökdécselve énekeltünk. Nagyon szép volt a táj, mert a hó késő délutáni fényviszonyt varázsolt a lankákra. Majd hazaérve még a neten olvasgattuk a bejegyzéseket. Akit éppen a helyszínen nem, azt itthonról, az általunk készített fényképek és a bejegyzések alapján azonosítottunk. Így ismertünk rá könnyen SagiK kezére is, aki így ír : „ A ládát sajnos nem láttam, a logbookba se tettem bejegyzést, mivel a sorbaállás nem a kedvenc műfajom. Helyette inkább a fára raktam fel egy nagyobbacska csillagot, remélem, tetszik”.




Mind a mai napig újra és újra szívesen nézegetjük a fáról készült képeket és mások élménybeszámolóit. Örökre magunkba véstük a 2007-es GeoKarácsony kedves pillanatait. Nagyon köszönünk mindent, és őszintén örülünk, hogy részesei lehettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, és reméljük, hogy meg tudjuk őrizni ezt a hagyományt.
Mindenkinek Boldog Új Évet kívánunk!

Nincsenek megjegyzések: