A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.
-Mike- sztorija:
Biztosan sokan vagyunk, akik gyermekkorunkban kitaláltuk a saját geocaching-ünket. Én sokszor gondolkodtam azon, hogy elrejtek üzeneteket, amit később majd valaki megtalál. Ez egészen odáig fajult, hogy negyedikes vagy ötödikes koromban, betettem egy műanyag dobozba néhány játék katonát, egy füzetben rajzokat, egy üzenetet az utókornak vagy a megtalálónak, és a dobozt elástam a kertben. Később persze járda épült oda, és most is beton van a doboz fölött. Talán egyszer megkeresem. Ezenkívül, olyan játékot is játszottunk testvéremmel, hogy különféle üzeneteket rejtettünk el a lakás és az udvar több pontján, amelyekben a következő üzenet helye volt megjelölve. Így egy láncot alkottak, amin végig lehetett menni, a végén apró jutalommal. Már akkor terveztem olyat, hogy egyszer majd a városban rejtek el ilyen üzeneteket. Persze ahogy telt-múlt az idő, feledésbe merült a dolog.
Kamasz koromban rengeteg kalandregényt olvastam, és belém ivódott a kalandok keresése. Felderítettünk mindent, amit lehetett. Az általános iskolát padlástól a pincéig ismertük. A Sándor Mátyás című filmben láttuk, hogy a villámhárítón lemászva szöktek meg a rabok a börtönből. Mi, két cimborámmal a Gellérthegyről másztunk le így, a Szabadság-szobor villámhárítóján. Később, amikor éppen nem ejtőernyőztem vagy búvárkodtam, sokat túráztunk gyalog és biciklivel egyaránt. Most már harminc fölött olyan teljesítmények motiválnak mint a Kinizsi 100, a Balaton átúszás vagy utóbb az El Camino.
A geoláda fogalmával 2007 elején, talán februárban találkoztam. Egy Metro újságban olvastam egy kétoldalas cikket, amit kitéptem és el is tettem. Ma is megvan. A cikk egy másodperc alatt hidat képezett több olyan dolog között is, amit külön-külön szerettem vagy kedves volt számomra. Tudtam, hogy ezt fogom csinálni. Rögtön regisztráltam az oldalon és elkezdtem GPS-t keresni. Kellemes meglepetésként ért, hogy időközben lementek az árak! A fórumon Mákos épp hirdette a GPS 60-asát, amivel a Fókuszban is kesseltek. Gyorsan megalkudtunk. Nem vagyok egy nagy műszaki zseni, ez egy tökéletes kütyü számomra.
Kezdetben adódtak nehézségek, sosem volt még GPS-em és elvacakoltam vele egy darabig mire megtanultam kezelni. Szerintem ma sem használom ki, csak kb. 50%-ban. Ezért is nem veszek bonyolultabbat. Csak vigyen el a ládához, nem kell, hogy megfőzze az ebédet vagy kimosson. :) Már az első ládakeresés is vicces volt. Kinéztem a munkahelyemtől öt percre egy ládát, amit munka után terveztem becserkészni. Ez volt az „Aranyérmesek” egy park közepén. Szerencsém volt, hogy szemerkélt az eső, különben sose lett volna meg. Rendesen cikinek éreztem ott ólálkodni, mintha mindenki azt nézné, hogy mit akarok csinálni. Olyan érzés volt, mintha valami bűncselekményre készültem volna. Persze ma már nevetek ezen. :) Szóval izgalmas volt. Azután közeli ládák jöttek sorban. A munkahely vagy a lakás szerepelt kiindulópontként. Előfordult, hogy volt egy szabad órám, na mondom hol egy láda. Beütöttem a koordinátákat, kiírta, hogy 3 km-re. Már ültem is a biciklire. Ez volt a „Vae victis”.
A következő lépcsőfokot az jelentette, amikor eszembe jutott, hogy havonta 2-3 alkalommal a munkám miatt vidékre kell mennem. Így nagy örömömre elkezdtem vidéki ládákat is begyűjteni. Elsőként Debrecenben a „Honvédtemető” lett meg, majd ugyanitt a „Hortus Botanicus Solaris”. Balatonkenese, Göd, Miskolc jöttek sorban, és nem bántam, ha itt vagy ott csak 1-2 láda jön össze.A kesselés egy másik módja akkor jött el, amikor rájöttem, hogy hamarosan meglesz a húsz láda, és akkor telepíthetek! A folyamat felgyorsítása érdekében terveztem egy pest melletti, nyolc ládából álló, egynapos vadászatot. Hat ládát sikerült akkor begyűjtenem, és elfáradtam mint a kutya! „Budaörsi panoráma, Törökugrató, Budai kaptárkövek, Sorrento, Buda Svájca, roppant elmés” Ez megint másfajta kaland volt!
Egyszer betegség vagy talán rossz idő miatt otthon ültem, de még akkor is sikerült ládát találni! Gondoltam csak lesz valami a neten! Ezért átböngésztem a ládalistát. A „Netcache” mosolygott rám az oldalról! Akkor és ott nagyon örültem neki!
Két héttel később, párom a Duna korzón szeretett volna sétálni, és pedig gyorsan felnéztem a geocaching oldalára, hogy mi a helyzet arrafelé. :) A „Tengerész emlékek”-et így a Duna parti séta alatt sikerült begyűjteni.
Időnként vicces helyzetek alakulnak ki egy-egy láda keresése közben. A Csajkovszkij parkban a „Budapest mértani középpontja” felé tartottam, amikor egy fiatal párra lettem figyelmes, akik bicajaikat letéve keresték a ládát. Amikor közelebb értem, hirtelen úgy tettek, mintha csak nézelődnének! Rendesek voltak, nem akarták „lebuktatni” a dobozt. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy „Sziasztok, ti is a ládát keresitek?” nézelődőkből visszaváltoztak kesserekké és összemosolyogtunk. A poént még tetézte, hogy kb. egy óra múlva találkoztunk a „Tó a városban” ládánál!
Nos bevallom, nem mindig találtam meg, amit szerettem volna. Az egyik mumusom a „User hona” egy mozgó geoláda, ami időnként jár csak pesten. Legutóbb 12 perccel késtem le róla. A másik, amit már régóta szeretnék begyűjteni a „Hídláb”. Ez sincs messze a munkahelyemtől, már többször nekifutottam, de a magas vízállás mindig megállj-t parancsolt. Legközelebb inkább kérek kölcsön egy gumicsónakot.A nyár igazi ládavadász szezont hozott! Idővel és pénzzel sem állok úgy, hogy egy ládáért messzire tudnék menni, ezért igyekszem összekötni a kellemest a kellemessel. Egy Szlovák utat terveztünk, párommal és két öccsével. Odafelé a Bozók váránál, visszafelé Fülek váránál kerestük meg a ládát. Mindkettőt Szlovák oldalon. Az első külföldi ládák! Hurrá! Jó ötletnek tartom a határ közelében lévő magyar ládákat! Izgalmasabbá teszi a keresést, hogy mégis külföldön vannak és kicsit más érzés a megtaláltak között látni őket.
Újabb nagy esemény következett! Anyósomékhoz utaztam Nagykállóba, és Balival, párom kisebbik öccsével három nap alatt 16 ládát kerestünk meg a környéken! Közben bejártuk Napkort, Mátészalkát, Nyírbátort, Nagyszekerest és több más települést. A háromnapos ládázás legfontosabb eseménye, hogy eljutottunk az elhagyott faluba Nagygécre, ahol még állnak a házak és a templom! Mindenkinek el kellene mennie oda! Hihetetlen érzés úgy üldögélni egy rendezett faluközpontban, hogy nincs ott egy teremtett lélek sem! Még visszamegyünk! Aznapi másik büszkeségem az „Eastend” Magyarország legkeletibb pontján! Ha nincs a geocaching, szerintem sosem jutok el oda, de még a sógor sem. Már tervezgetjük, hogy legközelebb merrefelé kalandozunk! Vannak még keleti ládák! Nyíregyháza-Miskolc-Debrecen háromszögben még rengeteg várakozik! Hazafelé az M3-ason még megálltam megnézni a „Születéskő”-vet, és tettem papírt a ládába mert elfogyott. Ez is új érzést adott! Nemcsak logoltam, hanem kicsit segíteni is sikerült!Visszaérkezve pestre, következtek megint az egyládás napok. Autó, bicikli, Pest. De szeretem ezt is. Hirtelen rájöttem, hogy régen megvan a húsz vidéki ládám, és rejthetek! Nagy igyekezettel fogtam a tervezéshez! Persze szokásomhoz híven nem jártam utána a feltételeknek, és a saját fejem után mentem. Az Ecseri-úti kéttornyú templomhoz terveztem egy ládát. A ládaoldal szépen elkészült, gyűjtöttem az infókat és a képeket. Persze nem fogadták el az adminok, mert túl sok a pesti láda, de visszaolvasva a fórumokat rájöttem, hogy ezt előre tudhattam volna. Így csak magamat hibáztathatom. Az összekészített láda itt van az asztalom mellett, mert nem akartam a ládához helyet keresni. Helyhez kell ládát csinálni. Körülnéztem ugyan, hogy hová lehetne rejteni, de nem nagy kedvvel. Talán még lesz helye, vagy odaadom valakinek. Egy admin írta az indoklásban, hogy közel van a népligeti láda, de azt a térkép meg nem mutatta. Nem értettem, hogy miért, kiderült, hogy beteg. Tőlünk 800 méterre betegeskedik egy láda? Ezt nem engedhettem! Felkészültem és egy esős napon elmentem gyógyítani. Az eső jól jött, így senkivel nem találkoztam a parkban! Egy filmes dobozt vittem magammal és megfelelő helyet kerestem neki a fán. A láda az „eTrex Budapest” volt. Az augusztusi gyógyítás óta örömmel olvastam a pozitív kommenteket! Közben rábukkantam a POI adatbázisra. Kimértem, lefényképeztem és feltettem a közelben lévő két hulladékgyűjtő szigetet.
Nagyon szeretek ládázni, de nem vagyok „megszállott” ezer más dolgot csinálok, ezért általában a ládakeresést igazítom a különféle utazásaimhoz vagy programjaimhoz. Persze volt már példa az ellenkezőjére, amikor a húsz láda elérésére törekedtem. Ha tudom, hogy merre fogok menni, megnézem e térképeken (utóbbi időben az aeromapot használom) hogy a közelben milyen ládák vannak. Feltöltöm a GPS-re a koordinátákat, az úti célomnál pedig megnézem, hogy melyiktől milyen messze vagyok. Ez alapján döntöm el, hogy melyiket keresem meg. Sosem vagyok telhetetlen. Ha egy városban időhiány miatt, csak egy ládát sikerül megtalálni, annak is örülök!
Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy általában egyedül ládázgatok, utóbbi időben a sógoraimmal. Sajnos elég figyelmetlen vagyok és szétszórt, ezért sokszor elfelejtem elvinni magammal a rejtő telefonszámát. Előfordult, hogy a ládaleírás is otthon maradt! Volt már láda, ami emiatt nem lett meg! De jártam úgy is, hogy felhívtam a rejtőt, aki csak annyit mondott: „Évek óta nem láttam a ládát! Biztosan ott lesz valahol!” Általában azért rendesek és segítőkészek a rejtők.
Kesseltem kocsival, biciklivel és gyalog. Mindegyik teljesen más, ettől is olyan sokszínű a geocaching! Az autós kess a filmeket idézi, amikor az ügynökök követnek valakit vagy egy jeladó alapján keresnek egy személyt. Mivel ez nem navigáció, csak GPS, vicces helyzetekbe is kerültem néhányszor! A „Főhajtás az 56-os áldozatok sírjai előtt” ládától már csak 80 méterre voltam, amikor meglepődve láttam, hogy csupán egy vonatsínt és egy betonkerítést kellene leküzdeni még valahogy. Végül olyan öt kilométeres kerülővel sikerült. Az autós ládázás másik érdekes, része, amikor egy idegen városban a város egyik végéről kell eljutni a másikba. Elindul az ember a nyíl alapján, és jönnek a következők: behajtani tilos tábla, sétálóutca, autópálya keresztben, hosszában, azután gödrös földutak, zsákutca, belvárosi sétányok, tó, és természetesen kétfelé ágazó utak, a GPS meg középre mutat. :) Szóval van kaland bőven! Ráadásul néha mindezt időre! Biciklivel könnyebb! Imádom, hogy arra megyek amerre akarok! Egyetlen hibája a kis hatótávolság. Talán kombinálva a legjobb. Kocsi, tetején a bringa. Idén kipróbálom. A gyaloglást viszont mindig a kocsival kombinálom. Még ha túrázunk is, a kiinduló pontig kocsival megyünk, és onnan hajrá!
Sokan vagyunk, de a geocaching mégis egy magányos sport. Na jó, családi, vagy kis létszámú, tudom legtöbben így csináljátok! Meg nem is mindenkinek sport. Inkább hobbi vagy szabadidős tevékenység, de ez így van rendjén. Az a jó, hogy annyi félék vagyunk! Mint ahogy minden koordináta és minden megtalálás más és más! Én szeretem csinálni! Mert kötetlen. Itt semmi nem kötelező! Akkor megyek amikor akarok. Annyi időre amennyire akarok. Olyan nehézségű terepre amilyen kondim éppen van. Ha nem akarok sziklafalakon mászkálni, nem is kell! De azt is lehet! A geocaching alkalmazkodik hozzánk! Mindenki az időbeosztásának, életritmusának, életvitelének, mentalitásának megfelelően tudja játszani ezt a fantasztikus játékot! Ezért válik olyan könnyen az életünk részévé!
Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy általában egyedül ládázgatok, utóbbi időben a sógoraimmal. Sajnos elég figyelmetlen vagyok és szétszórt, ezért sokszor elfelejtem elvinni magammal a rejtő telefonszámát. Előfordult, hogy a ládaleírás is otthon maradt! Volt már láda, ami emiatt nem lett meg! De jártam úgy is, hogy felhívtam a rejtőt, aki csak annyit mondott: „Évek óta nem láttam a ládát! Biztosan ott lesz valahol!” Általában azért rendesek és segítőkészek a rejtők.
Kesseltem kocsival, biciklivel és gyalog. Mindegyik teljesen más, ettől is olyan sokszínű a geocaching! Az autós kess a filmeket idézi, amikor az ügynökök követnek valakit vagy egy jeladó alapján keresnek egy személyt. Mivel ez nem navigáció, csak GPS, vicces helyzetekbe is kerültem néhányszor! A „Főhajtás az 56-os áldozatok sírjai előtt” ládától már csak 80 méterre voltam, amikor meglepődve láttam, hogy csupán egy vonatsínt és egy betonkerítést kellene leküzdeni még valahogy. Végül olyan öt kilométeres kerülővel sikerült. Az autós ládázás másik érdekes, része, amikor egy idegen városban a város egyik végéről kell eljutni a másikba. Elindul az ember a nyíl alapján, és jönnek a következők: behajtani tilos tábla, sétálóutca, autópálya keresztben, hosszában, azután gödrös földutak, zsákutca, belvárosi sétányok, tó, és természetesen kétfelé ágazó utak, a GPS meg középre mutat. :) Szóval van kaland bőven! Ráadásul néha mindezt időre! Biciklivel könnyebb! Imádom, hogy arra megyek amerre akarok! Egyetlen hibája a kis hatótávolság. Talán kombinálva a legjobb. Kocsi, tetején a bringa. Idén kipróbálom. A gyaloglást viszont mindig a kocsival kombinálom. Még ha túrázunk is, a kiinduló pontig kocsival megyünk, és onnan hajrá!Sokan vagyunk, de a geocaching mégis egy magányos sport. Na jó, családi, vagy kis létszámú, tudom legtöbben így csináljátok! Meg nem is mindenkinek sport. Inkább hobbi vagy szabadidős tevékenység, de ez így van rendjén. Az a jó, hogy annyi félék vagyunk! Mint ahogy minden koordináta és minden megtalálás más és más! Én szeretem csinálni! Mert kötetlen. Itt semmi nem kötelező! Akkor megyek amikor akarok. Annyi időre amennyire akarok. Olyan nehézségű terepre amilyen kondim éppen van. Ha nem akarok sziklafalakon mászkálni, nem is kell! De azt is lehet! A geocaching alkalmazkodik hozzánk! Mindenki az időbeosztásának, életritmusának, életvitelének, mentalitásának megfelelően tudja játszani ezt a fantasztikus játékot! Ezért válik olyan könnyen az életünk részévé!
Az élet kaland! Éld át!
-Mike-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése