--------------totzoli65
Már nem is tudom, hogy mikor (Talán az L.G.T.-s reptér-lágatogatáskor?) vetődött fel az ötlet, hogy totzoli65 meghívná az érdeklődőket a munkahelyére, a Hódmezővásárhelyi Tűzoltóságra.
Az ötletet tett követte – felkerült az invitálás az L.G.T. oldalára, a hírek közé! :o)
Sokakat érdekelt a dolog, előzetesen sokan jelentkeztek, de az időpont még elég távoli volt.
Ahogy közeledett 2008. június 21. 10:00 óra – a találkozó kezdetének időpontja - sajnos egyre többen mondták le a részvételt. :o(
Még egy kis izgalomra adott okot, hogy totzoli65 és Teri a találkozó előtti este érkeztek haza Erdélyből, a Torockó V2.0 túráról, így az utolsó napok fórumozásából kimaradtak.
Végül négyen maradtunk: baliagy (Gyöngyvér), Togo, Breszkó és én. Gyöngyvér nagyon kedvesen vállalta, hogy leszállít minket! :o) 21-én, kora reggel egyenként összeszedte a Társaságot, majd útnak indultunk Budapestről Hódmezővásárhely irányába. Mivel elég nagy távolság állt előttünk és időre kellett érkeznünk, menet közben csak két könnyű, útba eső ládánál álltunk meg, majd 10 óra körül begurultunk a megadott koordinátára - a Tűzoltóság előtti parkolóba, ahol Zoli és Teri már vártak minket.
Örömmel üdvözöltük Egymást, majd Gyöngyvér átparkolta az autót árnyékos helyre, mivel már nagyon meleg volt és egész napra ragyogó napsütést jósoltak.
Besétáltunk az épületbe, majd megkezdődött a Program! :o)
------------Brezko beöltözve
Egyenként beöltözhettünk tűzoltónak! Breszkó kezdte. Amikor minden létező felszerelési tárgyat magára akasztott, Zoli lekísérte egy sötét pincébe, hogy ízelítőt kapjon abból „látványból”, amikor a tűzoltók bemennek egy füsttel telített épületbe. Nem sokkal később Teri társaságában mi is követtük Őket, de mi már felkapcsoltuk a villanyt. Mint kiderült egy edzőteremben voltunk.
---------Az edzőteremben
-----------(Fotó-baliagy)
Kipróbáltunk egy-két eszközt, majd visszamentünk a felszínre.
Eközben az emelőkosaras-kocsi kiállt az udvarra - készen arra, hogy a magasba emeljen minket. Én voltam az első szerencsés, aki a menybe mehetett! :o) Nagy csodálattal figyeltem, hogy Zoli kollégája milyen szakértelemmel teszi le a kosarat a talajszintre – elkerülve az udvar fölött keresztülfeszített vezetéket, meg az egyéb akadályozó tárgyakat!
Beszálltam a kosárba, mellém a kezelő, lereteszeltük a nyitható korlátot, majd megkezdtük az emelkedést, ugyanazokat az elkerülő manővereket visszafelé végigjárva, amit a kosár leeresztésekor meg kellett ejteni. Végre a tető magasságába kerültünk, már nem volt akadály előttünk, a kezelő elkezdte kitolni a létrát, aminek a végén a kosárban voltunk.
Jó gyorsan emelkedtünk, kitárult előttem a világ! Innen lehet igazán látni az Alföld síkságát! Ameddig a szem ellátott, mindenhol vízszintes volt a horizont, sehol nem törte meg domb, vagy hegy!
- Brezko a létrán
Nézelődés után következett az, hogy Breszkó teljes felszerelésben, légzőmaszkkal, palackkal a hátán utánunk mászott! :o) Fentről leeresztettünk egy kötelet, amit Breszko övére csatoltak, majd szép, kényelmesen felmászott 30 m magasba a létrán! Kissé melege lett, mire felért! :o)
Körülnézés után pedig visszaereszkedett. Ekkor még feljebb emelkedtünk kihasználva a létra teljes magasságát! 37 m magasban voltunk! Lassanként leereszkedtünk, hogy a Többiek is felmehessenek, de ez kicsit eltolódott, mert miután Breszkó visszavedlett civillé, mi is felpróbáltuk egyesével a felszerelést.
Gyöngyvér törékeny alkatán elég furán állt a nagytermetű Zoli ruhája! :o) Amikor a hátára akasztottuk a légzős palackot, hanyatt akart dőlni, ezért előre, az övére is rácsatoltunk egy súlyos multifunkciós szerszámot, hogy egyensúlyba hozza. Ráadásként, pedig kapott a nyakába még egy hatalmas mentőkötél-fonatot is! :o)
----Togo a szemüveggel
------- Csúszórúd
Amikor pedig Togo is beöltözött, megtudta, hogy miért nem alkalmaznak szemüveges tűoltókat: le akarta nyitni a sisakba épített védőszemüveget, de majdnem összetörte vele a szemüvegét! Szerencsére nem történt baj.
Miután mindenki felpróbálta a felszerelést, Zoli megmutatta a laktanya épületét is. A csúszdát (rudat) is kipróbálhattuk – Breszkó annyira élvezte, hogy egymás után több menetet is megtett rajta! :o)
Közben megérkezett Ata72 és családja is. Amíg Ők létráztak, Zoli bemutatta nekünk a tűzoltó autókat és részletesen megnéztük a felszerelésüket is. Atáék után a Többiek is kipróbálták az emelőkosarat, amit én az alsó kezelő-ülésből néztem.
Eközben az emelőkosaras-kocsi kiállt az udvarra - készen arra, hogy a magasba emeljen minket. Én voltam az első szerencsés, aki a menybe mehetett! :o) Nagy csodálattal figyeltem, hogy Zoli kollégája milyen szakértelemmel teszi le a kosarat a talajszintre – elkerülve az udvar fölött keresztülfeszített vezetéket, meg az egyéb akadályozó tárgyakat!
Beszálltam a kosárba, mellém a kezelő, lereteszeltük a nyitható korlátot, majd megkezdtük az emelkedést, ugyanazokat az elkerülő manővereket visszafelé végigjárva, amit a kosár leeresztésekor meg kellett ejteni. Végre a tető magasságába kerültünk, már nem volt akadály előttünk, a kezelő elkezdte kitolni a létrát, aminek a végén a kosárban voltunk.
Jó gyorsan emelkedtünk, kitárult előttem a világ! Innen lehet igazán látni az Alföld síkságát! Ameddig a szem ellátott, mindenhol vízszintes volt a horizont, sehol nem törte meg domb, vagy hegy!
 Menybemenetel |  Odafentről |  Hódmezővásárhely |
- Brezko a létrán
Nézelődés után következett az, hogy Breszkó teljes felszerelésben, légzőmaszkkal, palackkal a hátán utánunk mászott! :o) Fentről leeresztettünk egy kötelet, amit Breszko övére csatoltak, majd szép, kényelmesen felmászott 30 m magasba a létrán! Kissé melege lett, mire felért! :o)
Körülnézés után pedig visszaereszkedett. Ekkor még feljebb emelkedtünk kihasználva a létra teljes magasságát! 37 m magasban voltunk! Lassanként leereszkedtünk, hogy a Többiek is felmehessenek, de ez kicsit eltolódott, mert miután Breszkó visszavedlett civillé, mi is felpróbáltuk egyesével a felszerelést.
Gyöngyvér törékeny alkatán elég furán állt a nagytermetű Zoli ruhája! :o) Amikor a hátára akasztottuk a légzős palackot, hanyatt akart dőlni, ezért előre, az övére is rácsatoltunk egy súlyos multifunkciós szerszámot, hogy egyensúlyba hozza. Ráadásként, pedig kapott a nyakába még egy hatalmas mentőkötél-fonatot is! :o)
Marionett |
Baliagy beöltözve |
----Togo a szemüveggel
------- Csúszórúd
Amikor pedig Togo is beöltözött, megtudta, hogy miért nem alkalmaznak szemüveges tűoltókat: le akarta nyitni a sisakba épített védőszemüveget, de majdnem összetörte vele a szemüvegét! Szerencsére nem történt baj.
Miután mindenki felpróbálta a felszerelést, Zoli megmutatta a laktanya épületét is. A csúszdát (rudat) is kipróbálhattuk – Breszkó annyira élvezte, hogy egymás után több menetet is megtett rajta! :o)
Közben megérkezett Ata72 és családja is. Amíg Ők létráztak, Zoli bemutatta nekünk a tűzoltó autókat és részletesen megnéztük a felszerelésüket is. Atáék után a Többiek is kipróbálták az emelőkosarat, amit én az alsó kezelő-ülésből néztem.
|
|
|
------A létra alján
----- (Fotó-baliagy)
Érdekes ez a kosaras kocsi: lentről a létra tövéből is, meg fentről a kosárból is lehet vezérelni az emelést! Még intercom is van a kosár, meg a lent lévő személyzet között, sőt a kosárra kamera is van szerelve, aminek a képét lentről lehet nézegetni! Sajnos minden jónak vége szakad egyszer: az emelőkosaras kocsinak el kellett mennie egy bemutatóra.
Ekkor következett a vizes program! :o)Kigördült egy „klasszikus” tűzoltó autó az udvarra. Zoli és egy kollégája beleeresztettek egy vastag szívótömlőt az udvaron lévő víztartályba, a másik végét pedig a kocsihoz csatolták.
Eközben néhányan kipróbálhatták a tűzoltótömlők feltekerését és kigördítését. Jó nagy lendülettel – mintha tekézne az ember – el kell gurítani a feltekercselt tömlőt és az szépen, magától kiegyenesedik! Összetekeréskor, pedig először kettőbe hajtják, majd a hajtásnál kezdve szép korong alakúra fel lehet tekerni – közben pedig a földön lévő végeken kifolyik a benne maradt víz.
Zoliék felszerelték a vastagabb, de kisebb víznyomású (10 bar) tömlőt, beindították a kocsi szivattyúját, majd Gyöngyvér megnyitotta a sugárcsövet.
SpriccMég szerencse, hogy Zoli tartotta mögötte a tömlőt, mert a hirtelen megindult víz ledöntötte volna a lábáról! :o) Hihetetlen nyomása van! Amikor rám került a sor még én is alig bírtam időnként tartani! A sugárcsövön lévő karral egyébként nagyon jól lehet szabályozni a kitóduló vizet a nagyon erős sugártól, a permet-felhőig.
|
|
Amikor Mindenki kipróbálta, következett a nagyobb nyomáson (40 bar), de keskenyebb vízsugárral dolgozó „gyors-beavatkozó”-sugár. Ezt a nagyobb nyomás ellenére sokkal könnyebb volt megtartani, mivel kisebb vízmennyiséget lövellt ki azonos idő alatt, mint a másik.
Egyébként a nagy melegben igen kellemes volt a permetezésre állított vízsugáron átsétálni! :o)
 40 bar |  Togo locsol |
Amikor Mindenki kiszórakozta magát, megkezdődött a felszerelés összecsomagolása.
Egészen a végéig rendben ment a dolog, de amikor a szívótömlőről le akarták csavarni a szűrőt, elakadtak! Mindannyian teljes erőbedobással próbáltuk lecsavarni, de nem ment! :o( Végül Zoliék a műhelybe vitték, ahol nem kis erőfeszítés árán, de sikerült elválasztani egymástól az összegyógyult alkatrészeket!
----A látszat ellenére.
---ez nem oltó-palack,
-----hanem butykos
Ezután az udvaron felállított kis sörpadnál megettük a Breszkó-készítette palacsintát, közben beszélgettünk és aki tehette, megkóstolta a Teri és Zoli által a helyszínre transzportált különféle pálinkákat! :o)
Lassan Atáék elköszöntek, mert a két gyerkőc kezdett fáradni és még hosszú út állt előttük.
Mi is elbúcsúztunk a Hódmezővásárhelyi Tűzoltóságtól és a város felderítésére, az ottani ládák levadászására indultunk.
Nagy örömünkre Zoli és Teri is csatlakoztak hozzánk! :o) Így sokkal több érdekességet tudtunk meg a városról, mintha csak magunkban bóklásztunk volna! :o)
Először elsétáltunk a „Hódmezővásárhelyi séta” láda tűzoltósághoz közeli pontjaihoz, majd autókba ültünk és elgurultunk a Bábicki tavakhoz, ahol kiderült Teri hobbija: a madár-megfigyelés! Megkerestük a ládát, gyönyörködtünk az élővilágban – meglestük egy búbosvöcsök-család vadászatát - de láttunk vadkacsákat, meg sast is, sajnos a hattyúk nem jöttek elő -, vadszilvát (óna-bónát) ettünk egy fáról, majd visszatértünk a városba.
 A Bábicki tavaknál |  A Csapat |
Hódmezővásárhelyen van egy nagyon hosszú eperfasor, amiről bárki csemegézhet. Nekünk szerencsénk volt: éppen érett az eper! :o) Jól belaktunk ebből is! :o)
Ezután Zoli meghívta a Társaságot egy fagyira, majd bementünk a városközpontba és letettük a kocsikat. Megkerestük a „Szerelmesek kapuja” ládát és mivel éppen a Múzeumok éjszakája volt, megtekintettük a közelében lévő tájházat, valamint a mögé kitelepült „mutatványosokat”. Volt ott minden: kovács-mester, íjászat, kopjavetés, laci-konyhák.
Kisebb kitérőt tettünk a fal túloldalán lévő ligetbe, ahol újabb madarakat figyelhettünk meg: erdei pintyet és tengelicét - majd összeszedtük a GCHmvH láda maradék pontjait is.
Breszkónak ez lett a 600. megtalálása! :o)Mivel már elég későre járt az idő Zoli és Teri meghívtak magukhoz egy kis melegszendvicsezésre, amit sörökkel és pálinkákkal öblítettünk le - kellemeset beszélgetve közben! :o) Itt még Gyöngyvér is ihatott sört – annak ellenére, hogy még haza kellett vezetnie -, mivel egy kis tévedésből kifolyólag alkoholmentes sör (is) került a hűtőbe! :o)
Csigabiga totzoli65-éknél (Foto-baliagy)
Végül elég későn, de elbúcsúztunk totzoli65-től és párjától, Teritől és hazaindultunk Budapestre.
Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat Hódmezővásárhelyen, sok mindent megtudtunk a tűzoltók fáradtságos munkájáról (sajnos azt is megtudtuk, hogy a tűzesetek 99%-a emberi butaság miatt következik be :o( és kellő odafigyeléssel elkerülhető lenne – Gyöngyvér a látogatás hatására azóta beszerzett két tűzoltópalackot, egyet az autóba, egyet pedig a lakásba) és nagyon kedves embereket ismertünk meg Zoli és Teri személyében! :o)
Köszönet Nekik!Linkek:
L.G.T.
Tűzoltás L.G.T módra
További fotók az eseményről
