Tűzoltás L.G.T. módra
(Csigabiga)



--------------totzoli65

Már nem is tudom, hogy mikor (Talán az L.G.T.-s reptér-lágatogatáskor?) vetődött fel az ötlet, hogy totzoli65 meghívná az érdeklődőket a munkahelyére, a Hódmezővásárhelyi Tűzoltóságra.
Az ötletet tett követte – felkerült az invitálás az L.G.T. oldalára, a hírek közé! :o)
Sokakat érdekelt a dolog, előzetesen sokan jelentkeztek, de az időpont még elég távoli volt.

Ahogy közeledett 2008. június 21. 10:00 óra – a találkozó kezdetének időpontja - sajnos egyre többen mondták le a részvételt. :o(

Még egy kis izgalomra adott okot, hogy totzoli65 és Teri a találkozó előtti este érkeztek haza Erdélyből, a Torockó V2.0 túráról, így az utolsó napok fórumozásából kimaradtak.

Végül négyen maradtunk: baliagy (Gyöngyvér), Togo, Breszkó és én. Gyöngyvér nagyon kedvesen vállalta, hogy leszállít minket! :o) 21-én, kora reggel egyenként összeszedte a Társaságot, majd útnak indultunk Budapestről Hódmezővásárhely irányába. Mivel elég nagy távolság állt előttünk és időre kellett érkeznünk, menet közben csak két könnyű, útba eső ládánál álltunk meg, majd 10 óra körül begurultunk a megadott koordinátára - a Tűzoltóság előtti parkolóba, ahol Zoli és Teri már vártak minket.

Örömmel üdvözöltük Egymást, majd Gyöngyvér átparkolta az autót árnyékos helyre, mivel már nagyon meleg volt és egész napra ragyogó napsütést jósoltak.
Besétáltunk az épületbe, majd megkezdődött a Program! :o)


------------Brezko beöltözve

Egyenként beöltözhettünk tűzoltónak! Breszkó kezdte. Amikor minden létező felszerelési tárgyat magára akasztott, Zoli lekísérte egy sötét pincébe, hogy ízelítőt kapjon abból „látványból”, amikor a tűzoltók bemennek egy füsttel telített épületbe. Nem sokkal később Teri társaságában mi is követtük Őket, de mi már felkapcsoltuk a villanyt. Mint kiderült egy edzőteremben voltunk.


---------Az edzőteremben
-----------(Fotó-baliagy)


Kipróbáltunk egy-két eszközt, majd visszamentünk a felszínre.
Eközben az emelőkosaras-kocsi kiállt az udvarra - készen arra, hogy a magasba emeljen minket. Én voltam az első szerencsés, aki a menybe mehetett! :o) Nagy csodálattal figyeltem, hogy Zoli kollégája milyen szakértelemmel teszi le a kosarat a talajszintre – elkerülve az udvar fölött keresztülfeszített vezetéket, meg az egyéb akadályozó tárgyakat!

Beszálltam a kosárba, mellém a kezelő, lereteszeltük a nyitható korlátot, majd megkezdtük az emelkedést, ugyanazokat az elkerülő manővereket visszafelé végigjárva, amit a kosár leeresztésekor meg kellett ejteni. Végre a tető magasságába kerültünk, már nem volt akadály előttünk, a kezelő elkezdte kitolni a létrát, aminek a végén a kosárban voltunk.

Jó gyorsan emelkedtünk, kitárult előttem a világ! Innen lehet igazán látni az Alföld síkságát! Ameddig a szem ellátott, mindenhol vízszintes volt a horizont, sehol nem törte meg domb, vagy hegy!
MenybemenetelOdafentrőlHódmezővásárhely



- Brezko a létrán

Nézelődés után következett az, hogy Breszkó teljes felszerelésben, légzőmaszkkal, palackkal a hátán utánunk mászott! :o) Fentről leeresztettünk egy kötelet, amit Breszko övére csatoltak, majd szép, kényelmesen felmászott 30 m magasba a létrán! Kissé melege lett, mire felért! :o)

Körülnézés után pedig visszaereszkedett. Ekkor még feljebb emelkedtünk kihasználva a létra teljes magasságát! 37 m magasban voltunk! Lassanként leereszkedtünk, hogy a Többiek is felmehessenek, de ez kicsit eltolódott, mert miután Breszkó visszavedlett civillé, mi is felpróbáltuk egyesével a felszerelést.

Gyöngyvér törékeny alkatán elég furán állt a nagytermetű Zoli ruhája! :o) Amikor a hátára akasztottuk a légzős palackot, hanyatt akart dőlni, ezért előre, az övére is rácsatoltunk egy súlyos multifunkciós szerszámot, hogy egyensúlyba hozza. Ráadásként, pedig kapott a nyakába még egy hatalmas mentőkötél-fonatot is! :o)


Marionett


Baliagy beöltözve




----Togo a szemüveggel


------- Csúszórúd

Amikor pedig Togo is beöltözött, megtudta, hogy miért nem alkalmaznak szemüveges tűoltókat: le akarta nyitni a sisakba épített védőszemüveget, de majdnem összetörte vele a szemüvegét! Szerencsére nem történt baj.

Miután mindenki felpróbálta a felszerelést, Zoli megmutatta a laktanya épületét is. A csúszdát (rudat) is kipróbálhattuk – Breszkó annyira élvezte, hogy egymás után több menetet is megtett rajta! :o)

Közben megérkezett Ata72 és családja is. Amíg Ők létráztak, Zoli bemutatta nekünk a tűzoltó autókat és részletesen megnéztük a felszerelésüket is. Atáék után a Többiek is kipróbálták az emelőkosarat, amit én az alsó kezelő-ülésből néztem.

Stop

Bemutató

Nézelődünk




------A létra alján
----- (Fotó-baliagy)


Érdekes ez a kosaras kocsi: lentről a létra tövéből is, meg fentről a kosárból is lehet vezérelni az emelést! Még intercom is van a kosár, meg a lent lévő személyzet között, sőt a kosárra kamera is van szerelve, aminek a képét lentről lehet nézegetni! Sajnos minden jónak vége szakad egyszer: az emelőkosaras kocsinak el kellett mennie egy bemutatóra.

Ekkor következett a vizes program! :o)

Kigördült egy „klasszikus” tűzoltó autó az udvarra. Zoli és egy kollégája beleeresztettek egy vastag szívótömlőt az udvaron lévő víztartályba, a másik végét pedig a kocsihoz csatolták.
Eközben néhányan kipróbálhatták a tűzoltótömlők feltekerését és kigördítését. Jó nagy lendülettel – mintha tekézne az ember – el kell gurítani a feltekercselt tömlőt és az szépen, magától kiegyenesedik! Összetekeréskor, pedig először kettőbe hajtják, majd a hajtásnál kezdve szép korong alakúra fel lehet tekerni – közben pedig a földön lévő végeken kifolyik a benne maradt víz.

Zoliék felszerelték a vastagabb, de kisebb víznyomású (10 bar) tömlőt, beindították a kocsi szivattyúját, majd Gyöngyvér megnyitotta a sugárcsövet.
Spricc

Még szerencse, hogy Zoli tartotta mögötte a tömlőt, mert a hirtelen megindult víz ledöntötte volna a lábáról! :o) Hihetetlen nyomása van! Amikor rám került a sor még én is alig bírtam időnként tartani! A sugárcsövön lévő karral egyébként nagyon jól lehet szabályozni a kitóduló vizet a nagyon erős sugártól, a permet-felhőig.

Vízsugár 10 bar nyomással

Vízpermet


Amikor Mindenki kipróbálta, következett a nagyobb nyomáson (40 bar), de keskenyebb vízsugárral dolgozó „gyors-beavatkozó”-sugár. Ezt a nagyobb nyomás ellenére sokkal könnyebb volt megtartani, mivel kisebb vízmennyiséget lövellt ki azonos idő alatt, mint a másik.
Egyébként a nagy melegben igen kellemes volt a permetezésre állított vízsugáron átsétálni! :o)


40 bar
Togo locsol

Amikor Mindenki kiszórakozta magát, megkezdődött a felszerelés összecsomagolása.

Egészen a végéig rendben ment a dolog, de amikor a szívótömlőről le akarták csavarni a szűrőt, elakadtak! Mindannyian teljes erőbedobással próbáltuk lecsavarni, de nem ment! :o( Végül Zoliék a műhelybe vitték, ahol nem kis erőfeszítés árán, de sikerült elválasztani egymástól az összegyógyult alkatrészeket!


----A látszat ellenére.
---ez nem oltó-palack,
-----hanem butykos


Ezután az udvaron felállított kis sörpadnál megettük a Breszkó-készítette palacsintát, közben beszélgettünk és aki tehette, megkóstolta a Teri és Zoli által a helyszínre transzportált különféle pálinkákat! :o)

Lassan Atáék elköszöntek, mert a két gyerkőc kezdett fáradni és még hosszú út állt előttük.

Mi is elbúcsúztunk a Hódmezővásárhelyi Tűzoltóságtól és a város felderítésére, az ottani ládák levadászására indultunk.
Nagy örömünkre Zoli és Teri is csatlakoztak hozzánk! :o) Így sokkal több érdekességet tudtunk meg a városról, mintha csak magunkban bóklásztunk volna! :o)

Először elsétáltunk a „Hódmezővásárhelyi séta” láda tűzoltósághoz közeli pontjaihoz, majd autókba ültünk és elgurultunk a Bábicki tavakhoz, ahol kiderült Teri hobbija: a madár-megfigyelés! Megkerestük a ládát, gyönyörködtünk az élővilágban – meglestük egy búbosvöcsök-család vadászatát - de láttunk vadkacsákat, meg sast is, sajnos a hattyúk nem jöttek elő -, vadszilvát (óna-bónát) ettünk egy fáról, majd visszatértünk a városba.

A Bábicki tavaknálA Csapat

Hódmezővásárhelyen van egy nagyon hosszú eperfasor, amiről bárki csemegézhet. Nekünk szerencsénk volt: éppen érett az eper! :o) Jól belaktunk ebből is! :o)

Ezután Zoli meghívta a Társaságot egy fagyira, majd bementünk a városközpontba és letettük a kocsikat. Megkerestük a „Szerelmesek kapuja” ládát és mivel éppen a Múzeumok éjszakája volt, megtekintettük a közelében lévő tájházat, valamint a mögé kitelepült „mutatványosokat”. Volt ott minden: kovács-mester, íjászat, kopjavetés, laci-konyhák.

Kisebb kitérőt tettünk a fal túloldalán lévő ligetbe, ahol újabb madarakat figyelhettünk meg: erdei pintyet és tengelicét - majd összeszedtük a GCHmvH láda maradék pontjait is.

Breszkónak ez lett a 600. megtalálása! :o)

Mivel már elég későre járt az idő Zoli és Teri meghívtak magukhoz egy kis melegszendvicsezésre, amit sörökkel és pálinkákkal öblítettünk le - kellemeset beszélgetve közben! :o) Itt még Gyöngyvér is ihatott sört – annak ellenére, hogy még haza kellett vezetnie -, mivel egy kis tévedésből kifolyólag alkoholmentes sör (is) került a hűtőbe! :o)

Csigabiga totzoli65-éknél (Foto-baliagy)

Végül elég későn, de elbúcsúztunk totzoli65-től és párjától, Teritől és hazaindultunk Budapestre.

Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat Hódmezővásárhelyen, sok mindent megtudtunk a tűzoltók fáradtságos munkájáról (sajnos azt is megtudtuk, hogy a tűzesetek 99%-a emberi butaság miatt következik be :o( és kellő odafigyeléssel elkerülhető lenne – Gyöngyvér a látogatás hatására azóta beszerzett két tűzoltópalackot, egyet az autóba, egyet pedig a lakásba) és nagyon kedves embereket ismertünk meg Zoli és Teri személyében! :o)

Köszönet Nekik!


Linkek:
L.G.T.
Tűzoltás L.G.T módra
További fotók az eseményről

2000. megtalálás

Feltettem néhány kérdést Mikulásnak a 2000. megtalálása apropóján.

-Mikor döntötted el, hogy megpróbálod elsőként elérni a 2000. megtalálást? Dolgoztál ki valamilyen stratégiát a cél eléréséhez?

Nem döntöttem el, nem is mertem volna ilyesmit tenni. Az 1900. megtalálást május elején ugyan én értem el elsőként, mivel azonban az élbolyban elég szoros volt a megtalálások száma, így ez a tény önmagában a világon semmit nem jelentett. Ismerve Zsorzsot, Freddyt és Mihult, bármelyikünk képes hatalmas, 7 mérföldes léptekkel haladni, így nem tettem volna a kezemet a tűzbe egyik "nagymenő" elsőségéért sem. Májusban és júniusban a szabadidőm nagy részét két költözés emésztette fel, így nagyon sok kirándulásunk, programunk meghiúsult. Elnézve a "vetélytársakat" ők is hasonló gondokkal küzködhettek, mert senki sem "lépett meg" az élbolytól :) Aztán július végén jött Erdély! Egy nagyszerű kirándulás többek közt Fűkocka barátommal, ahol - jó szokásunkhoz híven - tartalmas programban volt részünk, mely 34 erdélyi láda megtalálásában manifesztálódott. Hazafelé menet valaki kérdezte tőlem, hogy miért nem húzok bele és érem el először a 2000. megtalálást. Álszerénység lenne azt állítani, hogy ezen a ponton nekem eszembe sem jutott ez a lehetőség. Mivel Erdély után volt egy jó 30-35 megtalálás előnyöm és nekem már csak 28 találat hiányzott, eléggé jól álltak az esélyeim. Ránézve a belföldi, még kereshető ládák térképére nem volt kétséges, hogy ezt 2 héten belül teljesíteni nem lesz ördöngősség. Nem kell 3 napos éjjel-nappali keresésre adnom fejem, vagy bármit "erőn fölül" vállalni. Egyszerűen csak ládázni kell :) Ha ez "stratégiának" nevezhető, akkor ez volt a stratégiám...

Ezúton szeretném megköszönni minden rejtőnek a sok-sok élményt, kirándulást és barátot, amit ennek a játéknak és elsősorban a dobozok rejtőinek köszönhetek. Természetesen hálás vagyok a gc.hu üzemeltetőinek is!

-Tartottad a kapcsolatot a másik 3 esélyessel?

Nem. Ilyen kérdéseket sosem vitatunk meg :)

-Mikor vált egyértelművé számodra, hogy eléred a célod?

Amikor bewapoltam a GC2000-et :) Komolyra fordítva a szót: ha neked 8 megtalálásod hiányzik a 2000.-hez és a következőknek jó 50, akkor van még kétség benned? Bennem nem volt. Persze megvolt az esély arra is, hogy valaki taktikázik és nem jelenti be a megtalálásait, de erre nem sok esélyt adtam, mert ez a logbook-okban is feltűnt volna.

-Tudom, hogy gyakran keresed a ládákat mások társaságában. Most a hajrában is voltak veled más kesserek?

Igen. Manapság már ritkán járok egyedül - nem tagadva, hogy annak is megvan a maga varázsa - inkább a gc-ből megismert barátokkal és persze Zsuval (aki szintén a minap ünnepelt egy komoly mérföldkövet) vadásszuk a dobozokat. Megvannak a jó barátok mindenféle túrára, kirándulásra. Az 2000. ládához Bal3-mal és MoZo-val mentem. Nagyon meleg napot fogtunk ki és a ládák sem a legkönnyebbek voltak. Le a kalappal előttük, hogy mennyire keményen nyomultak a ládákhoz! Ebben a melegben kevesekben van meg az a motiváció, hogy hegyre másszon egy műanyag dobozért! Ennek ellenére jó hangulatú kirándulás volt, sokszor fetrengtem a röhögéstől :)

-Az utolsó száz ládánál mindig sikerült logolnod. Mindig könnyen megtaláltad a jelszót? Volt valamilyen érdekes eset?

Gyorsan átfutottam, hogy melyik dobozok voltak az utolsó százban. Egyetlen doboznál nem sikerült logolnom, ez pedig Botond barátom Szárhegyi művésztelep nevű ládája. Másfél méteres csalán, dús aljnövényzet várt minket a célterületen. Széttapostunk mindent. Kockáéknak tavaly már megvolt a doboz, ennek ellenére ők is széttárt karral maradtak. Kénytelen voltam a "jelszó nélkülit" logolni. Nem volt kedvünk taposni a csalánt és tovább álltunk, sok láda és látnivaló várt még aznap :) Azóta másnak sem sikerült megtalálni a dobozt. Ez megnyugtat: nem voltunk a balfaszok!? A legkeményebb ládázás a Pricske volt. Kifogtunk egy esős napot Erdélyben és gondoltuk, légvonalban a közelébe tudunk kerülni a ládának. A mellette húzódó völgy végéig autóztunk, ahonnan légvonalban csak 1,5 km volt a láda. A kb. 1 méter magas aljnövényzet a folyamatosan hulló, áztató eső és a sűrű szintvonalak keményen megpróbáltak minket. A szó szoros értelmében tökig áztunk az első perc leforgása alatt. A szuper, vízálló, frissen viaszozott bakancsomból a túra végén kiöntöttem a vizet. Szegény felülről ázott be. Nem vagyok egy finnyás alak, de ez a túra emlékezetes marad, annyi bizonyos.

-Volt valamilyen ünneplés a jeles alkalomból?

Nem volt örömújjongás meg pezsgőbontás és effélék. A szokásos módon ünnepeltünk: felkerestünk egy lángosost! Mily véletlen, hogy ez a lángos bódé épp a Szálkai-tó partján állott! Elemi öröm tört ki rajtunk, ahogy a lángos elfogyasztása után bevetettük magunkat a tó kellemes vizébe. Nem lehetett ennél jobbat kitalálni a 33 fokos meleg, az izzadtság és a kosz ellen! Idilli volt minden! Régóta terveztem, hogy fürdök ebben a tóban, de eddig mindig csak elhúztunk mellette. Az egyik legkellemesebb és legemlékezetesebb kirándulásom marad ez a nap. Köszönet Bal3-nak és MoZo-nak!


-Milyen intenzíven szándékozod folytatni a játékot?

Nem változik alapvetően semmi. Mikulás nem hagyja abba a csúcson. Nem lesz színházi jelenet és könnyes búcsú sem :D A ládák nem fogynak! 2 éve szinte alig sikerül nagy ritkán 100 alá szorítani a belföldi, "még meg nem talált, kereshető" ládák számát. Most (2008. augusztus 4.) 135 ilyen van! "Feladat" tehát akad bőven!

Emlékszem az 1000. láda rejtésénél, amikor még csak ismerkedtem a gc-vel (nem volt még meg az 50. találatom sem) már akkor voltak hangok, hogy telítődött az ország, nincs már rejtekhelynek való látványosság, befullad a gc, stb. Mint utóbb kiderült, ez mind marhaság volt! Aki pedig azt mondja, hogy a 2000. geoláda után nem lesz már ennyi új láda, nyilván az is téved. A statisztikák is azt mutatják, amit én a "bőrömön" érzek: egyre több az új láda! Ennek persze örülök, de csak addig, míg a mennyiség nem a minőség rovására megy. Kinek van kedve gagyi ládákért túrni a sisnyát csak a pontért? Engem nem ez motivál, hanem az élmény. Szerencsére eddig azt tapasztaltam, hogy nagyon sok jó láda jelenik meg és a gyenge ládák aránya még abszolút az élvezhetőség határán belül mozog. A moderátorokra egyre nagyobb feladat és felelősség hárul! Kemény kihívássokkal néznek szembe, mert az egyre gyarapodó felhasználók tábora egyre több geoládát ad be moderálásra, ergo az elutasított ládák száma is növekszik. Hajrá modik, hozzatok jó döntéseket!

Érdeklődésem egyre inkább a magashegyi ládák felé fordul, ahol nyilván nem a mennyiség, a "pont" számít, hanem a teljesítmény, az élmény és a kihívások! Emiatt szívesen látom az 1500 méter feletti rejtéseket és örülök minden olyan rejtő felbukkanásának, akinek ez okoz örömöt. Nem titkolt szándékom Alíz és Zoli (zoliza) ládáinak felkeresése, felmászni a Negojra és - talán jövőre - a Triglavra!

Szokatlan geoládák, egyéb (9)


Ennek a nemrég megjelent ládának az alapötlete az 70-es évek elejéig nyúlik vissza.Annak idején többen rájöttek, hogy a kukoricapelyhes dobozban ajándékként osztogatott műanyag síp pont olyan frekvencián (2600 Hz) szól, mint amit a telefon operátorok használtak a készülékek operátor-módba állítására. Ez azt jelentette, hogy leállt a telefon hívásidejének rögzítése, tehát attól a pillanattól ingyenes volt a hívás.

Ezt a goeládát is egy bizonyos hangfrekvenciával lehet kinyitni. A kesser feladata a következő. Egy síp hangjáról meg kell állapítani milyen frekvencián szól. Ehhez a frekvenciához hozzá kell adni még 1000 Hz-t. Az így kapott frkvenciát rögzíteni kell majd a hangfelvétellel el kell zarándokolni a ládához. A ládánál meg kel keresni egy felhúzó-kulcsot, amit a ládába illesztve áramot lehet generálni a működtetéshez. Az áram alá helyezett ládának kell lejátszani az előzőleg rögzített hangot. Ha megfelelő a frekvencia, akkor kinyílik a madáretető és hozzáférhetővé válik a láda.
Itt egy videó is látható a ládáról. Ezen az oldalon pedig a teljes terv és kapcsolási rajz is látható.




Ez a geoláda Missouri állam egyik településén található. Ez azért érdekes, mert a település neve Faucett. A szó jelentése egy t-vel írva: csap.




Milyen hangulatossá tudják varázsolni a kis parkokat a közmű vállalatok. Ez még azért is jó, mert nagyon könnyű ebben a környezetben mikroládát rejteni. Vajon melyik a láda?


A C betűs.




A felirat szerint a lemezből készült doboz egy „Utazó Ügynököt vezérlő/ellenőrző eszköz”. „Ne piszkáld!”
Azt nem tudom, hogy a lakat kulcsát hogy lehet megszerezni.




Valahol itt kell lennie a geoládának.


Szűkül a kör.


A „kör”.




Nekem leginkább a színe tetszik ennek a mikrónak.




Itt is van egy mikro valahol. Hol?


Most már biztosan látod.




Egy ilyen szeget már bemutattam egy korábbi részben is. Ez azért érdekesebb, mert szigetelő gyűrű védi a logot az elázástól.




Ilyet is láttunk már. Itt azonban nem az egész ház a geoláda, hanem csak egy mikro van a hátulján elrejtve, mivel madarak laknak elöl.




Mivel itt látod ezt a törpét azért tudod azonnal, hogy miről van szó. Ellenkező esetben egy egyszerű törpének néznéd.


Valóban, egy mikro.




Nem a csavar, hanem a rágógumi rejti a logot.




Egy beakadt és leszakadt villantó.


A „beakadás, leszakadás” előtt.
Ennek a ládának az érdekessége, hogy a rejtő kikérte a fórumozók véleményét, mielőtt elhelyezte a villantót. Volt, aki azt tanácsolta neki, hogy zsinórból csak egy nagyon rövid darabot hagyjon a csalin, nehogy valamilyen állat belekeveredjen. Így is tett. A parton talált zsinórral kötötte a villantót a fához.




Egy geoládának alkalmas doboz.


A doboz leendő tartalma.


A rejtés nagyon jól beleillik a környezetbe, de vajon mit akar megmutatni. Egy halom sittet?




Egy „fogatlan” csapdába helyezett mikro. Ártalmatlan, mert látszik, hogy az elsütő szerkezet nincs beakasztva.


Tévednék?




Valaki belinkelte ezt a fotót egy fórumra, mondván, ez egy csúcs rejtekhely.