Végre április 23-án elindultunk. Az első időátállásos nem alvós borzalmas motelbeli éjszaka után eufórikus élményt jelentett amikor megláttuk a Yosemite völgyet. Hihetetlenek voltak a méretek.
Azt tudtuk előre, hogy itt a hó miatt a park nagy része még le van zárva. Nem is terveztünk mást csak egy kis bámészkodást lent a völgyben a vízeséseknél és persze egy virtuális ládát (GCJHJ4), ahol négy kérdésre kellett válaszolni. Az egyik kérdés az volt, hogy milyen tevékenység folyik az alatt az építmény alatt amin állsz.
Szerencsére be lehetett nagyjából mérni a híd közepét, így a válasz meglett és külön bónuszként a jól öltözött fiatalember a mindenttudó szerszámával szét bírta vágni az acélbovdent, amivel a kocsihoz kapott két kulcs össze volt forrasztva. Pont egy néninek szerelte a sétabotját, én meg folyton a zsebemet tapogattam, hogy megvannak-e még a kulcsok, mert már többször kerültem olyan helyzetbe, hogy nem találtuk a kocsikulcsot a pótkulcs meg otthon volt. Máig sem értem, hogy miért jó a kölcsönzőnek ha mind a kettőt egyszerre veszíti el a kuncsaft.
-------Lili jót játszott a világ egyik legszebb helyén lévő játszótéren.
Itt jegyezném meg, hogy az külön élvezet volt, amikor hazajöttünk és leleveleztem ezeket a kérdéses virtuálisokat. Mindenki nagyon kedvesen válaszolt, a legtöbben el voltak ájulva attól, hogy ilyen messziről elmentünk megkeresni a ládáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése