GeoKék
(Old Eye)


2008. augusztus 16.
GeoKék 24/B. szakasz
túra 8. napja
Bódvaszilas - Derenk
5 fő, 11,6 km



Prológus - Old Eye

Megvallom, régóta adós vagyok a GeoKék eme szakaszának leírásával. Miután megtettem ezt az utat és feltettem pár mondatos összefoglalást az útról, megkeresett ID=12082, írjak részletesebben a Kessersztori részére. Először zavarba jöttem. Miután beleolvastam több 'kessersztoriba', tanácstalanná váltam: Az összes olvasott történet mind ládavadászatról szólt. És e területen nem vagyok járatos...

Vándornak tartom magam. Járom a természetet, nem idegen nekem az erdők, mezők, hegyek, völgyek, sivatagok, mocsarak, vizek világa. Nem egyszerűen nézem, figyelem a lassan változó tájat, hanem megyek, csak megyek... egyszer csak érzem, már nem is megyek, hanem az út fut alattam - akkor vagyok én egy a világgal.

Aztán ID=12082 összehozott a GeoKékre egy remek útibeszámoló-sorozatot, felhívta rá figyelmem... és most már látom, miről van szó, húzom is magam elé a klaviatúrát örömmel. Azonban, kedves Olvasóm, ne feledd, nem vagyok kesser; meg kell bocsátanod nekem, ládákra nem sok szót fogok vesztegetni.

Íme a történetem, ahogy láttam, megéltem a GeoKék 8. és 9. napját, a Bódvaszilas - Derenk - Aggtelek (24/B) szakaszt:


Előzmények

Már egy hete ment a GeoKék. A kezdeti napok hősei egyértelműen a pécsi Fairy és kislányai, a nyolcéves time2go és a hatéves schwEster voltak. Nem vagyok gyenge legény, de Fairy hátizsákját alig bírtam felemelni a földről, és a lányok sem mentek üres kézzel; maguk cipelték hálózsákjaikat, személyes holmijaikat, alvómacijaikat. Minden elismerést megérdemelnek! Ezt sokan leírták. Nem elégszer. Csodálatos emberek! Hanem emiatt meglehetősen lassúk is voltak. A GeoKék Láda szállítása már plusz teher számukra; de az első héten ez nem okozott gondot, mindig akadtak túratársak, kik átvették tőlük, vitték, kezelték a Ládát.

A nyolcadik napra azonban 'egyedül' maradtak. Csak egy, akkor még új, teljesen ismeretlen geocahing tag, végre kék csatlakozott hozzájuk. A GeoKék fórumon olvastam SylverRat, ládafia aggódó hangú hozzászólásait és csatlakoztam.


Bódvaszilasig

Végre kék és én budapestiek vagyunk. Felvettük a kapcsolatot egymással via e-mail. Megbeszéltük, IC-vel megyünk Miskolcra, a Keletiben találkozunk. Azonban már a metróban kiszúrtam végre kéket, épp abba a vagonba szállt be hatalmas zsákkal a hátán, amelyikben éppen ültem... kétszer is be kellett mutatkoznom, mire elhitte, leendő útitársa vagyok.

A miskolci Tisza pályaudvaron, ahol átszálltunk a Hidasnémetire tartó vonatra, találkoztunk Zayd-dal, aki az előző szakasz résztvevője volt és hozta a GeoKék Ládát. Őt is egyből kiszúrtam, jó kétméteres vidám srác, csilivili bringával kígyózott felénk a peronon áramló hatalmas tömegben. Volt bő fél óránk a csatlakozásig, azalatt elsajátítottuk az átvett GPS és fleet kütyük kezelését. Egyikünk se értett hozzá. :- Zayd nagyon türelmes volt....


Bódvaszilastól Szabó-pallagig

A vasútállomáson pecsételtünk. Későn, 16 óra körül indultunk. Fairy-ék már reggel indultak. T.k. utánuk mentünk.

Ahogy mentünk át a falun, egyre sötétebb és sötétebb lett, vészjósló, súlyos felhők tornyosultak mindjobban fölénk, egyre közelebbről és közelebbről lehetett hallani a mennydörgést. Mire a falu utolsó házaihoz értünk, eleredt az eső.

Végre kék egyből beöltözött... Jómagam polycool (izzadáselvezető) pólót, vékony vászonnadrágot viseltem, úgy is maradtam - egy perc alatt totál átáztam; de nem zavart a mindenemen végigcsorgó víz. Hátizsákomért nem aggódtam, tudtam, nem ázik át.

végre kék a viharban

Zuhogó esőben caplattunk a meredek, egyre sárosabb úton fel az Aggteleki Karsztfennsíkra. Csak egy helyen álltunk meg, a Barlangkutató-forrásnál, vizet vételeztünk. A sűrű erdő sötét fái, komor felhők késő esti hangulatot árasztottak. Mire felértünk a Szabó-pallagi romházhoz, ahol OKT pecsételtünk, elállt az eső, felszakadoztak a felhők. Kisütött a nap. Sugarai szinte tapintható pászmákban siklottak az erdő fái közé. Vastagon gőzölögtek a Fennsík tisztásai. Én is. Menetközben öt perc alatt megszáradtam.

Elállt az eső
Útban Derenkre

Szabó-pallagtól Derenkig

Az Aggteleki Karsztfennsík egyike a kedvenc helyeimnek. Kihalt. Távol mindentől. Dimbes-dombos vidék. Szubalpesi klíma, nedves, páradús, ennek megfelelő növényzet, mocsári ciprusok, égerek, fenyők, tölgyek, rengeteg rét, pihenésre csábító tisztás, tele zsályával, vadmurokkal, kakukkfűvel; csalán még nem jellemző, parlagfüvet nem láttam. A táj tele víznyelőkkel, zsombolyokkal, ősrégi töbrökkel (beszakadt barlangüregekkel); az út lágyan kanyarog köztük.

Az Aggteleki Karsztfennsík

Régebben - egy évszázada - még lakottabb volt. Több réten elhagyatott gyümölcsösökre leltünk, som-, körte-, almafák mindenfelé. Teleettünk magunkat finom szilvával. Szedtünk is egy nagy szatyorral estére.

E napi utunk célja

Derenk, a romközség, a szellemfalu

volt.

Története röviden: Az 1700as évek eleji pestisjárványban a falu kihalt. Lengyel (gorál) családokat telepítettek be. Nem asszimilálódtak, nem váltak magyarrá, megőrizték nyelvüket, identitásukat. Az I. Világháború után - mint Sopron - válaszút elé kerültek: Vagy Szlovákia, vagy Magyarország. A hazánkat választották. Két évtized múlva Horthy Miklós kormányzó vadas-parkot létesíttetett a környéken, Selce-pusztán. A derenkiek nemkívánatosakká váltak. Eltelepítették őket. Házaikat összedózerolták; templomukat összedöntötték. Mit ér nálunk a hűség? (A soproniak is tudnak miről mesélni...)

Derenk ma

Igazi szellemfalu. Az ember megy az úton, kísérteties, templomi csend. Az utat táblák szegélyzik, sűrűn egymás mellett. "Itt állt .... háza. Eltelepítve 1942ben" "Itt állt .... háza. Eltelepítve 1943ban". Az ember lelki szemeivel látja az emberek lakta falut, a házakat, az iskola körül szaladgáló gyerekeket, a földeken dolgozó embereket. Mostanra az összedöntött házak törmelékhalmai is összeroskadtak már, alig emelkednek ki a talajból, hűlt helyeikre csak az azokban meggyökeresedett, kiirthatatlan sűrű bozótosok emlékeztetnek.
Találtam egy táblát... volt, ki ellenállt a hatalmasoknak...

Itt állt Babarcsik István háza
Az eltelepítést megtagadta
Babarcsik István
(Forrás: http://www.derenk.hu/)

Amit a faluról tudni illik (lehet), itt a legjobb összefoglaló, amit találtam.

Fairy-ék már sátrat vertek, mire megérkeztünk Derenkre.

Fairy-ék és végre kékFairy lányok
Most találkoztam velük először. Fairy-vel sokat beszélgettem. Ha természetről, túrázásról, táborozásról, azokon is túl bármiről volt szó, fél szavakból is megértettük egymást. Time2goval is egyből szót értettem, hihetetlen kedvesen válaszolt kérdéseimre és kérdezett is sokat. Azonban schwEster-rel 'harcolnom' kellett (ugye, nem tévesztettem el? ő a fiatalabb?!). Mindig alulmaradtam. Ha kérdeztem valamit, csak nevetett s rázta a fejét. Csak mórikált. Ha meglátta kezemben a beélesített fényképezőgépemet, azonnal eltűnt, elrejtette arcát. Próbáltam ravaszkodni, rejtőzködni. Ravaszabb volt. Próbáltam villámgyorsan exponálni. Gyorsabb volt. :-)

A GeoKék tábor

A derenki emlékház


Fairy egy nagy ponyvából, egy hosszú kötéllel és a trekbotjaimmal épített egy remek sátrat végre kéknek. Én meg felmentem az iskolához, az egyetlen épülethez, mely túlélte a falurombolást. Szépen rendbehozták, Derenk múltját bemutató emlékhellyé alakították. Falai közt töltöttem az éjszakát. :-

Derenk éjjel

Az éjszaka csodálatos holdfény öntötte el a völgyet. Lágy paplanként lebegett a pára a valahavolt kertek felett, a hatalmas fák között; ragyogtak a csillagok. Fönn, a magasban ültem a valahavolt iskola ablakában és csak néztem, néztem egyszerre a mindent és a semmit. Megállt az idő. Olyan hosszú pillanattal ajándékozott meg a sors, mely végigkísér életemen.

Nincsenek megjegyzések: