Egy „modera”, magpet

A moderátorok jobban szem előtt vannak, mint a többiek, ezért nagyobb az érdeklődés is irántuk. Itt magpet válaszolt kérdéseimre. Köszönöm a közreműködését.



Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?
Készülékbolond vagyok. Valamikor 2000-ben találtam ki, hogy GPS-t is akarok. Fogalmam nem volt, hogy minek, de akartam. Keresgéltem a neten, és e keresgélés közben találtam rá a geocachingre. Ez azért volt nagyszerű, mert Andit (akkoriban még csak kedvesem, idő közben a feleségem lett) könnyebb volt meggyőzni eme nemes célt hirdetve. :)

Annak idején hogyan lettél moderátor?
Csak halvány emlékeim vannak. :) Mikor a játék túlnőtte a „néhány bolond GPS-szel szaladgál” méretet, akkor óhatatlanul elkezdtek megjelenni furcsaságok a ládák között. Akadt olyan, hogy valaki egy papír cipősdobozt dobott egy bokor aljába, vagy épp a célpont volt a „kedvenc buszmegállóm a Rákóczi úton”-típusú, sőt unatkozó őrültek teljesen kamu koordinátával bejelentett „tréfái” is felbukkantak. Ezért a játékot régebben játszó, egymást jól ismerő játékosok - köztük persze Kumin Feri, a geocaching hazai alapítója - közül néhányan úgy gondoltuk, hogy valamiféle ellenőrzést be kellene vezetni. Összeültünk, beszélgettünk, és a jelenlévők részvételével megalakult a „moderátori tanács” 1.0 verziója. (Ezt a „moderátori tanács” kifejezést nem nagyon szeretem, de többnyire így vagyunk emlegetve.)


Milyen saját elvek szerint moderálod a ládákat?
A legfontosabb, hogy a szabályzatnak megfeleljen, tehát ne legyen magánterületen, ne legyen életveszélyes, stb. Azt sem tartom szerencsésnek, ha a ládahalmozás olyan fokú, hogy egy adott dombocskán egy ládától 30m-re kezd születni egy másik. Ez a halmozós dolog nehéz kérdés, nem nagyon lehet egy konkrét távolságban meghatározni, ebből néha adódnak is viták a moderátortársakkal. A rettenetesen túlbonyolított, felsőszintű matematikai képességeket követelő gigamultikat nem igazán kedvelem, de ha valaki ilyet szeretne, én nem veszem el tőle a lehetőséget. Nálam erős az esély a „nem mehet”-re, ha a láda leírása aktuálpolitikai utalásokat tartalmaz, mert szeretném, ha a geocaching tiszta maradna. Több moderátorral ellentétben én nem ragaszkodom ahhoz, hogy minden láda kötelezően valami lenyűgöző természeti szépség legszebb lankáin pihenjen egy tökéletes rejtekben, több ezer karakteres leírással. Ha a fenti kritériumoknak megfelel, akkor nálam jó eséllyel mehet. Az az elvem, hogy a kesser felnőtt ember (vagy okos gyerek :), és majd a leírás alapján eldönti, hogy mit szeretne és mit nem. Ezért aztán próbálom nem eldönteni helyettük, hogy nekik mi lesz a jó, mi szerez nekik kellemes élményt.
Nagyon fontos alapelv, hogy a moderációból – egyszerűen mert mi is csak emberek vagyunk – nem száműzhető 100%-ig a szubjektivitás. Ezért vagyunk 12-en, így remélhetőleg minden irányzat képviselteti magát.


Milyen bizarr/extrém esettel találkoztál moderátorként?
Nagyon durva esetre nem is emlékszem. Volt olyan, hogy valaki egy létező .com-os ládát szeretett volna a .hu-n bejelenteni. Az eset érdekessége, hogy a láda nem az övé volt, hanem XY külföldi kesseré, és a bejelentő csak épp megtalálta nyaralása során, majd feldobta a .hu-ra, mert neki tetszett. Erre azért egy „nem mehet”-et nyomtam. Az extrém(nek tűnő) ládákat próbálom azzal a szemlélettel vizsgálni, hogy a kesser nem aljasságból tette, amit tett, hanem mert mondjuk kezdő, vagy nem érti a coord-formátumot, esetleg nem egy regényíró típus, ezért csak pár sor a leírás. Ezekre a ládákra is szívesen nyomok inkább „mehet”-et, a megjegyzésben néhány jótanáccsal. Pozitív extremitás nagyon gyakran szembejön, rengeteg nagyon profin kidolgozott láda kerül bejelentésre. Sokszor tényleg elcsodálkozom rajta, hogy valaki mennyi időt és energiát fektet egy ládába, ami tulajdonképpen „csak” egy játék egyik pontja. Ez talán részben a moderáció létezésének köszönhető, egyfajta „tartásnak” a moderáció intézményétől, a szó nemes értelmében. Ha már a moderáció hatásai: nekem meggyőződésem, hogy a fentebb már említett „köbgyökvonós gigamultikat” részben a moderáció szülte. A kesser nagyon szeretne megfelelni, ezért valami igazán monumentálisat szeretne alkotni. Pedig sokszor a kevesebb több. Ez gyakran termel elképesztően hosszú leírásokat, vagy épp felesleges(nek tűnő)en sok multipontot.
Az egyik legextrémebb ládát egy kedves (szintén moderátor) barátommal talán mi magunk próbáltuk bejelenteni, ez lett volna a GCZAKO. Feladat, hogy a láda csak öltönyben ill. kiskosztümben/estélyiben kereshető, amit fényképpel kell igazolni. De a moderátorok elzavartak ezzel a hülyeséggel. :)


Változott az életstílusod a kessing hatására?
Határozottan igen. Mikor a geocachingbe belebotlottam, akkoriban éppen számítógép előtt punnyadós korszakomat éltem. A gc rugdosott ki a karosszékből, mert úgy vitt ki az erdőbe, hogy közben mégis nyomogathattam valami kis készüléket, sőt otthon letölthettem számítógépre a mentadatokat. Persze mozoghatnék többet, de a munka és a család mellett nem mindig én osztom az időmet.


Változott az életstílusod moderátorrá válásod hatására?
Na, ez viszont nem. Miért kellett volna változnia? Szerintem annál nagyobb baj, hogy egy ilyen feladattól az ember életstílusa megváltozik, nem nagyon történhet. A moderátorság nem hatalom, hanem egy feladat. Ha a McDonald’s-ben a krumplisütő ember hirtelen előrejöhet a kasszához, és ettől „megváltozik az életstílusa”, azonnal hazazavarják. :)

Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?
Bárkivel. Családdal, barátokkal természetesen mindig jöhet a ládatúrás. Különösen szeretem, ha a terepen még ismeretlen kesserrel futok össze. Létezik továbbá egy HECT nevű társulat (talán páran hallottak már róla :), ebben is van szerencsém nyakig benne lenni. Ezzel a csapattal is nagyon kedves élményeim vannak. A HECT egyik legfontosabb értéke számomra az, hogy a tagjai a „bevetések” idejére képesek teljesen elszakadni a hétköznapoktól, és ennek megfelelően boldogan zenélnek, dalolnak akárhol, ahova épp elévetődnek. A geocaching nekem önmagában is egyfajta kiszakadás a taposómalomból, ha ezt ilyen kedves bolondok katalizálják, akkor az maga a tökély. Persze időnként zaj van, meg az indokoltnál is sárosabb a bakancs, esetleg nehezen jön le az álcafesték, de hát valamit valamiért. :)

Milyen gyakran keresel ládákat?
Nagyon változó. Mivel a munkám nem konstans terhelést hoz, a családi programok is vagy vannak, vagy nincsenek, a szabadidő mértéke erősen ingadozó. Megesik, hogy hetekig nem jutok ládaközelbe, máskor egy hétvégén jópár darabot sikerül leküzdeni.

Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?
Többnyire kedvelek mindent, ami geocaching. A kirándulósakat azért előnyben részesítem a városi ládákkal szemben, de ez utóbbi műfajban is rengeteg kellemes élményem volt már. Azt nem szoktam szeretni, ha a láda teljesen feleslegesen szívatja a kessert, ha sok kiváló rejtekhely mellett mégis a legdurvább tüskebokorba kerül a csésze, stb. Ez főleg akkor bosszant, ha családdal vagyok, és Petra lányomat is át kell vonszolni a tüskösön. HECT-bevetés esetén ez majdnem mindegy. :)

Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát? Ha igen, milyen módszered van rá?
Régebben, a geocaching hőskorában megesett, hogy rárohantam egy-egy ládára. Extra módszer nem volt, a láda megjelent, nem volt megtalálás, kocsiba vágtam magam, és hajrá. Mostanában ez már nem mozgat, főként hogy moderátorként ez finoman szólva nem lenne etikus, hiszen hamarabb látom a koordinátákat, mint a többiek.


Külföldön is kerestél már meg ládát?
Ha külföldre megyek, mindig feltöltöm a környék ládáit, akár nyaralásról, akár munkáról van szó. A legszebb az volt, mikor Windsorban a Royal Horse Show nevű eseményen forgattunk (civilben operatőrködöm/tem), és mivel itt a királynő is megjelent, kötelező volt az öltöny. Az ebédszünetben a többiek falatoztak, én pedig díszes gúnyában elkötöttem a stábautót, és felkerestem egy közeli ládát, ráadásul iQue-val. Igen mókás látvány lehettem a fák között, szépen felöltözve, PDA-t nyomogatva, majd hirtelen az avart túrva. De ha láda van a közelben, akkor az angol királynő is vár a sorára. :)

Érdekelnek a Travel Bug-ok?
Nem különösebben. Ha belebotlok, akkor előfordul, hogy magamhoz veszem, de inkább csak külföldön. Itthon sok láda nem .com-os, nem akarok vele bajlódni, vagy akaratomon kívül hosszan feltartani a mozgását.

Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?
Tracket gyűjtök, de nem rajzolok. Ez utóbbit idő hiányában nem álltam neki megtanulni. Nem hiszem, hogy volna értelme úgy csinálni, hogy csak néha, pár percre ráérve csapjam össze a térképet. Nem lenne szép azokkal szemben, akik a trackjeiket bedobják a közösbe. Ezt sokan nagyon jól csinálják, nem kell nekem mindenhol ott lenni. :)

Miért rejtettél saját ládát?
Mert ez is része a játéknak. Volt, hogy csak a rejtés öröméért, hogy valamit én is hozzáteszek a geocachinghez, illetve hogy eggyel több legyen. Azért van olyan ládám is, ahol van mit megmutatni, ez persze szubjektív.

Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?
Előfordulhat. Mostanában is van egy közepesen vad tervem, de ehhez még tárgyalnom kell az illetékes nemzeti parkkal.

Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?
Ha van fix (nem gc-s) uticél, akkor annak környékén. Ha nincs, akkor ott, ahol még nincsenek megtalálva a ládák. Családi menetnél a gyermek-kompatibilitást is vizsgáljuk, bár ez nem mindig jön össze a monitor mellett ülve. Ma is sikerült kicsit mellélőni, de Petra lányom hősiesen teljesített.

Hogyan szoktál oda utazni?
Szinte 100%-ban autóval. Régebben sokat bringáztam, de ez már sajnos egyre ritkább. A gyalogos menetet jobban szeretem, a célterület megközelítésére pedig a legegyszerűbb – és sokszor legolcsóbb! – eszköz az autó. Nem feltétlenül környezetbarát megoldás, de legalább a család 3 autója összesen alig több mint 3 literes, amivel mások egy autót hajtanak. :)

Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?
Kesselés közben szerintem nem. A legutóbbi versenyen viszont többen elhagyták PMR-üket, így aztán a kesser-szolidaritás jegyében én is elpottyantottam egy Motorolát. Későn vettem észre, se kedvem, se időm nem volt visszamenni érte. Ha a „rendes” rádióm lett volna nálam, akkor azért visszasétáltam volna…

Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszeréjtéskor?
Egyszer megesett, hogy a GPS már az utolsó métereket mutatta, mikor a bokrok közül kibukkanva igen jó eséllyel a rejtekhelyet láttam, talán 30-40 méterről. A láda egy tisztást övező sűrűbben benőtt rész egyik fája alatt volt, a tisztás szélén egy pad, a padon pedig egy párocska, akik épp nagyon jóban voltak. Tőlük kb. 10 méterre kellett volna logolnom, de kihagytam. :)

Szeretnél valamit megváltoztatni a kessinget körülvevő közegben?
Jó lenne, ha az illetékesek elhinnék nekünk, hogy ez nem a szó rossz értelmében vett technikai sport, és hogy a geokesserek pontosan annyi kárt okoznak a természetben, mint az „analóg” turisták. Sajnos úgy érzem, hogy több hivatal csak az éves normát igyekszik hozni a kiadott tiltó határozatok számát tekintve, és erre nagyon könnyű irány egy csapat olyan lúzer, akik nem csak hogy konkrét koordinátával határozzák meg a „természetkárosítás” pontos helyét, de ezt még egy nyilvános honlapon hirdetik is. Nem vagyok a papírok nagy barátja, ezért boldog lennék, ha a geocachinget kicsit lazábban kezelnék azok, akiknek ez mindenképpen dolga.

Mi a véleményed a mozgó ládákról?
Nem érzem igazi geokessingnek, inkább valami kalandjáték-félének, amiben GPS is szerepel. Amíg más felület nincs, addig részemről mehet a geocaching.hu-n, a legfőbb aggály velük kapcsolatban az, hogy egy mozgó láda a kesserek akaratán kívül fokozottan védett helyre kerülhet, ahol esetleg ténylegesen károsíthat fontos természeti értékeket. A másik tisztázandó – és nehezen tisztázható! – kérdés a „pontvadászok” ügye. Itt leszögezem, hogy cseppet sem ítélem el a pontvadászatot, ha valakinek így szerez örömet a gc, akkor hajrá! Szóval a pontvadászok között állandó konflikust jelent a megszűnt ládák, illetve a többször megtalálható ládák kérdése. Ha valaki első akar lenni, akkor érthetően bosszantja, ha pár kesser csomagtartóban ping-pongozva bejelent egy tucat megtalálást. Ezért szerintem legjobb lenne a mozgó objekteket nem geoládának tekinteni, hanem egy új játékként – akár a geocaching.hu gondozásában – működtetni őket. De akkor mi lesz a már meglévőkkel és azok eddigi megtalálásaival? Fogalmam sincs. :)

Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?
Ez egy másik nehéz ügy, rengeteg érvvel pro és kontra. Arról is rengeteg vélemény van, hogy mely országok férjenek bele a geocaching.hu működési területébe, itt is sok elfogadható ötletet hallottam már. Egyre inkább úgy gondolom, hogy vagy teljesen meg kellene tiltani (irány a .com!), vagy mindent engedni kéne. Talán az utóbbi tetszene jobban.

Részt szoktál venni a versenyeken?
Igen, eddig csak egyet hagytam ki, a fentebb már tárgyalt windsori forgatás okán, tehát azért akkor is volt geocaching, és verseny is, igaz lóval. :) Próbálom váltogatni a versenyzést és a szervezést, mindkettőt nagyon szeretem. Az első versenyt Tatán a mi nyaralónk kertjéből bonyolítottuk Ferivel, Kjr-rel és Mikicache-sel, akkor szerintem egyikünk se nagyon gondolt ekkora felfutásra. Jó buli volt egy szűk baráti társasággal, napjainkra csak a társaság mérete változott, a többi stimmel. :)

Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?
Lásd az első kérdésre adott válaszom első mondatát. :) Úgy szoktam megfogalmazni, hogy amiben áram folyik, és kisebb, mint egy trolibusz, az nekem kell. Ezen kívül minden apró izét szeretek, akár áram nélkül is, ami érdekes, vicces, hasznos, vagy épp játszani lehet vele. A következő felsorolásból nem mindig van nálam minden tétel, mert ahhoz környezetkárosító terepjáróval kéne mozognom az erdőben. A teljesség igénye nélkül: GPS(ek), PMR, fényképezőgép, kamera, diktafon (főleg zenés események, pl. HECT), megjegyzőgép (a fene tudja a hivatalos nevét, talán mobil háttértár?: notebook-vinyó van benne, és kártyák tartalmát szippantja), fejlámpa, apró túlélőlámpa, karóra (benne barométer, villanykompasz, hőmérő), analóg iránytű, telefon, PDA (esetleg telefonos PDA), lépésszámláló, svájci bicska (klasszikus bordó edition), hosszabb bevetéseken különféle töltők, és az utóbbi időkben kötelező elem a PowerBall. Tréfából volt már nálam apró LCD TV is, hogy egy kilátóban alvós túrán tudjunk nézni egy kis civilizációt, ami olyan nagyon hiányzik. :)

Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/bosszúságot?
Ezen nagyon el kellene gondolkodnom. Bosszúságot csak a helyszínen szokott jelenteni egy-egy láda, ha felesleges szívást érzek, de hazatérve már minden emlék szép. Élményből már jóval több van. Egyik korai kalandom a Prédikálószék volt (Mikicache műve), ahol a javasolt megközelítést nagyvonalúan zárójelbe téve tökön-paszulyon át közelítettünk a ládát, ez valamiért maradandó élményem. Épp néhány órája tértünk vissza az Asztag-kő ládától, ami minden szempontból fantasztikus élmény volt mindhármunknak, még akkor is, ha Petra lányom a sziklamászás közepette néha kicsit kétségbe volt esve. Még mindig találok magamban tüskéket. :) Ha külföldi ládát is említhetek, akkor egy szlovák csészéről is mesélek kicsit. A HECT 3. szülinapjára igyekeztünk a Tátrába, de valahol Poprad körül egy főúttól pár méterre ládaikon bukkant fel a GPS-en. Innen már nem hagyjuk itt, rá is fordultunk. A hely a magyar moderáción nem menne át: egy kertészet kerítésének sarkához vitt a GPS. Itt egy számzáras lakattal bezárt postaládát találtunk. Leírás természetesen nem volt nálunk, külföldre ilyet sose viszünk, az a gyávák fegyvere. Ezt viszont nem tudtuk meghackelni, így menthetetlenül következett a méregdrága GPRS romaing PDA-ról, irány a geocaching.com. Itt megtudtuk, hogy a ládára indulás előtt érdemes lett volna utánajárni a prím-számoknak, azon belül is az elrejtő ajánlotta figyelmünkbe a Mersenne-prímeket. Túl halvány volt a középiskolai emlék, így a mobilszolgáltatók nagy örömére még a google is megnyílt, segítségével megtudtuk, mik is azok a Mersenne-prímek, így sikerült negyedik kísérletre kinyitni a lakatot. Ez az a láda, ami egy rettenetes helyre vitt, de olyan játék-élményt nyújtott, amit kár lett volna kihagyni.
Ezeken kívül persze nagyon sok kalandot hozott a geocaching, de hát ugye minden blog-szervernek véges a kapacitása. :)

Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?
Egyet már elértem. Annyira belebolondultam a játékba és a GPS-be magába, hogy hirtelen felindulásból belevágtam egy GPS-boltba, ami azóta is üzemel. Most az a munkám, amit nagyon szeretek. Elcsépelt, de ez egy értelmes cél, amit sikerült elérnem. Talán még egy apróság: a geokessing körül mostanában vannak különféle konfliktusok, fórumos pengeváltások, melyek hangneme nem mindig baráti. Nagyon szeretném, hogy a játék visszakerüljön abba a mederbe, amelyben kezdetben elkezdett csordogálni.

Milyennek képzeled a magyar geokessing jövőjét?
Lásd eggyel fentebb. Ha ez megvalósul, akkor én már vigyorogni fogok. :)

Nincsenek megjegyzések: