Szokatlan geoládák, egyéb (11.)


Ebből mikro lesz!?




A golflabdába aplikált filmesdoboz.




Így kell elrejteni, de hova?





Mindig elcsodálkozom ezeken a „ládákon”. Ha ennyire feltűnő, akkor úgyis el kell rejteni, mert vonzza a szemet.
Lehet, hogy én is jobban örülnék egy ilyen találatnak, mint egy egyszerű konyhai doboznak?



Ez hasonló az előzőhöz, de ráadásul lassú is. Nem tud elfutni a muglik elől.




Egy lőszeres láda új „ruhája”.


... hogy jól meg tudjátok nézni.




Focipálya mellett egy vízcsap.


Vajon hány szomjas mugli tekergette hiába?




Ezt a minnesotai állami park rejtette el a történelmi ládák sorozat egyik tagjaként. Hát, nem erőltették meg magukat a rejtekhely kialakításkor.




Láttunk már ilyen konnektorba rejtett logot.


Amiért mégis megmutatom ezt a sorozatot…


A hatalmas erőfeszítés elismerése. El tudom képzelni azt a jobb sorsra érdemes kessert, aki 78 lyukat fúrt ebbe a bombabiztos burkolatba, mire így ki tudta vágni a mágnesek számára.




Ez nem lenne különösebben érdekes, ha…



…nem a munkahelyére rejtette volna valaki. Nálunk ez elképzelhetetlen, hogy azért rejts, mert vannak hozzá szerszámaid, meg alkotóelemeid. Nálunk meg kell mutatni valami szépet. Melyik a jobb? Nem tudom…




Egy újabb talpfaszeg, egy újabb rejtési megoldás. A menet nagyobbik részét gondosan leköszörülték, hogy ne kelljen olyan sokat tekergetni a csavart.




Mi ez? Medve?


Itt a lényeg.




Látod az őzet? Látod rajta/benne a mikrót?
Ha nem, nagyítsd ki a képet!




„Minden lyukba dugó kell! Dugó, fa dugó...”




Ez a kéreg-láda egy versenyen tett jó szolgálatot.




Nevada állam. Drive-thru esküvői kápolna. El lehet kérni a ládát az ablaknál. Megesküdni nem kötelező.

Tátrai túra és ládarejtés
(mjdgm)

Egy félreértés miatt egyetlen óra leforgása alatt a Kessersztori számára két cikk megírására is felkért minket ID24!

Az történt ugyanis, hogy az mjdgm csapathoz tartozó Mirta az USA Nevada állambeli South Lake Tahoe városába utazott, s vele kimenekítettük az országból az éppen nálunk lévő Humpty Dumpty TravelBug-ot, akinek az a küldetése, hogy bejárja az összes kontinenst. A TB amerikai ládába történt behelyezésének tényét a gc.hu oldalon rögzítettük a fórumba. János ezt olvasván felkért minket egy „USA-ban ládáztunk” cikk megírására. Amikor letisztáztuk, hogy a kérdéses időben mi éppen a Magas Tátrában túráztunk, máris jött az újabb felkérés a túrázásainkról és a Tátrában általunk ott rejtett GCSTPT ládánkról szóló élménybeszámoló megírására. Ez következik most:
dgm a GCSTPT első pontjánál

Nagyon szeretjük a Tátrát, szeretjük a Felvidéket, s szeretünk a hegyekben lenni! Emiatt évek óta minden nyáron több napot töltünk el Szlovákiában. Szállásunkat rendszerint előre lefoglaljuk egy utazási irodánál akikkel szükség esetén magyarul is tudunk beszélni. Mindig félpanziós ellátást kérünk, hiszen a kiadós és bőséges reggelit követően energiával feltöltve indulhatunk fel a hegyekbe. A hosszú túrázós nap után pedig nagyon jó dolog leülni az asztalhoz, ahová perceken belül megérkezik a finom, kiadós, rendszerint három fogásból álló meleg vacsora. A túrázáson kívül ugyanis a hasunkat is nagyon szeretjük, és csöppet sem bánjuk, ha ez meg is látszik rajtunk! :)


----------Hó + Szikla + napfény

Tavalyi túránk során még nagyon kezdők voltunk a geocaching világában, ezért a Tátrában elhelyezett magyar ládák keresését meghagytuk idénre. Úgy gondolkodtunk akkor, hogy a következő 10-12 hónap elegendő rutint, erőnlétet és tapasztalatot fog nekünk adni, s az így megszerzett tapasztalatunk elég lesz ahhoz, hogy az idei nyár során valamennyi ládát megtaláljunk. Tavalyi utolsó Tátrában töltött napunkon levezetésként egy bő 10 km-es körtúrát ütemeztünk be. Az útvonal végigjárása során arra a megállapításra jutottunk, hogy a Tátra egy olyan útvonalán sétálunk, amely szinte minden méterén új és újabb élményeket, és szebbnél szebb panorámát nyújt, ugyanakkor nem megerőltető! Emiatt különösebb fizikai kondíciót sem kíván! Viszont a mesés táj, a növényzet változása, a Poprádi tó látványa, a Szimbolikus temető hangulata hatalmas élményt tud nyújtani bárki számára. Akkor fogant meg bennünk az a gondolat: ezt meg kell mutatnunk a magyar kessereknek is! Egyik oldalról ismertük a TANAP igencsak szigorú szabályait, így világossá vált számunkra: valódi láda rejtése eleve kizárt. Ezért úgy döntöttünk, 3 virtuális pontból álló multit hozunk létre, hiszen ezzel senkit sem küldünk le a jelzett turistautakról, ugyanakkor a 3 pont felkeresése garantálja: a kesserek körtúrát fognak végigjárni.
Indulásunk előtt egy hónappal a moderátorok elfogadták a TERV-ként beadott ládánkat, így az első napunk a rejtések, illetve az alternatív pontok kihelyezésével, és a pontok helyének bemérésével telt el.
A következő napokban pedig sorra megkerestük a közelben rejtett magyar geoládákat. (A megtalált ládával kapcsolatos élményeinket sok-sok kép kíséretében a ládák logjaiba írtuk be részletesen)
GCTATR közben...

Megtaláltuk az általunk tavaly óta hőn áhított Vöröstorony hágó ládát, a remek terepen rejtett, és a .com-on is megtalálható Tátrai kirándulás ládát. E láda megtalálása után megcsörrent a telefonom, s az éppen Poprádra érkezett Reggel kessertársunk érdeklődött: „Welcome drink?”
Ott a Vöröstorony-hágó

Erre a kérdésre nem lehetett „Nem”-et mondani, így egy bő óra elteltével a két család Tátralomnicon köszöntötte egymást. Nagyon jól éreztük magunkat, s örülünk, hogy egy nagyon szimpatikus családdal ismerkedhettünk meg!

Utolsó napra a Fátyolvízesés közelében ügyes helyre ügyesen elhelyezett GCSTRB láda felkeresését tűztük ki célul, ezzel a ládával búcsúztunk el idén nyáron a Tátrától.
mjdgm a Fátyol vízesésénél

Összegezve: nagyon nagy élmény volt ismét a Magas-Tátrában túrázni! Reméljük, -hozzánk hasonlóan- hamarosan sok magyar kesser mondhatja el magáról: „Láttuk az összes magyar rejtésű ládát a Tátrában!”

Nagy Britanniában ládáztunk (1. rész)

(ID24)


Még csak fél éve ismertem ezt a játékot, amikor 2007 júliusában nyaralni mentünk Nagy Britanniába. A látnivalók kiválasztása után megnéztem, hogy milyen ládák esnek útba. A bőséges választékból 20-nak nyomtattam ki az adatait, leírását.

Mivel magának a műanyag doboznak a megtalálása nem igazán hoz lázba, ezért, ha nem találom meg a ládát néhány percen belül, akkor nem keresem tovább. Sokkal jobban örülök, ha az utazás, keresés közben valami szokatlant, érdekeset figyelhetek meg. Az sem baj, ha ez a valami negatív, csak újdonság legyen a számomra. Azt szeretem a legjobban, ha hazafele a kocsiban vagy a bringán ez a két mondat többször is elhangzik egy kirándulás után: 'Ilyet még nem láttam", vagy "Ezt nem is tudtam". A szép, de szokványos helyek nem hatnak meg annyira.

Az ilyen hozzáállásomnak köszönhetően végül 15 megtalálást tudtam logolni. Egyetlen egy láda esetében logoltam egy „nem találtam meg” bejegyzést, azért, hogy tájékoztassam a rejtőt. Utóbb láttam, hogy csak én voltam ügyetlen, mert más megtalálta.

Mivel nem akartunk a szükségesnél több időt tölteni az odautazással, ezért a kontinensen csak egy ládát céloztam meg. Az End of the Holiday (Nyaralás vége) virtuális ládát egy brit kesser „rejtette el” a francia Calaisben. Nekik itt ér véget a nyaralás, nekünk meg itt kezdődött.

Mivel úgy döntöttünk, hogy nem komppal kelünk át a csatornán, hanem vasútra tesszük a "Mi autónkat", ezért kapóra jött ez a láda. A feladat elég egyszerű: a Csalagút állomásának területén van egy szobor. Erről kell leolvasni a jelszót. Bizony, bizony! A geocaching.com-on is van jelszó, még ha nem is úgy hívják.

A rejtő kifejezetten kéri, hogy egy dátumot olvass le a szobor talapzatáról, mert csak így fogadja el a megtalálást. Ott ugyanis van lehetősége a rejtőnek logot törölni.

Ezt a ládát nem találtam meg egy nagyon egyszerű ok miatt. A szobor közvetlenül a Duty Free Shop előtt áll. Láttam is a tetejét, amint behajtottunk a parkolóba, de nem álltam meg, mert minél előbb át akartam jutni a jegyellenőrzésen. A jegy, meg a robbanószer maradványok ellenőrzésén átjutva azonnal be kellett hajtanom (csak nekem, a magyar rendszámú autóval érkező turistának) egy garázsméretű épületbe, ahol barátságos angol vámosok érdeklődtek úti célunk iránt. Mikor mondtam, hogy egy körutat teszünk, akkor megkérdezte, hogy mi a legtávolabbi cél. Kapásból rávágtam, hogy Aberdeen, majd néhány pillanatnyi gondolkodás után módosítottam a válaszom Edinburghra. A kedves határőr ekkor megkérdezte, hogy esetleg benézhet-e a csomagtartóba. Benézhetett. Nem kutakodott sokat, hamar tovább engedett minket.

Sajnos ekkor már át is estünk a vámvizsgálaton, tehát szó sem lehetett arról, hogy én még visszamenjek a Duty Free elé nézelődni. Ezt a ládát elmulasztottam. Persze könnyű lett volna a Neten megkeresni azt a bizonyos évszámot, de nem tettem. Annyira nem volt fontos.


A videón egy rövid részletet láthatsz a Le Shuttle nevű vonatról, a beszállásról és a kiszállásról.





A vonaton a Csalagútban. Az út kb. 30 perc, ezért nincs büfé, de van WC a felső szinten.


Itt egy egészen jó interaktív légi felvételt lehet látni a Csalagút angliai állomásáról.



Egy nagyon kedves brit férfi beengedett minket ebbe a doveri magánparkolóba a saját helyére, amikor éppen parkolót kerestünk, mert látta, hogy külföldiek (és esetleg csórók?) vagyunk. Befelé sorompó zárta az utat, amit kártyával lehetett nyitni. Kifele ezek a billenő-lapok tették lehetővé a kihajtást, de megakadályozták a behajtást. Ötletes és energiatakarékos!


Az első brit ládánkat egy vár közelében kerestük meg. Ezt a várat már gyermekkoromban is láttam egy filmben. Akkor persze nem tudtam, hogy a Bodiam várról van szó. Ez a vár látható egy Monty Python filmben, a Gyalog galoppban.

A láda rejtése elég egyszerű volt. Egy szőlőültetvény mellett lévő kerítés tövében be volt „dobva” a fűbe. (Műholdkép: láda a vártól északra. A nyugatra elhelyezkedő láda később került oda.) A vár megtekintését nem a ládikának köszönhettük, mert előbb a várat néztem ki, aztán kerestem hozzá egy ládát. Viszont a ládának is köszönhetek egy számomra érdekes megfigyelést. A láda nélkül nem mentünk volna el ehhez a szőlőültetvényhez, és nem láttam volna, hogy az éghajlati különbségek miatt mennyire le van maradva fejlődésben az ottani szőlő a mi szőlőnktől. Az igaz, hogy nekünk itthon csak csemegeszőlőnk van, de az már majdnem érett, amikor elindultunk, míg a brit (valószínűleg) borszőlő még csak virágzott!



Csak az intelligensebb állatok tudják használni ezt a „kaput”.

Még egy érdekesség, furcsaság ezzel a ládával kapcsolatban. Van mellette egy gyönyörű, egészen jó állapotban megmaradt középkori vár. Valaki mégsem a várhoz rejtett ládát, hanem egy viszonylag érdektelen pontra kb. 300 méterre a vártól. A Bodiam nevet sem említi a leírásban. Azóta már egy másik kesser rejtett a várhoz is.

A vártól elautóztunk a brit történelem egyik legfontosabb színterére, a hastingsi csata helyszínére. Érdekes módon ide sem jutott az akkor már több, mint 22000 ládából, amit a brit szigeteken rejtettek.

Sem a csata helyszínén, sem a közelében nincs láda.

Visszafelé a cranbrooki a szállodába azonban útba ejtettünk egy könnyen levadászható ládát. Nagy örömömre itt is tapasztaltam valami érdekeset. Egy gyönyörűen karbantartott gyalogösvény mellé rejtették a ládát. Amikor benéztem a bozót alá, megdöbbentem. A szépen karbantartott virágos ösvény mellé egy használt autógumiba rejtett valaki egy műanyag dobozt. Azon elmélkedtem, hogy már előzőleg ott lehetett a gumi, vagy a rejtő szándékosan vitte oda. Mindkét megoldás furcsa ebben a környezetben.





Másnap reggel, mivel korán kelők vagyunk, volt időnk reggeli majd az azt követő indulás előtt megkeresni egy közeli ládát. Egy ősmocsarat szemlélhettünk meg a keresés során. Itt tudtam meg az egyik tájékoztató tábláról, hogy az a növény, amit gyerekkoromban ízekre szoktunk szedni, majd újra összeillesztettünk, már több, mint 300 millió éve létezik a földön. A neve Guzsaj ( guzsajfű, kannasúrló, lófarok, lófarokfű, súrlófű).

A ládát a mocsaras területen átvezető cölöpút mellé a bozótba rejtették. A gyenge műholdjelek miatt vagy 10 méterre behatoltam a sűrűbe, majd némi kutakodás után feladtam a küzdelmet és kijöttem. Kifelé jövet láttam meg a rejteket, közvetlenül a cölöpút mellett.

Csirkedrót véd a megcsúszás ellen.

Van ebben a kisvárosban egy 1814-ben épült 22m magas működő szélmalom, amit havonta egyszer beindítanak, és gabonát őrölnek vele. Szerintem egy kitűnő ládát lehetne ide rejteni, de nincs láda. A látványosnak nem mondható mocsaras mezőn azonban van.

Ez a szélmalom megérne egy ládát.

Reggeli után továbbindultunk. A híres Stonehenge volt a cél. A tévében sokat látott kövek csalódást keltettek. Valamiért nem éreztem azt a hangulatot, amire számítottam. Lehet, hogy a rengeteg turista volt az oka, vagy az, hogy nem lehetett 20-30 méternél közelebb menni a kövekhez. Mindenesetre nem volt egy nagy szám. Szerencsére, de nem véletlenül, még az utazás előtt rendeltünk két British Heritage Pass kártyát, amivel több, mint 600 múzeumba és egyéb látnivalóhoz ingyen mehettünk be. Stonehengenél és néhány helyen még a parkolás is ingyenes volt. A kártya még egy ingyenes virtuális túravezetőt is szerzett nekünk. Lehetett ugyanis bérelni egy nagyméretű mp3 lejátszót, amiről sok érdekességet hallhattunk a kövekkel kapcsolatban.

Az itteni virtuális ládát is megkerestük. (Műholdkép) A „jelszó” abból állt, hogy a loghoz fel kellett tölteni magunkról, vagy a GPS készülékünkről egy képet, amint egy bizonyos kő előtt áll. A nagy tömegben sikerült egy olyan képet csinálnunk, amibe éppen senki sem ugrott bele.


A „jelszó”.


Az én videómon nem olyan szép a látvány, mint egy National Geographic dokumentumfilmben. Ők sokkal jobban tudnak (csak szépet) filmezni.




A következő szálláshelyünk Salisbury városában volt. Már 1990 körül eldöntöttem, hogy ide eljövök. Akkor olvastam először a Sarum című regényt Edward Rutherfurd-tól. A könyv a város, Stonhenge és a környék múltját taglalja egészen i.e. 10.000-től napjainkig. A szereplők kitalált személyek, de az események a valóságon alapulnak. Ebből a könyvből annyira megtetszett szinte minden, hogy látni akartam. Szerencsére Stonehenget kivéve semmiben sem csalódtunk.


Ezt az utat tettük meg eddig.