Szokatlan geoládák: csavarok

Ebben a sorozatban olyan geoládákat mutatok be, amelyekkel nem mindennap találkozhat a magamfajta kesser. A kizárólag külföldről származó, mások által készített fotók gyűjteményében találhatunk szellemes, meglepő, undorító és egyéb megoldásokat geoládák készítésére. Csoportokba gyűjtve mutatom be őket.


Nagyobb csavarokból néhány szerszámmal és némi kézügyességgel könnyen elrejthető geoláda készíthető.


Adott egy méretes csavar.


Két-három menetet fűrészeljünk le a csavar végéből, és éppen csak tekerjük bele az anyába. Ha van kéznél hegesztőtrafó, akkor bele lehet hegeszteni, hogy ne essen ki. Hegesztő készülék hiányában pillanatragasztóval is kísérletezhetünk. A csavar menetes végébe fúrjunk minél nagyobb átmérőjű lyukat, hogy jól elférjen benne a logbook.

Sűrű rozsdabarna festékkel álcázzuk a „ládát”, vagy eleve egy rozsdás csavart alakítsunk át.

A mikro „láda” kihelyezésekor ügyeljünk a harmóniára.

Új környezetbe új csavart!

Így néz ki a „láda” szétszerelt állapotban. A faszerkezetből kiálló menetes szárat vágjuk le olyan rövidre, hogy csak éppen rá lehessen kapatni az anyát az alátéttel együtt. Itt a kiálló csavarrész lett kifúrva a logbook számára.

A mikroládát tartalmazó csavardarab egyszerűen csak be van nyomva egy megfelelő méretű lyukba. A nagy alátét takarja a hézagot.

Itt a mikroláda rá van erősítve a csavarra.

A megfelelő méretű furatba kell behelyezni a ládikát, és az alátét eltakarja az árulkodó jeleket.

Ismerős megoldás egy kis trükkel fűszerezve. Az anyában látszik egy kis fekete valami. Az egy mágnes.

Így néz ki az összeszerelt „láda”.

Nem csak fába, hanem fémoszlopokba is tehető a csavar. Itt egy jelzőtábla oszlopának egyik lyukába van illesztve a mikroláda.

Az eddigiekhez hasonló megoldás egy talpfa szeggel. Gondolom a csavart dugószerűen illesztik a lyukba.

Ez a geocache egy városi parkban található, ahol egy régi vonat van kiállítva egy néhány méter hosszú síndarabon. Itt nem feltűnő a szeg.

Még egy példa a „csavar-ládára”. Úgy tűnik elég gyakori megoldás.





Egy "újonc kesser", MarCzipán

A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.


MarCzipán sztorija:

Újra a természetben

A geocaching-gel 2007 elején kezdtem ismerkedni. Egy kedves kütyübolond munkatársam és barátom által ismertem meg a játékot is, és persze kicsivel korábban a PDA-k világát. Eleinte sok tanácsot, instrukciót kaptam tőle – persze a mai napig is szívesen segít –így hamar ráéreztem a játék ízére. Airis T620-al kezdtem, most mio a701-em van (mit tegyek, a combo jobban bejött).
A természet szépsége, sokszínűsége mindig lenyűgözött, de korábban sajnos ritkábban jártam az erdőt-mezőt. A játék azonban új lendületet hozott. A természet, vagy akár szűkebb, városiasabb környezetünk értékeinek bemutatása nemes feladat. Igen nagyra tartom azokat a rejtőket, akik ennek szellemében folytatják tevékenységüket. Az első húsz ládán már jelentősen túl vagyok, ám saját rejtéssel még nem rendelkezem. Talán pont azért, mert tucatládát nem szeretnék kitenni, ikább olyat, amely valóban értéket közvetít.

Sokszor az ember óvatos a külföldről – kiváltképp az Államokból – érkező “divattal” szemben. Azonban tágabb értelemben (is) vizsgálgatva a geocaching-et, úgy érzem egy nagyon fontos, hiánypótló dolog született “pár” éve. Közhely szintű már, de sajnos a mai világban a kultúra, a hagyományokon alapuló értékrend kihaló félben lévő fogalmak. Véleményem szerint ez a játék olyan társainknak is értékeket mutat, akik a játék nélkül ezeket az értékeket messze fel sem fedezték volna. Magam is nem egy helyre jutottam el, aminek létezéséről sem tudtam. A geocaching megmozgat, élményekkel gyarapít, sokszor információt, sőt tudást ad, családokat, barátokat kovácsol még jobban össze, tanít a természet óvására és nem utolsó sorban közösséget épít.

Amikor kesselni kezdtem kezdeti nehézségek igazából nem voltak. Egy-egy szélsőséges esetben előfordult olyan hiba, amit szerintem minden kezdő elkövet. Például nem feltöltött eszközzel indul keresni… A legelső ládánk is ilyen volt, de Kedvesem leleményessége, helyismerete többet ért mindenféle kütyünél. A Cziráki kastély mellett megbúvó láda könnyen meglett, és Párom is, a gyerekek is könnyen megkedvelték a játékot.



--------Egy kesser barátom, Georgio

Főleg, ha távolabbi ládához indulunk, iGo POI-ként keresünk rá, és csak a közelben szoktunk iránytűre (GPS Tuner) váltani. Sokszor előfordult azonban, hogy nem is váltottunk át, csak kikapcsoltuk az útvonalra illesztést. Így számos találatunk iGo-s találat lett. Emellett néha extrémkedünk, úgy mint éjszakai keresés, ami többnyire nem a késő éjjelt jelenti, de már sötétedés után van. Világosban már könnyebben találunk, mint a kezdetekkor. Az ember észreveszi a kesserösvényt, vagy megtanul olvasni az árulkodó jelekből. És különben is, ha én a kütyün “bizergálom” és arra hagyatkozom, a gyerekek, vagy asszonypajti hamarabb kiszúrja a természetellenes farakást… Éjjel viszont a kütyü nyer! :)

Ahogy egyre mélyebben ástam bele magam a geoládázás rejtelmeibe, egyre inkább kezdtem rájönni, hogy a kesselés még szerteágazóbb mint gondoltam. Ismerkedtem számomra új programokkal (például GIS Russa), új közösségekkel (mint akár az L.G.T.), új lehetőségekkel (közös barlangászkodás). A témával kapcsolatosan sok érdekes honlapot ismertem meg, és bővült a kérdéskörrel kapcsolatos technikai információtáram is. Igaz, nem a geocaching.hu fórumán, de kütyükkel kapcsolatos témakörben volt egy rossz tapasztalatom… Mielőtt kérdésekkel bombáznám a nálam szakavatottabbakat, magam is igyekeztem a fellelhető információkat begyűjteni, például a miókámmal kapcsolatosan. Ennek ellenére maradtak fehér foltok. Az illető fórumon sok kedves segítőkész ember van, többen közülük már barátaim. Alaposan visszaolvastam a témában, de mivel a fórumon sem találtam kielégítő választ, bátorkodtam kérdezni. Hát, amit kaptam egy fórumtárstól… Az illető elvárta volna, hogy harminchatezer hozzászólást olvassak el… Megtapasztaltam, hogy sajnos a fórum is leképezi a való világot: a fórumokon is vannak olyan társaink, akik inkább szekálódni vannak, mintsem segíteni. Talán ezek és a korábban szerzett hasonló tapasztalatok miatt is nem igazán szoktam belefolyni a komolyabb fórumtémákba. Persze el kell mondani azt is, hogy nagyon sok segítő szándékkal is találkoztam.

A geocaching.hu számomra jól szervezettnek, alaposnak tűnik. Talán a ládamoderálásnál véltem felfedezni számomra hiányosságnak tűnő dolgokat. Egyrészt egy láda elbírálásánál szerintem nem a személyes vélemény, hanem a játék fő elve, célkitűzése kellene, hogy irányadó legyen. Másrészt több olyan ládával is találkoztam, amelyek szerintem minősíthetetlen környezetben voltak, és semmitmondóak. Elhiszem, hogy egy egyesületnek konkrét jogi szabályozói vannak, és nagyon jó, hogy a posztokat pályáztatják. De oda kellene figyelni az ilyen visszajelzésekre is, és a játék teljes egészét lerontó rejtéseket meg kellene szüntetni. Gondolom egy láda megközelítésekor a disznófekáliában játszó kisebbségi gyermek látványa mások számára sem hordoz pozitív értékeket.

Felmerült a kérdés, hogy milyen segítségre lehet szüksége a kezdőknek… Én bevallom a kérdést egészen átfogalmaznám. Magam a szükséges információkat barátomtól szereztem be, de leginkább a neten fellelhető segédanyagokhoz folyamodtam (például Andorpapa Russa Enciklopédiája, vagy a PDA a természetjárás szolgálatában). Úgy érzem, aki valóban érdeklődik a téma iránt, minden szükséges információt fellelhet az interneten. A geocaching.hu-n is rengeteg hasznos írás, szabályzat, útmutató található. És ennél a pontnál fordítanám meg a kérdést… Mire lenne szükségük a kezdő kessereknek? Szélsőséges leszek: vizsgára! És sajnos nem csupán a kezdőknek. Ha valaki horgászni indul, többféle engedéllyel, vizsgával, napijeggyel kell rendelkezzék. Borzasztóan elkeserít, hogy a természetben járva alig találni olyan helyet, ahol nincsenek ott az emberi nyomok, a szemét. Felfoghatatlan számomra, hogy aki elvisz a túrára magával egy műanyag palackot, az hazafelé, vagy az első szemétgyűjtőig mért nem tudja ugyanezt megtenni… Aki kesselni indul, vagy csak a természetet járja, legyen tisztában a természeti értékekkel, kincsekkel, rendelkezzék olyan attitüddel, hogy mindezt óvni is kell!

Az eddigi találataink között voltak jobbak és rosszabbak is. Természetesen nem szeretnék senkit megbántani, így a számunkra rossz ládákat nem nevezném meg, és a rossz ládák fogalomkörét két bekezdéssel ezelőtt úgyis kimerítettük. Ami viszont a legmeglepőbb és igen kellemes ládikó volt, az a Gubacsipuszta volt. Nem irom le, hogy miért, és hogyan, inkább a ládához írott logom másolata árulkodjék erről:









“Ezt a ládát korábban többször nézegettük már, de mivel 3.5/3.5, mivel mocsár, és mivel karonülővel ládászunk, többször is lemondtunk (ideiglenesen) róla. Történt azonban, hogy ma Erzsébeten volt dolgunk, és ha már ott jártunk, nézzük csak milyen közeli POI-t mutat az iGO. Naná, hogy a GCGUBA-t, aminek a hatbetűséről nem emlékeztünk, hogy ez az... Így aztán megközelítettük a GUBÁT a Kakastó utcáról, sőt, 70 m-re parkoltunk le a doboztól. Már sötét volt, és nem volt nálunk lámpa sem, így a mio a701-en futó iGO éjszakai skin "fényében" meneteltünk az vékony erdősávon át. A "mocsáron" simán átballagtunk, aki nyilván szeret minket, mert nem nyelt el. Leírást nem olvastunk, így nem tudtunk a bodzabokorról sem, de mint említettem már sötét volt, tehát nem is lett volna érdekes... Az iGO-ban levettem az útraillesztést, és simán elvitt a dobozhoz, így csak be kellett nyúlni a rejtekbe. Igazán könnyű találat volt. Visszafelé a kocsihoz a Kakastó utca (utolsó földutas szakaszának) legutolsó háza portájára kilépett az ott lakó öreg, és a tőle kb. 12 méterre lévő autónkat távcsővel kezdte vizslatni. Az igazi meglepetés mégis itthon ért bennünket, amikor kiderült, hogy milyen nehéz, és mocsaras terepen jártunk... :)”

A ládák általában tetszenek, kiváltképp, hogy a bemutatandó terület fényében szemléljük őket. Számomra tehát nincs akkora jelentősége a láda beltartalmának, inkább a gyerekek számára fontos ez. Volt persze már olyan láda is, amiből még a gyerek sem tudott kivenni semmit… Annak ellenére, hogy nem annyira fontos nekem a ládika belseje, mégiscsak örömmel tölt el, ha egyedi ajándékot találunk benne. (Geosörnyitó, kulcstartó, egyéb geocachinges “relikviák”.)

Leginkább magyar (.hu-s), és magyarországi ládákat keresünk. Nem csak a nyelvi akadályok miatt, hiszen azt, hogy i’ve found it, még én is képes lennék bepötyögni. Nem is biztos, hogy pontosan meg tudnám fogalmazni, hogy miért. Van bennem egy olyasmi is, hogy magyar vagyok, itt élek, dolgozom, és itt is játszom. Ez persze inkább a com-os ládákra vonatkozik, nem a szomszédos országokba rejtett .hu-s rejtésekre. Erdélyben többször is jártam, igaz akkor még a játékot nem ismertem. De nagyon szép területek vannak ott, mindenképp hasznos a ládákkal is felhívni a figyelmet akár Torockóra, akár a Gyilkos tóra, vagy akár a Békási szorosra is. Sajnos azonban nekünk messze vannak ezek a rejtések, így csak úgy eljutni még nem sikerült ezekhez a ládákhoz.

Sajnos nem csupán a szomszédos országok területén lévő magyar ládákhoz nem jutottunk még el, de nem sikerült geocachinges rendezvényen sem részt venni. Pedig a szilveszterire majdnem elmentünk már, csak sajnos közbejött más… A csapat nagyon jónak tűnik, akiket eddig megismertünk, meg is kedveltük. A jövőben remélem sikerül jobban figyelemmel kísérni az ilyen lehetőségeket is, mivel szeretnénk eljutni geos összejövetelre.

Végszónak leginkább a geocaching.hu oldalt tudnám idézni és én sem a doboz beltartalmára értem, de minden kesser hitvallásá kellene, hogy váljék:






"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat;
ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomaidat;
ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Két "kesser", gyöngyfűző és párja

Vannak olyan kesserek, akik nem a találataik számával, vagy a hivatalos megbízatásukkal tűnnek fel. Ők a hozzáállásukkal, a fórumokon tanúsított magatartásukkal, logjaikkal, rejtéseikkel hívják fel magukra a figyelmet. A "szabvány" kérdéseket feri60 tette fel a gyöngyfűző és párja (470 megtalálás) kesserpárosnak.
Köszönöm a közreműködésüket.


· Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?

Már a geocaching előtt sokat kirándultunk. Mivel érdekelnek minket a technikai újdonságok, így a papír térképek mellé beszereztünk egy Garmin Geko 201-es készüléket. Ezzel meg is pecsételődött a geocaching-es sorsunk további alakulása. A készülékhez kutakodtunk házilag barkácsolható adatkábel kapcsolási rajza után, miközben egy érdekes weboldalra bukkantunk… http://www.geocaching.hu/ :o)

· Változott az életstílusod a kessing hatására?

Nem. Előtte is sokat kirándultunk, igyekszünk most is így tenni. Az más kérdés, hogy így sokszor a ládákhoz választunk uticélt.

· Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?

Gyöngyfűző a Párjával, Párja Gyöngyfűzővel. Azaz általában kettesben vagyunk, mivel így nem kell alkalmazkodni, kevesebb a kötöttség. Néha még a szülők csatlakoznak hozzánk, akik szintén nagyon élvezik ezeket a kirándulásokat! Együtt ládázunk


· Milyen gyakran keresel ládákat?

Amikor csak lehet! A szabadidőnket (amiből sajnos mostanában nem sok van) szeretjük a természetben eltölteni, és ha már kint vagyunk, nem hagyjuk ki a ládákat sem. Egerszalókon ősszel


· Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?

Leginkább a hagyományos ládákat szeretjük. Kedveljük, ha szép környezetbe vezet el, vagy érdekes dolgot mutat be. Amit nem szeretünk: amikor egy láda megszerzése a környezet rombolásával jár (tipikus példák a földvárak oldalánál rejtett ládák, amik együtt járnak a „vadcsapások” kialakulásával). Más nem igazán szokott zavarni minket, vagy ha igen, akkor hazaérve már egy kalandként értékeljük az egészet. Boldogkő vára - Ide már sokadszorra tértünk vissza


· Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát?

Nem célunk az efféle versenyzés. Nekünk ez másról szól.

· Külföldön is kerestél már meg ládát?

Voltunk már mellette, kb. 20 méterre /nem a mi hibánkból nem lett meg/ :o) De majd idén nyáron!

· Érdekelnek a Travel Bug-ok?

Érdekes dolog, de nem szoktuk begyűjteni. (Túl sok kötöttséggel jár, amit nem szeretnénk felvállalni.)

· Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?

Tracket gyűjtünk, de csak saját célra, és ráadásul sokszor feledésbe is merül. A Tuhu-ra mások érdekében nem töltünk fel, annyira azért nem megyünk a pontosságra.

· Miért rejtettél saját ládát?

Mert az Alföld méltatlanul el volt hanyagolva, és itt is voltak (vannak) bemutatásra érdemes dolgok! Egy emlékezetes kirándulás Bélapátfalván


· Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?

Tervek mindig vannak. /Utána meg vannak moderátorok is… ;o) Rajtuk is múlik./

· Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?

Általában „új” területeken keresünk, ahol még nem jártunk, vagy ha találunk valahol egy olyan ládát, ami felkelti az érdeklődésünket, akkor annak a környezetében igyekszünk másikakat keresni. De az biztos, hogy a hegyek elsőbbséget élveznek.

A Három-kő csúcsán




· Hogyan szoktál oda utazni?

Geomobillal. (Laposhasú, így azért marad még bőven séta is! Ami nem is árt!)

· Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?

Szerencsére el még nem vesztettünk semmit. Az egri vár másolatánál találtunk egy papír kétszázast, a GCORHS ládánál pedig egy éles 7,62-es lőszert találtunk. (Pénzt szívesebben találnánk még!)

Éjszakai cache


· Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszarejtéskor?

Ilyen nem volt, de várnunk már többször kellett, hogy ne bukjunk le. Igyekszünk körültekintőek lenni, már tudjuk, milyen az mikor eltűnik a láda. (Inkább kihagyjuk a ládát, de veszélyeztetni nem szoktuk!)

· Szeretnél valamit megváltoztatni a kessinget körülvevő közegben?

Igen. No komment.

· Mi a véleményed a mozgó ládákról?

Amíg nem a „pontvadászatról” szól addig tetszik. Maga az ötlet jó!
A természet apró csodái


· Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?

Nem tartjuk jó ötletnek. A com-os oldalon lenne ezeket jobb látni. Nem a ládákkal van a gond, de talán nem a magyar oldalon kellene megjelentetni őket.

· Részt szoktál venni a versenyeken?

Nem. Tervben sincs.

· Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?

A legfontosabb a GPS: GPSMAP 76CS. + Symbian-os mobil a ládák leírásával (plusz vészesetben benne a GPS), egy jó fényképező ( a másik hobbi), pár darab lámpa. Ennyi. Ilyenkor jön jól a lámpa - Túra a (kiépítetlen) Béke-barlangban


· Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet/csalódást/bosszúságot?

Legnagyobb élmények: GCTark és a GC3KO fantasztikus volt a kilátás! Nem egy alkalommal kerestük meg ezt a két ládát, így ez még külön élmény volt! GCBELK – megérte megmászni a csúcsot, szép volt fentről a kilátás, visszafelé a sötétben pedig a szentjánosbogarak tették hangulatossá az utat. GCTosi – Télen kerestük fel, így az egyik jelszórészletet – egy földön lévő emléktáblát – vastag jégpáncél borította, így a jelszórészlet leolvashatatlan volt. A hidegre való tekintettel termoszban vittünk magunkkal teát, ami most nem a gyomrunkban végezte. Pillanatokon belül meglett a jelszórészlet! Szinte mindegyik megtalált láda élmény volt, de nem akarjuk mind felsorolni. Nyárvégi kirándulás a Kereki várhoz



Legnagyobb öröm: GCORVK – Mikor a legnagyobb bosszúságok után harmadik alkalommal megtaláltuk a ládát! Nagyon jó érzés volt! :o)

Legnagyobb csalódás: konkrét eset nincs, de csalódás, amikor nem mutat semmit a láda.

Legnagyobb bosszúság: Szokott lenni, de hazaérve átértékelődik a helyzet. Jókat nevetünk rajta! Ezek az igazi élmények! A mindig érdekes hely - Lillafüred


· Mennyire figyeled a pontszámok listáját?

Ilyen is van? ;o)

Tavaszi séta a Fiumei úti sírkertben


· Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?

Minden ládát, a com-osokat is beleérte egytől-egyig begyűjteni! Akkor elmondhatnánk magunkról, hogy bejártuk a Földet! :o)

· Milyennek látod a kessing jövőjét?

Felfelé ívelő, egyre több embert látni kint a természetben, de ennek vannak negatív vonzatai is. De rajtunk nem fog múlni, igyekszünk minél több ládát begyűjteni, és még egy párat talán rejteni is!

Egy „újonc kesser”, -Mike-

A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.

-Mike- sztorija:

Biztosan sokan vagyunk, akik gyermekkorunkban kitaláltuk a saját geocaching-ünket. Én sokszor gondolkodtam azon, hogy elrejtek üzeneteket, amit később majd valaki megtalál. Ez egészen odáig fajult, hogy negyedikes vagy ötödikes koromban, betettem egy műanyag dobozba néhány játék katonát, egy füzetben rajzokat, egy üzenetet az utókornak vagy a megtalálónak, és a dobozt elástam a kertben. Később persze járda épült oda, és most is beton van a doboz fölött. Talán egyszer megkeresem. Ezenkívül, olyan játékot is játszottunk testvéremmel, hogy különféle üzeneteket rejtettünk el a lakás és az udvar több pontján, amelyekben a következő üzenet helye volt megjelölve. Így egy láncot alkottak, amin végig lehetett menni, a végén apró jutalommal. Már akkor terveztem olyat, hogy egyszer majd a városban rejtek el ilyen üzeneteket. Persze ahogy telt-múlt az idő, feledésbe merült a dolog.

A SzigatenKamasz koromban rengeteg kalandregényt olvastam, és belém ivódott a kalandok keresése. Felderítettünk mindent, amit lehetett. Az általános iskolát padlástól a pincéig ismertük. A Sándor Mátyás című filmben láttuk, hogy a villámhárítón lemászva szöktek meg a rabok a börtönből. Mi, két cimborámmal a Gellérthegyről másztunk le így, a Szabadság-szobor villámhárítóján. Később, amikor éppen nem ejtőernyőztem vagy búvárkodtam, sokat túráztunk gyalog és biciklivel egyaránt.

Most már harminc fölött olyan teljesítmények motiválnak mint a Kinizsi 100, a Balaton átúszás vagy utóbb az El Camino.


A geoláda fogalmával 2007 elején, talán februárban találkoztam. Egy Metro újságban olvastam egy kétoldalas cikket, amit kitéptem és el is tettem. Ma is megvan. A cikk egy másodperc alatt hidat képezett több olyan dolog között is, amit külön-külön szerettem vagy kedves volt számomra. Tudtam, hogy ezt fogom csinálni. Rögtön regisztráltam az oldalon és elkezdtem GPS-t keresni. Kellemes meglepetésként ért, hogy időközben lementek az árak! A fórumon Mákos épp hirdette a GPS 60-asát, amivel a Fókuszban is kesseltek. Gyorsan megalkudtunk. Nem vagyok egy nagy műszaki zseni, ez egy tökéletes kütyü számomra.

Kezdetben adódtak nehézségek, sosem volt még GPS-em és elvacakoltam vele egy darabig mire megtanultam kezelni. Szerintem ma sem használom ki, csak kb. 50%-ban. Ezért is nem veszek bonyolultabbat. Csak vigyen el a ládához, nem kell, hogy megfőzze az ebédet vagy kimosson. :) Már az első ládakeresés is vicces volt. Kinéztem a munkahelyemtől öt percre egy ládát, amit munka után terveztem becserkészni. Ez volt az „Aranyérmesek” egy park közepén. Szerencsém volt, hogy szemerkélt az eső, különben sose lett volna meg. Rendesen cikinek éreztem ott ólálkodni, mintha mindenki azt nézné, hogy mit akarok csinálni. Olyan érzés volt, mintha valami bűncselekményre készültem volna. Persze ma már nevetek ezen. :) Szóval izgalmas volt. Azután közeli ládák jöttek sorban. A munkahely vagy a lakás szerepelt kiindulópontként. Előfordult, hogy volt egy szabad órám, na mondom hol egy láda. Beütöttem a koordinátákat, kiírta, hogy 3 km-re. Már ültem is a biciklire. Ez volt a „Vae victis”.

A következő lépcsőfokot az jelentette, amikor eszembe jutott, hogy havonta 2-3 alkalommal a munkám miatt vidékre kell mennem. Így nagy örömömre elkezdtem vidéki ládákat is begyűjteni. Elsőként Debrecenben a „Honvédtemető” lett meg, majd ugyanitt a „Hortus Botanicus Solaris”. Balatonkenese, Göd, Miskolc jöttek sorban, és nem bántam, ha itt vagy ott csak 1-2 láda jön össze.

A kesselés egy másik módja akkor jött el, amikor rájöttem, hogy hamarosan meglesz a húsz láda, és akkor telepíthetek! A folyamat felgyorsítása érdekében terveztem egy pest melletti, nyolc ládából álló, egynapos vadászatot. Hat ládát sikerült akkor begyűjtenem, és elfáradtam mint a kutya! „Budaörsi panoráma, Törökugrató, Budai kaptárkövek, Sorrento, Buda Svájca, roppant elmés” Ez megint másfajta kaland volt!

Egyszer betegség vagy talán rossz idő miatt otthon ültem, de még akkor is sikerült ládát találni! Gondoltam csak lesz valami a neten! Ezért átböngésztem a ládalistát. A „Netcache” mosolygott rám az oldalról! Akkor és ott nagyon örültem neki!

Két héttel később, párom a Duna korzón szeretett volna sétálni, és pedig gyorsan felnéztem a geocaching oldalára, hogy mi a helyzet arrafelé. :) A „Tengerész emlékek”-et így a Duna parti séta alatt sikerült begyűjteni.

Időnként vicces helyzetek alakulnak ki egy-egy láda keresése közben. A Csajkovszkij parkban a „Budapest mértani középpontja” felé tartottam, amikor egy fiatal párra lettem figyelmes, akik bicajaikat letéve keresték a ládát. Amikor közelebb értem, hirtelen úgy tettek, mintha csak nézelődnének! Rendesek voltak, nem akarták „lebuktatni” a dobozt. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy „Sziasztok, ti is a ládát keresitek?” nézelődőkből visszaváltoztak kesserekké és összemosolyogtunk. A poént még tetézte, hogy kb. egy óra múlva találkoztunk a „Tó a városban” ládánál!

Nos bevallom, nem mindig találtam meg, amit szerettem volna. Az egyik mumusom a „User hona” egy mozgó geoláda, ami időnként jár csak pesten. Legutóbb 12 perccel késtem le róla. A másik, amit már régóta szeretnék begyűjteni a „Hídláb”. Ez sincs messze a munkahelyemtől, már többször nekifutottam, de a magas vízállás mindig megállj-t parancsolt. Legközelebb inkább kérek kölcsön egy gumicsónakot.


A nyár igazi ládavadász szezont hozott! Idővel és pénzzel sem állok úgy, hogy egy ládáért messzire tudnék menni, ezért igyekszem összekötni a kellemest a kellemessel. Egy Szlovák utat terveztünk, párommal és két öccsével. Odafelé a Bozók váránál, visszafelé Fülek váránál kerestük meg a ládát. Mindkettőt Szlovák oldalon. Az első külföldi ládák! Hurrá! Jó ötletnek tartom a határ közelében lévő magyar ládákat! Izgalmasabbá teszi a keresést, hogy mégis külföldön vannak és kicsit más érzés a megtaláltak között látni őket.

Újabb nagy esemény következett! Anyósomékhoz utaztam Nagykállóba, és Balival, párom kisebbik öccsével három nap alatt 16 ládát kerestünk meg a környéken! Közben bejártuk Napkort, Mátészalkát, Nyírbátort, Nagyszekerest és több más települést. A háromnapos ládázás legfontosabb eseménye, hogy eljutottunk az elhagyott faluba Nagygécre, ahol még állnak a házak és a templom! Mindenkinek el kellene mennie oda! Hihetetlen érzés úgy üldögélni egy rendezett faluközpontban, hogy nincs ott egy teremtett lélek sem! Még visszamegyünk! Aznapi másik büszkeségem az „Eastend” Magyarország legkeletibb pontján! Ha nincs a geocaching, szerintem sosem jutok el oda, de még a sógor sem. Már tervezgetjük, hogy legközelebb merrefelé kalandozunk! Vannak még keleti ládák! Nyíregyháza-Miskolc-Debrecen háromszögben még rengeteg várakozik! Hazafelé az M3-ason még megálltam megnézni a „Születéskő”-vet, és tettem papírt a ládába mert elfogyott. Ez is új érzést adott! Nemcsak logoltam, hanem kicsit segíteni is sikerült!

Visszaérkezve pestre, következtek megint az egyládás napok. Autó, bicikli, Pest. De szeretem ezt is. Hirtelen rájöttem, hogy régen megvan a húsz vidéki ládám, és rejthetek! Nagy igyekezettel fogtam a tervezéshez! Persze szokásomhoz híven nem jártam utána a feltételeknek, és a saját fejem után mentem. Az Ecseri-úti kéttornyú templomhoz terveztem egy ládát. A ládaoldal szépen elkészült, gyűjtöttem az infókat és a képeket. Persze nem fogadták el az adminok, mert túl sok a pesti láda, de visszaolvasva a fórumokat rájöttem, hogy ezt előre tudhattam volna. Így csak magamat hibáztathatom. Az összekészített láda itt van az asztalom mellett, mert nem akartam a ládához helyet keresni. Helyhez kell ládát csinálni. Körülnéztem ugyan, hogy hová lehetne rejteni, de nem nagy kedvvel. Talán még lesz helye, vagy odaadom valakinek. Egy admin írta az indoklásban, hogy közel van a népligeti láda, de azt a térkép meg nem mutatta. Nem értettem, hogy miért, kiderült, hogy beteg. Tőlünk 800 méterre betegeskedik egy láda? Ezt nem engedhettem! Felkészültem és egy esős napon elmentem gyógyítani. Az eső jól jött, így senkivel nem találkoztam a parkban! Egy filmes dobozt vittem magammal és megfelelő helyet kerestem neki a fán. A láda az „eTrex Budapest” volt. Az augusztusi gyógyítás óta örömmel olvastam a pozitív kommenteket! Közben rábukkantam a POI adatbázisra. Kimértem, lefényképeztem és feltettem a közelben lévő két hulladékgyűjtő szigetet.

Nagyon szeretek ládázni, de nem vagyok „megszállott” ezer más dolgot csinálok, ezért általában a ládakeresést igazítom a különféle utazásaimhoz vagy programjaimhoz. Persze volt már példa az ellenkezőjére, amikor a húsz láda elérésére törekedtem. Ha tudom, hogy merre fogok menni, megnézem e térképeken (utóbbi időben az aeromapot használom) hogy a közelben milyen ládák vannak. Feltöltöm a GPS-re a koordinátákat, az úti célomnál pedig megnézem, hogy melyiktől milyen messze vagyok. Ez alapján döntöm el, hogy melyiket keresem meg. Sosem vagyok telhetetlen. Ha egy városban időhiány miatt, csak egy ládát sikerül megtalálni, annak is örülök!
Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy általában egyedül ládázgatok, utóbbi időben a sógoraimmal. Sajnos elég figyelmetlen vagyok és szétszórt, ezért sokszor elfelejtem elvinni magammal a rejtő telefonszámát. Előfordult, hogy a ládaleírás is otthon maradt! Volt már láda, ami emiatt nem lett meg! De jártam úgy is, hogy felhívtam a rejtőt, aki csak annyit mondott: „Évek óta nem láttam a ládát! Biztosan ott lesz valahol!” Általában azért rendesek és segítőkészek a rejtők.

Kesseltem kocsival, biciklivel és gyalog. Mindegyik teljesen más, ettől is olyan sokszínű a geocaching! Az autós kess a filmeket idézi, amikor az ügynökök követnek valakit vagy egy jeladó alapján keresnek egy személyt. Mivel ez nem navigáció, csak GPS, vicces helyzetekbe is kerültem néhányszor! A „Főhajtás az 56-os áldozatok sírjai előtt” ládától már csak 80 méterre voltam, amikor meglepődve láttam, hogy csupán egy vonatsínt és egy betonkerítést kellene leküzdeni még valahogy. Végül olyan öt kilométeres kerülővel sikerült. Az autós ládázás másik érdekes, része, amikor egy idegen városban a város egyik végéről kell eljutni a másikba. Elindul az ember a nyíl alapján, és jönnek a következők: behajtani tilos tábla, sétálóutca, autópálya keresztben, hosszában, azután gödrös földutak, zsákutca, belvárosi sétányok, tó, és természetesen kétfelé ágazó utak, a GPS meg középre mutat. :) Szóval van kaland bőven! Ráadásul néha mindezt időre! Biciklivel könnyebb! Imádom, hogy arra megyek amerre akarok! Egyetlen hibája a kis hatótávolság. Talán kombinálva a legjobb. Kocsi, tetején a bringa. Idén kipróbálom. A gyaloglást viszont mindig a kocsival kombinálom. Még ha túrázunk is, a kiinduló pontig kocsival megyünk, és onnan hajrá!

Sokan vagyunk, de a geocaching mégis egy magányos sport. Na jó, családi, vagy kis létszámú, tudom legtöbben így csináljátok! Meg nem is mindenkinek sport. Inkább hobbi vagy szabadidős tevékenység, de ez így van rendjén. Az a jó, hogy annyi félék vagyunk! Mint ahogy minden koordináta és minden megtalálás más és más! Én szeretem csinálni! Mert kötetlen. Itt semmi nem kötelező! Akkor megyek amikor akarok. Annyi időre amennyire akarok. Olyan nehézségű terepre amilyen kondim éppen van. Ha nem akarok sziklafalakon mászkálni, nem is kell! De azt is lehet! A geocaching alkalmazkodik hozzánk! Mindenki az időbeosztásának, életritmusának, életvitelének, mentalitásának megfelelően tudja játszani ezt a fantasztikus játékot! Ezért válik olyan könnyen az életünk részévé!

Az élet kaland! Éld át!

-Mike-

Egy „újonc kesser”, peterpan

A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.



peterpan levele:


--- Ahogy kezdődött


Igen én is a 2007-es év újonca vagyok. A geocachingről már réggebben is hallottam, olvastam. Mérnök vagyok, érdekelnek a, számomra csodás, mérnöki alkotások. Így a GPS technológiáról már évekkel korábban elolvastam, amit el kellett. Annyit mondhatok, nem azok a differenciálegyenletek alapján szereti meg valaki a geocachinget. :)


--Néha komoly vagyok...

A Somló hegyen tartott céges csapatépítés outdoor programjaként 2002. szeptember 10-én volt a kezemben először GPS. Ott az egyes feladatok helyszíneit kellett megtalálni vele.
1-2 éve már egyszer ráakadtam a turistautak.hu oldalra is, amikor térképet kerestem egy kiránduláshoz. Nem vagyok igazán oda a HBKért (Három Betűs Kütyük), akkor még se GPS, se PDA nem állt rendelkezésre. Egyszerűen egy kinyomtatható térképet szerettem volna csak. Igazából bosszantott is a dolog nem találok egy számomra értelmezhető grafikus formában egy térképet. Aztán megvettem papír alapon a sarki térképboltban. Ekkor sem foglalkoztatott a kincsvadászat.

A változást az hozta, amikor az ismert magyar navIGáciOs szoftver futtatásának céljára beszereztem egy kis kéziszámítógépet. Mondhatni, hogy ezután már kézenfekvő dolog volt, hogy másra is használjam. Mondhatni, hogy már ismerősként írtam be a böngészőmbe: http://www.geocaching.hu/. Igazából a hozzáférhető alkalmazások széles választéka sem hozott lázba. Ahogy a HBK-ért sem, úgy az ezerféle csudaalkalmazásokért sem rajongok. Nosza rajta iGO-val megyek kincset keresni! Erre is illik névadóm (róla még írok) jelmondata: ’Keep it f**kin’ simple!’.

---...néha nem.

Ez április elején volt. Ki is néztem, és még azon a hét végén meg is látogattuk az első célpontot Budaörsön a Kő-hegyen. A környezet, a panoráma csodás volt. Halk zene szólt a kápolna mozgásérzékelős hangszórójából és nagyszerű, bár kissé szeles tavaszi idő volt.


------- Kis kesser a kis kessel.

Az alkalmazott technikák szempontjából meghatározó élmény, érdekes találat volt! Úgy is mondhatnám, nem lehetett volna ennél több hibát elkövetni, vagy gyengébben indítani L. Ekkor még csak az említett szoftver állt rendelkezésemre bekapcsolt static navigation opcióval. Ott szaladgáltam a szikla peremén és nézegettem a mozdulatlan koordinátákat. Közben a célpont koordinátái a másik kezemben voltak felírva. A hátamon a hordozóban az alig 2 éves kislányom figyelt. Sohasem felejtem el az érzést, amikor megtaláltam az elsőt. A ládán egy matrica figyelt: ’The Satellite is watching you!’. A láda tartalmára nem is figyeltem, a jelszó felírására még kevésbé. Úgy kellett érte visszamennem, mikor eszembe jutott, mit is kell tennem majd odahaza.

Ugyanaznap elmentem még a Buda Svájca ládához is, de már egyedül. Kerestem a nap és az óra állása alapján az északi irányt és utána a koordináták különbségéből számoltam ki, hogy merre lehet a láda. Értitek, ugye? Bonyolultnak hangzik és az is volt! De egy dolgot vitathatatlanul adott nekem: iránymutatást. Megmutatta, hogy mi az amiben fejlődnöm kell és azt is megmutatta milyen nagyszerű …hát izé … sport?, játék?, kikapcsolódás?, hobby?, életforma?, vagy mi a pihe ez.

Aznap este logolás után belevetettem magam az olvasásba. Elolvastam a geocaching FAQ-ot, a cachikettet, a szabályzatot, sőt! Munkám során is gyakran kell dokumentációkat olvasnom, ezért a FAQ, RTFM (megtermékenyített kézikönyvolvasás), STFW (keresés a megtermékenyített weben) típusú kioktatások elébe menve letöltöttem Andorpapa Russa enciklopédiáját. Elolvastam végig, majd célirányosan letöltöttem, amit le kellett töltenem. Russa, uBook, KGC és NYGC térképek a tuhuról, ládapontok MPS formátumban, leírás HTML formátumban a GC oldalról. Semmi proxy, semmi skin, semmi csicsa. És azóta is így keresek.

---Dobogókő. Ketten szerveztük, két tucatnyian lettünk.

Azóta persze némi tapasztalatot sikerült összegyűjteni. A legnagyobb tapasztalat viszont az, hogy eljutok olyan helyekre és megtanulok olyan (történelem, földrajz, nyelv, matematika, fizika) leckéket, amelyeket egyébként soha sem. Az a vacak műanyagdoboz, csak az adrenalin miatt fontos. Ha csak a találatok száma lenne a fontos, akkor a teszkóba mennék. Ott 1592 db-ot láttam egyetlen polcon.

Mindig is közel állt hozzám a természet, a vizek, a barlangok, a dombok. Kaposvári voltam 26 évig és az is vagyok, ott ugyan egyetlen barlang sincs, de Pestre kerültem a munkám miatt és jelenleg itt is lakom a családommal. Nem igazán volt, aki megmutassa nekem azokat a helyeket, amiket érdemes meglátogatni errefelé. A lelkes rejtők persze megoldották számomra ezeket a problémáimat és én ezért nagyon hálás is vagyok nekik azaz nektek. Bár feri60 szerint ez az írás rólam szól, úgy érzem nem lenne teljes a történetem, ha nem említeném meg azokat, akiknek nagyon sokat köszönhetek eddig.

--- Az első 5/5-ös, éjszaka teljesítve (GClik)

Elsőként ZF-et kell megemlítenem, akit sikerült egy alkalommal megtréfálnom néhány keresztbe letett faággal. Ő az, aki meghazudtolja a saját nevét, de sohasem árulta el, hogy mikortól számít már valaki ládanagykorúnak. Tőle sokat lestem el az első időkben (bár ő erről valószínűleg nem is tud) és vicces módon az ő általa telepített ládát még nem sikerült megtalálnom, igaz a környékén se jártam még. Pedig a gc.com-on az én nevem alatt fut a fordítás okán. Tehát a dolog jelenleg úgy fest, hogy a saját ládám még nem volt a kezemben.

A másik nagyszerű ember MikiCache. Mindenkinek ajánlom figyelmébe azokat a helyeket és módokat ahol, és ahogy ő rejtett. De ennél többről van szó! Nagy hatással volt rám, amit a kezdetek óta tanított nekem. Nem ismerek olyan embert, akinél nála jobb kezekben nem lehetne a magyar geokess ügye. Az ő indíttatása nélkül nem mentem volna el az első georendezvényre Bér, Virágospusztára. Valójában a Torockó túrára is invitált, oda sajnos nem tudtam elmenni.

Bér több szempontból is érdekes volt számomra. Hosszú idő óta itt találkoztam újra régi kedves főiskolai csoporttársammal, Adriennel, és kedvesével, akiket együttesen BaLee-ként ismertek. Igazán gondosan kezelik első ládájukat. Velük együtt sikerült nem teljesíteni a szintet, de szerintem ezt egyikünk sem bánja. Nagyon jó volt az a nap! Azóta is voltunk már együtt több alkalommal kirándulni hasonlóan jó hangulatban.


-BaLee, a gondos ládagazda. (GCtoto)

Akire nagyon felnézek, bár tudom mások ettől jelentősen eltérő véleményen vannak, az Csuhás. Megint csak ismétlem magamat, nem a megtalálási rangsorban(?) betöltött előkelő helye miatt. Sokkal inkább azok miatt, amit például Törökkoppányban tett hűséges társa érdekében. Elgondolkodtató, hogy kiért, vagy miért tennénk meg mi ugyanezt az áldozatot!

Ha lehetne magamnak mostohanagypapát választani, akkor BGM lenne az. Az ő szerénysége, szívóssága és kitartása példakép értékű nekem. Egy igencsak megmosolyogtató levélváltás után sikerült megismerkednem vele, azóta számos közös Pilis környéki kiránduláson vagyunk túl. És remélem idén még több ilyen elé nézünk még.

A technikai kütyük és az alkalmazásuk ismeretében egyik számottevő tudással rendelkező társunk Csigabiga. Róla a logjait olvasva akadtam. Bár rengeteg fényképét láttam amit ő lőtt, ő maga kevés, vagy egyetlen képen sem szerepelt. Emiatt illetve kapcsolatrendszere miatt (bizony én szoktam figyelni a logjaitok koincidenciáját is) először úgy gondoltam, hogy ő egy hölgy. Szerencsére az elő találkozásunk - a Balaton közepe felé tett kirándulásunk, ami nagyszerűen sikerült - előtt már tudtam, hogy ez a feltételezésem minden valóságot nélkülöz.


- A Balaton közepéig is elmegyünk!

Végül de nem utolsósorban egy másik újonc, de figyelemre méltó teljesítményt felmutató (nem találatok számára gondolok!) társunkról is szeretnék szólni. Ő, helyesebben ők Nogacsalad. Ha már találkoztatok olyan logbookkal, amelyben az ő fényképes matricájuk szerepelt, attól még nem ismernétek meg őket, mert élőben kicsit sem hasonlítanak a fényképes önmagukra. Velük is nagyon szeretek együtt lógni, sok a hasonlóság közöttünk.

Említettem, hogy írni fogok a névválasztásomról. Eredetileg nem ezt választottam volna, de úgy gondoltam, hogy a mesebeli alak jobban illik ehhez a néha mesebeli dolgokat hozó játékhoz, mint bármi más. De ezt teljesen komolyan gondolom. :)



---------- Az a csodálatos Pilis.

Ami a fórumokat illeti, azokért nem rajongok. Ahol tudást lehet kapni, az rendben van. Ez a játék filozófiájával összhangban van. De az ember-ember típusú oda-vissza kirohanások kevésbé érdekelnek. Szerencsére a fák tavasszal várhatóan akkor is kirügyeznek majd, ha egy szó sem esik róluk a fórumokon, én pedig ha választanom kell inkább a fákra vagyok kíváncsi. Kedvenc ládatípusaimról kedvenc kesser költőnk írt jópofa versikéket. Kb én is azokat szeretem, mint ő. Remélem, idén végre összefutok a kerek asztal lovagjával bárakárhol.

A jövőre vonatkozóan vannak céljaim, kiszemelt célpontjaim. Köztük talán az egyik legfontosabb, a (félig) saját ládám megtalálása. Már teljesítettem a saját láda kihelyezéséhez szükséges kvótát, de furcsamód annak előtte (20 megtalálás alatt) több bátorságom volt ezen gondolkozni, mint most. A rengeteg jobbnál jobb rejtésetek elbizonytalanít! Én viszont nem szeretnék rosszabbat alkotni. Itt most nem szeretnék egyetlen ládát sem kiemelni, mert hosszú lenne a lista.

Mindenesetre az ide évben elképzelhető, hogy gazdagítjuk a Somogy megyei ládák számát a kedves kaposvári ismerőseimmel közösen elkövetve, ha ők is úgy akarják.

Ami az új emberek kezdésének további megkönnyítését nem támogatom. Ez így most kicsit furcsán hangzik egy újonc szájából, de vannak érveim. Egyrészt szerintem minden szükséges ismeret fellelhető épp a kesserek áldozatos munkájának köszönhetően (pl: tuhu, Andorpapa, Sylverrat FAQ, stb). Másrészt szerintem meg kellene szűrni az alkalmi kessert, a gyere-gombóc-hamm-bekaplak típusú városlakó muglit, aki vett-kapott-szerzett magának egy trendi dzsípieszt és ezzel belerondít egy tvt védett növényei közé és néhány alkalom után úgy tűnik el, ahogy érkezett.

Szerintem nem gonoszság az a minimális elvárás, hogy a játékhoz kapcsolódni szándékozó fel tudjon mutatni némi intelligenciát, alázatot és érdeklődést. Szerintem épp elég nagy ajándék a játék ingyenessége, amivel sokan visszaélnek. Senki sem rendelkezhet közülünk a természet értékeivel. Sem bunkó erdész, sem hatóság, sőt még a magánkézben lévő területek gazdái sem rendelkezhetnek felette, de mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy az unokáinknak megőrizzük mindent. Merthogy mindez valójában az övék. Mi csak kölcsön kaptuk, hogy vigyázzunk rá, amíg ők megszületnek és visszaveszik tőlünk!

Ja, és CITO. Ha lenne beleszólásom, a ládákba mindig lenne szemetes zsák, csakúgy mint üres lap a logbookban. A leírásokban pedig az ajánlott parkoló mellett az ajánlott szemétlerakó koordináta is benne lenne.

-2007-09-22