A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.
MarCzipán sztorija:
Újra a természetben
A geocaching-gel 2007 elején kezdtem ismerkedni. Egy kedves kütyübolond munkatársam és barátom által ismertem meg a játékot is, és persze kicsivel korábban a PDA-k világát. Eleinte sok tanácsot, instrukciót kaptam tőle – persze a mai napig is szívesen segít –így hamar ráéreztem a játék ízére. Airis T620-al kezdtem, most mio a701-em van (mit tegyek, a combo jobban bejött).
A természet szépsége, sokszínűsége mindig lenyűgözött, de korábban sajnos ritkábban jártam az erdőt-mezőt. A játék azonban új lendületet hozott. A természet, vagy akár szűkebb, városiasabb környezetünk értékeinek bemutatása nemes feladat. Igen nagyra tartom azokat a rejtőket, akik ennek szellemében folytatják tevékenységüket. Az első húsz ládán már jelentősen túl vagyok, ám saját rejtéssel még nem rendelkezem. Talán pont azért, mert tucatládát nem szeretnék kitenni, ikább olyat, amely valóban értéket közvetít.
Sokszor az ember óvatos a külföldről – kiváltképp az Államokból – érkező “divattal” szemben. Azonban tágabb értelemben (is) vizsgálgatva a geocaching-et, úgy érzem egy nagyon fontos, hiánypótló dolog született “pár” éve. Közhely szintű már, de sajnos a mai világban a kultúra, a hagyományokon alapuló értékrend kihaló félben lévő fogalmak. Véleményem szerint ez a játék olyan társainknak is értékeket mutat, akik a játék nélkül ezeket az értékeket messze fel sem fedezték volna. Magam is nem egy helyre jutottam el, aminek létezéséről sem tudtam. A geocaching megmozgat, élményekkel gyarapít, sokszor információt, sőt tudást ad, családokat, barátokat kovácsol még jobban össze, tanít a természet óvására és nem utolsó sorban közösséget épít.
Amikor kesselni kezdtem kezdeti nehézségek igazából nem voltak. Egy-egy szélsőséges esetben előfordult olyan hiba, amit szerintem minden kezdő elkövet. Például nem feltöltött eszközzel indul keresni… A legelső ládánk is ilyen volt, de Kedvesem leleményessége, helyismerete többet ért mindenféle kütyünél. A Cziráki kastély mellett megbúvó láda könnyen meglett, és Párom is, a gyerekek is könnyen megkedvelték a játékot.
--------Egy kesser barátom, Georgio
Főleg, ha távolabbi ládához indulunk, iGo POI-ként keresünk rá, és csak a közelben szoktunk iránytűre (GPS Tuner) váltani. Sokszor előfordult azonban, hogy nem is váltottunk át, csak kikapcsoltuk az útvonalra illesztést. Így számos találatunk iGo-s találat lett. Emellett néha extrémkedünk, úgy mint éjszakai keresés, ami többnyire nem a késő éjjelt jelenti, de már sötétedés után van. Világosban már könnyebben találunk, mint a kezdetekkor. Az ember észreveszi a kesserösvényt, vagy megtanul olvasni az árulkodó jelekből. És különben is, ha én a kütyün “bizergálom” és arra hagyatkozom, a gyerekek, vagy asszonypajti hamarabb kiszúrja a természetellenes farakást… Éjjel viszont a kütyü nyer! :)
Ahogy egyre mélyebben ástam bele magam a geoládázás rejtelmeibe, egyre inkább kezdtem rájönni, hogy a kesselés még szerteágazóbb mint gondoltam. Ismerkedtem számomra új programokkal (például GIS Russa), új közösségekkel (mint akár az L.G.T.), új lehetőségekkel (közös barlangászkodás). A témával kapcsolatosan sok érdekes honlapot ismertem meg, és bővült a kérdéskörrel kapcsolatos technikai információtáram is. Igaz, nem a geocaching.hu fórumán, de kütyükkel kapcsolatos témakörben volt egy rossz tapasztalatom… Mielőtt kérdésekkel bombáznám a nálam szakavatottabbakat, magam is igyekeztem a fellelhető információkat begyűjteni, például a miókámmal kapcsolatosan. Ennek ellenére maradtak fehér foltok. Az illető fórumon sok kedves segítőkész ember van, többen közülük már barátaim. Alaposan visszaolvastam a témában, de mivel a fórumon sem találtam kielégítő választ, bátorkodtam kérdezni. Hát, amit kaptam egy fórumtárstól… Az illető elvárta volna, hogy harminchatezer hozzászólást olvassak el… Megtapasztaltam, hogy sajnos a fórum is leképezi a való világot: a fórumokon is vannak olyan társaink, akik inkább szekálódni vannak, mintsem segíteni. Talán ezek és a korábban szerzett hasonló tapasztalatok miatt is nem igazán szoktam belefolyni a komolyabb fórumtémákba. Persze el kell mondani azt is, hogy nagyon sok segítő szándékkal is találkoztam.
A geocaching.hu számomra jól szervezettnek, alaposnak tűnik. Talán a ládamoderálásnál véltem felfedezni számomra hiányosságnak tűnő dolgokat. Egyrészt egy láda elbírálásánál szerintem nem a személyes vélemény, hanem a játék fő elve, célkitűzése kellene, hogy irányadó legyen. Másrészt több olyan ládával is találkoztam, amelyek szerintem minősíthetetlen környezetben voltak, és semmitmondóak. Elhiszem, hogy egy egyesületnek konkrét jogi szabályozói vannak, és nagyon jó, hogy a posztokat pályáztatják. De oda kellene figyelni az ilyen visszajelzésekre is, és a játék teljes egészét lerontó rejtéseket meg kellene szüntetni. Gondolom egy láda megközelítésekor a disznófekáliában játszó kisebbségi gyermek látványa mások számára sem hordoz pozitív értékeket.
Felmerült a kérdés, hogy milyen segítségre lehet szüksége a kezdőknek… Én bevallom a kérdést egészen átfogalmaznám. Magam a szükséges információkat barátomtól szereztem be, de leginkább a neten fellelhető segédanyagokhoz folyamodtam (például Andorpapa Russa Enciklopédiája, vagy a PDA a természetjárás szolgálatában). Úgy érzem, aki valóban érdeklődik a téma iránt, minden szükséges információt fellelhet az interneten. A geocaching.hu-n is rengeteg hasznos írás, szabályzat, útmutató található. És ennél a pontnál fordítanám meg a kérdést… Mire lenne szükségük a kezdő kessereknek? Szélsőséges leszek: vizsgára! És sajnos nem csupán a kezdőknek. Ha valaki horgászni indul, többféle engedéllyel, vizsgával, napijeggyel kell rendelkezzék. Borzasztóan elkeserít, hogy a természetben járva alig találni olyan helyet, ahol nincsenek ott az emberi nyomok, a szemét. Felfoghatatlan számomra, hogy aki elvisz a túrára magával egy műanyag palackot, az hazafelé, vagy az első szemétgyűjtőig mért nem tudja ugyanezt megtenni… Aki kesselni indul, vagy csak a természetet járja, legyen tisztában a természeti értékekkel, kincsekkel, rendelkezzék olyan attitüddel, hogy mindezt óvni is kell!
Az eddigi találataink között voltak jobbak és rosszabbak is. Természetesen nem szeretnék senkit megbántani, így a számunkra rossz ládákat nem nevezném meg, és a rossz ládák fogalomkörét két bekezdéssel ezelőtt úgyis kimerítettük. Ami viszont a legmeglepőbb és igen kellemes ládikó volt, az a Gubacsipuszta volt. Nem irom le, hogy miért, és hogyan, inkább a ládához írott logom másolata árulkodjék erről:
“Ezt a ládát korábban többször nézegettük már, de mivel 3.5/3.5, mivel mocsár, és mivel karonülővel ládászunk, többször is lemondtunk (ideiglenesen) róla. Történt azonban, hogy ma Erzsébeten volt dolgunk, és ha már ott jártunk, nézzük csak milyen közeli POI-t mutat az iGO. Naná, hogy a GCGUBA-t, aminek a hatbetűséről nem emlékeztünk, hogy ez az... Így aztán megközelítettük a GUBÁT a Kakastó utcáról, sőt, 70 m-re parkoltunk le a doboztól. Már sötét volt, és nem volt nálunk lámpa sem, így a mio a701-en futó iGO éjszakai skin "fényében" meneteltünk az vékony erdősávon át. A "mocsáron" simán átballagtunk, aki nyilván szeret minket, mert nem nyelt el. Leírást nem olvastunk, így nem tudtunk a bodzabokorról sem, de mint említettem már sötét volt, tehát nem is lett volna érdekes... Az iGO-ban levettem az útraillesztést, és simán elvitt a dobozhoz, így csak be kellett nyúlni a rejtekbe. Igazán könnyű találat volt. Visszafelé a kocsihoz a Kakastó utca (utolsó földutas szakaszának) legutolsó háza portájára kilépett az ott lakó öreg, és a tőle kb. 12 méterre lévő autónkat távcsővel kezdte vizslatni. Az igazi meglepetés mégis itthon ért bennünket, amikor kiderült, hogy milyen nehéz, és mocsaras terepen jártunk... :)” |
A ládák általában tetszenek, kiváltképp, hogy a bemutatandó terület fényében szemléljük őket. Számomra tehát nincs akkora jelentősége a láda beltartalmának, inkább a gyerekek számára fontos ez. Volt persze már olyan láda is, amiből még a gyerek sem tudott kivenni semmit… Annak ellenére, hogy nem annyira fontos nekem a ládika belseje, mégiscsak örömmel tölt el, ha egyedi ajándékot találunk benne. (Geosörnyitó, kulcstartó, egyéb geocachinges “relikviák”.)
Leginkább magyar (.hu-s), és magyarországi ládákat keresünk. Nem csak a nyelvi akadályok miatt, hiszen azt, hogy i’ve found it, még én is képes lennék bepötyögni. Nem is biztos, hogy pontosan meg tudnám fogalmazni, hogy miért. Van bennem egy olyasmi is, hogy magyar vagyok, itt élek, dolgozom, és itt is játszom. Ez persze inkább a com-os ládákra vonatkozik, nem a szomszédos országokba rejtett .hu-s rejtésekre. Erdélyben többször is jártam, igaz akkor még a játékot nem ismertem. De nagyon szép területek vannak ott, mindenképp hasznos a ládákkal is felhívni a figyelmet akár Torockóra, akár a Gyilkos tóra, vagy akár a Békási szorosra is. Sajnos azonban nekünk messze vannak ezek a rejtések, így csak úgy eljutni még nem sikerült ezekhez a ládákhoz.
Sajnos nem csupán a szomszédos országok területén lévő magyar ládákhoz nem jutottunk még el, de nem sikerült geocachinges rendezvényen sem részt venni. Pedig a szilveszterire majdnem elmentünk már, csak sajnos közbejött más… A csapat nagyon jónak tűnik, akiket eddig megismertünk, meg is kedveltük. A jövőben remélem sikerül jobban figyelemmel kísérni az ilyen lehetőségeket is, mivel szeretnénk eljutni geos összejövetelre.
Végszónak leginkább a geocaching.hu oldalt tudnám idézni és én sem a doboz beltartalmára értem, de minden kesser hitvallásá kellene, hogy váljék:
"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat;
ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomaidat;
ne ölj meg semmit, csak az idődet!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése