5. Északon a tengerparton (bolyak)

A hegyek után fölmentünk északra a tengerpartra. Mindenképpen kempinget kellett keresnünk,
mert azt mondták, hogy 2 naponta feltétlenül áramhoz kell csatlakoztatni az autót, különben félő, hogy lemerül a pót akkumulátor ami a hűtőt táplálja ha áll a motor. Mivel az előző két éjszakát áram nélkül töltöttük, azt hittük hogy ez fontos, pedig valószínű, hogy csak akkor lett volna az ha közben nem vezetünk ennyit. Mindenesetre mi kempinget kerestünk és azt hittük, ha eddig is ennyi volt a tengerparton biztos, hogy majd egymást érik.

Hát persze, hogy nem volt egy sem. Már láttuk a távolban a Diót (Nut), azt a hegyet, ahová a következő nap akartunk menni, amikor végre találtunk egy helyet. Itt Lili végre nézhetett egy kis mesét, mert már kezdett az idegeimre menni, hogy egész nap fejből kellett mesélnem neki különböző állatos meséket, lehetőleg olyanokat, amiben egy kutya vagy egy macska elveszik majd szerencsésen megkerül.

Másnap reggel amikor bekapcsoltam gps-t kiderült, hogy van egy láda a Rocky Cowrie, lelkesen nekiindultunk, hogy talán a láda mellett kauri kagylót is találhatunk. Érdekes sziklákon és sirályokon kívül nem volt más, de közben eszembe jutott, hogy a kauri kagyló a maorik fizetőeszköze volt, Új Zélandon van és ott is védett.

Innen továbbmentünk a Stanley nevű jópofa kisvárosba, ami a fentebb említett Nut lábánál fekszik egy kis félsziget végén. A városban volt egy pár régebbi épület és egy ülőlift a hegyre.

A hegy egy 70 millió éves vulkán lepusztult lávatölcsére, a teteje majdnem sima és van rajta két láda. Egy rendes és egy Earth cache, a Dió aminek a virtuális pontjait úgy lehet összeszedni, hogy körbesétálsz a tanösvényen. A rendes láda is ott van az ösvénytől nem messze a derékig érő fűben egy fa alatt.

A virtuális pontokat összeszedtem, de mivel azt a kígyós felszólítást itt fényképeztem az ülőliftnél, a rendes ládától 25m-re visszafordultunk, mert nem mertem bemenni a magas fűbe.
A félsziget tövénél ahonnan elég jó kilátás volt a hegyre, volt egy információs tábla, annak a tövében is volt egy láda , amit megtaláltunk. Ezt az utolsót csak is azért mert nem tartott egészen két percig, ha már ott jártunk.

Másnap itt fönt a tengerparton elindultunk vissza a kelet felé. Megnéztük a világítótornyot Table Cape-nél. Ez a hely tavasszal lett volna érdekes, mert van ott egy tulipánfarm. Egy csomó képen színes tulipánmezők hátterében lehet látni a világítótornyot.

Itt is volt egy „ha már úgyis ott vagyunk” típusú, nem egész 10 perces láda a Cliffhanger. Innen Pingvinbe mentünk, mert pont aznap volt ott kirakodóvásár. Azt hittük, hogy mindenféle kézműves dolgok lesznek, de kb. olyan volt a gyáli piac kicsiben csak a giccs itt jobban dominált.
Az egyik árus egy 56-os magyar bácsi volt, aki megállított minket, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk és képtelenség volt tőle elszabadulni. Mellesleg azon kívül, hogy itt is, ha meghallották, hogy magyarok vagyunk mindenki föl tudott sorolni magyar rokont vagy ismerőst, magyar szót az öt hét alatt egyedül ettől a bácsitól hallottunk.

Egy sima városi szemetes Pinguin-ben.