Balaton közepén (BiharyG)

A logbejegyzések szerint egy nagyon jól sikerült rejtést hajtott végre BiharyG szeptember közepén. Ez adta az apropóját ennek az interjúnak.

---

-Manapság, amikor különböző okok miatt egyre nehezebb kiemelkedően jó rejtést csinálni Neked sikerült. A Balaton közepe ládád igazi kuriózum. Honnan jött az ötlet hozzá?

Egy kedves kollégámat/barátomat, aki egyébként aktívan hajózik, régóta szeretnék rábeszélni, hogy próbálja ki a geocachinget. Eddig még nem állt kötélnek, de valamikor a nyáron egy közös kávézás alkalmával jött az ötlettel, hogy van egy új oszlop a Balaton közepén, nem lehetne oda ládát rejteni? Abban a pillanatban megtetszett az ötlet, ki is találtuk a megvalósítás módját, csak a kivitelezése maradt őszre.

-Hogyan hajtottad végre a rejtést?

Ugyanezen barátom segítségével, az ő hajójával elindultunk egy csendes őszi napon ládát rejteni... Aztán félútról vissza is fordultunk, amikor felerősödött a szél, a nagy hullámok miatt esélytelen volt a célpont megközelítése. A következő lehetőségre jó pár napot várnunk kellett, de azán nagy nehezen sikerült összehangolni a szabadidőnket és az időjárást. Innen már könnyen ment :)

-Van még ilyen szokatlan rejtésed?

Ilyen extrém nincs más, a többi teljesen szokványos. Na jó, a rejtek néha nem az, de ezt nem mesélném itt el :)

-Rutinos lehetsz a moderátorok meggyőzése terén 23 ládával a tarsolyodban. Milyen tanácsot adnál a rejtéssel még csak kacérkodó kessereknek?

Hogy jó alaposan gondolják át, tényleg másoknak is érdekes-e az a bemutatni kívánt hely, van-e az adott helyen lehetőség jól elrejteni egy ládát (ha lehet, kerüljük a "fa tövében, párhuzamos ágakkal takarva" rejteket, mint ahogy már írtam is). A védett területekre is nagyon oda kell figyelni, még ha én személy szerint nem is értek egyet minden szabállyal... Szerintem egy jó helyen rejtett jó láda esetén nem kell meggyőzni a moderátorokat :)

-A két virtuális ládád miért nem lehetett hagyományos?

Fotó: thbarnabas

A "Balaton közepe" hagyományosnak indult, de később kiderült, hogy a Hajózási Szabályzat tiltja ott a kikötést, így át kellett alakítanom virtuálisra. A másik (Szindbád) pedig egy temetőben van, oda inkább nem tennék hagyományos ládát. Igaz, már megfordult a fejemben, hogy csinálok egy multit belőle, dobozzal a végén. Majd meglátjuk...

-A multi és a virtuális ládáidat hogyan fogadja a kesserek közössége?

Nem lehet olyan ládát rejteni, ami mindenkinek egyformán tetszik. Van három olyan multim, ahol koordinátákat kell számolgatni menet közben, ez elsőre nehéznek tűnik, de a legtöbb log alapján kiderül, hogy nem is volt olyan borzasztó :)

-A sok multi ládád alapján azt gondolom, hogy keresni is szereted a multikat.

Egy-egy tájegységen belül előbb-utóbb minden ládát megkeresek, így a multikat is. Ezek között is van jobb és kevésbé jó, de ez a többire is igaz. Szerencsére nagyon kevés multinál éreztem úgy, hogy nem érte meg a pontok keresésére fordított időt...

-Mozgóládád nincs. Nem is akartál indítani?

Nem, eszembe sem jutott.

-A Boglári gömb ládát úgy fogadtad örökbe. Nagyon találékony a rejtekhelye, tapasztalatból tudom. A Te ötleted volt, vagy ezt is kaptad a ládával?

Az eredeti rejtek a fa tövében volt, a mostani saját.

-Miért fogadtad örökbe a ládát?

Gyerekkorom óta ismerem a helyet, szeretek arra kirándulni, úgyhogy amikor a gazdája hosszabb időre külföldre távozott, örömmel átvettem a ládát.

Fotó: ReniTesó

-A ládakarbantartást, hogyan oldod meg?

Igyekszem arrafelé tervezni a legközelebbi ládakeresést, de nagyon sokszor segített más kolléga is.

-Másokét is szoktad javítgatni?

Igen, elég gyakran előfordul.

-Végezetül, fontosnak tartod a konkrét rejtekhely minőségét, vagy a bemutatott környezet érdekel inkább?

Ha a kettő közül legalább az egyik jó, már tetszik a láda. Ha mindkettő megvan, az a legjobb.

---

További fotók:

Balaton közepe rejtése: http://picasaweb.google.hu/bihary61/VitorlZS

Biharyg albuma: http://www.freeweb.hu/biharyg/index.html

Egy „kesser”, OzGuff

Egy amerikai kesser OzGuff rendelkezik a második legtöbb elrejtett ládával a világon. Kíváncsi voltam miért és hogyan rejt valaki ilyen sok ládát. Írtam neki egy e-mailt, melyben megkérdeztem, hogy válaszolna-e néhány kérdésemre. Az angol válaszlevele végén zárójelben a köszönöm szót írta. Erre kérdeztem rá először.

English

---

- Feltűnt, hogy egy magyar szóval zártad a leveled. Miért?

Úgy gondoltam, mivel magyar vagy, ezért az anyanyelveden lenne jó köszönetet mondani a felkérésre. Találtam egy weboldalt, ahol az angol szót le tudtam fordítani magyarra, és ott találtam egy szót, ami ránézésre azt jelentette köszönöm. Remélem jót választottam!

Én vagyok látható, miután „aláírtam” a logot. A Paint The Town (Fesd ki a várost!) elnevezésű láda keresése során be kell járni a várost, miközben információt kell gyűjteni a falfestményekről, a végén pedig „alá kell írni” egy jól ismert graffiti falat.

- Amiért megkerestelek: 951 geoládát rejtettél. Hogyan? Miért?

Amikor elkezdtem a kesinget 2003 szeptember ében, akkor nagyon kevés geoláda volt azon a környéken, ahol lakom. Azzal a reménnyel kezdtem el ládákat rejteni, hogy majd azok vonzzák a kessereket, akik szintén rejtenek ládákat, és azokat meg majd én tudom megkeresni. Az eredeti ötletem nem valósult meg teljesen, de én továbbra is rejtettem ládákat. Nem úgy kezdtem, hogy majd én leszek az egyik legtermékenyebb ládarejtő, - és sohasem fogom utolérni King Boreas-t (az első számú rejtőt) - de azért nagyon szeretek jó és érdekes helyeket találni, ahova elcsalogathatom a többi kessert. Aztán nagyon szeretek olyan rejtvényeket is kitalálni, amelyek által a kesserek megfejthetik a geoládák koordinátáit.

- Hogy választod ki azt a helyet, ahova rejtesz?

Általában egy olyan jó kis hely, ami távol esik a jól ismert pontoktól. Néha ez csak egy vagy két olyan pont a közeli állami erdők turista ösvényei mentén, ahol még nincsen láda. Néha pedig csak egy egyszerű hely a láda számára. Azonban feltétlenül próbálom keverni a rejtések fajtáit – drive-in, könnyen elérhető helyek, hosszú erdei sétákat követelők, nehézen megközelíthetők, nehéz rejtvények megfejtése árán megtalálhatók. Ha eljönnél Észak Karolina nyugati részébe, biztosan találnál néhány olyan ládámat, ami tetszene.

A családommal a Little Bradly Falls multinál. (OzGuff, OzMeg, Tahu, SWMBO).

- Mennyi időt, energiát, költséget emésztenek fel a rejtéseid?

Túl sokat. A ládákat általában akkor rejtem, amikor kesselés, üzleti ügy vagy családi kirándulás miatt járok az adott környéken. Általában nem utazok csak azért, hogy ládát rejtsek. Próbálom kombinálni más tevékenységgel. Ha összeadjuk a dobozok, logok, íróeszközök és csereajándékok árát, akkor valahol 3 és 6 ezer dollár özött „fektettem be” az elrejtett ládáimba. (Lehet, hogy még többet is.) Ha nem lennének kesserek, akik rejtenek, akkor nem lenne ez a játék, így én továbbra is fogok rejteni.

- Van kedvenced közöttük?

A saját ládáim közül a North Carolina DeLorme Challenge (Kihívás) (GCTYE6) a kedvencem. A DeLorme vállalat amerikai államok térképeit készíti. Mindegyik államot több kisebb részre osztják. A legtöbb állam térképe 50-80 oldalas. A DeLorme Challange azt tűzi ki célul, hogy a DeLorme atlasz minden oldaláról meg kell találni legalább egy ládát. Én a saját államom, Észak Karolina kihívását indítottam. Nem a rejtések helyszínei miatt szeretem ezt a ládát, hanem azokért a történetekért, amit azoktól a kesserektől hallok, akik megpróbálták teljesíteni a kihívást. (Próbálok ott lenni a kihívás végső tejesítésekor, mert a láda nem messze van elrejtve a lakhelyemtől.) Kivétel nélkül, mindenki örömmel fedezi fel magának Észak Karolinát, és örül, hogy elrejtettem ezt a ládát. Olyan helyekre jutottak el, ahova a láda nélkül soha, és olyan látványban volt részük, amire évekig fognak emlékezni. Nagyon jó velük beszélgetni az utazásaikról. (Csak, hogy legyen némi elképzelésed az utazás méretéről, összehasonlítottam Magyarország és Észak Karolina területét. Magyarország területe 93 030 négyzetkilométer, Észak Karolináé 139 509 négyzetkilométer.)

Egy 25 méteres kémény tetején az Earth Wind Fire Water 5/5 nehézségű extrém láda keresése közben.

- Gondolod, hogy vannak olyan emberek, akik logolnak egy találatot, de nem találták meg a ládád, vagy még csak nem is jártak a környéken?

Feltétlenül vannak ilyenek. Az elején úgy próbáltam ellenőrizni, hogy a megtalálást logolók tényleg jártak a ládánál, hogy a ládika könyvét összehasonlítottam a webes logokkal. Később aztán arra a következtetésre jutottam, hogy, ha valaki így akarja a megtalálásai számát növelni az nem az én bajom, hanem az övé.

A Disney World virtuális ládáját keresem.

- Ezen felül van valamilyen módszer, amivel biztosítod, hogy mindenki szabályosan játssza a játékot?

Azt az elvet vallom a geochacingben, hogy mindenki másképp játszik. Ami neked fair az lehet, hogy nekem nem az. Ezért az a mottóm, hogy, ha Te hagysz úgy játszani, ahogy én akarok, akkor én is hagylak úgy játszani, ahogy Te akarsz.

- Hogyan tudsz karbantartani ilyen sok ládát?

A ládák karbantartása is egy tényező. Általában addig várok, amíg több egymást követő logbejegyzés is említ valami problémát, és csak ezután megyek javítani/cserélni. Én nagyon komolyan veszem a ládakarbantartást, és próbálom nem hagyni a ládát túl sokáig ellenőrizetlenül. A karbantartáskor hatékonyságra törekszem. Több ládát is meglátogatok egyszerre egyazon környéken. Több rejtvény-ládám is van, amiket nem keresnek fel túl gyakran. Aztán a hosszú gyaloglást igénylő ládáim többségét sem látogatják gyakran, így azok sem igényelnek gyakori karbantartást. Valójában a drive-in ládáknál van szükség a legtöbb karbantartásra, mert ezeket látogatják meg a leggyakrabban és ezek is tűnnek el a leggyakrabban.

A Nashville Air Museum nevű láda közelében.

- Tudok egy geoládáról, amit rólad neveztek el (OzGuff does Bat Cave!). Mi ennek a története?

Egyszer azt hittem, hogy az egyik ládám elveszett, ezért megkértem egy másik kessert, hogy pótolja helyettem. Adtam neki egy feltöltött csereládikát, de amikor felkereste az „elveszett” dobozt, látta, hogy az mégsem veszett el. Mondtam neki, hogy akkor megtarthatja a csereládát, de végül mégis felhasználta egy új rejtésnél. A rejtésnek a „OzGuff Does Bat Cave” nevet adta. (A ládika egy Denevérbarlang nevű hely közelében található, innét az elnevezés.) Valójában van még néhány olyan rejtés, aminek a nevében szerepel a nevem. Többségük afféle köszönetnyilvánítás más kesserektől azért, amit tettem a geochacing-ért.

Természetesen két okból is örülök ezeknek a ládáknak – az egyik, mert ez azt jelenti, hogy pozitívan hozzájárulok a sporthoz, a másik pedig, hogy megkereshetem őket.

Az egyik barátommal, Nuwati-val, miután teljesítettük a Tube Torcher 2 elnevezésű ládát. Két nap alatt 11 órát töltöttünk a kereséssel, nagyrészt a föld alatt.

- Egy másik érdekes elnevezésű láda a „That’s Enuf, OzGuff!” (Elég legyen, OzGuff!). Erről mit tudsz?

Tudom, hogy ezt a ládát King Boreas rejtette. Nyilván feltűnt neki, hogy én is meglehetősen nagyszámú rejtéssel rendelkezem. Erre válaszul elrejtettem a ”King Boreas vs. OzGuff: The Gauntlet” (King Boreas OzGuff ellen: A kihívás) ládát. Azóta néhányszor beszéltünk, sőt, ládát is rejtettünk egymásnak. (Nekem így most van egy rejtésem Minnesotában, és KB-nek van egy geoládája Észak Karolinában.) Ez csak egy játékos vetélkedés, nincs szándékomban komoly erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy utolérjem. Hatalmas előnye van, és képtelenség lenne valaha is utolérni.

-A ládák keresésében is meglehetősen aktív vagy. Milyen ládákat kedvelsz?

Nagyjából olyanokat, mint amilyeneket én szeretek rejteni. Szeretem azokat, amelyek szép, ismeretlen és érdekes helyekre visznek. Például hosszú séták az erdőben, vagy egy hegy tetejére, ahol szép a kilátás – ezeket szeretem. A drive-in ládákat is megkeresem, de ezeket közel sem tartom olyan értékesnek.

- Külföldön is találtál már ládát?

Igen, Angliában, Franciaországban és Ausztráliában. Amerikai-Ausztrál kettős állampolgár vagyok, ezért Ausztráliában akkor találtam ládákat, amikor rokonlátogatóban jártam ott. Néhány évvel ezelőtt a családommal Párizsban nyaraltunk és találtunk néhány ládát is. A vállalatomnak van Londonban egy oktatási központja, és amikor segítek ott új dolgozókat oktatni, akkor ládákat is kereshetek. Szeretek ládákat keresni, amikor utazok.

A gyerekeim, az unokatestvéreik és az apósom egy éjszakai kesselés közben.

- Tervezed további ládák rejtését?

Azt nem mondanám, hogy van egy „tervem”, de biztosan rejtek még. Szeretnék valami különlegeset rejteni az ezredik alkalommal.

Egy „kesserbébi”, Lili

Lili már a születése előtt is rengeteg ládánál volt. Ekkor még Zsé cipelte. Világra jövetele előtt 11 héttel és 5 nappal kis időre beszüntette ezt a tevékenységet, de miután megérkezett, már 8 hetesen és 6 naposan ismét ládára éhezett. Ekkor már apuci cipelte a túráin. Aztán szépen lassan saját lábán keresgélte a dobozkákat. Jelenleg (2007.11.17) már 84 hazai és 9 com-os ládát látott a saját szemével, és nagyon élvezi a dolgot.

---

Lili legelső megtalálása az Ürömi séta volt. Már nagyon nagy ládahiányban szenvedtünk, és ez egy szép napsütéses napnak ígérkezett, így egy közeli, gyerekbarát ládát választottunk a beavatásra. Lili gyakorlatilag az egészet végigaludta :-), de mi szépen, a szabályokat betartva minden egyes ponthoz elkísértük. Ekkor még csak a fekvős, autós gyerekhordóban közlekedett. A megtalálás pillanatában csupán 8 hetes, 6 napos és 5 óra 50 perces volt.

---

Lili 18. megtalálása a Kismaros – Nagy kőszikla láda. Ez egy picit túrásabb láda volt, a végén dzsindzsaharccal. Szegény gyerek már az elején megismerkedhetett azzal, hogy a ládázás nem mindig fenékig tejfel. :-) A túra végére annyira elfáradt, hogy a visszafelé úton szépen el is szenderedett a hasra szerelt hordózóban. Ez a fajta közlekedési mód volt neki a második verziós megoldás. Ezt nagyon szerettük, mert nagy távolságot viszonylag egyszerűen és kényelmesen le tudtunk gyűrni.

---

Törökmezei tavacska ládához készülődve éppen vizsgáljuk, hogy melyik turistaút is volna a megfelelő. Lilit mindig is érdekelték a mindenféle kütyük. Ezeken a túrákon akkor volt a legboldogabb, ha foghatta a GPS antennáját.

---

Lili hamar megismerkedett más kesserekkel és kessergyerekekkel is. Erre legjobb alkalom a geocaching versenyeken adódott, melyeken Lili is rendre részt vett, igaz még csak nézőként. Ez a kép a X. Geocaching versenyről hazafelé jövet készült a Ferencz porta láda felé haladva. Az útitársak Kiváncsifáncsiék voltak Csengével.

---

A láda megtalálása Lilinek is igazi öröm. Imádja ki és bepakolszni a ládák tartalmát. A képen éppen a Hársas-tó ládáját tartja Lili a kezében.

---

A ládázások során Lili igyekszik megismerni a természetet. Minden füvecske, virág, lepke le tudja kötni a figyelmét. Persze azt is szeretné megtudni, tekintve hogy tudományos beállítottságú, hogy milyenek ezek a dolgok belülről, így a vizsgált alanyok nem nagyon tudnak mesélni Lili kedvességéről! :-)

---

Szoktunk tenni hosszabb kirándulásokat is barátokkal. Ez a kép egy egész napos börzsönyi kirándulás során készült, a Kopasz-hegy csúcsán, a láda közelében. Erre a túrára egy mugli barátom (aki mellesleg Lili születésénél is aktívan közreműködött, tekintve hogy szülész-nőgyógyász orvos) és kisfia Máté tartott velünk, akiket már néhány ládához elkalauzoltam. Szeretnek velünk tartani a ládavadászatokra.

---

Nem csak természetben lévő ládákat látogatunk meg Lilivel. Biztosan mindenki felismeri, hogy a kép a Hungaroring előtt lévő szobornál készült, de Lili ült a szoborparkban lévő bádog versenyautóban is. Valamiért mindkettő nagyon tetszett neki, pedig mindkettő elég hideg volt, mivel a kép decemberben készült, a geokarácsonyi ládához menet.

---

A 2006-os geokarácsonyi ládánál készült családi kép. Lili hosszasan válogatott a hatalmas geoládában ülve.

---

Külföldön is szoktunk ládát keresgélni barátokkal. A kép Ausztriában, a Bromberg láda megtalálásánál készült, ahová Scele meghívására érkeztünk. Néhány napot a környéken ládáztunk Sceléékkel, és a képen is látható Bubukával. Remek programot állított össze ládász barátom. Élveztük mind a 4 napot.

---

Szintén Ausztriában készült kép, a Magas fal ládánál. Itt már Lili a 3. verziós gyerekhordójában közlekedik, amiből már sűrűn kikéreckedik egy kis gyaloglásra. A fejünk feletti siklóernyősök nagyon tetszettek neki. Mutogatta őket mindenkinek.

---

Szintén a Magas fal ládánál a Sky-walk kilátónál készült kép. A borzalmas mélység Lilit egyáltalán nem rettentette el.

---

A kép a Várhegyi-barlang ládánál készült. Kocsival is aránylag jól megközelíthető lett volna, de a szép időben egy hosszabbat sétáltunk. Lili szereti ilyenkor kergetni a pillangókat a réten. A barlangot is nagyon élvezte. Csupa kosz lett a bent lévő löszös portól. A ládikát most is nagy élvezettel pakolászta. Kicsit veszélyes volt az itteni mászkálás, mert a barlang előtt nagyon meredek és csúszós a terep. Nem volt egyszerű a ládát előszedni, fényképezni, és közben Lilire vigyázni.

---

A Pátyi-kőbányánál Lili egyedül indult a bozótosba a láda keresésére. Persze mi is követtük. Ekkor már a doboz szóval nagyon be lehetett lelkesíteni. Ez a 68. megtalálása volt, így már jól ismerte a játékot, és tudta, hogy ismét pakolászhat majd a láda mellett ücsörögve.

---

A ládavadászatokon nem csak a dobozt keressük, hanem igyekszünk minden látnivalót is megtekinteni. Lili sincs ezzel másként. Neki is fel kell fedeznie mindent. A képen Veszprémben, az Állatkert melletti kilátó ládánál mászunk fel éppen körbenézni.

---

Nem csak magyar ládákat keresgélünk gyerekkel. Lilinek már van 9 com-os megtalálása is. A kép Horvátországban készült a St.Euphemia láda keresgélése közben. A csúszós köveken először csak a háti hordóban keresgélte Lili a ládát, de később azért saját lábán is megpróbálta. A láda megtalálása után a tengerben is pancsikoltunk egy kicsit.

---

Az extrémebb ládák sem jelentenek akadályt. A Horvátországban lévő Zlatni Rt ládához sziklafal megmászása után lehet csak eljutni. A falra Lilivel is felmerészkedtünk, a ládát azonban az áthatolhatatlan szúrós csodabogyós miatt végül is csak egyedül kerestem fel.

---

Barátokkal is sokat ládázunk. Leginkább Sceléékkel szoktunk. Most, hogy nekik is megszületett a kisfiuk ez várhatóan egyre sűrűbb lesz. A kér lurkó első közös túrája a Sződ-Rákos patak ládánál volt. Krisztián még csak babakocsiban, Lili viszont már saját lábán teljesítette a távot, ami nem is volt kevés.

---

A láda megtalálása mindig nagy öröm. Lili mindig büszkén mutogatja a zsákmányt, ami most a Pasaréti séta kisméretű dobozkája.

---

Az utóbbi időben, mióta Lili aktívan belekezdett a rajzolgatásba, olthatatlan vágyat érez arra, hogy Ő is bejegyzést tegyen a logbookba. Természetesen ezt meg is engedem neki, elvégre ő is megtalálta, tehát joga van bejegyezni ezt a láda füzetkéjébe is. A képen látható logot a Pasaréti séta noteszében helyezte el.

Ládászok mikulásverse (Sirgalahad)

Kedves Mikulás!

Reméljük a derekadnak
Nem árt, hogy a gyerekhadnak
Cipelsz sok-sok ajándékot
Finomságot, fajátékot

Zsákod rejt még diót, almát
S geoláda is kerül
Ládagyűjtők társadalmát
Meglepned így sikerül

Koordinátát mondj már nekünk
A ládikó hol lapul?
Hiszen a mi élvezetünk
GPS-en alapul!

Pádisi túra 2/3,(Kata)

(Az 1. rész)

Fotók: Csigabiga

HÉTFŐ: Reggel mindenki izgatott, csomagolunk, eszünk pár falatot, majd várjuk, hogy a házibácsi beizzítsa a kocsiját, és átvigye a cuccainkat a Csodavár menedékházba. Várhatjuk. A kocsi nem indul. Semmi gond, majd szól a haverjának, és az kisegít minket. Ezt már nem várjuk meg, ÉvaSanKri-ra és Kovira hagyjuk a csomagokat, és elindulunk. Attila is marad segíteni, úgyhogy ma szalma vagyok. Fura érzés. A Pádis menedékházhoz vezető út könnyű, bár egy kicsit sáros. Az idő megint fantasztikus.

Azon morfondírozok, hogy hol van a napi két beígért zivatar. A Palacsintás néni kedvesen fogad minket mi meg, a palacsintáit. Ez nem igazi palacsinta, olajban sül és élesztős a tésztája, félbehajtott és belül a töltelék. Isteni. Teli hassal indulunk fel a Mócok templomához. A domboldalban süt a nap, meleg van, jó meredek, fújtatunk. Nagyon jó illatat van, szamócát szedek, hogy bírjam a kaptatót. A hegytetőn ledől mindenki, készül a csoportkép, Lelcache óriás hátizsákjával rohangál a gép és a csapat között. És mindig odaér a fotóra!

A Mócok templománál nem lengetjük meg a román zászlót, viszont eszünk egy-két falatot. Hiába, a palacsintát lemozogtuk felfelé jövet. Leereszkedünk a dombról, és a Palacsintás néni már vár minket, ÉvaSanKri-vel és Attilával karöltve. Megint palacsintázunk, a legkelendőbb a meggyes-diós, à la HZ. Úgy tűnik most nem ússzuk meg a zuhét, villámlik jobbra, villámlik balra, meg előttünk és mögöttünk is. Előkerülnek az esőkabátok is, de aztán elcsendesedik, mi meg elindulunk.

Persze a víznyelőnél visszavonhatatlanul elered, a csapat úgy néz ki, mint a púpos piacozó nénikék csoportja a poncsók alatt. Így ereszkedünk le egy vízmosásba, amely a Ponor-rét felett található vízkitöréshez vezet.

A vízkitörés csodálatos, az eső is eláll, elrakhatjuk a poncsókat. A Ponor-rét viszont nem rét, hanem egy óriási nagy tó. Vagy az óriásira duzzadt patakon kell átkelnünk, vagy a tavat megkerülni. De mi van, ha nincs út? A fenyvesig szamócát majszolva sétálunk el, majd minden erőnket összeszedve követjük a fiúkat, akik utat törnek a barlang felé. Kisebb-nagyobb csúszásokkal tarkítva mindenki átér. A barlangtól már csak egy rövidebb kaptató, és már ott is vagyunk a Hamlet-barlangba zubogó pataknál (PATAK? FOLYÓ!). Az átkelés kalandosnak ígérkezik. Elölről az a hír jön, hogy van egy fatörzs, amin át lehet menni. Mire a törzshöz érek Lelcache már a másik oldalon van, beélesített fényképezőgéppel. Szépen sorban megindulunk lovagló ülésben a törzsön. Aztán valaki szól, hogy óriási a sodrás, csak az menjen a patak felett, aki biztos magában, mert aki itt beesik, az a Csodavárban köt ki. Megijedtem, inkább a barlang felett kúsztam-másztam. Jópáran így tettünk. Már csak a Csodavár menedékházban tudtam meg, hogy Attila kétlábon ment át a farönkön. Azt hiszem nagyon jó, hogy nem láttam. Még most is kiráz a hideg.

Fotó: lelcache

A Csodavár menedékház szép, bár a szobák nem egyeznek a Mikinek mesélt szoba és ágyszámokkal. Nem baj, megszoktuk már, itt is heten vagyunk egy szobában. A vacsora finom és bőséges, az aperitif pálinka minden nap, a szakács Sanyi nagyon kedves. A legkellemetlenebb feladat ismét Anikóra hárul: pénzszedés-számolás-kivonás-elosztás. Próbálok segíteni, de lehet, hogy csak bekavarok? Szerencsére itt szívesen látnak minket, így hát, még ha nem is stimmel minden, mehetünk a többiekhez. Este tábortűz és gitár, meg fürdőszoba-vadászat. Jól alszunk ma is.

KEDD: Elvileg pihenőnap van, de annyira csodás időt jósol Miki, meg a párán áttörő napfény, hogy kénytelenek vagyunk elindulni az Elveszett világba. Odafelé felfrissültünk a Hideg-forrás vizénél Az Elveszett világ egy dzsungel, de a szebbik fajtából. Zsombolyok bújnak meg benne, például az Iker-zsomboly (láda!), amelyben látszik egy jégoszlop. Lenyűgöző és félelmetes. Mivel ez a rész még Miki előtt sem teljesen ismert, a csapat kétfelé válik. Randevút a menedékháznál beszélünk meg. Mi Mikivel a Száraz-völgy felé vesszük az irányt Jiimbo vezetésével. Megebédelünk, néhányan kisebb felfedező körutat tesznek a környéken, és végül egy kellemes sétával megérkezünk a menedékház elé. Éppen időben, mert lassan elered az eső. Jiimbo dinnyét oszt, a délutáni túra az eső és a bepunnyadás miatt elmarad. Mi vacsora után meglátogatjuk a Hamlet-barlangot, most kisebb a víz, a fiúk átsegítenek a patakon, és én is felmászom a sziklára. Hihetetlen!

-Út a patakban

-Patak az úton

SZERDA: A mai nap a csodáké: gyönyörű időben indulunk a Csodavárba. Tényleg egy csoda! Amikor meghalljuk a víz zubogását és megpillantjuk még fentről a Portálét, én még nem is sejtem, hogy ez csak a kezdet. Leereszkedünk a drótokon-köteleken (már egészen otthonosan érzem magam a sziklafalon) a Portále szájához. Monumentális és lenyűgöző. Magas a vízszint, de ez nem sok mindenki riaszt el (engem igen), hogy lemásszon és átmásszon, majd a Portálén áthaladva a kettes számú dolinában időzzön egy kicsit. Aprónak tűnnek Mikiék a patak másik oldalán. Árnyékban állunk, fázunk, úgyhogy a visszatérést nem várjuk meg, inkább előre megyünk, felmászunk a csúszós fémlétrákon, és keresünk egy napos foltot. Hamarosan a többiek is megérkeznek, és nem védi meg már semmi tőlünk az Alvilág kapuját. A barlangba a hőn szeretett, jól ismert kőgörgeteges-meredek „utak” egyikén lehet bejutni, de nem érdekel, ha már itt vagyok, mennem kell. A többiek a patakon átkelve megcsodálják a Sötét-kaput, ez már nekem sok, visszakapaszkodom szeretett köveimen a napra. Ebédidő, meg esőidő. Az eső megfutamít minket, de szerencsére hamar odébbáll. Felkapaszkodunk a meredek hegyoldalban, és a teraszok felé vesszük az irányt. Megcsodáljuk a Csodavárat fentről is, hihetetlen a szintkülönbség, szédítő a mélység és a természet műve mindez. Le vagyok nyűgözve. Hazafelé vesszük az irányt, de a Glavoj-rét kocsmája hívogat, így aztán útba ejtjük. Itt mindenki kedve szerint sörözhet-vodkázhat-vizezhet a tűző napon.

Csodás az idő, nem akaródzik hazamenni, így hát egy páran a Csodavár felé kerülünk és fordított sorrendben végigjárjuk a teraszokat. Most szebbek a fények, mert tűz a nap. A fotósok elégedettek, és még mindig van energiánk, hogy megkeressük a Porcika-zsomboly felé vezető utat. Végül nem mászunk fel a zsombolyig, mert megint elered az eső, ráadásul a PMR-en aggasztó hírek érkeznek: HZ kificamította/megrándította/eltörte a bokáját, menjen valaki menteni a Hamlet-barlangba. A Hamlet-barlang másik neve egyébként Caput-barlang. Kezdem sejteni, hogy miért. Szerencsésen bőrig ázva hazaérünk, HZ viszonylag jól van, bár bánatos, hogy többször nem jöhet velünk. Vacsi után Attilával és Izsivel visszatérünk a Glavoj-rétre, útközben sünit látunk, majd nyugovóra térünk.