és az itt található bronzkori sziklarajzok a világörökség részét képezik.
Az ismertető tábla norvég mellett lapp nyelven is fontos információt közöl.
Altától a Nordkapp már csak egy rénszarvasugrásra van, ami egyenlő egynapi autózással.
Európa legészakibb pontjával azért van egy kis csúsztatás. A Spitzbergák szigete (ugyancsak Norvégia) jóval északabbra van. Ezért azt mondják, hogy a Nordkapp a kontinens legészakibb pontja. De ez sem igaz, mivel a Nordkapp impozáns sziklafoka egy parthoz közeli kis szigeten van. A norvégok őrzik viking kalóz őseik hagyományát, a szigetre vezető alagútért csinos summát kérnek, és nemcsak befelé, hanem kifelé is.
Ráadásul még a Nordkapp tetejére vezető úton is van egy további belépőjegy. A végső elhatározást az hozta, mikor kiderült: még csak nem is itt van a sziget legészakibb pontja, hanem egy kicsit nyugatabbra, a parton. Igaz, ez nem annyira látványos, de mi a legészakibb pontot akartuk elérni, úgyhogy ezt vettük célba.
A szép napos időnek vége lett, felhők alatt haladtunk a tengerparton Skargarv faluig. Ez a hely nem tartozik a világ nagyvárosai közé
viszont a legészakabbra fekvő halászfalunak tartják.
Nem tudom, hogy mit szólnak ehhez a kanadai, grönlandi, szibériai halászok, de mi hittünk a skargarviaknak.
A falu közelében van a Kirkenporten (templomkapu) nevű sziklaív, rövid túrával el is érjük.
Na, itt már nem kell sietni, így nem hagyjuk ki a geoládát se, még a magunkkal hozott Travel Bug-ot is belerakjuk. A Skargarv-i kempingben csak a recepciós lézeng, kizárólag az ékes norvég nyelvet birja, és nagyon nehezen érti meg, hogy mi itt sátrazni akarunk. 6 fok van, sűrű felhő, itt már nem lesz éjféli napsütés.
Még van hely!
a többiek meg az oda vissza 18 km-es sétát a valódi északi pontig. Végre egy kis gyalogtúra a sok autózás után.
Az út a tundrán vezet, tavak, vízfolyások között. A parton elértük azt a kis emlékművet, amin az áll, hogy itt a legészakibb pont.
De a GPS mást mutat- még vagy 100 m-t lehet menni az Északi Sarok felé (innen még kb annyi, mint a Sarkkör Budapesttől, de ahhoz már hajó kellene) Végül a sziklás parton még mindig volt 2-3 m a vízig,
de az már olyan csúszós a hínároktól, hogy nem kockáztattam, hogy a többiek nagy mulatságára megfürödjek a Jeges-tengerben.
Közben kisütött a nap, de hideg volt. Előttünk egy összefüggő ködfal emelkedett ki a tengerből: alighanem a Golf áramlat meleg vize áramlik arra. Pazar kilátás a Nordkapp tömbjére, még néhány rénszarvas is előkerült.
Visszamentünk a kocsikhoz, és újabb útdíj fizetés után elhagytuk a vikingek országát. Ja, és sem itt, sem később szúnyognak nyomát se láttuk, nem volt szükség a nagy előkészületekre. A következő sátorhelyünk már a finnországi Karagasiemi-ben volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése