Barlangi kesselés, 1. rész
(lelcache)

Nemrég megkeresett ID=12082 egy olyan kéréssel, hogy írjak néhány szót a blogba a barlangi kesselésről. Először csak néztem ki bambán a fejemből , hogy mire is gondolhat, mert igazából barlangi kesselés, mint olyan nem nagyon van, tekintve, hogy a barlangban nincs műholdjel.

Ugyan vannak barlangok közelében elhelyezett ládák, de arról bárki tudna írni élményeket, nem kell hozzá barlangásznak lenni.
Barlangász szempontból hirtelen egyedül a GCLIK jutott eszembe, de erről meg inkább a tulajdonos @david tudna bővebben mesélni, bár majdnem az összes szervezett keresésen részt vettem, mint segéderő.

Aztán jobban belegondolva eszembe jutott, hogy vannak más ládák is, amik konkrétan barlangban vannak elhelyezve (GCBRUM, GCMIAU és a már megszűnt GCZsen), ahol nem árt az óvatosság, hiszen a barlang „veszélyes üzem”. Az írásra való ráhangolódásként még gyorsan meglátogattam másik két barlangi ládát is a GCTDBG-t és a GCSASK-t, így friss tapasztalattal felvértezve vágok bele ebbe a kis élménybeszámolós, tanácsadásos írásba.

A barlangi, barlang közeli ládákban számomra az a különleges, hogy itt teljesen másfajta élővilággal, környezettel találkozhat az ember, mint máshol. A barlang körüli mikroklíma miatt a környék növény és állatvilágától eltérő élőlényekkel lehet itt találkozni. Sok olyan élőlényt lehet barlangok közelében megpillantani, amit máshol nem igazán. Nyilván mindenkinek a denevér ugrik be elsőre, de rengeteg egyéb dolog is van itt. Például a Barlangász-lik ládánál olyan élőlényt láttam, amihez hasonlót előtte még soha, és aminek a létezéséről előtte mégcsak nem is hallottam. Ez az állatka a Pókszázlábú, tudományos nevén Scutigera volt. Az első barlangi ládánknál, a már megszűnt Zsendice-barlangnál (természetesen nem a barlang szűnt meg ) pedig egy hatalmas UHU verte le majdnem a fejünket, amikor ereszkedtünk lassan lefelé az üregbe. Ez a barlang, legalábbis a dobozhoz való eljutás technikailag nem volt különösebben jelentős, bárki le tudott könnyedén sétálni, de nem árt vigyáznunk, ha barlangokba vet minket a sors ládázás közben, mert könnyen előfordulhatnak csúnya balesetek. Mint feljebb említettem, a barlang veszélyes üzem. Bármennyire is biztonságosnak néz ki egy barlang, nem tudhatjuk, hogy mi lapul a lábunk alatt. A barlangokban alapszabály, hogy nem ugrálunk. Sok barlangot találtak meg úgy, hogy a felszínről beszakadtak. A barlang zegzugos, „három dimenziós” üregrendszer, könnyen előfordulhat, hogy egymás alatt több járat is van, csak arról nem feltétlenül tudunk. Előfordulhat, hogy csak laza kitöltéseken mászkálunk, ami elég szilárd ahhoz, hogy séta közben elbírjon, de nem biztos, hogy egy ugrást is kibír. Aztán potty! Bár általában a mindenki által szabadon látogatható, nem lezárt üregeknél kevésbé kell tartani ilyesmitől, de nem árt az óvatosság.

Barlangban való közlekedéskor különben is fokozott óvatossággal kell eljárnunk, hiszen a barlangi környezet általában nedves, csúszós. Ráadásul nem csak az X és Y koordinátára kell odafigyelnünk, mint általában, hanem a Z-re is. Könnyen beverhetjük legértékesebb testrészünket (most a fejre gondolok ) egy kiálló sziklába.

Az ilyen „kellemetlenségek” elkerülése végett barlangba kötelező jelleggel előírják a sisak használatát, de nyilván nem visz mindenki (leginkább senki) magával túrázás alkalmával barlangász sisakot. A lámpa használatára azt hiszem nem kell felhívnom a figyelmet. Ez különben is nagyon hasznos, ha mindig van az embernél túrázás folyamán, mert soha nem lehet tudni, hogy nem sötétedik-e ránk egy jobban elrejtett láda keresgélése közben?

A csúszós, meredekebb barlangi mászásoknál nagy segítségünkre lehetnek bizonyos technikák. Leggyakrabban alkalmazott ilyen technika a traverzálás. Ez a rendkívül tudományosan hangzó dolog egyszerűen annyi, hogy a rendelkezésre álló szemben lévő falakon (barlangban áltanában van ilyen) az ember „befeszíti magát”, és így közlekedik. Egyik láb az egyik, másik a másik falon, vagy hát az egyik, két láb a másik falon, vagy nagyobb terek áthidalásánál két kéz az egyik, két láb a másik falon. Minden esetben fontos, hogy magunk alatt támaszkodjunk meg, mert így könnyebb megtartani a súlyunkat.

Ábrák: www.barlang.hu

Barlangban kevésbé célravezető (ráadásul sokkal fárasztóbb is) a függeszkedés, mint pl. a sziklamászásnál (ott ugye nincs másik fal a hátunk mögött). Azt hihetnétek, hogy ezek olyan dolgok, amit csak barlangászok használhatnak nagy barlangokban, pedig már a Mackó-barlangban is nagy hasznát lehet venni. Ott is egy viszonylag szűk, meredek, csúszós kürtőn kell bemászni a barlangba, ami sokkal egyszerűbb úgy, ha az ember a hátát nekifeszíti a felső falnak.

Nemrég jártam a Tündér-barlangban, ahol a rejtés elég nehézre sikeredett, legalábbis ez olvasható ki a logokból. Egyik kesser barátom, amikor megtudta, hogy oda készülök nyomban el is látott tanácsokkal, hogy vagy kötelet vigyek magammal, vagy valami botot vigyek be, amivel le lehet piszkálni a ládát. Nem volt rá szükség. Itt is szépen fel lehet travizni a rejteket adó sziklapárkányra, bár itt a sokak által vélhetően legkevésbé szimpatikus, áthidalós technikával kell indítani (ez az, amikor a két kéz az egyik falon, a két láb pedig a másik falon van), ráadásul közben váltani is kell. Ezt azért senki ne próbálja meg úgy, hogy semmiféle hasonló mozdulatsort nem végzett még előtte soha életében. Kis ügyesség és apró erőnlét is szükséges hozzá, na meg nem kevés bátorság ahhoz, hogy az ember át merjen dőlni a szemben lévő sziklafalra. De kis gyakorlással bárkinek kivitelezhető a dolog.

2. rész

1 megjegyzés:

SylverRat írta...

a képen látható rovar (pókszázlábú?) található barlangokon kívül is. pl. a mi garázsunkban is van belőle pár példány... :o)