Bács-Kiskun(0), Baranya(2), Békés(1) , Borsod-Abaúj-Zemplén(5), Budapest(7), Csongrád(1), Fejér(7), Győr-Moson-Sopron(4), Hajdú-Bihar(0), Heves(1), Jász-Nagykun-Szolnok(1), Komárom-Esztergom(2), Nógrád(1), Pest(6), Somogy(2), Szabolcs-Szatmár-Bereg(1), Tolna(0), Vas(3), Veszprém(3), Zala(6)
Külföld(3)

- A zárójelben lévő szám az adott megyéből eddig bejelentett napórák számát mutatja. A megyék oldalán térkép és koordináta is segíti a tájékozódást.


View Larger Map

A térképek a bejelentők nevével jelzik a helyszíneket.

A Katalógus nem teljes. Az új adatok feltöltése folyamatos.


A GPSGames.hu oldalon található Napórák játék célja ennek a Napóra Katalógusnak az összeállítása.

Azt kérem Tőletek, hogy ha láttok valahol egy napórát, akkor mérjétek be a pontos koordinátáit, és készítsetek róla legalább egy közeli és egy távolabbi fényképet. Ezeket küldjétek el az oldal tetején látható e-mail címre. Aki a játékban is részt akar venni, annak küldök egy jelszót, amivel logolhat magának egy találatot. Ott egy játékos csak egy napóra adatait küldheti be, ide azonban többet is lehet.

Két gyűjteményt is találhattok a Neten: Magyarországi napórák, Napórák Magyarországon
Érthető okokból egyik sem teljes, és a koordináták is hiányoznak, azonban ott többet megtudhatsz ezekről az egyszerű, de mégis változatos szerkezetekről. Abban is segíthetnek, hogy megnézd van-e a környékeden napóra.

Köszönettel
ID24

Izlandon ládáztunk (8/8)

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Az út vége
Dél

Első megállónk Vik-nél van:

Még hogy itt háború??

itt az 50 évvel ezelőtti angol-izlandi halháború emlékműve mellett a tengerben álló sziklaképződmény a látnivaló.

Sziklatűk a tengerben

Ezután meredek földúton felautózunk a Dirholaey-i világitótoronyhoz,

Világitótorony

ahonnan a tengerben álló sziklaíveket lehet látni.

Tengerpart

Sziklakapu

Vannak itt még lundák is, és nem utolsósorban a kőkerítés résébe rejtve a Dirholaey geoláda. Az utinapló TB itt marad, mi meg már indulunk is Skogar felé. Az útelágazásban még van egy láda, Li’l Dyrhoaley2 teljesen jellegtelen helyen, egy legelő szélén, de azért nekilátunk a keresésnek, de csak virágokat találunk

Láda helyett virág

Minden keritésoszlopot, követ végigbogarászunk, de nincs sehol, így feladjuk. Utóbb láttam, hogy valószínűleg elveszett, mert mások sem találták meg. A Skogarfoss vízesés következik,

Skogarfoss

ami híres a szivárványokról,

Szivárvány a javából

persze egy jó fotóért kell egy kis kockázatot vállalni...

Meredek hely…

A legenda szerint egy viking rablóvezér rejtette kincsét a vízesés mögé és az arany ragyogása látszik a napfényben. Hát ezt az ősi geoládát jó lett volna megtalálni, de valószínűleg nem ment át a moderáción, mert a terület védett.. Így kincskeresés helyett a helyi skanzent néztük meg, ahol még egy berendezett osztálytermet is láttunk, a csapat pedagógusainak őszinte örömére.

Következő óra: földrajz

Viking kori PC

Hátra van még izlandi utunk sokadik fő csemegéje, a Landmannalaugar. Ez a nyelvtörőnek is megfelelő név egy csodálatos, bár kissé nehezen megközelíthető vidéket takar. De amíg a csodát elérjük addig szó szerint holdbeli a táj,

Izlandi puszta

amint a nevezetes Hekla vulkán alatt keletre fordul az út. Egyre rosszabbá válik, majd egy 6-8 m széles patakhoz érünk. Na, most mi legyen? Az utasok kiszállnak, átgázolnak a térdmagasságú vízen. Én meg méregetem, hogy fogok itt átautózni. Ekkor megjelenik egy helybeli kocsi, még csak nem is lassít, átvág a vízen. Affene, nem lehet ez olyan nehéz. Azért kikapcsolom a biztonsági övet, hátha úszni kell... Aztán látványos vízfüggönyt szórva átérek.

Kicsit izgulok :)

Úgy belejöttem, hogy a következő két, még talán nagyobb gázlón már habozás nélkül vágok át. És már meg is érkeztünk a kempingbe. Itt olyan sziklás a talaj, hogy sátorcövek bele nem verhető, ezért a sátrak az előkészített kőrakásokból vett kövekkel vannak rögzítve.

Kösd le a sátradat

Közben a másik két kocsink is átevickélt a gázlókon, nekilátunk követ gyűjteni, és sátrat verni. Még korán van, igy keresni kezdjük a Landmannalaugar geoládát. Igen rossz helyen van, a tábor feletti domboldalon, mindenki láthatja, hogy oda-vissza kóválygunk a sziklák között.

Tábor felülnézetből

Hamarosan felbukkan egy úriember és „Its difficult, isn’t it”, vagyis „ugye nehéz” kérdéssel fordul hozzánk. Holland kesser az illető, egy 20 fős cserkészcsapattal van itt, és valamivel korábban egy órát keresgéltek, mire megtalálták a ládát a számtalan kő között. „Na, de nem segítek” mondta, és kényelmesen letelepedve nézte, hogy mihez kezdünk. Ez kissé bosszantó volt, úgyhogy az első sziklát felfordítva előhúztam a ládát. Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a követ már legalább 3-szor körbenéztem, eddig persze sikertelenül. Na, de most láthatja, hogy milyen profi egy magyar kesser! :). Másnap jön a látnivaló: a színes hegyek. Mindenfelé mély völgyekkel elválasztott sárga, narancs, vörös, kékeszöld színű dombok vannak, ezek között majd egész nap barangolunk.

Narancs-rózsaszin

Sárga-zöld

Zöld-fehér-barna-krémszin

Zöldeskék (Piros)

Helyenként gyapjúsással sűrűn benőtt rétek vannak.

Virágos rét

Délután még elautózunk a közeli Ljotipollur tóhoz, amely egy mélyvörös színű kráterben csillog.

Ez meg vörös

Körbejárunk a peremen, jó kilátás nyílik a síkságra, ahol ezernyi kisebb- nagyobb patak szállítja a Vatnajökull vizét.

Labirintus

Az estét a kemping melegvizű tavacskájában töltjük, egyébként a metszően hideg szélben felettébb kellemetlen lenne üldögélni.

De jó meleg

Az idő változóban van, időromlást jósolnak. Na, de az utolsó izlandi napunk következik, most már csak kibírjuk valahogy. Csak estére kell Keflavikba érni, ha korán indulnánk, még tán a Heklát is megmászhatnánk. Erre kevés vállalkozó van, inkább Reykjavikot néznék meg. Végül csak összeáll egy 5 fős csapat, kelünk 6-kor, az idő baljósan borús, de azért elindulunk. Mivel kevés az időnk, megpróbálunk kocsival olyan közel kerülni a csúcshoz, amennyire lehetséges. Itt jól ki tudjuk használni a kocsi terepjáró képességét, ugyanis pocsék a földút, és még jó meredek is. Végül 800 m szintig jutunk, még van 700 a csúcsig. A nap kisüt, de iszonyatos szél fúj. Minden ruhaneműt magunkra szedünk, és elindulunk.

Kár, hogy a szél nem látszik :)

Egy ideig van jelzett út, aztán eltűnik egy talán nem is nagyon régi lávamezőn. A hiedelmek szerint a Hekla az alvilág kapuja, a kráteren keresztül vezet a lelkek útja a pokolba. Joggal várhatnánk, hogy akkor az út jó szándékkal lesz kikövezve, de itt egyáltalán nincs semmilyen út. A GPS térképe alapján megpróbálunk átvágni egy másik ösvényre, jó meredek, és por is van rendesen. Végül nagy nehezen csak találunk valami utat, itt már csak a szélviharral kell megküzdeni, és fel is értünk a csúcsra. Szép a kilátás,
Kilátás a pokol tornácáról

a kráter enyhén füstöl, hófoltok mindenfelé.

Láva és hó

Geoláda ugyan nincs de egy csúcskönyvbe lehet logolni.

A logbook helye

Visszamegyünk a kocsihoz, csoda, hogy le nem fújta a szél a gerincről, amíg odavoltunk. 4 óra alatt megjártuk az utat, úgyhogy bőven van még időnk. Ezért mégiscsak beugrunk Reykjavikba is, körülnézni. A fő látvány a modern templom, nekem nem tetszik, neogót stílusú beton,

Betonból is megárt a sok

viszont meglepetésünkre az izlandi himnusz magyar fordítását találjuk benne,

A Himnusz

na meg a csapat többi részét, akik múzeumnézéssel töltötték az időt. Még egy kis séta azt utcákon,

Hurrá, itt a nyár!

néha mintha egy mediterrán városban lennénk, persze a hőmérséklet egyáltalán nem Olaszországot idézi.
A kocsikat este vissza kell adnunk, de a repülő csak másnap reggel indul. Nem akarjuk megismételni az első üldögélős éjszakát a váróteremben, de szerencsére találtunk egy kempinget a reptér közvetlen közelében. A szél rendületlenül fúj, úgyhogy a sátorverés művelete emlékeztet egy rosszul sikerült paplanernyős ugrásra. Végül sikerül, és éjszaka rendesen rákezd az eső. De hajnalra, mikor fel kell kelni, megáll, csak azért esett, hogy vizesen kelljen leszedni és összetekerni a sátrakat.
És ezzel véget is ért izlandi kalandunk, szinte maximálisan sikerült teljesíteni útitervünket, csak az Askja krátertó környékére nem jutottunk el. Mondhatnám, hogy majd máskor, de még egyszer nem merném megkockáztatni, nehogy a napsütéses Izland emlékét egy ködös- vizes emlék írja felül.....

Hazaértünk!

DDRKT 3.
( Sirgalahad)

DDRKT 3.

Felpezsdül a régió máris
Bizony itt a regionális
Találkozó órája
Gondolni is jó rája
Jut nekünk a Balatonból
Minek összes hala tombol
Hiszen ennyi ládászt látván
Uszonyt rezget száját tátván
Vicces kakas, komoly tyúk
Löttyennek a kopoltyúk




ÓH, MELY SOK HAL… ♫♫♫

Tenger az, hol van a tonhal
Ne keverd a Balatonnal
Ne vágyd itt a csalfa Dunát
Ismerd meg a halfaunát:

Buja hínár ágas-bogas
S mivel a tó tágas: fogas
Él itt, s néha tótágast áll
Egy tó sose holtágas, bár…
Lehet kunkor némely öble
E vers nem tér most ki többre
(S lapozhatunk még előbbre)

Ki víz alatt barangolna
Bújva hazánk tengerét
Látná, hogy e hal angolna
Húzza teste hengerét

Mérges horgász leszegett
Fejjel horgot feszeget
Reá csalit teszeget
Fogni akar keszeget
Közben mellé csoszog atyja
Fiát emígy noszogatja:
Hol van már a teli szák?
(Árát majd jól elisszák…)

Igaz, akad pár száz hal itt
Figyelik a ládász talit
Őmiattuk nincsen kapás
Geoládász Isten csapás

Hullámokba révedek
Felém ott egy hal int
Azt hiszem, nem tévedek
Megláttam egy balint

Emlékezzünk vissza nyárra
Hallgathattuk kardalát
Béka segge bizonyára
Mit lentről a garda lát

Kezemben egy pár ásszal
Hozzá egy-két más lap
Zsugáztam egy kárásszal
Letagadta másnap

Mindhiába küszködött
Dülledt golyó lett szeme
Nem látott a küsz ködöt
Pedig neki tetszene

Mozgékony a csuka fara
Megy neki a cukahara
Felbukkan egy szuka csuka
Néma – szája luka kuka

Milyen hal van még a tóba’
Sügért is látsz hébe-hóba

Él itt sok-sok apróság
Hal alakú állatok
Ebihalas valóság
Ez átmeneti állapot

A tó legöregebb pontya
- Érdekes az ő szempontja –
Így oktatja jó fiát
Halld a hal-filozófiát:
„Egy fontos, a hal ikrája
Fenti világ – szarik rája!”


Sirgalahad, 2008. december hó elején

Izlandon ládáztunk (7/8)
(jppj (J&J))

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész


A 7. rész utvonala

Kelet

Na, azért még mielőtt végleg elhagynánk a Myvatn tó környékét, megállunk a Natural Bath nevű fürdőnél, amely a Reykjavikhoz közeli Kék Laguna mellett a másik turistalátványosság.

Natural Bath

Mi azonban csak kívülről nézzük meg, és már megyünk is tovább a Njemafjell geotermikus területre.

Itt is fortyog az iszap

A tegnap látotthoz hasonló vidék, legfőbb érdekessége egy jókora sziklakupacból hangos sistergéssel előtörő gőzoszlop.

Gőzoszlopok

Csőtörés?

Majd északnak fordulunk, vagy 25 km igen rosszminőségű földút következik, amíg elérjük a Dettifoss vízesést.

Dettifoss

Talán ez volt az összes közül a legszebb, bár minden vízesés mást mutatott. A látványon sokat emelt a napfényben ragyogó rengeteg szivárvány.

Szivárvány 1

Szivárvány 2

Tovább zötyögünk észak felé a kőtörmeléken, amíg a part közelében levő Asbyrgi kanyonhoz érünk. Ez egy kb. 15 km hosszú, 1 km széles-es, patkó alakú képződmény, de víz nem folyik benne.

Asbyrgi kanyon

Így keletkezése a geológusok előtt is rejtélyes, legvalószínűbb az a legenda, hogy valamelyik viking isten lovának patkója nyomta bele a sziklába. Felmászunk a sziklaperemre,

Út a peremre

innen nagyon jól belátható a patkó.

Középre igazításSzerencsepatkó

Ezután lemegyünk a tengerpartra, ahol a sziget közepén végighúzódó törésvonal a tengerbe bukik. Repedések sorozata van itt, 10-20 m mélyek,

Izland vége

helyenként már víz tölti ki őket, majd eltűnnek a tenger szintje alatt. Újabb 30 km zötyögős földúton, mig elérjük a főutat. Már alkonyatban, kopár tájon keresztül haladunk Ellistradir felé, ahol a leszálló alkonyban verünk sátrat.
A további út hosszan kanyarog, egyhangú hegyes-dombos vidéken,


Itt is lakik valaki…

míg kiérünk a keleti tengerpartra. Néha a távolban már feltűnik a Vatnajökull, Izland és Európa legnagyobb gleccsere.

Tovább a gleccseren??

Egyébként a keleti part nem bővelkedik látnivalókban, így olyan gyorsan haladunk, amennyire a gyakran egysávosra szűkülő földutak megengedik.

Út a semmibe

A szeles tengerparton rövid pihenőre megállunk, itt látunk partra vetve sok kagylót, tengeri szivacsot, csigákat. A közeli Djupivogur városka kedvéért is letérünk az útról. A békés település

De hol vannak a kalózok?

arról hires, hogy a 17. sz-ban algériai kalózok vetődtek ide, és rabszolgákat hurcoltak Afrikába, akiknek egy része később hazakeveredett, és történetüket meg is írták. Képzelem az izlandiak megdöbbenését, amikor a szaharai hőséget megtapasztalták. Ennél csak az lett volna jobb, ha az arabok ragadnak Izlandon :). Innen már csak egy ugrás a Vatnajökull.

És hol az út?

A gleccser majdnem a tengerbe lóg, egy jókora tóban végződik, amelyen százával úszkálnak kisebb nagyobb jéghegyek, közöttük meg fókák.

Jégtáblák

A tavon fura járművek közlekednek: kerekes hajók.

Vizibusz

Na, ezt ki kell próbálni: a hajó kigördül a partra, egy emelvényről be lehet szállni, aztán irány a víz. Fél óráig kerülgetjük a jégtömböket,

Expedició az Északi Sarkra

majd kiszaladunk a partra.
Az út számtalan vízfolyást keresztez, amelyek a Vatnajökull olvadásából származó vizet vezetik a tengerbe. Régebben ez nagyon veszélyes vidék volt, de ma már hidak vezetnek át a folyók felett. Sátorhelyünk Kirkjubaejarklaustur (na, ezt mondjátok ki gyorsan) szélén, egy nagyon szép völgyben, a vízesés mellett van.

Sátorhelyek vizeséssel

Ez a szép nevű falu egyébként arról híres, hogy a 18. sz.-ban plébánosa imádsággal állította meg a házak felé törtető lávafolyamot. És ezzel a nevezetes hellyel a keleti részt is befejeztük, most már a déli parton haladunk, vissza Keflavik felé.