A keleti partra érve Bicheno-nál álltunk meg, mert ott be lehetett fizetni éjszakai pingvinnéző túrára. Rohantunk, mert az útikönyv szerint csak ötig volt nyitva az iroda, ahol jelentkezni lehetett. Ez persze nem volt igaz, de legalább jó hamar letelepedtünk a kempingben és ládázni is volt idő a vacsora után. Kellemes sétával fölmásztunk a falu mellett magasodó hegyre és megkerestünk egy ládát. Az ösvényről jó kilátás volt a falura és a partra.
A pingvintúrán busszal vittek el egy helyre, ahol a pingvinek esténként kitotyognak a partra, a fészkelő helyükre. Állítólag minden évben ugyan oda mennek vissza. Mivel vakuzni nem volt szabad, mert megvakulhatnak, fényképezni csak a vezető elemlámpájánál lehetett.
Az első képen egyik mesterségesen kialakított fészkelő dobozban volt egy pár. Annyira aranyosak voltak ahogy ücsörögtek összebújva, de a többi is ahogy ott totyogott imbolyogva a sötétben. Egyáltalán nem zavartatták magukat, amikor szembetalálkoztak egy csomó suttogó emberrel, akik össze vissza világítottak mindenféle elemlámpákkal.
Reggelre elárasztották a falut az ehhez hasonló autók.
Innen lementünk a Freycinet nemzeti parkba. A látogatóközpont után kagylógyűjtés közben a parton eszembe jutott, hogy be kellene kapcsolni a gps-t, hátha van valami a közelben.
18m-re álltunk egy ládától. Egy kidőlt kiszáradt fában volt elrejtve a doboz, ami végül is az utolsó tasmán dobozunk lett.
Innen fölmentünk a Tourville világítótoronyhoz. A tornyot egyáltalán nem lehetett látni viszont a magasan körbe vezető ösvényről gyönyörű volt a kilátás.
A felhők már elkezdtek átbukni a hegyeken, de szerencsére az eső csak délután kezdett el zuhogni, amikor már úton voltunk Hobart felé. Közelebbről is meg szerettük volna nézni ezeket a narancssárga sziklákat, a közeli Sleepy Bay-nél lehetett lemenni a vízhez.
Zuhogó esőben mentünk vissza Hobartba a már ismert kempingbe, sőt az eső csak késő este állt el, így nem volt egyszerű mindent megint összepakolni és a kocsit valamennyire kitakarítani. Reggel átköltöztünk egy bungalóba majd visszavittük az autót és utána busszal bementünk a városba.
Hobart nem valami nagy szám, még a kikötő volt a legérdekesebb. Egy halászhajóról pont akkor vette át a kereskedő a fogást. Hihetetlen mennyiségű hal került elő egy viszonylag kis hajó gyomrából.
A kempingben végre volt wifi, így este a bungalóban kényelmesen ágyban heverészve tudtam leveleket írni, és a ládákat is belogoltam. Utána elvonási tüneteimet enyhítendő hajnalig olvastam a gc fórumot . Tudtam előre, hogy a következő nap el fog menni azzal, hogy átrepülünk Melbourne-be és fölvesszük a másik autót és az ilyen dolgokat fáradtan is lehet csinálni.
A pingvintúrán busszal vittek el egy helyre, ahol a pingvinek esténként kitotyognak a partra, a fészkelő helyükre. Állítólag minden évben ugyan oda mennek vissza. Mivel vakuzni nem volt szabad, mert megvakulhatnak, fényképezni csak a vezető elemlámpájánál lehetett.
Az első képen egyik mesterségesen kialakított fészkelő dobozban volt egy pár. Annyira aranyosak voltak ahogy ücsörögtek összebújva, de a többi is ahogy ott totyogott imbolyogva a sötétben. Egyáltalán nem zavartatták magukat, amikor szembetalálkoztak egy csomó suttogó emberrel, akik össze vissza világítottak mindenféle elemlámpákkal.
Reggelre elárasztották a falut az ehhez hasonló autók.
Innen lementünk a Freycinet nemzeti parkba. A látogatóközpont után kagylógyűjtés közben a parton eszembe jutott, hogy be kellene kapcsolni a gps-t, hátha van valami a közelben.
18m-re álltunk egy ládától. Egy kidőlt kiszáradt fában volt elrejtve a doboz, ami végül is az utolsó tasmán dobozunk lett.
Innen fölmentünk a Tourville világítótoronyhoz. A tornyot egyáltalán nem lehetett látni viszont a magasan körbe vezető ösvényről gyönyörű volt a kilátás.
A felhők már elkezdtek átbukni a hegyeken, de szerencsére az eső csak délután kezdett el zuhogni, amikor már úton voltunk Hobart felé. Közelebbről is meg szerettük volna nézni ezeket a narancssárga sziklákat, a közeli Sleepy Bay-nél lehetett lemenni a vízhez.
Zuhogó esőben mentünk vissza Hobartba a már ismert kempingbe, sőt az eső csak késő este állt el, így nem volt egyszerű mindent megint összepakolni és a kocsit valamennyire kitakarítani. Reggel átköltöztünk egy bungalóba majd visszavittük az autót és utána busszal bementünk a városba.
Hobart nem valami nagy szám, még a kikötő volt a legérdekesebb. Egy halászhajóról pont akkor vette át a kereskedő a fogást. Hihetetlen mennyiségű hal került elő egy viszonylag kis hajó gyomrából.A kempingben végre volt wifi, így este a bungalóban kényelmesen ágyban heverészve tudtam leveleket írni, és a ládákat is belogoltam. Utána elvonási tüneteimet enyhítendő hajnalig olvastam a gc fórumot . Tudtam előre, hogy a következő nap el fog menni azzal, hogy átrepülünk Melbourne-be és fölvesszük a másik autót és az ilyen dolgokat fáradtan is lehet csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése