Első elsőm a Csóri Csuka és egy Horog (GCCsHo) volt.
A nagy sietségben nem is néztem a napkelte időpontját, ezért Csóron majd félórát a buszmegállóban várakozva töltöttem, ugyanis olyan koromsötét volt, hogy nem mertem nekiindulni a vakvilágnak. (Akkor még nem volt meg a TG lámpicskum.) Végre! Megjelent az első reménysugár a hajnali égen. Rögvest nekiindultam, reménykedve, hogy egy kesser se volt ily friss, mint én. A térképet követve nem is olyan sokára elértem egy többtörzsű fához, ami gyanúsan közel volt a célhoz. Körbevizsgáltam, de sehol semmi. Nembaj, irány a következő hasonló fa. Ott sincs semmi. A harmadik fánál végre szerencsével jártam, megleltem a kincset! Éljen az első első! Az odaúton egész állatkerten ’verekedtem át’ magam: héja, nyulak, őzek, róka, meg kitudja mi még Isten állatkertjéből…
-----------Akloz
A buszutazást végigizgultam, nehogy valami autós kesser, esetleg helyi erő meg ne fosszon az elsőségtől. A multi városi pontjai elég gyorsan meglettek, bár az elsőnél volt egy kis vacillálás, hogy mi is lehet a helyes megoldás. Már csak a láda van hátra… Igen ám, de mi van ha valaki a ládánál kezd? Szerencsére ezen eset itt nem forgott fenn, de majd meglátjuk, hogy biza ez is előfordulhat. Amikor megállt mellettem egy motor, rajta egy kessergyanús emberrel, elszálltnak láttam az elsőségemet. De nem! Volt olyan udvarias, hogy bevárt, amíg odaérek gyalog a ládához és nem előzött be, pedig megtehette volna, ott volt a motorja… Akloz egyébként ferihegyi szolgálat után volt útban haza, Győr felé.
---------------tomki
Miközben a ládát keresgéltem, kocsizaj s megérkezik tomki is, Pápáról. A logolást már közösen végezzük. Hazafelé tomki elvitt a Fehérvár felé menő buszig, és még azt is megvárta, hogy megnézzem mikor jön, mert ha soká, akkor elvitt volna Fehérvárra. Nagyon rendes embernek ismertem meg Őt is és aklozt is. Ez már egyébként a sokadik eset volt, hogy geoládázás közben összefutottam eddig ismeretlen kesserekkel és barátságban váltunk el. Igazi jó, közösségépítő játék ez!