Silvius levele

Írta: (feri60)

ID=12082 kolléga - a Kessersztori gazdája és szerkesztője - megkért, hogy én is készítsek "riportot" az oldalára néhály olyan játékossal, akik meghatározó tagjai a geocaching családnak.

Arra gondoltam, hogy levélben felkeresek és megkérdezek néhány olyan ládászt, akik korábban aktív, elhivatott tagjai voltak a csapatnak, de mostanában elvesztek. Ezek egyike a hét ládával és közel 400 megtalálással rendelkező Silvius.

Megkérdeztem Tőle, hogy mi az oka annak, hogy mostanában elfordult a geocachingtól?

Azt a logokból látni, hogy néhanap keres ládát, de a fórumoktól 10 hónapja távol maradt. Pedig korábban meghatározó egyénisége volt a "klubnak", jobbító szándékú javaslataira mostanában is nagy szükség lenne.

Íme Silvius válasza:

Kedves Feri!

Köszönöm a megkeresést, igazán meglep és jól esik, hogy észrevettétek, hogy már nem vagyok jelen aktívan. Ennek sok-sok oka van.

Nézzük azt, hogy miért nem ládászom. Alapvetően nincs rá időm és pénzem sem. A főváros környéki ládákat levadásztam, hosszabb, vidéki utakat kellene tennem, de leépítettek a jól fizető melóhelyemről, éppen akkor, amikor már születőfélben volt első gyermekünk.

Áron (Cincóka) egészségben megszületett, lassan másfél éves, de nagyobb túrákat még nem merek vele bevállalni, főleg amíg anyafüggő, a feleségem ugyanis nem kattant rá a ládázásra, de remélem a fiam majd lelkesen jön velem, ha már jól tud járni.

Most minden szabadidőm a családomé, a házimunkáé. Keveset keresek, és nagyon sokat dolgozom. Nincs időm mellette fórumozgatni, levelekre sem tudok azonnal válaszolni (pedig nethez köt a munkám). A szűkös anyagiak miatt feleségem is munkára kényszerül és ezt leginkább akkor tudja megoldani, amikor én veszem át a kiscsávó feletti felügyeletet.

Nagyon hiányoznak a ládászkalandok - volt bőven -, de el kell fogadnom, hogy hosszú ideig nem követem a nyilat az erdei ösvényeken, de a műszerem mindig nálam van! Nem múlt el még nap azóta sem, hogy ne vittem volna magammal, mégha hetekig be sem kapcsolom.

Az időhiányon kívül, azért nem olvasom a fórumot egy ideje, mert nem szeretem magam feleslegesen idegesíteni, kedves ládásztársaimat megbántani hozzászólásaimmal és teljesen értelmetlen szélmalomharcot vívni.

Nem tudom emlékszel-e rá, hogy rendkívül felháborított a moderálás ilyetén módszerének bevezetése. A mai napig úgy érzem, hogy a játék igazi örömét vették el az emberektől, például nem futhatok rá pár óra szabadidőmben egy-egy új pesti/budai ládára, mert a fővárosban nem engedik, hogy újabb ládát létesíthessen bárki is. Az ezredik ládánál még betegre röhögtem magam MikiCache előadásán, hogy miként kellene szabályozni ezt a játékot, azt hittem poénkodik, a legvadabb rémálmomban sem gondoltam, hogy így el lehet rontani egy szabad közösség remek ötletét.

Ez igen régen volt, a felhasználók száma azóta már sokszorosa az akkori létszámnak, de a ládák száma még mindig nem érte el a 2000-et.

Sokat beszéltem a geopápával anno, akit nagyon kedvelek és megértettem azt, hogy ez az ő játéka, ő alapította, működteti (ráadásul valóban működik, ha nem is úgy ahogy azt én képzelem) tehát az ő hatásköre, hogy eldöntse, milyen szabályokat erőltet rá a játékosokra. Ez világosabb a napnál. Én is működtetek egy hobbykört, 150 tagja van és nem szeretném, ha beleugatnának némelyek, hogy miért így-úgy alkotom a szabályokat, az én ötletem volt, én pénzem áll benne, én szánom rá a legtöbb időt, én vagyok a felelős, egyszóval azon az úton megyünk, amit én kijelölök.

Szerencsére sem a ládászoktól, sem a ládászástól nem távolodtam el, sőt fura módon a legkedvesebb barátaim éppen a moderátorok közül kerülnek ki, de most tényleg nagyon sok idő és energia elmegy a gyermekneveléssel.

Még egy érdekesség: a legtöbb ládámat úgy találtam meg, hogy vonattal, busszal mentem a dobozokhoz, ugyanis nem volt jogosítványom. Amióta van, mehetnék autóval, kényelmesen, bármikor, azóta nincs lehetőségem rá.

Köszönöm az érdeklődést.

Szeretettel ölelek mindenkit!
Silvius

Petika válaszai

Petika önként küldte el nekem a válaszait, amiket most olvashattok. Mást is arra bíztatok, hogy ha szívesen megosztaná a többiekkel gondolatait, akkor ne várjon arra, hogy én kérdezzek tőle, mert lehet, hogy sohasem jutok el hozzá. Az oldal tetején van az e-mail címem. A kérdéseket innét ki lehet másolni…

---

-Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?

Az interneten véletlenül akadtam az oldalra (már nem is emlékszem hogyan), és akkor úgy döntöttem: nekem is kell egy GPS. Amikor meglett, elkezdtem keresni a ládákat. Először a lakóhelyem közvetlen közelében levőket, aztán egyre bővült a kör. Az első láda (GCERDO), amit megtaláltam a házunktól kevesebb mint egy kilométerre van, azt azóta is többször meglátogattam, sőt amikor át kellett helyezni, segítettem a rejtőnek. (telefonon keresztül tárgyaltunk :-)

-Milyen GPS-t vettél, hogyan döntöttél a vásárláskor?

Geko 101-esem van. Amikor vettem, akkor még a GPS-ek ára csillagászati magasságokban volt, ez volt a legolcsóbb, és nem utolsó sorban nagyon tetszik, hogy olyan kicsi. Nem mindegy mekkora súlyt cipelek magammal :-) Egyébként szerintem geokesingelésre sokkal jobb, mint a térképes GPS-ek. Egy kis feladat megtalálni a ládához vezető utat, ha csak az irányt és a távolságot látom.

-Változott az életstílusod a kessing hatására?

Igen. Azóta sokkal aktívabb vagyok, télen is kimozdulok otthonról, és nem utolsó sorban fogytam kb. 10 kilót :-)

-Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?

Néhány ládát egyedül vadásztam le, de sok esetben barátaimmal, ismerőseimmel, kollégákkal stb. voltam. Társaságban sokszor én csak a GPS-t bámulom, és a társaim találják meg a ládát. :-)

-Milyen gyakran keresel ládákat?

Amikor időm engedi. Sajnos a közelben már elfogytak a ládák és a közlekedés egyre drágább.

-Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?

Szeretem a kerékpárral levadászható ládákat, és a hegyekben levőket is.

Leginkább azt nem szeretem, ha egy multinál nem lehet előre tudni, hogy az ember mekkora túrára számítson. Az igazán jó multiknál ez a leírásból kiderül. Egyébként leginkább a hagyományos ládákat szeretem.

-Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát?

Eddig 2 esetben sikerült. Mindkettő a Mátrában volt. Szerencsém volt, épp Gyöngyösön voltam, amikor megjelentek. Mostanság már szinte lehetetlen elsőként odaérni egy ládához. Egyébként az első megtalálóktól udvarias gesztus lenne, ha WAP-on azonnal bejelentenék a megtalálást.

-Hogyan értesültél a megjelenésükről, hogyan cserkészted be őket?

Csak egyszerűen este megnéztem a Geocaching honlapot, és láttam, hogy új láda van a Mátrában. Épp Gyöngyösön voltam, másnap reggel korán keltünk, és irány a láda. Akkoriban ennyi még elég volt egy első megtaláláshoz.

-Külföldön is kerestél már meg ládát?

Igen, novemberben Madeirán két .com-os ládát. Eddig nem érdekeltek a külföldi ládák, de a Schengeni csatlakozás hatására megváltozott az álláspontom. :-)

-Érdekelnek a Travel Bug-ok?

- Ha találok, és biztos vagyok benne, hogy a rejtő kívánságánakmegfelelően tovább tudom vinni, akkor továbbviszem, de soha nem indultam még ládakeresésre emiatt.

-Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?

Mint említettem Geko101-essel keresem a ládákat, ez sajnos nem rendelkezik számítógépes csatlakozással, így nem tudok részt venni ebben a munkában. Ha egyszer lesz olyan eszközöm, amivel el lehet menteni a traceket, és képes leszek "szabályosan" végigjárni egy utat, akkor biztos nem fogom megtartani magamnak az eredményt.

-Miért rejtettél saját ládát?

Az elsőt (GCSSR) még csak azért, hogy nekem is legyen. :-) Érte is elég kritika annak idején, azóta már átalakítottam, a mostani formájában sokkal jobb, mint eredetileg. Néhányat azért, hogy olyan helyekre kalauzoljam a geoláda keresőket, amiket szerintem érdemes meglátogatni, és van egy, a GCKISV, ami tulajdonképpen egy egész országra kiterjedő multi-multiláda. Ezzel az volt a célom, hogy megismertessem a játékosokkal a magyarországi kisvasutakat.

Vannak nagyon pozitív visszajelzések, és sajnos vannak olyanok is, akik valamilyen trükkel, fondorlattal megszerezték a jelszórészleteket és belogolták a megtalálást annak ellenére, hogy nem jártak mindegyik kisvasútnál. Ez először zavart, de már nem foglalkozom vele. Akinek az szerez örömet, hogy rejtvényeket fejtsen az interneten, az tegye. Én biztos nem próbálkoznék így, nincs is hozzá türelmem.

-Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?

Nem. Egyrészt a meglevő 10 ládám karbantartása is néha nehézségbe ütközik idő és pénz hiányában, ezen kívül pedig ez is egyfajta tiltakozás a cenzúra (moderáció) ellen.

-Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?

A Budapesti és a Budai-hegység térkép jelenleg ki van szürkítve, ezen kívül sok ládát megtaláltam a Mátrában, ezeket a Gyöngyösön lakó barátommal vadásztuk le egy-egy gyöngyösi kirándulás alkalmával, és ha olyan helyen járok, ahol van a közelben, vagy útközben láda megpróbálom útbaejteni.

-Hogyan szoktál oda utazni?

Kerékpárral, autóval, BKV-val, vonattal ... ahogy épp a legkedvezőbb.

Érdekességként megemlítem, hogy a debreceni repülőtérnél levő ládát egy kerozinszállító tartálykocsival kerestem fel, és ezzel a járművel 30 méterre meg tudtam közelíteni :-)

-Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?

Nemrég egyik segítőtársam talált egy ernyőt.

-Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszeréjtéskor?

Egyik mátrai ládánál megzavartam egy ifjú párt, akik a ládától néhány méterre (a GPS hibahatárán belül :-) a fűben szeretkeztek. Amikor észrevettem őket illedelmesen visszavonultam egy kicsit a fák közé, hogy "zavartalanul" felöltözhessenek.

-Szeretnél valamit megváltoztatni a kessinget körülvevő közegben?

Jó lenne, ha megszűnne a moderáció, legalábbis ebben a formájában. És az is jó lenne, ha megszűnnének az indokolatlan tiltások.

-Mi a véleményed a mozgó ládákról?

Eddig 3 ilyet találtam meg, az egyiket (GCUSER) kétszer is. Ezt a szabályokból adódóan másodszor is ugyanoda rejtettem, ahova első alkalommal. Érdekességként megemlítem, hogy első alkalommal közel egy hétig pihent a lakóhelyemnél, második alkalommal már másnap jelentkeztek érte. Szerintem a mozgó ládák érdekes színfoltjai a játéknak, de fontos, hogy aki megtalálja és továbbviszi az értesítse a többi játékost. Én a mozgó ládáknál minden esetben WAP-on keresztül azonnal logoltam. Az egyik ilyen ládát nem tudtam volna a szabályok szerint elrejteni, azt természetesen nem vittem tovább.

-Hogyan skerült elkapni a ládákat?

Hasonlóan az első megtalálásokhoz: este észrevettem, és másnap reggel korán indultam. Egy esetben azonban ez már késő volt, csak egy üzenetet találtam: "sajnos elkéstél" :-)

-Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?

Nem értek egyet a külföldi ládákkal, azoknak szerintem inkább a .com-on vagy az adott ország saját geocachinges honlapján lenne a helyük. Az országhatár közelében, illetve Erdélyben levő ládákat még el tudom fogadni, de például egy horvátországi szigeten elrejtett ládának szerintem nem lenne helye a geocaching.hu-n.

-Részt szoktál venni a versenyeken?

Ilyen típusú versenyeket tekintve nem vagyok az a versenyző típus, bár az 1500-as ládánál jelen voltam és kerestem.

-Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?

GPS, fényképező, WAP-os telefon, távcső, PMR.

-Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/bosszúságot?

A "Totál-Brutál" egyértelműen a csúcs. (Ráadásul annak első megtalálója is voltam!) Arra mindig szívesen emlékszem vissza.

Annak idején a láda előzetes tervezete (még a pontos koordináták nélkül) már kb. egy héttel a láda kereshetővé válása előtt megjelent. Rögtön felfigyeltem rá és megtettem a szükséges előkészületeket, amik ehhez a nem mindennapi ládához szükségesek. (Több mint 20 km-es "séta" kb. 2000 méteres szintkülönbség leküzdésével.) Aztán, amikor megjelent, irány Gyöngyös, és másnap hajnalban indultunk Sirokra, a kiinduló ponthoz. Érdekessége még a ládának, hogy kb. a 4-ik pontnál utolért egy másik kesser, Imaka. Innen kezdve közösen folytattuk a keresést, és már lámpafényben együtt is találtuk meg. Hogy igazságosan osszuk el az első megtalálást úgy egyeztünk meg, hogy a logbookban Ő az első, az Interneten pedig én.

-Mennyire figyeled a pontszámok listáját?

Néha összehasonlítom magam a többi ismert névvel, és ilyenkor látom, hogy van még keresnivalóm :-)

-Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?

Sokan a 100-ik, 500-ik, 1000-ik ládájukra a legbüszkébbek, én szeretném minél hamarabb megtalálni a 777-iket :-) Egyébként pedig arra törekszem, hogy a logjaim hasznosak és szóraztatóak legyenek.

-Miért pont a 777-iket?

Mert az olyan szép kerek szám! :-) Én nem szeretem a "hagyományos" kerek számokat, inkább azokat, amelyek azonos számjegyekből állnak. Az eddigi legnagyobb ilyen a 333-ik, szóval még kereshetek ...

Bilincset hozott a Mikulás,

avagy bűnmegelőzési látogatás Vácon

No persze nem szó szerint hozta ezt a nem kívánt ékszert a vén kaporszakállú. Egy újabb sikeres L.G.T. program zajlott le 2007. december 7-én. A vállalkozó szellemű csapattagok és szimpatizánsok 31 fős csapata meglátogatta a Váci börtönt. A szervezkedés közbeni viccelődő hangulat szülte a cikk címét.

Még októberben merült fel a kérdés, hogy lenne-e igény, érdeklődés egy ilyen programra Boxos munkahelyén. Volt, és így elkezdődött a hosszas szervezkedés, mert ebbe a műintézménybe csak hosszabb időre egyszerű bejutni, az alkalmi látogatásnak szigorú feltételei vannak.

Rögtön az elején kiderült, hogy a látogatás csak munkanapon megvalósítható program, így jó pár érdeklődő szomorúan lemondott a programról, de még így is elegen maradtunk ahhoz, hogy érdemes legyen belevágni. Az előzetes érdeklődés alapján kiderült, hogy december elején valósulhatna meg a terv, csak ehhez még kell írni egy kérvényt a börtönparancsnok felé, ami alapján engedélyezi vagy elutasítja a látogatás. A kérvényhez szükség volt a látogatók polgári nevére és igazolványszámára, amit elküldtük Boxosnak, ezzel téve bizonyságot komoly látogatási szándékunkról. A kérvény elkészült, beadásra került és ezután jött a várakozás ideje.

Lassan jöttek az infók, először, hogy 7-én lesz megvalósítva a túra, és hogy a kezdetét majd a börtönparancsnok fogja meghatározni. Aztán hosszú ideig semmi, pedig egyre közelebb kerültünk a meghatározott naphoz. Az LGT oldalon közben ment a viccelődés a rabosításról, hogy ki mit kér, ha bent tartanának és egyéb poénok a börtönélettel kapcsolatban hallottak alapján. Aztán november 27-én jött a hír, hogy megkaptuk az engedélyt, meghatározták ki lesz a csoport vezetője, és hogy 10 órakor indul útjára a gyönyör. No meg kaptunk egy kis tájékoztatót, hogy mit nem szabad vinni és csinálni a látogatás alatt.

Idézném:

A Váci Fegyház és Börtön területére belépő személyek kötelesek magukat alávetni a jogszabályokban meghatározott rendelkezéseknek: Az 1995. évi CVII. Tv. 14.§ értelmében, a bv. szerv területére belépő személy köteles a bv. rendjére és biztonságára vonatkozó előírásokat betartani. A bv. szerv területére belépni szándékozó személyt a személyazonosságának és a belépés indokoltságának megállapítása céljából igazoltatni kell. A bv. szerv rendjére és biztonságára veszélyes – külön jogszabályban meghatározott – tárgyak bevitelének megakadályozás érdekében a belépni szándékozó személy ruházata és csomagja átvizsgálható. A bv. szerv területéről kilépő személy ellenőrzését is az előbb említett módon kell végrehajtani. Az 1995. évi CVII. Tv 17.§ (2) bekezdése értelmében: Kényszerítő eszköz alkalmazható azzal a személlyel szemben, aki a bv. szerv által fogvatartott személy életét, testi épségét, személyes szabadságát, vagy a fogvatartás biztonságát sérti, illetve veszélyezteti; a bv, szerv területén annak rendjét, biztonságát sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít; a bv. szerv, vagy illetve a személyi állomány tagja ellen támad, a személyi állomány tagját feladatának ellátásában akadályoz, vagy intézkedésre kényszerít; a bv. szerv vagyonát rongálja, és azt felhívás ellenére sem hagyja abba. A 6/1996. számú IM rendelet 56.§ értelmében, az intézetbe belépő személy köteles betartani az intézet rendjére, a házirendre és a fogvatartás biztonságára vonatkozó előírásokat. Az intézetbe nem vihető be lőfegyver, lőszer, robbanószer, szúró- vagy vágóeszköz, kábítószer, a közbiztonságra, valamint az intézet rendjére és a fogvatartás biztonságára veszélyes tárgy, így különösen adó-vevő készülék, telefon (mobiltelefon és alkatrészei), fényképezőgép, illetve hang és képfelvevő készülék, továbbá alkohol tartalmú ital, étel és tárgy. Az 44/2007. (IX. 19.) IRM rendelet meghatározza: a bűnmegelőzési célú látogatás keretén belül az intézetbe való belépés nem engedélyezhető a tizennyolcadik évét be nem töltött személy részére! További szabályok, elvárások a 65/2000. sz. OP intézkedés alapján: Az intézeten belüli mozgás a kijelölt személyi állományú tagok vezetésével, csoportosan történhet. A csoportból kilépni, a csoportot elhagyni tilos! A csoportos közlekedés az intézeti folyosó egyik oldalán történhet, fegyelmezetten, csendben. A látogatók tartózkodjanak a kihívó ruházat viselésétől (rövid szoknya, mély dekoltázs, áttetsző felső-ruha, rövidnadrág, ujjatlan póló). Az intézetlátogatás során a csoport tagjai fogvatartottakkal nem kerülhetnek személyes kapcsolatba. Egy-egy csoport létszáma 20-25 fő lehet.

Nos, ezt a kis szösszenetet végigolvasva személy szerint gyors tervezgetésbe kezdtem, hogy milyen ruházatot öltsek majd magamra, hogy a látogatás előtt és után szükséges személyes holmimat hova és, hogy fogom elrakni az autóban a látogatás idejére, hogy semmiféle gondot ne okozzak ezzel se magamnak se az ott dolgozóknak.

És elérkezett a nagy nap. Reggel magamra öltöttem az előzőleg gondosan kiválogatott fémmentes ruházatot, a zsebeimet kiürítettem, és csak a legszükségesebb dolgokat vettem magamhoz, és útnak indultam a kies Vác felé. Útközben felvettem BaliaGy-t, majd miután láttam, hogy a gyülekezésig még rengeteg idő maradt elkanyarodtam Naszáék felé. Itt már megkezdődött a gyülekezés, mert kisebb kesercsoportot találtunk. Innen aztán konvojban közelítettük meg a célt, ahol is már jó pár sorstárs várakozott a bevonulásra.

Boxos kiosztotta a sittes mikuláscsomagokat, a lelkünkre kötötte, hogy majd csak hazafelé az autóban bontsuk ki, majd a főbejárathoz kísért és átadta a csapatot a túravezetőnknek, aki egy roppant szimpatikus, jó humorú fiatalember volt. Még mielőtt az épületbe beléptünk volna, újra ismertette velünk a már beidézett tudnivalókat, nem olyan száraz formában, mint azt a levélben megkaptuk, hanem pár poénnal megtűzdelve. Így megtudhattuk, hogy ha a létszámellenőrzésben hiány mutatkozna, kipótolják a látogatókból, hogy darabra meglegyenek.

A belépés kétszeri zsilipezéssel történt meg. Az első körben az előtérbe beáramlott a csoport, ahol kis zárható rekeszekbe elhelyezhettük a még nálunk maradt értékeinket, kocsikulcsot, telefont, ilyesmit. Ezután jött a második zsilip, ahová kettesével lehetett belépni. Itt történt az adategyeztetés, az előzőleg leadott nevek és igazolványszámok alapján, és a fémdetektoros kapun való áthaladás. Jól válogattam össze a ruházatomat, mert a kapu csendben tűrte az áthaladásomat. Szépen lassan bejutott mindenki az épületbe. Vezetőnk ekkor felkísért minket egy előadóterembe. A társaság leült, majd az első kérdésre, hogy kinek vannak folyó ügyei, mert később csak a túra végén lesz rá lehetőség, a kétharmada újra felállt. Mikor a teremben újra teljes lett a létszám, elkezdődött a program.

Meghallgattuk az intézmény történetét, hogy eredetileg az épület U alakú volt és iskolának szánták, és csak később az 1848-as események után alakították át börtönné, és a börtönkápolnával kötötték össze az U két szárát, hogy zárt legyen az épületkomplexum. Megtudtuk, hogy az annak idején a börtönhöz épült börtönkórház korának legmodernebb korháza volt, röntgennel és egyéb, a kor orvostechnikai vívmányaival felszerelt intézmény és, hogy ez zúgolódást váltott ki a helyi lakosság körében, mert ez a polgári lakosság számára nem volt elérhető. Azt is megtudtuk, hogy amióta eljárt az idő felette, a korház elkerült innen, és az épület most kihasználatlanul áll, és anyagi kedvetlenség miatt a felújítása is késlekedik. Az anyagi kedvetlenség amúgy több alakalommal és több szövegkörnyezetben is szóba került. Megtudhattuk, hogy a terembe jövet megcsodált üvegfestményeket, még annak idején Matuska Szilveszter festegette itt tartózkodása idején, aztán a bevonuló Oroszok szabadlábra helyezték, mert azt találta mondani, hogy a Németeket akarta felrobbantani Biatorbágyon.

Az is kiderült, hogy a fogház, börtön és fegyház nem ugyanannak a dolognak a szinonimái, hanem három különböző büntetési forma, amiben csak az a közös, hogy egy zárt intézményben kell eltölteni. A fogházban szabadon mozoghatnak az elítéltek, a börtönben napközben nyitva vannak a cellák, és átjárkálhatnak egymáshoz, a fegyház a legkeményebb, mert ott a nap 24 órájából 23-at a cellában bezárva töltenek a rabok.

Az előadás után kezdetét vette a tényleges túra. A csoport szépen rendezett kettes sorban bevonult a börtönszintre. Elsőként betereltek minket egy fegyházas cellába. Befértünk mind a 31-en. A cella ugyan lakatlan volt, de elég áporodott volt a levegője így is. 8 személy elhelyezésére alkalmas szoba. Szellőzésre egy nem túl nagy ablak szolgál. Nyomasztó volt magában is, aztán a túravezető felhívta pár apróságra még pluszban a figyelmünket. Klíma ugye nincs, nyáron mikor azok a csendes 40 fokos melegek voltak el lehet képzelni mi volt itt bent. 8 ember összezárva, akiknek csak heti két alkalommal van fürdés, már ad egy alaphangot, amihez hozzájön, hogy az étkezés is itt bent van, tehát az ételszag is párosul a már meglévő illatanyaggal. És ha ez nem lenne elég, a cellában lévő WC is a lakótér felé szellőzik.

Az i-re a pontot az teszi fel igazán, ha a cella dohányzó, mert akkor még ennek a szaga is belejátszik a zárka illatanyagába. Na, ebben kell a fogvatartottaknak a nap 24 órájából 23-at eltölteni, és ezt éveken át. Valahogy senki se akarta kipróbálni milyen is lehet ez élőben. Nagy megkönnyebbülés volt kijönni onnan. Dc3 meg is jegyezte, hogy egy ilyen látogatást kötelezővé tenne a fiatalság részére. Aki egyszer ilyet lát rögtön elhessegeti a gondolatát is, hogy bűnt kövessen el és bekerüljön ide.

A következő cella, amit megnéztünk egy rehabilitációs zárka volt, ahova nem sokkal szabadulásuk előtt rakják az embereket. Ez már egy fokkal emberibbnek tűnt. Itt már nem emeletes ágyak voltak, a falakat falvédővel és képekkel tehették barátságosabbá az elítéltek. Itt már nem olyan zárt a közeg, mint az előzőben, így ha csak egy fokkal is, de a szag is jobb. Mindezek ellenére itt se szívesen időzött volna senki.

Ezután a sétálóudvaron keresztül a börtönkápolnába ment át a csoport. Most éppen nem volt sétán egyetlen rab sem, bár a csoportot előzőekben felkészítették rá, hogy ha vannak kint, akkor, bár kerítés van köztünk nem kizárt, hogy odajönnek és megjegyzéseket tesznek, amivel nem kell foglalkozni. Csak a nevében kápolna az építmény, én inkább kisebb templomnak mondanám. Sajnos az évek és az elmúlt rendszer nyomai nagyon látszanak rajta, és ennek a felújításához sincs anyagi kedv. A karzatra például már nem lehet felmenni, mert nem bírná el egy csoport súlyát. Így aztán az istentiszteletet és az egyéb rendezvényeket a földszinten tartják.

A templom után átsétált a csoport az 56-os börtönmúzeum részhez. Hát nem volt egyszerű, amit láttunk. Szűk cellák, sötétkamra, büntetőgödör, és a legrosszabb a 47*47 cm-es magánzárka, amiben csak ácsorogni tud az ember semmi mást. Minden tiszteletem azoké, akik itt raboskodtak annak idején, és túl tudták élni. Volt itt egy akasztófa is, de kísérőnk elmondta, hogy ez most került ide, amikor itt forgatták a Temetetlen halott című filmet. Egy hátsó cellában kisebb tárló volt berendezve, egyenruhákkal, használati tárgyakkal, iratokkal. Volt ott facsizma is, amit télre vettek fel a fegyőrök, a normál csizmára, egyrészt a hideg miatt, másrészt mert jobban lehetett benne rugdosni az elítélteket. Kifejezetten jó volt innen kijönni, a múlt nagyon nyomasztóan vetítette a helyre az árnyékát.

Ezután egy kevés sétával visszaérkeztünk kiindulásunk helyszínére, a tanácsterembe, ahol némi folyó ügyek rendezése után jött a kérdezz, felelek játék. Sok kérdés elhangzott, leginkább Emerzee szájából, amit rendre meg is válaszolt túravezetőnk. Szóba került, hogy mennyire hasznos a fogva tartás, a foglyok egymás közti és az őrzőkkel szembeni esetleges agressziójáról, és ennek a következményeiről. A kialakuló hierarchiai rendről és az ebből adódó problémákról, a rabok kapcsolattartásáról családjukkal, és végül a börtönélettel kapcsolatban mindig is felmerülő szexualitásról.

Bár még biztos lett volna kismillió kérdés, de egy-két csapattagnak délután még volt tennivalója, így 14 órakor megköszöntük az idegenvezetést és a távozás vette kezdetét. Ez ugyan olyan alapos ellenőrzéssel ment, mint a bejövetel, Ugyan úgy át kellett menni a fémkeresőn, és ugyan úgy leellenőrizték az iratainkat. Mikor kívül kerültünk a műintézményen, határozottan jó érzés volt újra az utca szabad levegőjét beszippantani. A parkolóban még egy gyors csoportfényképezés várt ránk, majd búcsút véve egymástól mindenki ment élvezni a szabadság édes ízét.

Írta: Togo

Egy „kesser”, jppj (J&J)

Vannak olyan kesserek, akik nem a találataik számával, vagy a hivatalos megbízatásukkal tűntek fel nekem. Ők a hozzáállásukkal, a fórumokon tanúsított magatartásukkal, logjaikkal hívták fel magukra a figyelmemet. Őket is megkérdeztem, mert érdekel a véleményük erről a játékról. Itt jppj (J&J) (432 megtalálás) válaszolt kérdéseimre. Köszönöm a közreműködését.

---

Rögtön azzal kezdem, hogy az “egy kesser” az kettő, mivel feleségem, Júlia is aktív ládász. Ezért is választottuk logónknak Jancsi és Juliskát, és a J&J betűkombinációt (a jppj egy régi e-mail cím maradványa).
Szinte minden ládát együtt keresünk, és amíg én meredten nézem a GPS-t, ő már elő is kapja a ládát.
-Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?

Ez pont fordítva volt, mint a ládázók többségénél. Még diákkorunkban kezdtünk túrázni a BEAC-ban. Rengeteg helyet bejártunk, előbb a itthon, majd egyre távolabb, a Mont Blanc-tól a Taurus-ig. (Sokszor kissé bosszankodva nézem a megjelenő új ládákat: a fene egye meg, itt is voltunk, csak akkor még nem volt geocaching).

2001 júniusában (kb ekkor helyezték el az első hazai ládát) az USA-ban voltam egy konferencián, és szokás szerint benéztem egy túrafelszerelés-boltba. Itt láttam a Magellan310-t, ami kissé már idejétmúlt volt, de alaposan le volt árazva. Milyen jó lenne ez a túrázáshoz! (a nagy erdei tévelygések során mindig ábrándoztam valami csodaszerkezetről, amely mutatná, hogy járunk körbe, pedig a közelben van az út!) Szóval GPS-sel jöttem vissza, de jó lett volna tudni, hogy is működik. Így találtam 2001 őszén a gc.hu-t. Regisztráltam, innen az „előkelő” ID, és december elején megkerestük első ládánkat az Ingókő-nél. Persze elfelejtettük megnézni a jelszót, így az első hivatalos találatunk Buda Svájca 2002 januárban.

-Változott az életstílusod a kessing hatására?

Én azt hiszem, hogy nem, de külső szemlélők szerint elhatalmasodott rajtam a ládamánia :). Továbbra is sokat túrázunk, de nem szívesen megyek el egy új láda mellett, így a túratársaink kissé unatkozva várják, hogy előmásszunk valami tüskés bokorból. (Na, mi van, :( már megint valami ládát kerestek ???)

Eleinte nem sokra becsültük a városi ládákat, vagy két évig nem is foglalkoztunk velük. Most már előfordul, hogy útnak indulunk, csak a ládakeresés kedvéért is.
Ja, és sokkal több időt töltök a számítógépnél, a logok, fotók, túraleírások feltöltése és egyéb adminisztrációk miatt :).
-Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?

A fentiekből következik, hogy BEAC-os barátainkkal keresünk a leggyakrabban, akik közül Mágnes50, (piroska és aZahy család regisztrált játékosok.
Mivel az egyesületben szinte minden hétvégén van túra, így másra nemigen jut idö. Azért voltam már keresgélni SagiK-val és L@zy-val is.

Több ládászt a ládaelőtti korból ismerünk, pl. Pupu annak idején az általunk szervezett Szuper8 teljesítménytúrák koronázatlan királya volt, Jalso-val évekig közös munkahelyen dolgoztam, Pilis50-t a XI. Kerületi Természetbarát Szövetségből ismerem. Jó néhány kesserel a ládáknál futottunk össze. A ládázás révén találkoztunk Fonte-val és Tiborral (Nogacsalad) akik a segítségünkre voltak, mikor szükségünk volt rá.

-Milyen gyakran keresel ládákat?

Hétvégén szinte mindig. Persze, gyakran csak egyet-kettőt, amennyi a túrán útba esik. Amíg sok bp-i láda volt elérhető közelségben, néhányat kora reggel munkába menet kerestem, de ezek mostanra elfogytak.

-Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?

Hát nem szeretjük azokat a multikat, ahol nincs megadva minden pont koordinátája. Igen bosszantó, ha egy 20 km –es túra 18-adik km-énél találunk egy koo-t, hogy a következő pont mellett már a 13-dik km-nél elhúztunk. Efféle már többször volt. Nem szeretjük azokat a “ládákat”, ahol nincs mit keresni, pl. GCPAAI, vagy ahova csak jegyváltással lehet bemenni, főleg, ha a látnivaló szerény. Ezeket lehet, hogy kihagyjuk. Ja, és a vízen megközelíthető ládákat se szeretjük.

Mit szeretünk? A hegyeket, erdőt, szép kilátást: és ilyen sok van. Az ötletes rejtést, meg az olyan eldugott helyeken levő csodákat, mint pl. a GCKRTE.

Végül, amit nagyon nem szeretünk: az egész országban növekvő szeméthegyeket, amelyek a ládakeresés közben még szembetűnőbbek, és a legszebb, legérdekesebb helyeket is tönkreteszik.

-Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát?

Soha, nincs is első megtalálásunk.

-Külföldön is kerestél már meg ládát?

Természetesen, határon túli gc.hu-s ládákat Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában, Erdélyben, de nem idegenkedünk a gc.com-tól sem. 24 olyan megtalálásunk van, ami a gc.hu-n nem szerepel. A gc.com-on is bejelentett magyar ládákat ott csak abban az esetben regisztráljuk, ha Travel bug-ot találtunk benne, és annak a bejelentéséhez ez kell.

Talán legkülönlegesebb com-os megtalálásunk a Kirkenporten, amely gyakorlatilag a kontinentális Europa legészakibb pontján található, a 71 fok felett.
-Érdekelnek a Travel Bug-ok?

Igen, bár nem szoktunk pont a TB-ért ládát keresni, de mindig átfésüljük a láda tartalmát, hátha van benne TB vagy coin. A megtalált utazókat lefényképezem, és sorsukat követem. Egyébként ritkán veszünk ki ajándékot a ládákból.

Két TB-t magunk indítottunk. Ebből egy Ausztráliáig jutott, onnan vissza Magyarországra, ahol nagy bánatunkra elveszett. A másik még úton van, jelenleg az USA-ban. Talán majd még indítunk újat is…

-Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?

Nem, ennek technikai oka volt, a korábbi Magellánokkal ez problémás. Most, hogy Garminunk van, gyűjtöttem track-et Horvátországban az OPENMAPS részére, csak tudjam feltölteni...

Viszont gyűjtjük érdekesebb túráink során a POI-kat, és bemutatkozó lapunkon olyan túraleírásokat próbálunk összeállítani, amelynek alapján mások is megismételhetik az utat. Van már erdélyi, kárpátaljai, horvátországi leírásunk, és hamarosan kész egy Alpok túra is.

-Miért rejtettél saját ládát?

Azért, hogy olyan jó helyekre csábítsuk a kessertársakat, ahová enélkül valószínűleg nem jutnának el. Azt, hogy vannak ilyen helyek, saját tapasztalat alapján állíthatjuk: annak ellenére, hogy már vagy 30 éve túrázunk, egy-egy láda kapcsán néhány nagyon különleges, szép helyre bukkantunk, amiről korábban nem is hallottunk.

Ládáink elhelyezésekor nem szempont, hogy könnyen elérhetőek legyenek, inkább az érdekes helyeket választjuk.

-Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?

Nem valószínű
Egyrészt a moderáció következetlensége eléggé csökkentette a rejtési kedvünket, másrészt 6 hagyományos ládánk van lakóhelyünktől átlagosan 80 km-es távolságban. Ezek rendben tartása elég feladatot jelent….

-Budapesti ládák rejtéséről mi a véleményed?

Nem tetszik az a merevség, hogy a városhatáron 10m-rel kívül lehet, belül nem lehet. Elsősorban a pesti külső kerületekben, ahol kicsi a ládasűrűség, szívesen látnánk új ládákat

-Hogyan döntöd el merre keresel ládákat
egy-egy alkalommal?

Ez nagyon sok tényezőtől függ, nehéz meghatározni

-Hogyan szoktál oda utazni?

Sokszor tömegközlekedéssel (Bp-en szinte mindig), de amióta ilyen drasztikusan drágult a vonat, és a turistaszakosztályok 50% -os kedvezményét is megszüntették, egyre többször kocsival. Tíz év kihagyás után újra elkezdtük a biciklitúrázást, az idén már jó pár biciklis megtalálásunk volt.

-Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?

Eddig csak ládát találtunk :), de a GPS-t mindjárt második találatunknál a GCBZSI-nél elvesztettem. Elkezdtünk kutatni a hegyoldalban, és szerencsére egyik túratárs megtalálta. Ez egy sörömbe került, de megérte :).

-Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszeréjtéskor?

A közelmúltban a GCKDO keresése közben meg kellett várnunk, amíg a csepeli főtéren egy hajléktalan bevégezte a dolgát, pedig az elég nagy volt. Ez egyszerre volt kellemetlen, és vicces....

-Szeretnél valamit megváltoztatni a kessinget körülvevő közegben?

El tudnék képzelni demokratikusabb MGKE-t is ...

-Mi a véleményed a mozgó ládákról?

Mozgó ládából már többet is találtunk, és lehetne több is belőle. Ha még rejtenénk, akkor éppen ilyen ötletünk van. Mivel rögtön nem tudjuk bejelenteni, hogy elvittük, mindig hagyunk a helyszínen egy „bocs” cetlit, és egy héten belül újrarejtjük. Persze, olyan is volt, mikor lecsúsztunk róla....

-Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?

Szerintem a világ nem ér véget egy képzeletbeli vonalnál. A magyar történelem, a történelmi tájak nagy része ezen a vonalon túl van, de ez a vonal megszűnőben van. Úgyhogy csak szaporodjanak a felvidéki, erdélyi ládák. De a távolabbi ládákat sem ellenzem, feltéve, hogy a rejtő gondoskodik a karbantartásról. El tudnám képzelni azt, hogy pl. egy Ny- Európában vagy az USA-ban élő magyar kesser a com-on kívül a hu-n is bejelentse a ládáját....

-Részt szoktál venni a versenyeken?

Mindig ütközik valamilyen más programmal. Egyszer majdcsak összejön....

-Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?

Természetesen GPS-t, (a Magellán 310 és SporTrek után ez a harmadik készülékünk, egy eTrex Vista Cx), valamint fényképezőgépet (Konica Minolta A200), mivel lehetőleg minden log mellé töltünk fel képeket, és néha PDA-t is. A mobiltelefontól idegenkedünk, és nincs is.

-Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/ bosszúságot?

Hát több szempont is van, ami szerint rangsorolhatunk. Nagyon tetszettek Brogan és Lelcache szellemes rejtései: GCCSRI, GCHOKN, GCPECA, vagy a GCAYUR, ami hosszú volt, de új oldaláról mutatta Budapestet. Tetszett a GCXMAS ötlete is, amelyet 2 alkalommal kerestünk, de az idén is meg fogjuk keresni. A GCHECT meg akkora ökörség, hogy ilyet kitalálni saját magunknak is becsületére válna. Nagy élmény volt a nemrég megtalált GCLIK, amely régi kocabarlangász korunkat idézte vissza.

A teljesség igénye nélkül: Nem tetszett pl. a GCMVRS, amit elég rossz rejtésnek tartunk, a GCBZLK, ahol csak belépőjeggyel érhető el a jelszó, pedig sok alternatíva lenne, ráadásul a belépőjegy híján a rejtő nem fogadta el a megtalálást, pedig fotókkal igazoltuk, hogy ott jártunk. A GCLYME is inkább csak didaktikai, mint ládászati értéket képvisel.

-Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?

Különleges cél nincs, a közeljövőben szeretnénk elérni az 500-dik megtalálást, és eltüntetni a Bp. térképről a meg nem talált (és keresésre érdemes) ládákat.

-Milyennek képzeled a magyar geokessing jövőjét?

A játékosok száma még jó ideig növekedni fog a GPS technika terjedésével, de ez a növekedés nem korlátlan, mivel sokan akkor sem fognak ládázni, ha lesz GPS-ük. A kihelyezett ládák száma is telítődésbe megy, de mindig lesznek új kesserek, akiknek minden láda új. Meg lehet, hogy a technikai fejlődéssel olyan uj játékot találnak ki, ami most még eszünkbe se jut, hiszen hol volt tíz éve geocaching?

Megpillantani….és nem megszeretni! (Judith)

Ismerkedés a GPS-szel Judith módra!

Eljött az a bizonyos születésnap előtti hét, amikor bizony már illik valamivel meglepni szeretteinket, és mivel most rólam volt szó, nem azt mondom, hogy elvártam, de izgatott mit fogok kapni „életem párjától”, mivel fog meglepni. (Akár elismerjük, akár nem, bennünk van a kíváncsi gyerek, aki ha kell, még kutat is az ajándék után).

Megérkeztek a vendégek, ettünk-ittunk, felszeleteltem a kétemeletes tiszta habos tortámat, amitől könyékig tejszínhabos lettem, de nem baj, ez most belefér! És akkor eljött a pillanat, amikor előkerültek az ajándékok. Akkor és ott, azt hiszem végérvényesen megváltozott az addigi életem. Ugyan megkaptam Lalitól (Luilui) az ajándékomat, de pluszba még előhúzott a zsebéből egy mit tudom én mit, amit nem tudtam, mire kell használni, és ráadásul még valami eszméletlenül „jó” árat mondott érte, tehát első ránézésre azonnal, „beleszerettem”

Innentől a beszélgetésünk valahogy így hangzott: - Miért kellett ezt a hülyeséget megvenni?
Miért kellett ez nekünk, amit úgysem lehet semmire használni? Mi az, hogy kincskeresés? Találok én elég dobozt a konyhaszekrényemben!! És innentől fújtam, és mondtam a magamét!

Na, szóval így kezdődött!
Ekkor láttam először GPS-t

Ez volt a múlt,- amire most már nem szívesen emlékszem vissza, egy kicsit szégyellem is.
Mostanában inkább fordított a helyzet, Lali mondja, hogy most inkább pihenjünk már ezen a hétvégén, vagy ne menjünk már megint ládát rejteni. Na, de ez nem igazán szokott sikerülni.

Mindig szerettem a természetbe járni, mindig szerettem az erdőt, főleg a hegyeket, de, ha már minket ide vezérelt a jó sors az Alföldre, akkor itt próbálunk sokat a szabadban lenni, ott ahol lehet. Mert azért valljuk be, itt ezen a tájon is vannak szép részek, na össze sem lehet hasonlítani egy hegytetőről elénk táruló lélegzetelállító naplementés tájjal, de itt is vannak szép részek.

A másik dolog, ami mozgat, sok kessertől hallottam, vagy olvastam a bejegyzéseikben, hogy nem is nagyon ismerik hazánk e szegletét. Tudtunk olyan részeket megmutatni szűkebb hazánkból a ládák segítségével, amit alig ismertek. Azáltal, hogy elkezdtünk megrögzötten konyhadobozokat keresni, igenis megváltozott az „életünk”, legalábbis a szabadidőnk eltöltése most már teljesen másképp történik. Sőt a szabadságunk tervezése is úgy kezdődik, hogy számítógép, Geocaching oldal, Magyarország, és aztán ládasűrűség! Akkor aztán irány! Támadás!

Sajnos mivel ez a szeglete az országnak nem rendelkezik olyan sok természeti és épített örökséggel, így a láda sűrűség sem mondható igazán élvonalbelinek. Mi, akik vállalták azt, hogy megyünk, utazunk, ázunk, fázunk, tudjuk, hogy sokszor egy-egy ládáért sok-sok kilométert kell megtennünk, azoknak öröm, ha a környéken megjelenik egy-egy láda. Így próbálunk enyhíteni a keleti kesserek kincskeresési lázán. Próbálunk Luiluival itt Hajdú-Bihar megyében több ládát rejteni, na persze mostanában már messzebb is, főleg azokon a helyeken ahol egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés a láda. Két okból választottuk, hogy itt maradunk a környéken, könnyebb karbantartani a közeli ládákat, és legyen mit felkeresni az itt élő ládászoknak.

Egyik igazán szép és ritka „gyöngyszemünk”, ami ládát is megérdemelt, egy nagy katasztrófa helyszínének bemutatása:
KRÁTER-TÓ (GCKRAT)

Még most is vannak Debrecenek olyan részei, amit az őslakos debreceniek sem ismernek, ezeket is próbáljuk bemutatni. Nagyon nem szeretem azt a felfogást, nem is tudom, hogy mondjam: Pl.: Debrecen = Nagytemplom-Virágkarnevál, Hortobágy = Kilenclyukú-híd, Nyíregyháza = Sóstó, és még sorolhatnám. Nem csak ezekből áll egy-egy város, és sajnos ez az ottani lakosokra is vonatkozik, nem ismerik városukat, környezetüket.

Na, visszatérve a kezdetekhez, ha már megvette Lali a GPS-t, akkor mutassa meg, hogy mit tud ez a ketyere, adtam meg magam, és egyeztem bele egy nagyon közeli túrába. Ez volt a Parlagi templomrom (GCPROM) . Szép idő, kellemes környezet, soha nem látott rom (egy kicsit szégyelltem is magam érte), és ha már itt vagyunk, keressük meg a kincsesládát. Ahogy közeledtünk a koordináta szerint, nem értettem, de egyre gyorsabb iramba szedtük a lábunkat és szinte versenyben próbáltuk kitalálni, hogy mi lehet az, hol lehet az a még soha nem látott „kincs”. Aztán magától értetődően nagy volt a boldogság amikor kezünkben tartottuk életünk első koszos, retkes, szakadt nylonzacskós drága kincsünket. Innen pedig jött, mint rengeteg kezdő kessernél, haza rohantunk, eldicsekedni, hogy milyen ügyesek voltunk, bejelenteni az első megtalálásunkat, amit csakis én tehettem meg, de hopp….hol a jelszó, és egyáltalán mi is az, és hol volt az? Persze pár nap múlva irány vissza a rejtekhez. Amikor kezdő kesserek szokták mesélni a hasonló történeteiket, én magamban mosolygok, más is olyan ügyes, mint mi voltunk, de ezeken, a gyerekbetegségeken át kell esni.

Aztán bizony sokszor jártunk úgy, hogy nem igazán hittünk a kütyünek, és hiába állította, hogy merre van a helyes irány, mi csak azért is mentünk tökön-paszulyon, árkon-bokron keresztül. Lehetséges, hogy pár méterrel kevesebbet mentünk, de, hogy több időbe került az biztos. Ilyen felejthetetlen élményünk volt az GCAkác(N48 E22 – Akácos) láda is.

Addig mentünk az orrunk után, míg az utunkat nem állta egy mély és sebes folyású kis patak, ami még a januári igen nagy hidegben sem volt képes befagyni. Viszont rátaláltunk, egy magasles létrájára, vagy valami hasonló tákolmányra, amit szerintem mások is a patakon való közlekedésre használtak, így kettőnk közül kézfeltartásos, és demokratikus választással megszavaztuk, hogy én itt maradok a patak eme oldalán, Lali viszont, megy!

Tudni kell, mint minden rendes kesser úgy indulunk el ládázni, hogy teleaggatjuk magunkat minden féle földi jóval, így aztán úgy nézünk ki, mint egy jól megtermett karácsonyfa. Van nálunk :
- GPS, anélkül nem megy, PMR rádió, mert ha eltávolodunk egymástól, jó ha kéznél van, hogy tudjunk a másikkal beszélni. Nálunk ez úgy zajlik, hogy ott lóg a nyakamban a rádió, Lali megy elől, én kullogok csiga gyorsasággal utána, és ha már nagy a csönd mögötte, akkor nem hátrafordul, hogy megnézzen, hanem beleszól a rádióba:-JÖSZ? Na, hát erre mit lehet válaszolni, pláne hegynek felfele élet-halál közt vívódva, bólogatok. Szóval nagy hasznát vesszük.
- PDA, na ez jó, ide töltjük le a láda oldalakat.
- Mobiltelefon mindig van nálunk, főleg hasznos hegyek közt, ahol térerő sincs!
- Távcső
- Két fényképezőgép és az ehhez szükséges dolgok (aku, szürő, állvány stb.)
- Lámpa, az mindig van nálunk, de ha nem is nálunk a kocsiba igen
- Víz, víz, víz

Erre jó példa a következő esetünk:

Mint megfontolt és előrelátó, mindent előre megtervezező kesserek túrára mentünk a GCCenk Nagycenki hársfasor ládához, természetesen +35 fokos tűző napon. Aki már megkereste azt a ládát, tudhatja árnyék az majd legfeljebb este, a nap viszont süt, tűz, ragyog, ontja a meleget. Mindent elhoztunk a szállásról, jól felkészültünk, sőt az egészet megfejeltük egy olyan luxus dologgal, hogy a vizünket hűtőtáskában vittük. El is indultunk szép komótosan, hogy beosszuk az erőnket. Eljutottunk már jó távolságra az autónktól, amikor álljunk meg egy cseppet pihenni, felkiáltással megálljt parancsoltam a csapatnak. Ha már állunk, frissítsünk magunkon egy kicsit, és ott derült ki, hogy a vizünk mindvégig az autóban volt és szorgalmasan hűlt. Ettől kezdve semmi nem tudott érdekelni a túrából, csak az, hogy mikor fogom végre meglátni a kocsink csomagtartóját.

Ilyen és ehhez hasonló sztorikat lehetne sorolni estig, de minden kesser tarsolya tele van jobbnál jobb „mesékkel". Van úgy, hogy ezeket a jó történeteket egyszerűen muszáj elmesélni valakinek, valakiknek.

Itt Debrecenben nincs kialakulva az a szokás hogy kesserek együtt keresnek ládát. Mindenki egyénileg, ki-ki maga, a párjával, a családjával, vagy barátaival járja a terepet. Mostanában, pár éve kedjük összeszoktatni úgy a keleti kessereket, hogy egy évben többször találkozót szervezünk magunknak, hogy megismerkedjünk egymással, bevonjuk az újakat, visszavárjuk a régebben ládázó társainkat. Elhívjuk a távolabb lakókat is, akik néha élnek is ezzel a lehetőséggel. Élménybeszámolókat tartsunk, problémákat beszélünk meg, közben szalonnát sütögetünk, és játszunk is természetesen. És jó nagyokat nevetgélünk azokon, a velünk még véletlenül sem megtörténhető sztorikon. Ezt, a már hagyománynak nevezhető összejövetelt még 2004. 08. 14-én Debrecen, Erdőspusztán rendezte meg Kocsis István, alias K.Pisti. Azóta ezt az összejövetelt tavasszal és ősszel minden évben megtartjuk. Tavalytól szeretnénk, ha hagyománnyá válna a Kiskarácsony-Szilveszterkor elnevezésű rendezvényünk is.

Ezeken, az összejöveteleken ott van a család apraja-nagyja. Hozzák magukkal a találkozókra a pár hónapos babájukat, a szüleiket vagy éppen a kutyájukat.
Ezt az elő-szilveszteres, szalonnasütéses aprósüteményeket falós, jókat röhencsellős délutánt az idén is szándékunkban áll megrendezni, ahova, már most szeretettel meghívunk minden Kicsit és Nagyot, anyukát, apukát és a kutyusokat se felejtse senki otthon!

Egy „ezres”, kupec

Az ezernél több találattal rendelkező kesserek jobban szem előtt vannak, mint a többiek, ezért nagyobb az érdeklődés is irántuk. Itt kupec válaszolt kérdéseimre. Köszönöm a közreműködését.

---

-Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?

Valamikor 2003 őszén egy újságban olvastam egy cikket az 1. geoláda, a GCEger láda rejtőjéről. A sok érdekesség között említette meg, hogy az Egri csillagok c. film forgatásához építettek egy makettvárat valahol a Pilisben. Miután Eger a szülővárosom és ott éltem közel 20 évig egy, a vár falainál álló házban, érdekelni kezdett a dolog, mert sosem tudtam elképzelni, hol a fenében forgatták a filmet, hiszen Egerben biztosan nem. Tehát igazából a makettvár érdekelt. A rejtő megemlítette, hogy elrejtett ott egy geoládát, amiről persze fogalmam sem volt, hogy micsoda. Ha jól emlékszem említés volt a geocaching oldalról is, ahová néhány nap múltán véletlenül odatévedtem. Nem nagyon fogott meg a dolog, a digitális kütyükért sem akkor, sem ma igazán nem vagyok oda. Rengeteg időt töltöttem túrázással, ahhoz nekem elsősorban nem a kütyü kellett, kell.

Aztán 2003 decemberében megint meglátogattam az oldalt és örömmel láttam, hogy egész sok láda van már a Balaton-parton és a Bakonyban. Karácsonykor a nagy punnyadás közepette megint elővettem az oldalt, láttam, hogy a közelünkben van egy láda, amely egy geológiai feltárást mutat be, amelyről nem is tudtam.

Szeretem a geológiát, valaha geológus akartam lenni, gondoltam nosza nézzük meg.

Elolvastam a leírást és kimentem a helyszínre persze kütyü nélkül. Meg is találtam a ládikót, nagy örömmel hazamentem, hogy akkor most bejelentem a megtalálást, de azt persze nem tudtam (mert már akkor sem olvastam el alaposan a leírásokat), hogy jelszó is kell. Szerencsére a rejtő később türelmesen elmagyarázta, hogy hogyan is működik a dolog.

Megtetszett a játék, olyannyira, hogy január végéig 59 találatom lett, persze kütyü nélkül.Élveztem a kütyütlen időszakot, mert a logokból, fényképekből származó információkból kellett összerakni a megtaláláshoz vezető információkat, sőt egyszer kimentem úgy egy ládához a Várpalota környéki erdőkbe, hogy az előttem megtaláló kesser nyomát akartam követni a hóban. Sajnos az akkor nem sikerült. Mindig is naiv voltam, de ez nem zavar.

Sokszor bolyongtam az erdőben, kezemben a rejtek fényképével, hogy vajon honnan készülhetett ez a kép. Sok ládához vissza kellett mennem, a rekord a Kányavári-szigeten lévő rejtés volt, ahová ötször(!) mentem vissza, mire megtaláltam.

Végül is az első 3 hónapban közel 90 ládát kerestem meg kütyü nélkül, de akkorra már úgy éreztem, hogy szeretnék bekerülni az első 20 megtaláló közé, ahhoz pedig már kellett a GPS.

Nem vittem túlzásba a beruházást, egy Gekko 201-t vettem, azóta is azzal járkálok.

-Változott az életstílusod a kessing hatására?

Igen változott, mert szinte minden szabadidőmet a ládakeresés teszi ki.

-Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?

Hasonlóan a többi tevékenységemhez, ebben a műfajban is magányos farkasként játszom, valószínűleg nehezen alkalmazkodom, de ezen szeretnék változtatni.

-Milyen gyakran keresel ládákat?

Amilyen gyakran a szabadidőm engedi, átlagosan 20-25 megtalálásom van havonta. Sajnos most már messze kell menni a ládákért, egy átlagos kör 3-400 km-t jelent.

-Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?

Azokat a ládákat kedvelem, amelyek mutatnak valami igazán különlegeset, meg kell mondjam ebből keveset találok. Sokszor utazom száz kilométereket, aztán van ott egy domb, rajta 23 db tégladarab, ami egy várrom volt. Ilyenkor káromkodom. Lehet, hogy a rejtőnek kedves az a hely vagy szép a kilátás, de hát ilyenből millió van, bárhol.

Aztán a városi multik nagyrésze és a horgásztavak sem kötnek le igazán, persze vannak kivételek. Vidéki lévén a budapesti és közvetlen közelében lévő ládákat pedig egyszerűen gyűlölöm.

-Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát?

Volt egy időszak, mikor nagyon érdekelt az elsőség, de mostanában ehhez már sokszor éjszaka kell nekiindulni, akkor meg nem látok semmit a tájból.

Számomra a látnivaló fontosabb az elsőségnél.

-Külföldön is kerestél már meg ládát?

Igen, Erdélyben, Szlovéniában, Ausztriában, Szerbiában, de csak a magyar rejtések érdekelnek.

Egyszer tettem kivételt Montenegróban, pórul is jártam, de az egy másik történet.

-Érdekelnek a Travel Bug-ok?

Egyáltalán nem.

-Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?

Ehhez béna vagyok, próbáltam már, de nem sikerült.

Azonkívül úgy gondolom, hogy ha minden talpalatnyi helyet felmérünk, mi marad a kalandból? Nem szeretnék egy agyondigitalizált, műanyag világban élni, ahol minden előre tudható és nincsenek meglepetések. Tudom, hogy ez a világ hamarosan el fog jönni, de amíg lehet, késleltetem.

-Miért rejtettél saját ládát?

Minden esetben az vezérelt (mint gondolom mindenkit), hogy szeretném másoknak is megmutatni azt a környéket.

Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?

Amennyiben találok rá érdemes helyet, akkor biztosan.

-Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?

Logisztikai alapon. Mi esik útba, illetve hol lehet a legrövidebb úttal a legtöbb ládát megtalálni. Hiába, éles a verseny.

-Hogyan szoktál oda utazni?

Mindig autóval megyek.

-Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?

Igen egyszer a Cseszneki várnál rejtettem mozgóládát, otthon vettem észre, hogy a kütyü ottmaradt. Másnap visszamentem és ott napozott a sziklán.

-Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszeréjtéskor?

A városi multiknál szoktak kellemetleségeim lenni.

-Szeretnél valamit megváltoztatni a kessinget körülvevő közegben?

Nincs ilyen ötletem, javaslatom. A közeg békén hagy engem, én meg békén hagyom őt.

-Mi a véleményed a mozgó ládákról?

Én sok pontot köszönhetek a mozgó ládáknak, tehát kedvelem őket.

Sokszor kellemesebb egy mozgót 2-3 naponta odébblökdösni, mint valahova messzire utazni. Az ember a levegőn van, gyalogol, nem látok benne semmi kivetnivalót.

Azt sem értem miért kellene korlátozni a megtalálásukat. Ha valakinek van ideje rá és elég elvetemült, miért ne találhatná meg (persze szabályszerűen) többször is.

A lehetőség mindenkinek adott és a megtalálás nem juttat jogtalan előnyökhöz.

Akkor mi a gond, kit és miért zavar?

-Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?

Nem is tudom. Néhány napja én is rejtettem egy ilyet és tervezem is még, ettől függetlenül vegyesek a benyomásaim. Erdélyben mintha kicsit már sok lenne, de nem tudom megítélni, hogy mi a sok és mi a kevés.

-Részt szoktál venni a versenyeken?

Még nem voltam versenyen.

-Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?

Semmi extra, csak a jó öreg Gekko jön velem, meg egy mobiltelefon. Szoktam is kuncogni miközben a kütyüfórumot olvasgatom, hogy némelyek micsoda felszereléssel, meg trackloggal, stb indulnak neki. Minek? Aki nem téved el egyszer-kétszer (naponta), az nem is igazi turista. Hát nem mindegy, hogy hol kell befordulni? Nézzük a terepet és találjuk ki, ha pedig nem megy, akkor toronyiránt. Ennyire egyszerű. Persze ez csak én véleményem és tiszteletben tartom, ha másnak más okoz örömet.

-Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/bosszúságot?

A legemlékezetesebb a Gcblue volt, ami sajnos azóta megszűnt. Ládázós pályafutásom 2. évfordulóját szerettem volna megünnepelni a Pilisben. A GCHet felől jövet estem egy hatalmasat a jeges ösvényen és eltört a külső bokám és szakadt néhány szalag, azonban ez ott nem volt nyilvánvaló. Dagadni dagadt, de a lábfejem forgott, szóval azt hittem csak rándulás, így nekiindultam a GCBlue-nak. Aki volt ott, az tudja, hogy télvíz idején gyalog is át lehetett kelni a Duna-ágon. Akkor is így történt, csak éppen a 10 cm mély iszapot nem kalkuláltam be, mindegy, ha már ott voltam átcammogtam, törött lábbal, elszakadt keresztszalaggal. Visszafelé már éreztem, hogy baj van, nem a röhögéstől könnyeztem. Még haza kellett vezetnem Almádiba, az estét és a rákövetkező hetet már a kórházban töltöttem. Aztán még 5 hét gipsz…

-Mennyire figyeled a pontszámok listáját?

Miután számomra a pontgyűjtés a verseny, ezért természetesen figyelemmel kísérem.

-Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessingel kapcsolatban elérni?

Szeretném az összes ládát megtalálni és bejárni ezeket a helyeket.