GeoKék
(kakukKata)


2008. szeptember 8.
GeoKék 11. szakasz
túra 31. napja
Dorog-Mogyorósbánya
6 fő, 14,6 km


Sikerült egy szabadnapot szerveznem magamnak, hát irány a Geokék! Közeledett az a bakonyi szakasz, ahol szakaszfelelősséget vállaltam, gondoltam, először megnézem, mások hogyan csinálják.
Nagy meglepetés ért, mikor kiderült hogy a fiúk délutánra szervezték a túrát. (Mert persze erről az egy napról semmi info nem volt fenn a neten..) Kicsit megijedtem, azért mégis 14 km egy délután? Aztán arra a megegyezésre jutottam barátnőmmel, hogy legfeljebb viszünk elemlámpát, úgyis régen túráztunk éjszaka.
Reggel zuhogó esőre ébredtünk, és egymást biztatgattuk, hogy egy óra múlva eláll. Eltelt egy pár óra, mire tényleg elállt, és bebizonyosodott, hogy a fiúk valamit tudtak az aznapi időjárásról, mert utána végig gyönyörű napsütéses időnk volt. Persze csak amíg be nem sötétedett...
2 órára beszéltük meg a találkozót Mogyorósbányára, mi időben elindultunk. Így miután körbeautóztuk a környéket (nem szándékosan, csak ezek a fránya térképek...), még ebédelni is volt időnk a helyi játszótéren. A többiek is időben befutottak, és a geomazdát ( Brumi a keresztapa) hátrahagyva a másik két autóval átgurultunk Dorogra. Gyors pecsételés, pakolászás, öltözködés után a vasútállomás aluljárójában kerestük a kéket és a műholdjelet.

Erzsi, Sosi, Brumi, Én, Sprok és Bubuka

Megtaláltuk, így indulhattunk hegynek fel. Már az autóban kiveséztük a témát, miszerint a Nagy-Gete egy magas hegy, ami persze csak a környékhez viszonyítva van így. De azért igen lihegtünk, mire megmásztuk. Sajnos Erzsi, a barátnőm az első komolyabb emelkedőnél úgy érezte, a szíve nem bírja a tempót, ezért inkább visszafordult Dorogra.
A Nagy-Getén várt minket az első ládánk és az uzsonna. Míg a többiek ettek, én felolvasást tartottam a láda oldaláról kinyomtatott papírról, majd elindultunk lefelé.

Pihenés
Fotó: Sprok

Itt elég jól szétszakadozott a társaság, mert a csapat muflonjai (nem akartam bakkecskéket írni), a köves, kiálló gyökerekkel teli meredek hegyoldalon is jó tempóban haladtak, én a botjaim segítségével szokásos bénázásomhoz képest nem túl rosszul vettem az akadályokat, a két maci: Bubuka és Brumi voltak a hátvédek. Kicsit lejjebb aztán összevártuk egymást, és együtt masíroztunk be Tokodra. Sprok ugyan felajánlotta, hogy a fáradtabbak elmehetnek a kék kereszten, az rövidebb, de a pecsételőhelyet ki nem hagytuk volna! Közben Bubuka és Brumi talált egy csomó út szélén heverő drágakövet, bár valószínűleg közönséges üveg is akadt közte.
Turistákhoz illően Tokodra beérve az úttest szélén mentünk, amit egy autóval arra haladó állampolgár oly annyira sérelmezett, hogy nem átalott megállni, kiszállni az autójából, fejünket jól leordítani, sőt még a kamerás mobiltelefonjával videót és felvételeket készíteni rólunk. Egy szál magában, öt botokkal felfegyverzett geokékes ellen! Ezek után a helyi bélyegzőhelyen ittunk az ijedtségre egyet. Úgyhogy tessék komolyan venni, amit Sprok írt a ládaoldalon: Tokodon a járdán közlekedj!
Tokod után újra másztunk, a következő ládát is hegytetőre telepítették. A lemenőben lévő nap gyönyörűen sütötte a Nagy-Getét, csillogott az esztergomi háztetőkön.


A pihenés addig tartott, míg összeültünk egy közös fényképre Hegyeskő tetején, majd gyalogoltunk is tovább a kéken, tudva, hogy már csak a mogyorósi kősziklához kell felmásznunk. A pincesorhoz érve a kutyáknak szerencsére csak a hangjukat hallottuk, viszont láttunk naspolyát, szőlőt. Az utóbbinak az ízét is éreztük, nagyon finom volt.
Ahogy beértünk a pincék feletti erdőbe, egyre inkább sötétedett, a sűrű lombok alatt már alig láttunk a lábunk alá. És csak egyre mentünk felfelé, felfelé, szűk, egy ember számára is alig járható ösvényen. Mire mi lassabbak felmásztunk, Sosi és Sprok már a ládát is megtalálták. Lámpafénynél logoltunk, majd a szikláról néztük a környék fényeit. Brumi mindent bevetett egy jó kép kedvéért, bár lehet hogy ez csak a fedőszöveg volt?

Brumi fényképezi a bazilikát

Ilyen lett, készítette: Brumi

A hegyről már fejlámpák és elemlámpa fényénél mentünk le széles, kényelmes erdei úton. Mogyorósbánya fényeit látva megállapítottuk, hogy nagyjából a tervezett idő alatt sikerült megtennünk a távot. A vendéglő, ami délután még zárva volt, estére kinyitott, és miután a kötelező bélyegzéseket, fleet kihúzást, GPS kikapcsolást elvégeztük, még beültünk egy italra. Nagy sikert aratott a társaságban a meggymárka, elnosztalgiáztunk kicsit felette. Majd autóba "pattantunk", és meg sem álltunk Dorogig, ahol a többieket várta az autójuk, engem pedig Erzsi, aki várakozás közben a dorogi könyvtár látogatói stasztikáját javította.
Köszönöm a többieknek hogy együtt túrázhattam velük, és megérezhettem a Geokék szellemét. Narkó lett belőle....és ahogy a többiek írásait olvasgatom, nem csak nekem.

GeoKék
(Vagdalthús)


2008. augusztus 30.
GeoKék 19. szakasz
túra 22. napja
Ősagárd-Katalinpuszta
8 fő, 13,7 km

Fel a Naszályra!

Figyeltem napokig a mozgást, hogy haladnak a Hollókőn útnak indított társak, na ez a fleet, már rég tudom, azon túl, hogy kell bele a sok telep. Szerencsére a szerdai búcsú után mindössze 2 napot kellett kibírnom Geokék nélkül. De végig bennem élt az a 42 km, ami már a lábamban volt a ládával. Olyannyira, hogy mit ad Isten, már a szeptember 12-i vértesi szakasznál is ott szerepelt a nevem, szabi megbeszélve. Szaporodnak a jelöltek, sőt a kívülállók is, akik még életükben nem ládáztak. Papíron, bocsánat, az okt.geocaching.hu-n ketten vagyunk a Naszály-mászásra Robatkoval eredetileg, de Ősagárdon nyolcan indulunk útnak: Robatko, keep, lutak, Kata és Jani, johann gambolputty, Gyuzsi, aki régi ismerős barlangtúrákról, de régen is találkoztunk, épp szoptatós kismama, továbbá magam. Pecsét az ősagárdi kocsmában, de akad más is: egy nagyfröccsöt légy szíves, lányka vissza: fehérből, ugye? De jó, ha az embert ismerik látásból :) A „Fel a Naszályra!” teljesítménytúra szervezése közben voltam itt párszor mostanság, és tán megjegyezték, szeretem az ilyet :) Adja magát egy jó csapatkép egy autentikus kocsma előtt.


Ma sem fázunk, úgy néz ki. A Török-rétig még csak-csak kellemetes kirándulás, de már fűtenek odafent. Aztán elérjük a zöld háromszög-kék sáv-sárga kereszt elágazást, és indul, aminek indulnia kell. Közben figyelek erősen: pillanatok múlva a műszer szerint eléri a láda az 500. megtett kilométerét! Miközben mászunk a Kopasz-tetőre, a behúzott fék miatt nem kell aggódni, hogy túlfutunk a jeles számon, ki tudja, hányszor mentem már fel itt, de lankásabb nem lett. Aztán már csak azért is óvatosan tipegek, hogy a kép jó legyen. De hogy van az, hogy nem egyezik a megtett út és a magasság? Némi lelemény, azt a műszert fel is lehet emelni 499 méter magasságban, aztán rögtön egyezni fog:


A lendületesek lemaradtak róla, persze fotó van, de más az, hogy élőben áll be az 500-500 :) A lendületesek amúgy a kék barlang jelzésnél vártak, én azért még sokadszor is lefényképeztem a Kopasz-tető kilátását: Ősagárdtól Szandáig volt ott minden. 13,7 km az aznapi műsor mindössze, így adja magát, hogy mindent megnézzünk, amit a Naszály adhat, elsőként a Násznép-barlangot. Fejlámpa csak nálam van, az is gyengülő telepekkel, de arra ez pont elég, hogy páran bemenjünk. Gyuzsival két éve barlangtúráztunk utoljára, még a Bakonyban, aztán bent kiderült, hogy Robatkoval közös barlangász ismerőseik is vannak, kicsi a világ, egy barlang még kisebb.


Újabb időrabló jön: a geotorony. Dús lombozat ide, növő fákkal szemben nem növő építmény oda: azért a kilátás nem gyenge. Hármashatárhegy, Duna-kanyar Visegrádal, Kámor és a Börzsöny, Nőtincsi-víztározó, Szanda, Mátra…


A barlangászok a végponti csokit, mint fogalmat ismerik, túrázónál a csúcspálinka sem terra incognita, de a geotorony-gumicukor, mit lutak kínál, új. Adja magát, hogy vagy 2-3 színből toljunk belőle. Ha eddig kevés lett volna a panoráma, akkor a teljes képet a Látó-hegy adta ki, ahonnan a Nagy-Galla és a kőfejtő teraszai is megmutatkoztak. Meg a barbarizmus - a Margit-kereszt, immár sajnos szokás szerint, megcsonkítva áll a sziklagyepes csúcson :)
A látványon mi szépítettünk egy csapatképpel.


Rockenbauer Pál

Ha már fenn járunk, kihagyhatatlan még a Naszályi-víznyelő is, másképpen a Szinlő-barlang, mely az egyik legmélyebb (hatodik) a hazaiak közül, kutatják tovább, még a dobogóra is felérhet e tekintetben, elvi esély van rá. A lejárati akna 6 méteres, onnan lezárt, jó kis kúszós-mászós hely - de most nem ezért jöttünk ide, el kéne jutni Katalinpusztáig. Nincs is kellemesebb, mint az északi falon leereszkedni, még jó, hogy a terep száraz volt, előtte pár héttel, a teljesítménytúrán brutális volt az eső alatt és után. A Bik-kút vizét senki nem kóstolta meg, és ez jobb is így, jó lesz az a vadaknak is :)


Vadat épp láttunk, két suhanc motorozott el, majd vissza, a biztonság kedvéért rájuk süvöltöttem, hogy távozzanak az erdőből, lerágott csont, a harc eléggé reménytelen… és volt is fontosabb ennél: a közelben van Rockenbauer Pál kopjafája, ahová vittünk egy koszorút. Gondolkodtam, hogy ráteszem a Geokék-kitűzőmet, és rajta is marad, de mivel Magyarországon vagyunk, lebeszéltek: ezt bizony lelophatják. Szívesen otthagytam volna, ha rajta is marad, de ismeretlenek kezébe elpotyázni én sem akartam… azért a fénykép erejéig ott volt, velünk együtt:


És a múlt idő használata indokolt is, mert innen már csak a kocsma volt hátra, a Geokék ládika sikeresen végigment a Cserháton. Elhúztuk a szombati programot alaposan, de volt mit látni, és a kéktúra egyik lényege ez.

Izlandon ládáztunk (5/8)
(jppj (J&J))

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Észak

Az útvonal újabb része

Az északi parton kelet felé vezető utunkról egy kis kitérő Glaumbaer. A skanzenben fűtetős házak,

Kivül földkupac

belül lakószobák, műhelyek.

Belül kovácsműhely

A házak labirintusszerűen összeépültek, nem csoda, hogy a lakóknak télen nem nagyon akaródzott kint járkálni.

Elöl falu

A hely 1000 éve lakott, ősi viking települések voltak erre. A parányi templom

Falusi templom

mellett emlékmű: itt élt az első európai, aki Amerikában született. Vagyis Amerika viking felfedezőinek ott született gyermeke, aki később visszatért Izlandra

Amerikából jöttem

Kemény legények lehettek, akik néhány hetet evezgettek a jeges tengeren, szélben, esőben, hóesésben, GPS nélkül…

A skanzen után most már jöhet a halfesztivál. Ez is egy rövid letérés az 1-es útról, de itt sűrű a forgalom.

Csúcsforgalom

Fél Izland halnézőbe megy. A két utcás Dalvik-ban alig találunk parkolóhelyet.

Ez nem a mi parkolónk…

Zenekar nyomja az izlandi muzsikát, a gyermekrajz kiállításon halak végtelen sora.

Halhalmaz

Az utcákra asztalokat raktak ki, tele különféle sült, főtt stb. halakkal, hallevessel, ráksalátával, kólával, kávéval.

Terüljasztalok

Minden ingyen van, annyit ehetsz, amennyi beléd fér.

Szolgálunk és falunk

Kiállítás is van, a halfajtákat jéggel töltött ládákban teszik közszemlére

A hal a hűtőben…

és a nagyobb példányok szakszerű feldarabolását is megtanulhatjuk.

Halszeletek

Nagy tálakban szárított tőkehaldarabok, amit itt chips helyett rágcsálnak.

Halchips

Cápahús is van, bár nem a rohasztott fajtából. Elítéljük a bálnák pusztítását, de annak nem tudunk ellenállni, hogy meg ne kóstoljuk a bálnahúst (nem sok íze van). A cukros malátasörnek viszont van, ezért ennek nagyon könnyen ellenállok….

Akureyri következik, 16 ezer lakosával az ország egyik legnagyobb városa. Egy fjord partján fekszik, sok itt a zöldterület, egész barátságos hely.

Akureyri- Cold North Fjord

A városban van jó pár geoláda, de ezeket nem keressük, inkább a fjord túlpartján levő The Cold North Fjord ládához igyekszünk. Ez egy igazi erdőben van, ami ritkaság a szigeten.

A rengeteg mélyén

A kilátás is szép a fjordra, és Akureyri-re. A ládában egy holland TB -t találunk, ez egy kis füzet, amelynek feladata, hogy mindenki írja bele izlandi élményeit, és két év múlva térjen vissza Hollandiába a gazdájához.

Iceland Travel

El is visszük, majd beleírunk. A Sneafellsnesről hozott Puzzle TB-t viszont itt hagyjuk.

A következő látvány az út közelében levő Godafoss vízesés.

Isteni vízesés

Impozáns méretű, és azért kapta a Godafoss nevet (God’s Fall) mert állítólag a keresztény vallás felvétele után a pogány istenek szobrait ide dobták bele. Rozi is kockáztatja, hogy követi őket, de egy jó fotó sokat megér....

Kapaszkodj!

Ide már közel van a szállásunk, a Myvatn tó partján

A tó körül hegyek

levő Reyklahid kemping.

Esteledik

Vacsora nem kell, annyi halat ettünk....

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész

Piros egyes vadász
( Sirgalahad)

Trónolok a WC lécén
Előttem fut GC PC-n
Az új rejtés hova lett?
Óh, jó szagú toalett!
Itt van ez a közelbe
Míg itt rakok kazalba…
Kezem tépi papírost
Megszerzem én a pirost
De kívánom a szüzet
Legyél enyém log füzet!
Az én cerkám legyen első
Mit érez a füzetbelső

S kéjtől fényes szemmel látom:
Második vagy, kis barátom!!!