GCXM07 (ssophie)

Csaszi ezzel a felhívással zárta a GCXM07 geoláda kivitelezéséről szóló írását:

„A geo-karácsony megjelenésével járó nagy kalamajkáról írjon más megtaláló, az én tollam már elfáradt.”

Felkértem tehát néhány kessert, hogy írják le, hogyan találták meg a Geo-karácsonyfát.

---

Geokarácsony még egy szemszögből

Tavaly előtt vettünk részt az első geokarácsonyunkon. Nem sokkal előtte kezdtünk ládászni, úgyhogy akkoriban csak ismerkedtünk mindennel, ami a geocachinghez kötődött, próbáltunk elnavigálni az olyan, számunkra még ismeretlen fogalmak között, mint mozgóláda, travel bug, eseményláda. Így aztán meglepetésként ért ennek a ládának a létezése. A kíváncsiság nagy úr, úgyhogy természetesen lelkesen csüngtem minden nap a fórumon és a többiekkel együtt próbáltam találgatni a fa végleges helyét. Pontosan emlékszem milyen izgalommal figyeltem a készülődést 23-án éjjel a fórumon, majd pedig rádión keresztül - ugyanis bár kicsit szendék voltunk ahhoz, hogy rögtön az éjféli kessertalira menjünk, de a lakásból még sokáig hallottuk Csigabigát. Hajnalban aztán persze mi is felkerekedtünk, és a reggeli ködben kerestük a geofát.

Tavaly már jóval felkészültebben vágtunk neki a nagy kalandnak, az első információmorzsa elhangzásától fogva egészen a 23-ai indulásig folyamatosan a fórumon ültem, táblázatba rakosgattam az újabb és újabb infócseppeket, bújtam a térképeket, logokat. Természetesen itt már szó sem lehetett arról, hogy kihagyjuk az éjféli bulit, úgyhogy éjjel 11-kor egy gyors ellenőrzés: GPS pipa, PMR pipa, térképek pipa, jutalomcsoki pipa, majd pedig gyors repülőrajt után meg sem álltunk egészen Gödöllőig, ahol valószínűleg nem sokszor láthattak a környékbeliek abban a parkolóban 25 geomatricás autót éjjel fél egykor.

Idén az évvége kesselés szempontjából semmiképpen sem úgy alakult, mint terveztem. Épp ezért voltam még biztosabb benne, hogy márpedig karácsonyra menni kell. Így hát amint a téma először felvetődött a fórumon, gyorsan beszerveztem egy kedves barátomat és gyakori túratársamat, Gabit (Lgaga), hogy mi márpedig ide, márpedig éjfélkor - a már lassan szokásosnak mondható "spontán" kis összeröffenésre.

Az információmorzsákat idén nem néztem. A kíváncsiság nagy úr, de sajnos nem sok időm jutott a fórumot olvasni, így nekem már csak a napi rendszerességgel fórumot olvasó kessertársak összefoglalói maradtak. Kicsit sajnáltam, hogy kimaradtam az izgatott találgatásból, hiszen nekem azt hiszem ez adja ennek a ládának az egyik legfőbb élményét. Persze pont ez a szép az egészben, hogy talán mindenki megtalálhatja, hogy mi is nyújtja neki a közös karácsony legszebb élményét. A rejtő személyének vagy láda helyének találgatása - akár igazi profi módjára, mint például Kíváncsifáncsi -, a 40 autóból a hegyre zúduló fejlámpás tömeg, a lámpafénynél csillogó díszek, a közös csillagszórózás vagy éppen a Vonósmuzsika. Nekem az aznap éjjel legszebb pillanata volt, amikor közösen elénekeltük a Mennyből az angyalt. A sok rohanás, vásárlás, akármi miatt számomra addig a karácsonyi érzés sajnos nem volt az igazi, és abban a pillanatban kezdtem el igazán érezni az ünnepi hangulatot.

Az indulás napja igen mozgalmas volt. A szokásos karácsonyi nyüzsgésbe még belezsúfoltunk egy rövidke kis ládászást, és szereztünk díszeket a fára, valamint ajándékokat a ládába. Az indulást nem kapkodtuk el, lévén, hogy ez az eddigi legközelebbi eseményláda hozzánk. Szóval csak szép kényelmesen készülődtünk, kicsit előkarácsonyoztunk, majd indulás előtt még benéztem a testvéremhez, hogy biztos nincs-e kedve velünk tartani. Kicsit gondolkodott majd végül nemet mondott de azért megkérdezte, hogy hol is van az első parkoló és hogy biciklivel mennyire lehet megközelíteni a helyet. GPS és térkép nélkül nem annyira javasoltam neki a dolgot úgyhogy (egyelőre) ennyiben maradtunk. Mi szép lassan kiértünk a madarasbolt parkolójába, ahol a tömeget nem volt nehéz megtalálni. Épphogy kiszálltunk az autóból, hogy köszönhessünk pár embernek, megjött a fél tizenkettes infó, úgyhogy mindenki rohant a végső parkoló koordinátáiért, majd elindult a konvoj. Illetve az eleje. Ugyanis annyian voltunk, hogy az autósor eleje már kiért a parkolóból, mikor a vége még jóformán el sem indult. Az igazi tömeg persze akkor látszódott, amikor a végcélnál otthagytuk az autóinkat. Nem tudom, pontosan mennyien lehettünk, de egy autóban átlagban legalább két ember ült, ennyi ember pedig igen szép látványt nyújthatott fejlámpával, barlangászlámpával, zseblámpával a fején vagy a kezében a hegyre felfele caplatva. Sok ismerőssel találkoztam, jó volt látni őket újra, beszélgetni picit. A hegytetőn kis tétova nézelődés, a szántóföldön ugye mégse lehet egy geofa, úgyhogy balra el, be a fák közé, mindenki látni vél valamit valamerre, aztán lelcache tényleg látja, méghozzá a MI karácsonyfánkat. Kis keresgélés után a doboz is meglett, ekkor csörög a telefon, a tesóm az, most ér oda a madaras parkolóhoz, természetesen biciklivel, kicsit félreértette az onnan való indulás időpontját. Gyors tanakodás, hogy hogyan is magyarázzuk el neki az idefele utat, ráadásul mi is csak a konvojt figyeltük. Valaki kisegített és mutatott egy tracklogot (köszönjük), az alapján próbáltunk navigálni, de nem sok sikerrel - a tesóm legközelebb Dorog felé félúton telefonált. Gyorsan visszarendeltük, de addigra már lemerült a telefonja, úgyhogy gondoltuk hazamegy, de azért akit láttam elindulni lefele, megkértem, hogy ha lát egy biciklist odalent, irányítsa ide hozzánk. Azt nem tudom, hány gyanútlan biciklistát próbáltak felküldeni a kedves kessertársak a hegyre, de azért gyanítom, hogy nem jártak arra tömegesen akkor.

Mi már kezdtük kinézelődni magunkat, meglestük a dobozt, beleraktuk az ajándékunkat (köszönjük a kulcstartót!). Itt jegyezném meg, hogy számomra igazán szívet melengető volt az, hogy a láda tartalma az ottlétünk ideje alatt nem hogy csökkent volna, hanem folyamatosan nőtt, annyi ajándékot hoztak bele a kesserek. Ekkor csöngetnek, jé egy bicikli, megérkezik a tesóm mikulássapkában. Mint kiderült, addigra már a lámpája is lemerülőfélben volt, de azért megtalálta a felfele vezető utat és a fát is a nyomok alapján. Ő is elcsodálkozott a fán és a ládán, neki ugyanis ez volt az első geokarácsonya - azt hiszem, jó ideig emlékezetes marad a számára. Mire kigyönyörködtük magunkat a társaság jó része már hazament, de mi még maradtunk csodálni a minitábortüzet és a hozzávaló Vonósmuzsikát. Gabira hajnalban hosszú út várt, úgyhogy lassan mennünk kellett (vagyis inkább neki leráncigálnia minket onnan), bár így is az utolsók között jöttünk le a hegyről. Sokat elárul a karácsony népszerűségéről, hogy mikor eljövet előtt kiegészítettük a logbook elmaradt számozását, már több mint 80 log született. Jelenleg már jóval több mint 200 megtalálója van a ládának, és ezek közül sokan nem csak egyszer látogatták meg a helyet. És ez bizony nem csak a láda népszerűségét mutajta, hanem az alapos és gondos rejtés érdeme is.

Köszönjük, Jézuska!

Találkozunk a Geoszilveszteren (?)!