GeoKék
(Vagdalthús)


2008. szeptember 12.
GeoKék 10. szakasz
túra 35. napja
Szárliget-Gánt
16 fő, 31 km


Mari

Közel két hét telt el a Naszály mászása óta, a láda sikeresen haladt, elérte a féltávot, átment a Dunán, a Gerecsén, de innen már ismét közöm volt a sorsához. És még további 15 embernek. Már az elég meggyőző volt, milyen népes alakulattal vonatoztunk le Szárligetre a Déliből, társaságunkban a Geokék-ötletgazda, ladafia is. Ezúttal nem én voltam a Geokék láda nyomasztó státusszal bíró szakaszfelelőse: a teher zferke vállát nyomta. Jól bírt vele azért :-)

A kullancsokkal vigyázni kell, védőital nélkül nem célszerű erdőbe menni, épp ezért Hubertus és nyírségi házipálinka is volt a vonaton. No jó, velünk utazott például a "Drink Team", így könnyű :-) Vasútállomáson pecsét és várakozás, befut még pár ember -Janó, Végre kék, Éva, VP, Maya, scele- és osztok-szorzok: tudomásunk szerint ez a 16 fő létszámcsúcs a Geokék addigi történetében (később megdőlt). Mindezt hétköznap és a Vértesben, tehát nem egy dobogókői szombati kirándulásról beszélünk.

Jól néztünk ki, ahogy vonultunk, ezt el kell ismernem, át az 1-es főúton, aztán szép lassan elérve a Mária-szakadékot, ami igen csinos egy szurdok, benne GCMARI, olahtamas cimborám geoládája.


A dobozzal küzdöttünk némileg, mind a megtalálással, mind az eső utáni árokpart mászásával. Ez a láda csak a kezdet volt, igen, aznap általában véve a „láda” mint fogalom fiai voltunk J Én 6 találattal zártam, de Maya és Scele elmentek a Robinson kunyhóhoz is, és hát velünk volt Janó, remek rejtések atyja, akinek nem mellesleg a túra előtt egy nappal jelent meg egy friss multija, a Vértesi Kutya-orom, de erről később. Mert előbb a vitányvári ládáját leltük, ahol meglett a Várak a Vértesben túramozgalom kódja is, az objektum igen látványos, simán támadható-védhető, bár törököt vagy labancot már nem láttunk, de falakat és panorámát igen.


Kilátás volt a Zsigmond-kőtől is, ahová muszáj volt felmenni: ládaközelben voltunk ismét, sőt tán már láttuk is fentről a következőt, mert az előttünk kibonatkozó falu már Várgesztes volt a tóval, és… a kocsmával. Szükséges volt végre egy elmélyült bélyegzés, tartott is majd’ egy óráig. Kellett is, mert a Hubertusnak már nyoma sem volt, a hozott sörnek sem, és a szabolcsi pálesz is apadt, miként sajnos a létszámunk is innen.


Janó ládája hol is van?

A várgesztesi láda sem maradt ki, küzdelem volt és meredek, de meglett könnyen. Közben szakadoztunk széjjelfelé kissé, azért tizenvalahány embert egyben tartani egész nap nem könnyű, harmincvalahány kilométeren át (a táv egyénre szabott, ki hány ládát talált meg, maga a kék tisztán bő 32). Végre megkezdtük a nap egyik fénypontjának megtapasztalását: milyen az, amikor az egy napja frissen megjelent geoláda rejtőjével együtt túrázunk, akinél tájfutótérkép is van, továbbá kb. igensok GPS a birtokban, és mégis simán eltévedünk, viszont így láttunk egy izgalmas jellegfát, melyet csak eltévedve lehet látni ezek szerint.

Kilyukadunk tehát egy másik ormon :) Ahol éppen nem csúf a kilátás, de nekünk nem ez kell, mert oda senki semmiféle ládát, izé palackot nem tett. Ahová tett, oda szép lassan több irányból mindenki odaért, leért, felért, ki honnan jött. Jó volt újra látni az ismerősöket :)

Aztán a végponti koordináta birtokában már egyértelmű volt, hová megyünk és mind oda, és a remek szikla-remek kilátás kombó adta magát az újabb csapatképre, ahol elsőre túl sebtiben indultunk meg a gépek felé, az időzítőt túlbecsülve, és kb. úgy nézünk ki, mint Zrínyi, mikor vesztére kirohant.


Innen újabb lemorzsolódás, apadó létszám, VP, Janó, Maya, Scele eddig jöttek, és még inkább szétszakadtunk, főleg, hogy a Csáki várhoz is felmentünk (nevesítve Éva, Sancimanó, atros és én, később ládiafia is), amely hárompontos multi volt, mondom, ez a nap tényleg GEO-kék lett. Olyannyira, hogy a kitérők miatt menet közben már módosult a terv, és a „kényelmesen elérem a buszt Gánton” helyett „fussunk a 2 órával későbbihez” című műsor lépett életbe. A mindszentpusztai kísértetfaluban Atros és Sancimanó vizet húztak, iható az is.


Bár jólesett volna a többiekkel együtt a Gránás Turistaházban aludni, de családi program volt szombaton, így a spontaneitást -pedig ez lett volna igazán kéktúrás hangulat- mellőznöm kellett, maradt a görcs: ladafia és Sancimanó tud e még gyorsan sört venni a hazaútra a buszmegállóval szemben lévő műintézményben a lassított felvételt játszó pultostól, időben jön-e a gánti busz Csákvárra, hogy onnan elérjük a bicskei buszt, ahol majd elkapjuk a 2 perc múlva érkező vonatot a Délibe, és az idő hiányában meg nem vett jegy miatt lesz-e bajunk a vonaton? Igen, igen, igen, igen, nem. 37 km lett a vége gyalog, s mire a Délibe értünk, a műszer bekapcsolva maradt, és a buszozás-vonatozás után sikerült az átlagunkat 7 km/h-re tornázni :)

Izlandon ládáztunk (6/8)
(jppj (J&J))

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Myvatn


A 6. rész útvonala

Reggel hideg van, de süt a nap. A tó körül hegyek, egyik-másik csúcs felhőpamacsban. A Myvatn neve nem sok jót ígér, mert Szúnyogtavat jelent, szerencsére nincs szúnyog. Rajzanak viszont a turisták, többségük francia. A Myvatn környéke aktív geotermikus terület, a törésvonal ÉK-i vége közelében, és a Þingvellir mellett a másik fő turistacélpont. Az étkezősátor tele van, mindenki dzsekiben, sapkában reggelizik.
Ma egész napos gyalogtúra van, indulás Storagja barlang felé. Ez egy vízzel teli repedés lenne, ha az idei forró :) és aszályos nyárban ki nem száradt volna. Így csak egy-két kis pocsolyát látunk benne. Lávamezőn halad az út,

Kő kövön…

itt jól használható a GPS. Észak felé a Krafla geotermikus erőmű füstölög, arra majd holnap megyünk.

Távoli füst

A Grotagja barlanghoz érünk, ebben már víz is van, kár, hogy fürdéshez túl forró. Viszont egy víz alatt résen besüt a nap, mintha csak Capriban lennénk...

Kék barlang

Geoláda is van itt, csak nem könnyű megtalálni a rengeteg egyforma sziklarepedés között, de végül sikerül.

Jó rejtek, de nem itt volt

Errefelé mindent belep a vulkáni por, bokáig járunk benne, sűrű porfelhőt kavarva. A sok por a Hvjerfjell kráteréből származik,

Vulkán közelről

ahová meredek úton fel is kapaszkodunk. A peremről nagyon szépen látszik a kráter tölcsérje,

A nagy tölcsér

meg belátható a Myvatn egész medencéje. A tóban kis kráterek sorozata, de ezek nem vulkánok, hanem un. pszeudokráterek, a vizes területre ömlő láva alatt felforrt víz hozta létre, amint áttörte a lávaréteget.

Pszeudokráter

Talán még vastagabb a por a hegy másik oldalán, ahol lemegyünk a Dimmuborgir lávamezőre.

Lávaoszlopok

Itt tornyok, kapuk, ivek között vezet az út, a végén a Kirkja (templom) nevű szép boltíves képződményhez.

Gótikus kapu

A tó déli végében vízben álló lávaoszlopok sorát lehet látni,

Viz és kő

közelükben a Dimmuborgir geoláda, melyet könnyen megtaláltunk egy dombocska tetején, kövek közé rejtve. Végül még körbesétáljuk a távolról már látott pszeudokrátereket, ahonnan új látószögből nyílik kilátás a tóra.

Egy kis dombon

A következő nap hosszú túrára készülünk. A kempingből gyalog megyünk a Krafláig, majd vissza.

Útnak indulunk

A 70-es években itt komoly lávaömlés volt, fél napig gyalogolunk a kőfolyó mellett,

Itt folyik a kő


Ahol fű nem terem

míg a most is aktív geotermikus területhez érünk. A sziklákat sok helyen sárga kénkristályok borítják,

Domboldal

forró víz tör fel, és gyűlik tavacskákba,

Kénes pocsolya

a mélyedésekben sűrű iszap fortyog.

Tájkép

Kissé távolabb van a Stora Vitti hegy, kráterében kékeszöld tóval,

Kék tó

a kráter pereme alatt meg az Almost the Hell geoláda. Pokoli módon ki van fosztva, mindössze egy lengyel diákigazolvány árválkodik benne. Az izlandi ládákba magyar aprópénzeket hoztunk, minden címletből hagyok benne, de igy sem sikerült ajándékokkal tömött ládává varázsolni. Ezen a területen nyerik a forró gőzt

Innen jön az energia

a Krafla erőmű számára, a hegyoldalakon csővezetékek futnak le az épülethez,

És ide érkezik

amelyből vastag oszlopban áramlik ki a „ használt” gőz. Régebben próbálkoztak errefelé

Sültkrupliföld

mezőgazdasággal is, de állítólag a krumpli megfőtt a talajban, igy felhagytak vele.
Visszafelé másik utat választunk,

Ott ne fürödj

ennek kapcsán sikerül betévedni a völgy túl felén levő, másik geotermikus erőműbe. Ember sehol, mindenfelé vékony és vastag csövekből nagy dübörgéssel tör elő a gőz.

Geoerőmű

A már használt forróvíztároló tóban gyűlik. A csábítóan kék színű tó partján táblák: Ne fürödj, mert könnyen megfőhetsz....
Este 10 után érünk vissza erről a 34 km-esre sikerült, de rendkívüli élményt jelentő túráról, amellyel befejeztük a Myvatn környékének bejárását.