Las Vegas, a Hoover Gát és a 66-os út egy régi szakasza érintésével jutottunk el a következő ládázós célponthoz, a Grand Canyon déli pereméhez. Azt nem mondom, hogy ez volt a legnagyobb élmény, de mindenképpen ez volt a legnagyobb meglepetés az egész út folyamán. Rá is jöttünk, hogy miért, mindenhol csak a kanyonról magáról lehet látni képeket, ezért az ember olyan sivatagos környezetet képzel el. Közben 2000m magasan, dús fenyőerdőben értük el a park bejáratát, azt hittük, hogy a kanyon még messze van, amikor is volt egy parkoló, és rögtön ott volt előttünk ez az iszonyatosan nagy bevágás. Ez tényleg olyan, hogy szó bennszakad, amikor először meglátod.
Van aki lemegy a folyóhoz, brrr…Ládázás szempontból viszont nem volt semmi különös, két virtuális ládát kerestünk meg.
Egy gyalogösvény vezet közvetlenül a perem mentén ami összeköti a kilátóhelyeket és kicsit beljebb van egy út, ami le van ugyan zárva az autóforgalom elől, de negyedóránként közlekedik egy ingyenes buszjárat, ami megáll minden kilátóhelynél. Mi először elindultunk gyalog, de a vége buszozás lett.
Az első láda itt volt az ösvény mellett (GCF1BC), két számot kellett leolvasni egy fémkorongról. Az egyik a magasság volt, kb.2067m persze lábban megadva, lehetett ellenőrizni a GPS-t.
A másik láda viszont jópofa volt. (GC219C) Típus szerint „ismeretlen” (unknown), valószínű azért mert csak félig meddig virtuális. Ebben a gyönyörű kilátótoronyban kellett megtalálni a logbook-ot. Tehát igazából nem volt láda, de a rendes vendégkönyvbe lehetett logolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése