Geokék három felvonásban
Első pillanatban úgy gondoltam, hogy a Geokékről nem írok kessersztorit, hiszen még izlandi sorozatunkat se fejeztem be. De annyi jó írás jelent már meg a Kékről, hogy csak nem állom meg…..
Három, időben és térben távoli szakaszon vettem rész, de mivel összetartozónak érzem, egyben írok róluk. Rendhagyó módon nem illesztek be fotókat, mivel az összeset megtaláljátok a Fotoalbum-ban.
A múlt
Az OKT-t nagyjából a Film készítése körül kezdtük és a 80-as évek közepére meg is szereztük a jelvényt. Utána még sokszor jártunk különböző szakaszain, de többet nem gyűjtöttünk pecséteket, így csak egyszeres teljesítők vagyunk. Amikor azonban a fórumban olvastuk a GEOKÉK ötletét, rögtön megtetszett, és mindjárt vállalkoztunk szakaszfelelősnek, méghozzá két szakaszra is. Szívesen vállaltam kevésbé népszerű szakaszokat is, így a Cserhát és a Keszthelyi hg. jutott, de szerencsére mindkettőt szeretem. Sajnos Júlia munkahelyi elfoglaltságai miatt végül egyiken sem tudott részt venni, de legalább nick-ünk másik fele elment…
Első szakasz: Hollókő- Romhány
Végül nem kellett egyedül megtennem a távot, mert Old Eye és Robatko, mindketten már gyakorlott GEOKÉK túrázók, csatlakoztak.
Hogy mégse kelljen nélkülözni a szebbik nem képviselőjét a túráról, régi BEAC-túratársunk, Örzse csatlakozott az első, Hollókő Romhány szakaszhoz.
Bár szerettem volna 9 óra körül indulni Hollókőről, mivel jó 30 km-es út várt ránk, ez nem sikerült, mert a láda megérkezése csak 10 óra körül volt várható. Így a 10:30-as busszal érkeztünk a Szabó kocsmához, ahol Vagdalthus, Natursula és Robatko már vártak. A találkozást egy sörrel megünnepeltük, majd ládaellenőrzés, logolás, és indultunk. A Vagdalt család még egy kicsit elkísért a faluban, majd elváltunk, de Robatko folytatta velünk az utat. Jó melegen sütött a nap, amíg elhaladtunk a vár alatt. Mivel már csaknem dél volt, így lemondtam a ládakeresésről, pedig Hollókő, Dobogótető, Sztrahora vára mind hiányoznak a trófeák közül. Na, de máskor is jövünk még erre...
Erdők, dombok, völgyek között fel-le kanyargó úton értünk Nógrádsipekre, majd Cserhátsurányba. Itt már elég késő, úgy 17 óra volt, de ahhoz túl korán, hogy a híres pékség termékeiből válogassunk, mivel az csak este 6 után kezd árusítani. Nemsokára feltűnt Szandavár, de ez már másnapra maradt.
Szandaváralján pecsételés, és már szürkületben mentünk tovább. Nemsokára kikapcsoltuk a kütyüket, mert itt letértünk a kékről, és Szandára mentünk, ahol Old Eye ismerőseinél, egy használaton kívül álló, de berendezett házban kaptunk szállást. Másnap reggel nem tudtuk visszautasítani a háziak kedves meghívását reggelire, ami óriási mennyiségű tükörtojásból és mangalicaszalonnából állt. A reggeli után visszaindultunk a kék jelzéshez. Az út a Máriácska kápolna mellett vezetett. A második nap már csak séta volt az elsőhöz képest, mindössze 20 km, komolyabb emelkedő csak a várig volt, és jóval korábban is indultunk. A Szandavár csúcsán rengeteg szárnyas-hangya keringett a levegőben, még a fényképezőgép objektívjére is jutott néhány. De azért szép kilátásban volt részünk. Meredeken lefelé vezetett az út a várhegyről, szélét gyalogbodza szegélyezte.
Hamarosan beértünk Kétbodonyba. Innen már csak meglehetősen érdektelen 3 km volt Romhányig. Ugy fél 4 körül Romhányban egy túrasörrel búcsút vettünk Robatkotól, aki folytatta a túrát, és megkíséreltünk hazajönni. Na, ez volt talán a legnehezebb feladat. A vasút eszetlen felszámolása után alig jár busz, egy órát kellett várni a Rétság felé menő járatra, így a kocsmában finom barna sörrel vigasztaltuk magunkat. Majd megjött a busz, ámde Rétságon nincs csatlakozás. Újabb óra várakozás, újabb, ezúttal világos sör. Azután egy kicsit 8 után már az Árpád hídhoz értünk, ahol már nem kellett a buszra sokat várni, így az újabb sör elmaradt :( :).
Eddig jó volt, folytatás a Keszthelyi hg-ben, szeptember végén.
Második szakasz: Keszthely- Sümeg
És eljött a szeptember vége, és vele a Keszthely- Sümeg szakasz. Rendesen esett az eső, mikor az M7-en autóztunk a Balaton felé Mágnes50-nel és piroska-val, de mi biztosak voltunk benne, hogy mire odaérünk, megáll. Az új autópálya szakasz csúnyán meg is tréfált: elfelejtettünk letérni, így majdnem Kanizsán kaptunk észbe, és fordultunk vissza. Még így is volt időnk a GCKESZ első pontjának megkeresésére, és a találkozóhelyre Robatko előtt értünk, aki egyenesen előadásról érkezett az egyetemről. A kocsit az állomásnál hagytuk, és a multi útba eső pontjait megkeresve, borongós időben indultunk Hévíz felé. A fürdő bejáratánál találkoztunk Évával és Rudival, (Rudi Team) akik néhány napot Hévízen töltöttek, és most csatlakoztak a Geokékhez. Megkerestük a GCHEVI-t Hévízen, majd a GCEGRK-t megtaláltuk Egregyen, megnéztük a templomot, majd továbbindultunk.
A Gyöngyösi Csárdáig vezető utat rengeteg őzlábgomba szegélyezte, de nem szedtük fel, mivel úgysem tudtuk volna elkészíteni. Reziben rövid pihenőt tartottunk, de a vár túl nagy kitérő lett volna, igy kihagytuk. Néha az eső ijesztgetett, de amint látta, hogy nem félünk tőle, eltakarodott. Zalaszántón éppen elértük a hévízi buszt, amivel mindannyian visszamentünk. Robatkot várta kollégiumi szobája Keszthelyen, Rudi Team-et a szállása, mi, a többiek meg a kocsiért mentünk vissza. Rudi felajánlotta hogy átfuvaroz minket Keszthelyre, és még egy kis sörözésre is vendégül láttak, amit sajnos nem fogadhattam el, tekintettel az autóvezetésre.
Még sötétedés előtt Keszthelyen voltunk, ahol elváltunk Robatkotol, és megkerestük a GCKESZ maradék pontjait. Még terveztünk egy gyors drive-in keresést a Margit kilátónál, de az már be volt zárva (miért nincs nyitva egy kilátó sötétben is??). Bánatosan visszamentünk Zalaszántóra, ahol a kempingben volt szállásunk. A helyi étteremben akkora adag vacsorával vigasztaltuk magunkat, hogy Ági egész éjjel rántott húsokkal álmodott…
A reggeli busszal megjött Robatko, és a templom megtekintése után felkapaszkodtunk a Szt Donát kápolnához, majd a Sztupához. Itt kijavítottuk a betegeskedő GCSZTU ládát, majd irány Tátika. Azt, hogy a GCTAT-ot már 4 évvel ezelőtt megtaláltam, csak akkor jutott eszembe, mikor a logoláskor tiltakozott a rendszer…
Az idő egyre jobb lett, itt már sütni kezdett a nap. A vár után nagyon szép őserdő következett, hatalmas fákkal. GCSARX-nál végre Robatko is találatot könyvelhetett el, a korábbi ládákat a környéken ugyanis már mind begyűjtötte. A nyílegyenes erdei út végén feltűnt a sümegi vár. Hamarosan ott is voltunk, de a következő csapatra (Fgg Bianka Végre Kék) még várni kellett, úgyhogy gyorsan felkaptuk a GCSMGV-t. A sümegi vasútállomáson aztán találkoztunk, búcsút mondtunk Robatkonak (aki továbbment) meg a ládának, és visszabuszoztunk Szántóra. Másnap reggel még 7 túratársunk érkezett, hogy a hétvégét Keszthelyi hg. túrával töltsük.
Harmadik szakasz: Kőszeg- Írott-kő
Ezen a szakaszon már nem szakaszfelelősként vettem részt (így lehet, hogy Bumba-nak illene róla beszámolni) de itt olyan sokan voltunk, és annyira szétszóródtunk, hogy sok szempontból lehet megírni az élményeket.
Sokáig úgy tűnt, hogy nem tudunk részt venni a zárótúrán, de végül csak sikerült egy kis szabadidőt kiszorítani, még páromnak is. Ez persze nem volt annyi, hogy a záróbulin is részt vegyünk, de legalább a túrára elég volt. 5 órás kelés, majd szakadó esőben kerülgettük a kamionokat az M1-en. Már azt hittük, nemcsak megázunk, de a kőszegi találkozót is lekéssük. De az eső elállt, a geokékek jó része meg még fél 10 kor is a parkolóban készülődött. Nehezen indultunk, összevissza tévelyegve a városi utcákon. Többen mindenáron kelet felé akartak menni, alig hitték, hogy az Írott-kő nyugatra és felfelé van :).
De aztán felkapaszkodtunk a Kálváriához, ahol szétszóródott a csapat. Nemsokára kettesben találtuk magunkat, mígnem feltűnt előttünk Carlo és fia, a 7 éves Márk. Innen a további utat velük tettük meg, kellemesen elbeszélgetve különféle túraélményeinkről. Hétvezér forrás, majd Óház kilátó következett, ahol népes csoportot értünk utol: Scele, Togo, Radpeter, és még többen. Itt valami folyadék is járt körbe, de mivel nekem még ma vezetni kellet, ismét kimaradtam.
Scele-ék nyomában értünk a GCBUNK-hoz, ahol a 600.-dik megtalálásunkat logolhattuk. A Hörmann forrás parkolójában Csuhás és Bütyök üldögélt, na meg Vándor kutyus, Márk nagy örömére.
Innen már közel volt a kilátó, még senki nem volt ott, mikor odaértünk. Azután egyre többen érkeztek, mi közben többekkel együtt átugrottunk az Írott-kő osztrák ládájához.
(A 9 tartomány legmagasabb csúcsain van egy ládasorozat, Burgerland-nak ez jutott. Tavaly nyáron a Wildspitzen nem értük el a tiroli ládát, ez legalább meglett.)
Az Írott-kő csúcson a Geokék kis ünnepséggel zárult, amit majd más biztosan megír, a bulival együtt, amin már nem voltunk ott. Köszönjük Bütyöknek hogy visszafuvarozott a kocsinkhoz Kőszegre, és várjuk, lesz-e jövőre Dél Dunántúli Kék Túra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése