Lilinek föl kellett olvasni az összes nevet a sírokon, amikor az első gyereksírnál elmondtam, hogy egy kisbaba volt, akit oda eltemettek, a többinél azt is tudni akarta, hogy fiú volt-e vagy lány és hány éves volt. Így egy csomót beszélgettünk arról, hogy milyen lehetett az élet itt a hőskorban és miért van annyi gyereksír.
Tudom ez elég szentimentálisan hangzik, de azt hiszem, hogy én itt éreztem át egyedül valamit az amerikai történelemből, hogy milyen nehéz lehetett az ilyen helyeken a semmi közepén az élet, pedig ezt már jó pár filmben próbálták velem éreztetni. Amikor hazajöttünk kiderült, hogy rossz koordináták voltak megadva, a rejtő összecserélte két ládájának a koordinátáit, ahol mi keresgéltünk az, ha jól emlékszem egy másik úttörőnek a háza volt, ami most valami emlékház. Itt például jó lett volna, ha a környék ládái föl vannak töltve a GPS-re, mert akkor egyértelmű lett volna, hogy két ládáról van szó.
Egész véletlenül a következő igazi láda is, amit megtaláltunk ugyanazé a rejtőé volt (GCZW86).
Ennél beírtam a logba, hogy a ládát száraz tehénszarban találtuk. Rögtön jött Tőle egy email, amiben azt írta, hogy jót mulatott a bejegyzésemen és nagyon sajnálkozott az előző ládájánál történtek miatt (persze tettem oda is egy nem találtam logot, fényképpel meg a történettel) és feltétlenül találkozni akarna velünk ha arra ládázunk. Megírtam neki, hogy nem valószínű, hogy a közeljövőben átugornánk Utahba, ide a szomszédba egy kis ládázásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése