Szokatlan geoládák, A Hulla (1.)

Ez egy rendhagyó sorozat, mert csak egyetlen rejtő, a kanadai Zartimus néhány szokványosnak igazán nem mondható ládáját mutatom be.

Mielőtt elkészítettem ezt az összeállítást, engedélyt kértem a rejtőtől a képek, leírások használatára. Mindenhez hozzájárult, és azt is megjegyezte, hogy szeretik a magyarokat a munkahelyén, a kanadai statisztikai hivatalban, mert legutoljára egy magyar volt a főstatisztikus. A nevét is írta, de azt ide nem írom le.



Ami valaha Gnóm-henge volt (What was once Gnomehenge)


A rejtéshez ez a kis mese tartozik:
Az ősi időkben, több száz évvel a történelem kezdete előtt egy furcsa emberi faj élt a földön. A Gnómok. Senki sem tudja kik voltak és mit csináltak, hova lettek, de örökségük tovább él a Gnóm-henge köveiben.
Sajnos szomorú véget ért a gondosan megépített rejtek.

Ez a látvány fogadta 2007 júniusában az egyik kessert. A „köveket” valaki(k) ledobálták a dombról a folyómederbe.

A gipszformák darabokra törtek, semmit sem lehetett megmenteni belőlük.
Zartimus újrarejtette a ládát kicsit odébb, de már nincs Gnóm-henge. Csak egy egyszerű doboz maradt a régi látványos környezetből.

Van egy érdekes megjegyzés is az oldalon, amiben a rejtő arra bíztatja az „új láda” felkeresőit, hogy nyugodtan logoljanak másodszor is megtalálást, ha az új helyszínen is jártak.


A Nevetséges Zöld Sisak (The Ridiculous Green Helm)

A doboz a sisak tetején található. Tépőzár tartja a helyén.

A szokásos történet:
Valaha azok a lovagok viselték, akik azt mondták, hogy „He?”. A középkorban a Zöld Sisak egy keresett talizmánnak számított. A viselőjét nagyon nevetséges külsővel ruházta fel. Ez az utolsó fennmaradt sisak, amit állítólag egy hatalmas szörny őriz: az apró fehér PATKÁNY. Ne hagyd, hogy az őr mérete becsapjon (a bokára támad).

A félelmetes strázsa

Tényleg támad, de nem a bokára.


A ketrec – A fehér nyúl átka (The Crate - The curse of the white rabbit!)

Ennek a rejtésnek is van története. Ez a rövidített változat:

Egy Tripper nevű farmer hatalmas mutáns nyulakat tenyésztet a Zöld patak kezeletlen szennyvízzel erősített vízének felhasználásával (meg egy titkos recept alapján készített táppal, aminek a titkát magával vitte a sírba), mindaddig, amíg a fehér nyúl meg nem jelent. Valamilyen hiba folytán létrejött egy óriás albínó angóra nyúl, amit elkülönítve kellet tartani egy erdei ketrecben, mert olyan vérengző volt. Egy napon Tripper kiment az erdőbe, hogy megetesse a ragadozóvá vált nyulat, de csak az üres ketrecet találta, mert a fenevad rájött, hogy lehet kinyitni a ketrec ajtaját.
A következő napokban eltűntek a környék macskái, majd a kisgyerekek, aztán a kocogó felnőttek meg a házaló árusok.
Tripper látta a nyomokból, hogy a mutáns nyúl rendszeresen visszatért a ketrechez, mert mindenfelé csontok hevertek a környékén.
Egy végzetes napon a farmer kiment az erdőbe, hogy megnézze a korábban felszerelt mozgásérzékelő kamera képeit, de azután senki sem látta őt többé.
Néha még megjelenik ott nyúl. Vár… Figyel… Éhes…

Közeledünk a vérengző nyúl ketrecéhez.

Úgy tűnik, hogy vér csöpög a fogáról.

A vérengző fenevad!


Petrie szigeti búvárkodás (Petrie Island Snork)

A megtaláláshoz elengedhetetlen felszerelés

Ez egy kétpontos multi. A láda koordinátáit tartalmazó műanyag lap az Ottawa folyó fenekén 2-3 méternyi vízben van.

A láda felülnézetből (nem a végleges rejtekhelyen)

A láda oldalnézetből

Ez egy megszűnt láda.
Talán érdekes lehet a megszűntetés folyamatát megismerni, ezért kronológiai sorrendben leírom a történteket.

Utolsó megtalálás 2004. szeptembere. Ezt követően többen is próbálkoztak, de nem találták meg a víz alatt elhelyezett lapot.
2005. augusztus 22-én betegre állította a rejtő a ládát.
2006. augusztus 2-án egy moderátor felszólítja a rejtőt, hogy írja be egy logba mikor várható a láda felélesztése.
2006. november 8-án a moderátor megszűnteti (archiválja) a ládát. Továbbá tájékoztatja a rejtőt, hogy bármikor ismét benyújthatja elbírálásra, ha akarja.



Felmerülhet a kérdés: hova lett „A Hulla”?
Talán majd a következő részben az is színre lép. :)

GeoKék
(ID24)

2008. szeptember 13.
GeoKék 10. szakasz, 2. nap
A túra 36. napja
Vértes: Gánt - Csókakő
9 + 1 fő, 19km



A reggeli közös indulásról lemaradtam, mert a busz túl későn ért Gántra, a két órával korábban érkezővel pedig nem akartam utazni, mert tudtam, hogy egyedül gyorsabb tempót tudok majd diktálni, és hamar utolérem a csapatot.

Körülbelül 4 kilométer megtétele után meg is pillantottam őket, pont mielőtt beértek az erdős részre. Nem tudták, hogy jövök, mert nem szóltam előre senkinek, így aztán egy picit meg is lepődtek a hátul lévők, amikor látták, hogy valaki videózza, vagy esetleg célba veszi őket.



Először csak egy rövid szakaszon haladtam velük, mert a völgyben kanyargó úton hamarosan elértünk a meredek domb tetején lévő GCRedl láda vonalába. Mivel felfelé vezető ösvényt nem láttam, toronyiránt elindultam a dombtetőre. Nagyon meredek volt, és az avar is csúszott, aminek az lett a következménye, hogy hasra estem kezemben a kamerával. Az eséstől a kamera ideiglenesen elvesztette a fókuszáló képességét. Ezt csak később vettem észre, amikor már a felfelé mászás felén túl voltam.

A tetőn gyönyörű látvány és leírhatatlan nyugalom fogadott. Rövid gyönyörködés után megkerestem a ládát, majd rohantam a csapat után.
A videón szörnyen lihegek, de az én koromban hegynek felfelé, sietve…




A rohanásnak az lett az eredménye, hogy elfelejtettem megnézni a jelszót. (Azóta már Janó elárulta. Köszönöm a segítségét!)

A rohanás is csak addig tartott, amíg leértem a domb aljába, mert ott tudatosult bennem, hogy a sietős „hegymászás” teljesen elvette az erőmet. Azt hittem, hogy délig sem leszek majd képes utolérni a többieket, de szerencsére ők sem haladtak gyorsan, mivel többségük előző nap már legyalogolt 30 kilométert.

Amikor végre ismét együtt haladtam a csapattal, akkor zferke és Hajo megbeszélték Janó vértesi rejtéseit. Ebből egy részletet videóra is vettem. Látható továbbá egy tapintatból meg nem nevezett mezítlábas túrázó, akinek az előzőnapi gyalogláson szerzett vízhólyagjai lekényszerítették a bakancsot a lábáról. Éva pedig medvékről elmélkedik zferkével. :)



Az út több pontján is haladtunk el szederbokrok mellett, amit rajtam kívül mindenki örömmel fogadott. Mikor megjegyeztem, hogy túl finnyás vagyok ahhoz, hogy megegyem, akkor Éva megemlítette, hogy a legalsókat valóban nem ajánlatos elfogyasztani, mert azt még a háromlábon álló róka is elérheti. Ha jól emlékszem, akkor azt is mondta, hogy a rókavizeletben olyan jópofa dolgok vannak, amik megölik a vörösvérsejteket. Lehet azonban, hogy keverem a dolgokat, mert csak emlékezetből írok, nem jegyzeteltem.

Időközben megérkezett a pontosítás Évától:

A rókának az ürüléke fertőz és ezért a talajszint közelében lévő gyümölcsöktől akár az Echinococcus multilocularis nevű galandféreg petéit is össze lehet szedni, az azokból kikelő lárvák pedig egy igen rosszindulatú, a belső szervekben hólyagképződéssel járó betegséget okoznak.
A vörösvérsejtszéteséssel járó kórság pedig a babesiosis, ami kutyákra veszélyes és kullancsok terjesztik.





Az út meglehetősen sík terepen haladt, igazán nem volt megerőltető. A videón az egyetlen komoly akadály leküzdése látható. Ha jól figyelsz, azt is megláthatod, ki volt mezítláb.



Állatokból elég nagy hiány mutatkozott, mert csak egyszer láttunk őzet egy pillanatra az erdőben, később meg egy béka állta az utunkat.



A csapatunkban is volt egy négylábú, akit Barnabásnak hívnak. Próbáltam olyan felvételt készíteni a felettébb jámbor kutyusról, amire büszke lehet gazdája. Voltak pillanatok, amikor igazán kitett magáért: figyelt, futott, barátkozott. Rá akartam venni Évát, hogy kapja fel a blökit, de kerekperec elvetette a javaslatom.



Még egy rögtönzött geocaching-etikai értekezletre is sort kerítettünk a jelenlévő kesserekkel. Az történt, hogy felhívott Kessinger Pál, mert volt a birtokában egy mozgóláda, de nem volt nála sem GPS sem fényképező. Azt kérdezte, hogy betársulnék-e a rejtésbe. Megbeszéltük, hogy majd hívom, ha hazaérek a túráról.

Hirtelen arra gondoltam, hogy kivisszük a ládát, lefényképezem a rejtést, és visszahozom magammal a dobozt, amit csak K. P. jelentene be rejtőként, én pedig „megtalálnám”, mert van egy hely Zalában, ahova régóta szeretném elrejteni ezt a Szellemjáró Geoládát.

Megkérdeztem a többiek véleményét, mivel éreztem, hogy nem teljesen jó ez a megoldás. Gyorsan és finoman közölték velem, hogy így „megtalálni” a ládát nem lenne fair.
Tehát, amikor délután hazaértem a túráról, akkor közösen elrejtettük Palival, és én is logoltam egy rejtést. Zalába már nem vihetem a ládát, de majd csinálok az ötletemből egy hátborzongató játékot a GPSGames.hu-n.

Szombat lévén, csak egyetlen fakitermeléssel ügyködő motorfűrész hangját lehetett hallani.



Szembejövő túrázó csapatot is csak egyet láttunk Csókakőig. Ott azonban volt bőven sétálgató, nézelődő turista. Hátulról, a jól kiépített lépcsőkön közelítettük meg a várat. A klip Hajo szépen kidolgozott túra-vádlijával nyit.



A geoládát és benne a GPS-t, flottakövetőt cipelő zferke és a Drink Team tagjai nem jöttek fel a várba, mert a jelzett út a völgyben halad tovább. Velük a vár alatt lévő parkban találkoztunk, miután a többiek megcsodálták a kilátást a várból, én pedig megkerestem a GCCsok ládát, és a ládában talált TB-t magamhoz vettem.

Hajo is feljött a sziklák tetejére, így lefelé menet videóra vettem, amint nem éppen a legkönnyebb úton jön le előttem a köveken.



A parkba érve sikerült elkapnom egy párbeszéd végét. Háromszor is lejátszom az elhangzott kulcsszót, mert nehéz megérteni.



Ha nem sikerült kihallani a szavakat, akkor segítek:

Férfi: „…menjünk le a kocsmába”
Nő: „…menjél le anya”


Mielőtt bárki alkoholos italok nagyszámú elfogyasztásának fontolgatására gondol, gyorsan megjegyzem, hogy a falu kocsmájába azért kellett bemennünk, mert ott őrzik a két pecsétet hétpecsétes lakat alatt!

Végezetül zferke és végre kék bemutat néhány, a túrához tartozó, tárgyat és gyakorlati fogást. A fogkefe azért fontos tartozék, mert ezzel lehet kitisztítani az eltömődött pecséteket. A videó végén pedig látható, hogy hova került zferke hatalmas hátizsákjának tetejéről a műszereket tartalmazó geoláda.



Kellemes társasággal gyönyörű időben és környezetben tölthettem néhány órát. Köszönöm nekik és a szervezésben tevékenykedőknek ezt az élményt.


Külön köszönet Hajo-éknak, amiért a túra végeztével hazafuvaroztak Fehérvárra.


Túratársaim egész idő alatt vagy a hátamat látták, vagy a szememre nőtt videó kamerát


Fotó: zferke, Hajo

Izlandon ládáztunk (1/8)
(jppj (J&J))

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Igy kezdődött....

Elmúlt a 2007-es nyár, az Alpok túra, és jött a szokásos kérdés: Hova menjünk a jövő nyáron. „Hát Izlandra” mondta Piroska. Mindjárt lett is rengeteg érdeklődő, akik közül végül 17-en maradtunk. Az efféle monstre túrák szervezése általában az én (önként vállalt) feladatom, amelynek, mivel már sokat hallottam a sziget pocsék időjárásáról, kétségek közt láttam neki. Több barátunk is járt már ott, olyanok is akadtak, akik vagy 15 éve Pestről indulva egy Ladával járták körbe Izlandot. Ez nem kis vállalkozás volt, mellesleg jól meg is áztak.


Személyes információ volt hát bőven, külön köszönet Old Eye -nak, aki amint megtudta a tervünket, külön elküldte remek útibeszámolóját. Több útikönyvet is elolvastam, (a magyar szinte hasznavehetetlen, de a Lonely Planet-ben most sem csalódtam) és végül úgy döntöttünk, hogy bérelt kocsival, méghozzá 4WD-val fogunk körbemenni a szigeten, mert az izlandi utak talán még a Thököly útnál is pocsékabb állapotúak. Autóval gyorsan haladunk, igy „mindent” meg tudunk nézni.

Ezután jött még a keresgélés a neten. Találtam GPS-re tölthető Izland térképet, amelyen többé-kevésbé a gyalogösvények, gázlók is fel vannak tüntetve, (ennek jó hasznát vettük), meg számos túraleirást. Majd következett az (olcsó) repülőjáratok és a megfelelő autókölcsönző keresése, a útitervek szerkesztése, stb., úgyhogy azt hiszem, több időt töltöttem a szervezéssel, mint amennyit ott tartózkodtunk.
Július 31-n végül elindultunk (aug. 17-n tértünk vissza), és Berlinen (ahol volt időnk egy gyors városnézésre) keresztül repültünk Keflavik-ba, ami valójában Reykjavik nemzetközi repülőtere.

Brandenburgi kapu

Reichstag

Rendesen kihasználtuk a repülőgépek 20 kg-os súlykorlátját, rengeteg meleg ruhát vittünk, meg mindent, ami a sátrazáshoz kell 10 fok alatti hőmérsékleten, na, meg esőre is jól felkészültünk. Csomagjaink nem átlagos tartalma igencsak felkeltette a biztonsági kapuk kezelőinek figyelmét: a benzinfőzőt (ami természetesen üres volt) bombagyanúsnak találták, egy étkészletben levő tányért és kanalat meg faliórának néztek. Végül csak néhány tubus sűritett tejet koboztak el, mint a repülésbiztonságra veszélyes tárgyakat.


Két Travel Bug is nehezítette a csomagunkat. Mindkettő Hollandiából indult. Az egyik a Napsugár, amit a Barcsi Hajókikötőben találtunk, júliusi Dráva-parti biciklitúránk során.

Dream of Sunshine, a Napsugár

Ez a TB a napsütéses helyeket keresi, és Izland nem épp erről híres. De mi fordítva gondolkodtunk: ha a TB a napot szereti, akkor biztos napos időnk lesz. A másik a fagyos helyeket kereső Pingvin , akinek kalandosabb útja volt: Yossarian épp elvitte a csalai Kégl kastélyhoz, mikor megtudta, hogy Izlandba készülünk. Ezért ismét odautazott, elhozta, és átadta nekünk.

Pinguy, a Pingvin

Ezt a TB-t Yossarin azért hozta Csalára, hogy én el tudjam vinni az örök hó birodalmába. Sajnos néhány nappal korábban utaztam. (A szerk.)

Izlandon 3500 km-t tettünk meg autóval, ennek egy részét a szigeten körbefutó 1-es jelű főúton, a többit rosszabb-jobb állapotú földutakon.
Utunk a szigeten (lila vonal)

Néhány gyalogtúrát is tettünk, melyek közül a leghosszabb 34 km volt. Feljutottunk a nevezetes, ma is aktiv Hekla vulkán (1491m) csúcsára, és voltunk Izland legnyugatibb pontján, amely egyben Európa legnyugatibb pontja is. Megkerestünk 9 geoládát, (és sokat kihagytunk, pedig a közelükben jártunk) Két másik, Izlandon talált Travel Bug sorsába avatkoztunk bele. Ráadásul várakozásunkkal ellentétben még csak meg se áztunk. :)

Még néhány tudnivaló Izlandról:
Ami hasonlít Magyarországhoz: a területe majdnem azonos: 103 e km2. A sziget betelepülése, a honfoglalás a 9. században volt, és a lakosság 1000 körül vette fel a kereszténységet, valamint az átlag izlandi kb. annyit tud Magyarországról, mint az átlag magyar Izlandról...
Ami nem hasonlít: hát a izlandi nyelv, ami megjegyezhetetlen és kiejthetetlen szavakból áll (szerencsére mindenki beszél angolul), a népsűrűsége (inkább népritkaság, a lakossága csak 300 e fő), na meg még sok más, ezt fogom a továbbiakban megírni.

2. rész