14. Tengerparton (bolyak)

Vissza a Tartalomjegyzékhez

Nem bántuk meg hogy följöttünk ide észak Kaliforniába. Annyira különbözött mindentől, amit eddig láttunk. Itt a tengerparton a folytonos köd miatt minden csöpögött, buja volt és zöld és mindenhol virágzott a rododendron.

Első nap az Agate beach-hez közel aludtunk. Nem tudtam, hogy mit jelent angolul az, hogy „agate”, de az útikönyv azt írta, hogy „mindig lehet látni a tenger által simára csiszolt agatékat kereső embereket”, és ez nekem nagyon felcsigázta a fantáziámat.

Később kiderült, hogy Oregonból egy tengeráramlat pont idehordja az achátot, mi is találtunk egy párat.

A Redwood Nemzeti Parkot már említettem a mamutfenyőknél. Itt nem ládáztunk, csak túráztunk egy jót. Fantasztikus hangulata volt sétálni a ködben ezek között az óriások között.

Innen a tengerparti úton 3 nap alatt, 7 ládát megkeresve lecsorogtunk San Franciscóba.

Az első mikro (GCGN33) már a parkon kívül, de még hatalmas fák között volt egy kis tisztáson.

Volt ott egy pár ősrégi rozsdás mezőgazdasági gép. A GPS persze alig működött a fák takarásában, már majdnem föladtuk, amikor Lili megtalálta a mágneses filmesdobozt az egyik gépben.

A következő láda (GCQEYH) a neve szerint kitömött állatokkal kellett volna, hogy tele legyen. Hát nem volt benne egy sem, viszont elég merész volt a rejtés.

A legalább öt kilós lőszeres doboz egy madzagon volt belógatva a híd alá, amin le lehetett menni a partra, a homokra. Hiába vártunk, hogy ne jöjjön senki, pont amikor hason fekve próbáltam fölhúzni a ládát, csak fölbukkant egy öregasszony, de lazán mosolyogva átlépett rajtam.

Ez a láda lent volt közvetlenül a parton (GC2365), Azt hittem, hogy csak pár perc lesz az egész, de egy elég meredek majdnem 1 km-es ösvényen lehetett lemenni. Cimbó már elég ideges volt, amikor jó másfél óra múlva jöttünk vissza nevetgélve Lilivel. Visszafelé utolért minket két búvár, épp csak az uszony nem volt rajtuk. Megkérdezték, hogy milyen nyelven beszélünk, kiderült, hogy az egyik nagyanyja magyar volt. Utána azon nevettünk Lilivel, hogy itt Kaliforniában akivel csak beszélgetésbe keveredtünk, annak valakije magyar volt.

Az utolsó ládánkat majdnem elszalasztottuk, mert a meredek tengerparton kanyargó úton volt, közvetlenül az egyik kanyar előtt, ahol volt egy kb. két autónyi hely ahol meg lehet állni. Tudtam, hogy ha későn szólok Cimbó nem lesz hajlandó visszafordulni és mégiscsak ez lett volna az utolsó.

Itt már gyakorlottak voltunk, két másodperc alatt meglett a megint csak mágneses filmesdoboz, ami a szalagkorlát végénél volt belülre föltapasztva.

Ezután hamarosan megérkeztünk San Francisco-ba, és az utazásunk véget ért.

Már itthon egyszer nézegettem a Waymarking.com-ot (gyakorlatilag a virtuális ládák gyűlnek itt), és rájöttem, hogy voltunk egynél, a Golden Gate Park Carousel-nél, úgyhogy ezt be is logoltam.