Késő délután lett mire az Arches Nemzeti Park bejáratához értünk, ahol sajnálattal láttuk a „kemping megtelt” táblát, pedig erre nagyon pedáloztunk. Az unokatesóm már volt ott és azt mondta, hogy szerinte ez a világ legszebb helyén lévő kemping. Gondolom pont ezért nem lehet előre helyet foglalni, csak érkezési sorrendben. Az ember a bejáratnál azt mondta, hogy másnap reggel 7 óra körül talán lesz esélyünk, köszi.
Pedig mi is itt ücsöröghettünk volna esténként..Mivel az egész napos eső után kisütött a nap, fantasztikusak voltak a fények.
Vadul fényképezve gyorsan végigautóztuk az egész parkot, hátha másnap megint rossz lesz az idő.Szerencsére nem lett csak a szél fújt nagyon. Megkerestünk kisebb sétával két könnyű ládát,
az Egyensúly sziklát (GCHQFJ)
és a Boltíveket (GCHQFR).
Ezek után a szél ellenére úgy döntöttünk, hogy fölmegyünk az egész út legeslegjobb ládájához, a park jelképének számító Delicate Arch-hoz. (GCJG49).
Ez kb. 5km volt föl és vissza és a leírás szerint kb.150m szint (szerintem több), amit az első pár száz métertől eltekintve a csupasz sziklán kellett megtenni.
Az út annyira egyértelmű volt, hogy eszembe sem jutott bekapcsolni a GPS-t, annyira nem, hogy már majdnem fölértünk, amikor rájöttem, hogy lent felejtettem a kocsiban.
A guta ütött meg mert GPS-szel a kézben kellett volna fényképezkedni, így csak egyéb logot tudtam tenni.
Lilit amikor fölfelé mentünk több szembejövő megdicsérte, amit persze le kellett fordítani neki, és amitől annyira büszke lett, hogy szó nélkül végiggyalogolta az egészet. Hihetetlen, hogy mire képes egy ekkora gyerek, ha van motivációja.Mire visszaértünk a kocsihoz szabályos homokvihar kerekedett, úgyhogy a további kirándulásról le kellett mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése