Anno, mikor feldobták az ötletet valamelyik fórumon, rögtön megtetszett. Hiszen mi is lehet jobb egy jó túrázásnál új és régi ismerősök társaságában, érdekes és szép helyeken?
A csapat A GeoKék túrára kifejezetten ezt a szakaszt szerettem volna „megszerezni”. A fő szempont a ritkán látott bakonybéli barátaim meglátogatása volt. Másfelől a Bakonyban se túl sűrűn járok… Bevallom a túra előtti hetek sűrű programja miatt nem nagyon volt időm foglalkozni vele.
Így az érdemi szervezés eleinte csak a menetrendek és a pénteki szálláslehetőség böngészésével telt, s csak az utolsó héten vettem fel a kapcsolatot a leendő útitársakkal.
A szakaszra jelentkezők között csak a 2. napra érkező Walker-rel találkoztam régebben. A többiek személyében új ismerősöket köszönthettem.
WalkerKét nappal az indulás előtt Old Eye üzent, hogy szívesen csatlakozna hozzánk. Őt a fórumokról, s a sarudi 2. GARMIN GPSGames Műhód Fesztivál-ról ismertem.
A csapat teljessé vált:
-szerdán: Végre kék, Old Eye, Arti
-csütötökön: Végre kék, Old Eye, Tomki, Walker, s a vizsgája miatt később csatlakozó Tibbigeo részvételével.
-szerdán: Végre kék, Old Eye, Arti
-csütötökön: Végre kék, Old Eye, Tomki, Walker, s a vizsgája miatt később csatlakozó Tibbigeo részvételével.
A túrára Budapestről érkezve külön „munkát” is kaptam: mivel a többiek messze laknak a fővárostól, így megkértek, hogy részükre, valamint mjdgm-éknek vigyem magammal a kért Geokékes pólókat, s kitűzőket. Szerintem a végén több póló volt nálam, mint Magpet-ék boltjában… :)
A betervezett péntek esti szállásom nem jött össze Veszprémben, így Old Eye-vel együtt vonatoztunk le Zircre, ahol Végre kék már várt minket a ládával. Egy kis előkészület után útnak indultunk a Rákóczi téri buszmegállóhoz, ahol találkoztunk Arti-val, s mjdgm-el, aki most csak a pólóit vette át tőlem, s egy kicsit (5m) vitte próbaként a ládát is. :)
OldEyeMiután tőle elköszöntünk, útnak indultunk. Az időnk elég hűvös és szeles, de legalább esőmentes volt.
Alig kezdtük meg a túránk, mikor Végre kék megállított minket: egy még nagyon kicsi őzfi állt az útmentén, s békésen legelészet. Látszólag nem vett észre minket, s egészen közel, 4-5m-re óvatoskodhatunk hozzá. Ekkor azért már észrevette csapatunk. Az ilyenkor megszokott villámgyors elinalás helyett pár másodpercig nézegetett minket, s nem túl kapkodva a közeli fa alatti csemeték közé sietett, s onnan nézett minket tovább. A szüleit nem láttuk sehol se, pedig furcsa, hogy ilyen nyíltterületen egyedül hagyják a csemetéjüket. Talán meglőtték őket vadászok? Sose fogjuk megtudni.
Tovább haladtunk, de még tanakodtunk egy darabig az eseten, s másnap a többieknek is elmeséltük az élményünket.
Borzavárra, az első állomásunkra érve teljesen megdöbbentünk: A pecsétnek helyet adó söröző csak délután, 16:00-kor fog kinyitni! Söröző zárva napközben??? Erre senki sem gondolt.
Nem messze egy kis közértbe betérve rákérdeztünk van-e esetleg másik pecsét?
Elmondta, régen egy a sörözőben, egy pedig nála volt, de korábban átvitték egy másik sörözőbe, ami szintén csak délután nyit ki. Szerencsénkre készségesen adott egy a településnevét tartalmazó céges pecsétet.
Innen a szépalma pusztai ménes és szürkemarha gulya mellett vezetett az út kellemes, szinte sík területen. Lett ennek még böjtje… Közeledve a következő állomáshoz a Kőrishegyi kilátóhoz, már láttuk, hogy a túraleírásban lévő szintkülönbséget egy darabban kell leküzdenünk!
Kimelegedve, kissé szuszogva értünk fel a kilátóhoz.
A felhős időben meglepően messze elláttunk, bár elég sokat rontott a kilátáson a borús ég, pláne, hogy sok felhő alacsonyabban volt, mint mi… Itt már azért elég hideg lett, s mivel már csak egy könnyű lejtmenet volt mai napunkból hátra, mindenki melegebbe öltözött.
Bakonybélre hamar leértünk, ami leginkább Arti-nak volt szerencsés, mert 3 percen belül jött neki busz Veszprémbe.
A bakonybéli főtemplomA társaság így szétvált. Arti buszra szállt, Old Eye a szállása felé indult, míg Végre kék-kel valami harapnivaló, s a pecsét után néztünk. A GPS poi bázisa egy kicsit megtréfált minket, mert a pecsétet az Erdők Házához jelölte, de mikor odaértünk kiderült, hogy ott a Tájak, Korok, Múzeumok pecsétjét őrzik. Az igazi Old Eye szálláshelyén van. Nem volt nagy gond, hiszen a másnapi túránk úgy is arra fog haladni…
Végre kék-kel még betértünk kései ebédre a Vadszőllő étterembe, ami alig 1 percre volt onnan, ahol a többiektől elváltunk. A vadragu leves és a palacsinta elfogyasztása után ismét, immáron harmadszorra keresztül haladtunk a falun a szállásaink felé. Miután elváltam tőle, betértem a szállásadó barátaimhoz. Kellemes beszélgetésünket csak a vacsora idejére hagytuk abba.
Nagyon jó érzés szerintem egy kiadós túra után rég nem látott ismerősökkel találkozni!
Valaki fekszik a fotelemben!Náluk szinte minden a kutyák körül forog. A lányuk szánhúzó kutyákkal versenyzik évek óta, így a kutyáknak nemcsak a hasuk van tele, de megfelelő edzésben is vannak. Segítségre van ebben, hogy állatorvosi pályára készülvén most megy a fogatával együtt külföldre, hosszabb időre.
Húznak!A túra és a kellemes társalgás hamar elálmosított, már 21:00 körül ágyban voltam.
Mielőtt elaludtam, Walker jelentkezett be a másnapi túrára, valamint tomki-val egyeztettem időpontot, s ekkor jelezte tibbigeo, hogy csak később tud csatlakozni hozzánk, mivel reggel 8-kor vizsgázik Székesfehérváron, s biztos nem érne 8:45-re Bakonybélre.
Szerda reggel a reggeli után még megnéztem a fogat indulását és érkezését, majd futottam a találkozóra (ezúton is elnézést a pár perces késésért!), ahol a többiek már vártak. Walker magával hozta kedvenc labradorját, aki mindenkivel igen barátságosnak bizonyult.
Old Eye előző esti szálláshelyén gyorsan pecsételtünk, majd megkezdtük a napi túránkat.
Alig hagytuk el Bakonybélt, mikor egy érdekes pihenőhelyet találtunk padokkal, amit épp akkor is építettek még.
Kiderült, nem egyszerű pihenő padokkal, hanem egy mészégető kemence pontos, valóságnak megfelelő emléke. Az idősebbik férfival beszélgetve sokat megtudtunk a mészégetésről, olyat is amit eddig még nem is hallottam. Én pl. azt hittem, hogy egy családnak több kemencét is kell használnia a megélhetésért, de kiderült, hogy „egy kemence 4 embernek elég”. Persze egy kemencét is épp elég megrakni a méretes fahasábokkal és mészkő darabokkal… Kipróbáltam, jó nehéz kövek ezek!
A mészégető kemenceMegköszöntük a bemutatást, s tovább indultunk. Ezen a napon könnyű terep, kevés szinttel volt kitűzve. Ennek megfelelően elég tempósan tudtunk haladni, de Old Eye-vel, Walker-rel s kutyájával felmentünk a Hajszabarnai pénzes barlanghoz egy kis fáradságot gyűjteni, és felkeresni az itteni ládát. A többiek addig a fleet-tel lent vártak minket.
Németbányánál megpróbáltunk kapcsolatba lépni tibbigeo-val, merre jár, nehogy elkerüljük egymást. Nem sikerült, de visszahívott minket, s megbeszéltük, hogy Városlődtől indulva szemben halad velünk, s félúton találkozunk valahol.
Később a Roth Gyula tanösvénynél Walker-rel újra lemaradtunk megkeresni a ládát. A többiek tovább indultak, úgy gondoltuk utolérjük őket. Hát ezt nem jött be…
Nemsokára egy ifjú kesserbe botlottunk: megérkezett tibbigeo, aki hírt hozott az előőrsünkről. Mikor kiértünk a legelőre, azt vártam, hogy meglátjuk a többieket a távolban, de ekkor derült ki, hogy ők sokkal előrébb járnak, mint gondoltuk.
A főútra kiérve, én még felfutottam a Hölgykő vára ládához, Walker, tibbigeo pedig a kutyával a többiek után folytatta az útját. A várhoz menet egy bokor alá elrejtettem a zsákom, s így futottam fel a „dombra”. A láda hamar meglett, s futottam lefelé. A repülés után felálltam, s a megrándult bokámmal megkerestem a zsákom, majd tovább futottam Városlőd felé.
Hát sokan megnéztek, mikor a 15-20kg-s zsákommal loholtam a város felé, majd a városban. Tibbigeo autójánál utolértem a hátvéd csapatot, irány a többiek után. Fél távon lehettünk a vonatállomáshoz képest, mikor jött a telefon: most ért az előőrs az állomásra pecsételni.
Most már mi is a célegyenesben voltunk, alig 1-1,5km-re a mai végállomástól. A többiekhez érve mikor ki akartam kapcsolni a fleet-et, s a GPS-t, derült ki, hogy a csix már megadta magát energetikailag. Visszanézve szomorúan tapasztaltuk, a teljes városi szakasz hiányzik a track-ből. Megbeszéltük, ha szükséges, tomki, vagy Walker saját track-jéből pótolhatjuk.
Végre kék, tomki, tibigeo társunktól itt elbúcsúztunk, s már csak hárman maradtunk az állomáson a vonatra várva. Walker csak Székesfehérvárig jött velünk, míg mi Old Eye-vel pestig pihentünk, s beszélgettünk a két napos túránkról.
A nap képeKéső este értünk a Délibe, s itt már a mi útjaink is elváltak egymástól.
Összességében remek túra volt, remek társaságban! Azt hiszem az eredeti ötletnek elértük a szűkebb célját.
Üdv: brezko, az APEXSEK csapatából
