GeoKék
(Apexsek)

2008. szeptember 17-18.
GeoKék 8. szakasz
túra 40. és 41. napja

Zirc - Városlőd
7 fő, 41 km

Anno, mikor feldobták az ötletet valamelyik fórumon, rögtön megtetszett. Hiszen mi is lehet jobb egy jó túrázásnál új és régi ismerősök társaságában, érdekes és szép helyeken?

A csapat

A GeoKék túrára kifejezetten ezt a szakaszt szerettem volna „megszerezni”. A fő szempont a ritkán látott bakonybéli barátaim meglátogatása volt. Másfelől a Bakonyban se túl sűrűn járok… Bevallom a túra előtti hetek sűrű programja miatt nem nagyon volt időm foglalkozni vele.

Így az érdemi szervezés eleinte csak a menetrendek és a pénteki szálláslehetőség böngészésével telt, s csak az utolsó héten vettem fel a kapcsolatot a leendő útitársakkal.

A szakaszra jelentkezők között csak a 2. napra érkező Walker-rel találkoztam régebben. A többiek személyében új ismerősöket köszönthettem.

Walker

Két nappal az indulás előtt Old Eye üzent, hogy szívesen csatlakozna hozzánk. Őt a fórumokról, s a sarudi 2. GARMIN GPSGames Műhód Fesztivál-ról ismertem.

A csapat teljessé vált:
-szerdán: Végre kék, Old Eye, Arti
-csütötökön: Végre kék, Old Eye, Tomki, Walker, s a vizsgája miatt később csatlakozó Tibbigeo részvételével.

A túrára Budapestről érkezve külön „munkát” is kaptam: mivel a többiek messze laknak a fővárostól, így megkértek, hogy részükre, valamint mjdgm-éknek vigyem magammal a kért Geokékes pólókat, s kitűzőket. Szerintem a végén több póló volt nálam, mint Magpet-ék boltjában… :)

A betervezett péntek esti szállásom nem jött össze Veszprémben, így Old Eye-vel együtt vonatoztunk le Zircre, ahol Végre kék már várt minket a ládával. Egy kis előkészület után útnak indultunk a Rákóczi téri buszmegállóhoz, ahol találkoztunk Arti-val, s mjdgm-el, aki most csak a pólóit vette át tőlem, s egy kicsit (5m) vitte próbaként a ládát is. :)

OldEye

Miután tőle elköszöntünk, útnak indultunk. Az időnk elég hűvös és szeles, de legalább esőmentes volt.

Alig kezdtük meg a túránk, mikor Végre kék megállított minket: egy még nagyon kicsi őzfi állt az útmentén, s békésen legelészet. Látszólag nem vett észre minket, s egészen közel, 4-5m-re óvatoskodhatunk hozzá. Ekkor azért már észrevette csapatunk. Az ilyenkor megszokott villámgyors elinalás helyett pár másodpercig nézegetett minket, s nem túl kapkodva a közeli fa alatti csemeték közé sietett, s onnan nézett minket tovább. A szüleit nem láttuk sehol se, pedig furcsa, hogy ilyen nyíltterületen egyedül hagyják a csemetéjüket. Talán meglőtték őket vadászok? Sose fogjuk megtudni.

Tovább haladtunk, de még tanakodtunk egy darabig az eseten, s másnap a többieknek is elmeséltük az élményünket.

Borzavárra, az első állomásunkra érve teljesen megdöbbentünk: A pecsétnek helyet adó söröző csak délután, 16:00-kor fog kinyitni! Söröző zárva napközben??? Erre senki sem gondolt.

Nem messze egy kis közértbe betérve rákérdeztünk van-e esetleg másik pecsét?

Elmondta, régen egy a sörözőben, egy pedig nála volt, de korábban átvitték egy másik sörözőbe, ami szintén csak délután nyit ki. Szerencsénkre készségesen adott egy a településnevét tartalmazó céges pecsétet.

Innen a szépalma pusztai ménes és szürkemarha gulya mellett vezetett az út kellemes, szinte sík területen. Lett ennek még böjtje… Közeledve a következő állomáshoz a Kőrishegyi kilátóhoz, már láttuk, hogy a túraleírásban lévő szintkülönbséget egy darabban kell leküzdenünk!
Kimelegedve, kissé szuszogva értünk fel a kilátóhoz.

A felhős időben meglepően messze elláttunk, bár elég sokat rontott a kilátáson a borús ég, pláne, hogy sok felhő alacsonyabban volt, mint mi… Itt már azért elég hideg lett, s mivel már csak egy könnyű lejtmenet volt mai napunkból hátra, mindenki melegebbe öltözött.

Bakonybélre hamar leértünk, ami leginkább Arti-nak volt szerencsés, mert 3 percen belül jött neki busz Veszprémbe.

A bakonybéli főtemplom

A társaság így szétvált. Arti buszra szállt, Old Eye a szállása felé indult, míg Végre kék-kel valami harapnivaló, s a pecsét után néztünk. A GPS poi bázisa egy kicsit megtréfált minket, mert a pecsétet az Erdők Házához jelölte, de mikor odaértünk kiderült, hogy ott a Tájak, Korok, Múzeumok pecsétjét őrzik. Az igazi Old Eye szálláshelyén van. Nem volt nagy gond, hiszen a másnapi túránk úgy is arra fog haladni…

Végre kék-kel még betértünk kései ebédre a Vadszőllő étterembe, ami alig 1 percre volt onnan, ahol a többiektől elváltunk. A vadragu leves és a palacsinta elfogyasztása után ismét, immáron harmadszorra keresztül haladtunk a falun a szállásaink felé. Miután elváltam tőle, betértem a szállásadó barátaimhoz. Kellemes beszélgetésünket csak a vacsora idejére hagytuk abba.

Nagyon jó érzés szerintem egy kiadós túra után rég nem látott ismerősökkel találkozni!

Valaki fekszik a fotelemben!


Náluk szinte minden a kutyák körül forog. A lányuk szánhúzó kutyákkal versenyzik évek óta, így a kutyáknak nemcsak a hasuk van tele, de megfelelő edzésben is vannak. Segítségre van ebben, hogy állatorvosi pályára készülvén most megy a fogatával együtt külföldre, hosszabb időre.

Húznak!


A túra és a kellemes társalgás hamar elálmosított, már 21:00 körül ágyban voltam.

Mielőtt elaludtam, Walker jelentkezett be a másnapi túrára, valamint tomki-val egyeztettem időpontot, s ekkor jelezte tibbigeo, hogy csak később tud csatlakozni hozzánk, mivel reggel 8-kor vizsgázik Székesfehérváron, s biztos nem érne 8:45-re Bakonybélre.

Szerda reggel a reggeli után még megnéztem a fogat indulását és érkezését, majd futottam a találkozóra (ezúton is elnézést a pár perces késésért!), ahol a többiek már vártak. Walker magával hozta kedvenc labradorját, aki mindenkivel igen barátságosnak bizonyult.

Old Eye előző esti szálláshelyén gyorsan pecsételtünk, majd megkezdtük a napi túránkat.

Alig hagytuk el Bakonybélt, mikor egy érdekes pihenőhelyet találtunk padokkal, amit épp akkor is építettek még.

Kiderült, nem egyszerű pihenő padokkal, hanem egy mészégető kemence pontos, valóságnak megfelelő emléke. Az idősebbik férfival beszélgetve sokat megtudtunk a mészégetésről, olyat is amit eddig még nem is hallottam. Én pl. azt hittem, hogy egy családnak több kemencét is kell használnia a megélhetésért, de kiderült, hogy „egy kemence 4 embernek elég”. Persze egy kemencét is épp elég megrakni a méretes fahasábokkal és mészkő darabokkal… Kipróbáltam, jó nehéz kövek ezek!

A mészégető kemence

Megköszöntük a bemutatást, s tovább indultunk. Ezen a napon könnyű terep, kevés szinttel volt kitűzve. Ennek megfelelően elég tempósan tudtunk haladni, de Old Eye-vel, Walker-rel s kutyájával felmentünk a Hajszabarnai pénzes barlanghoz egy kis fáradságot gyűjteni, és felkeresni az itteni ládát. A többiek addig a fleet-tel lent vártak minket.

Németbányánál megpróbáltunk kapcsolatba lépni tibbigeo-val, merre jár, nehogy elkerüljük egymást. Nem sikerült, de visszahívott minket, s megbeszéltük, hogy Városlődtől indulva szemben halad velünk, s félúton találkozunk valahol.

Később a Roth Gyula tanösvénynél Walker-rel újra lemaradtunk megkeresni a ládát. A többiek tovább indultak, úgy gondoltuk utolérjük őket. Hát ezt nem jött be…

Nemsokára egy ifjú kesserbe botlottunk: megérkezett tibbigeo, aki hírt hozott az előőrsünkről. Mikor kiértünk a legelőre, azt vártam, hogy meglátjuk a többieket a távolban, de ekkor derült ki, hogy ők sokkal előrébb járnak, mint gondoltuk.

A főútra kiérve, én még felfutottam a Hölgykő vára ládához, Walker, tibbigeo pedig a kutyával a többiek után folytatta az útját. A várhoz menet egy bokor alá elrejtettem a zsákom, s így futottam fel a „dombra”. A láda hamar meglett, s futottam lefelé. A repülés után felálltam, s a megrándult bokámmal megkerestem a zsákom, majd tovább futottam Városlőd felé.

Hát sokan megnéztek, mikor a 15-20kg-s zsákommal loholtam a város felé, majd a városban. Tibbigeo autójánál utolértem a hátvéd csapatot, irány a többiek után. Fél távon lehettünk a vonatállomáshoz képest, mikor jött a telefon: most ért az előőrs az állomásra pecsételni.

Most már mi is a célegyenesben voltunk, alig 1-1,5km-re a mai végállomástól. A többiekhez érve mikor ki akartam kapcsolni a fleet-et, s a GPS-t, derült ki, hogy a csix már megadta magát energetikailag. Visszanézve szomorúan tapasztaltuk, a teljes városi szakasz hiányzik a track-ből. Megbeszéltük, ha szükséges, tomki, vagy Walker saját track-jéből pótolhatjuk.

Végre kék, tomki, tibigeo társunktól itt elbúcsúztunk, s már csak hárman maradtunk az állomáson a vonatra várva. Walker csak Székesfehérvárig jött velünk, míg mi Old Eye-vel pestig pihentünk, s beszélgettünk a két napos túránkról.
A nap képe

Késő este értünk a Délibe, s itt már a mi útjaink is elváltak egymástól.

Összességében remek túra volt, remek társaságban! Azt hiszem az eredeti ötletnek elértük a szűkebb célját.

Üdv: brezko, az APEXSEK csapatából

Izlandon ládáztunk (2/8)
(jppj (J&J))

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Délnyugat

Az Iceland Express légitársaság gépe jó egy órás késéssel érkezett Keflavikba. Ez önmagában is bosszantó, de ha így éjfél helyett hajnali fél kettőkor áll valaki, rengeteg csomaggal a Ferihegyhez hasonló méretű, tehát parányi reptéren, ez fokozottan rontja a hangulatot. 17 tagú csoportunk így letelepszik az üres váróteremben, ahol csak néhány, hozzánk hasonlóan átmeneti állapotban levő egyén lézeng, és egy kis fészkelődés után megpróbálunk egy kicsit szenderegni. Magányunkat hamarosan oldja néhány biztonsági őr, akik közlik, hogy a padokon lehet ülni, de nem lehet aludni. Lassan virradni kezd, és jobb híján kisétálok az épület elé. Az első benyomások: vörös napkelte, kristálytiszta levegő, a távolban csipkés hegylánc, körben meg, a parkolókon túl, végtelen lávamező.
Hajnal Keflavikban

Ja, és piszok hideg van. Jobb lesz visszamenni... Így kornyadozva várjuk ki a 6 órát, mikor kinyit az autókölcsönző, és átvethetjük a kocsijainkat. Egy Landrover és két Suzuki XL vár ránk, Az utóbbiak egyike éppen rám, kicsit tartok tőle, mert amerikai kocsi automata váltóval, ilyet sohasem vezettem, és a ránk váró offroad-ban sem vagyok valami gyakorlott. Na, de hamar megbarátkoztunk...

A jármű

A kocsiban 5-en utazunk, a maradék két helyet hézagmentesen megtöltjük a csomagokkal. Igaz, a másik két kocsi se üres.....

Azért elférek…

Tekintettel a kalandos éjszakára, mára nem tervezünk nagy utat, inkább felkészülünk, élelmet vásárolunk, meg kempingkártyát, ami egy egész családnak ingyen sátrazást biztosit számos kempingben. Zahy-ékon kívül még egy másik, 4 fős család van a csapatban, de már két főre is megéri megvenni. Reykjavik felé vesszük az irányt, itt széles utakon meglehetősen nagy a forgalom, kb olyan, mint hajnali 5-kor a Hungária körúton. Na, igen, Reykjavik nagy város. Nagyjából Székesfehérvár méretű. A metropolis nem vonz igazán, megállás nélkül húzunk el mellette. Úticélunk a Þingvellir Nemzeti Park. (a Þ betű az izlandi nyelv alapköve, és állítólag úgy kell ejteni, mint az angol TH-t, kár, hogy azt se tudjuk kiejteni :) ).

Érted, ugye?

Sátrat verünk a Þorikstadir :) kempingben, ahol több éjszakát töltünk, amíg bejárjuk a környéket. Eddig felhős idő volt, de itt kisüt a nap. A kemping tele van izlandiakkal, élvezik az augusztusi 13 fokos kánikulát.
Vacsorához kezdünk, és máris lesújtó élmény az izlandi konyhaművészet frissen beszerzett remeke: az ananásszal dúsitott kefires káposztasaláta, erősen ízesítve valami mesterséges édesítőszerrel. De van ennél rosszabb is: a szacharinos malátasör…:(:(:(. Tudni kell, hogy a közönséges boltban (ahol ezt vettük) szeszes italt, még rendes sört se árulnak, erre van néhány külön bolt, néhány kiemelt városban, amelyek általában 17-18 óra között vannak nyitva. Na, ez is jól kezdődik…

Korán aludni térünk, másnap már tényleg jönnek a kalandok.

Felhős időben, rövid autózással érünk a Nemzeti Park bejáratához. Ez az a környék, amit mindenki megnéz, aki Izlandon jár: geológiai és történelmi szempontból is fontos. A geológia: Izland különleges hely: az óceán közepén végighúzódó óriási hegység, a Középatlanti hátság egyedülálló módon felszín fölé bukkanó része. A Föld mélyéből állandóan felfelé áramló forró anyag hozta létre, és folyamatosan tágítja, amitől az eurázsiai és amerikai kontinens távolodik egymástól, és Izland területe pedig növekszik, itt éppen 2 cm-t évente. A Hátság vonala kb. DNY-ÉK irányban halad keresztül a szigeten, helyét repedések, vulkánok, geotermikusan aktív területek jelzik. És most épp ott vagyunk, ezen a vonalon.

Na, ez jól elrepedt…

Máma már nem reped tovább??

A történelem: Izland nem volt királyság, a betelepülők rendszeres éves gyűléseken határoztak a törvényekről, 3 évente újraválasztott „házelnök” vezetése mellett. És ezek az országgyűlések itt voltak évszázadokon keresztül, míg Dánia be nem kebelezte a szigetet. A viking kornak állít emléket az első megtalált ládánk: Walking with the vikings. Ennek köszönhetjük, hogy a sűrűn látogatott résztől kicsit távolabb levő láda keresése közben csodás sziklarepedés-rendszert találtunk, benne kristálytiszta vízzel.

Valahol erre kell lennie

A láda egyébként könnyen meglett, és útközben még vadlibákkal is találkozunk.
Libák szemben

Ezután következik A GEJZIR.

Itt volt a Gejzir

A geysir izlandi szó, és az itt található egyik természetes szökőkút neve, amelyet azután a világ többi részén levő társaira is használni kezdtek. Sajnos, a Geysir elapadt, ma már nagyon ritkán működik, annál aktívabb a közelben levő Strokkur. Ez a gejzír kb. 10 percenként 20-25 m-es vízsugarat fröcsög a levegőbe.

A Strokkur

A területen még több melegvizű forrás és gőzölgő üreg van.

Kilátás a környékre

Még erre a napra jut a Gullfoss vízesés.

A Gullfoss

Ez egy jókora folyó, a környéken mindenhol kavarog a pára, csuromvizes lesz, aki a közelébe megy, pl. mi is. A lávamezőn egy furcsa figurát pillantunk meg.

Őrült spanyol

Jól felpakolt biciklivel tántorog a repedések között, ki, a 40 m-es szakadék szélére, kishíján belebucskázik a vízesésbe.

Hááát…

Szóba elegyedünk vele, és megtudjuk, hogy spanyol turista, aki nem hajlandó egy centit se gyalogolni, mindenhova, az utolsó pillanatig biciklin megy. Egyébként, ha valahol nem jó biciklizni, az Izland. Mégis sok biciklistát láttunk, legalább 20 kilós csomaggal, néha 5 cm vastag porban, amit az elhaladó autók rendesen felkavarnak. Mégis rendületlenül nyomják felfelé a kátyús földúton, kőtörmeléken a hegyoldalban, és ehhez jön még a sokszor viharos szél, na meg az eső.
Másnap Izland legmagasabb vízesését, a Glymurt keressük meg. Ez már hosszabb gyaloglást igényel, közben egy folyócskán egy gerendán kell átevickélni.

Át a patakon

Útközben megtaláljuk Sári és Laura izlandi geoládáját és elhelyezzük benne a Napsugár TB-t.
A vízeséshez jócskán fel kell kapaszkodni, de megéri. A nem túlságosan (legalábbis izlandi viszonylatban) bővizű vízesés 180 m mély kanyonba zuhog, melynek aljáig nem is lehetett lelátni.

A Glymur

A túra után továbbindulunk a Barnafoss vízesés felé, ahol a vízforrások sorozatában bukkan ki egy lávaréteg alól.

Víz a láva alatt

Erre van a Surtshellir lávabarlang is, amely 1500 m hosszú. Lámpánk van, igy pár száz métert bemászunk,

Surtshellir-1

Surtshellir-2

de nincs idő az egészet végigbogarászni, szállást kell keresni.

A következő napon továbbmegyünk észak felé, útba ejtve a Reykholt hőforrást.

Reykholt forrás

Ennek a rendkívül nagy vízhozamú forrásnak a csaknem 100 fokos vize üvegházakat fűt,

Narancsérlelő meleg

ahol vígan terem zöldség- gyümölcs, de még a közeli településeket fűtését is ezzel oldják meg.
A távfűtés ingyen van

Ezután már hamarosan kiérünk a tengerpartra, és az utat a Snaefellsnes félszigeten folytatjuk.

1. rész

GeoKék
(mjdgm)

2008. szeptember 20.
GeoKék 6. szakasz
túra 43. napja

Nagyvázsony - Szentbékkálla
17 fő, 24,7 km

Egyik este mailt kaptunk ID24-től, amelyben felkért minket az akkor még előttünk álló Geokék 6-os számú túrájáról egy általunk megírandó élménybeszámolóra.

A túrát teljesítettük, az élménybeszámoló pedig most következik:

Eredetileg a Zirc-Bakonybél szakaszra jelentkeztünk, hiszen ez a szakasz érintette Veszprém megye legmagasabb pontját (Kőris hegy), illetve érintette esküvőnk helyszínét (Bakonybél) is. Az idő előrehaladtával azonban mégis a Nagyvázsony-Szentbékkálla szakaszra jelentkeztünk, mivel ez a túranap szombatra esett, s a jelentkezésünk idején erre a túrára még nem volt egyetlen jelentkező sem.

Szerencsére, a jelentkezésünket követően egymás után érkeztek az érdeklődő mailek, telefonhívások a túrával kapcsolatban. Aztán elsőként a nagyon szimpatikus ludens-házaspár jelezte részvételi szándékát, őket követte zsotie; majd robatko; s a megszámlálhatatlan szakaszt vállaló végre kék következett. fa-peti és csapata is úgy döntött, hogy velünk tart ezen a szakaszon. Volt olyan is, aki jelentkezett, majd lemondta a túrát. Voltak olyanok is, akik az utolsó délután íratkoztak fel a túrázók közé ( Bianka illetve Fgg), s volt olyan csapat is, TBende aki a túra előtti este 21:40-kor telefonon kérdezte meg, hogy jöhetnének-e velünk?

Indulás előtt

A szervezést az állandóan változó létszám kissé megnehezítette, de végülis jól működött a logisztika! A Veszprém, illetve Budapest felé visszautazók autóival a táv megkezdése előtt reggel a célállomásra mentünk, s a kocsikat otthagytuk Onnét egyetlen autóval visszamentünk a kiindulópontra, így a szakasz végén -kissé fáradtan- mindenki be tudott ülni saját járgányába.

A Nagyvázsonyi vár bejáratánál gyülekeztünk, logolás és csoportképek készítése után elindult az akkor még csak 15 fős csapat az első pecsételőhely előtt két láda ( GCSONY illetve a GCTALO) irányába. A tálodi kolostornál tartottunk egy kisebb pihenőt, amelyet kihasználtunk arra is, a ládában lévő GPSMAP 60 CSx-ben elemet cseréljünk, illetve hogy bevárjuk az utánunk később indult lelkes túrázó-párt. Velük kiegészülve a teljes csapat már 17 főből állt, ami végre kék statisztikája szerint az eddigi legnagyobb létszámú csoport a Geokék eddigi történetében!

Csicsó felé

A csicsói erdészházig széles murvás út következett, amelyet a csapat nagy része bakancsban tett meg, de volt aki talpmasszázsként inkább mezítláb gyalogolt! Az első pecsételésig kényelmes tempóban haladtunk, innét azonban kissé nagyobb fokozatra kapcsolva haladtunk tovább. Ennek az volt az oka, hogy a következő pecsételőhelyhez mindenképpen oda kellett érnünk 13.00 óra előtt, hiszen arról volt információnk, hogy a pecsét a balatonhenyei kocsmában van, amely mindennap 13.00 és 16:00 között zárva van. A tervünk félig jól működött! Odaértünk a kocsmához 12.30-ra, de a helyszínen kiderül: a kocsmáros aznap ki sem nyitott, s még az OKT-bélyegzőt is elfelejtette kitenni az alternatív pontként megjelölt villanyóra-dobozba. :(

Az első pecsét

Márpedig a csapat bélyegzés nélkül nem akart tovább haladni, ezért szétszéledtünk, hogy keressünk egy „hivatalos-pecsétes”-embert. Az egyik házba bekopogtattam, szerencsére a ház kissé érdekes lakója bizalmába fogadott, s elárulta nekem a polgármester telefonszámát. 10 perccel ezután már a polgármesteri hivatalban pecsételtünk, hiszen a kisközség polgármestere telefonbeszélgetésünket követően felpattant sárga robogójára, s átnyújtotta nekünk a bélyegzőjét. Cserébe a jótettéért a közös fotón az ő kezében lehetett a Geokék-láda! :)

Henyei polgármesterrel!!!

Következett a Fekete-leves! Bocsánat, a Fekete-hegy! Vagy mégiscsak a fekete-leves? :)

Hiszen az eddig megtett szintemelkedésünk nem igazán volt jelentős, viszont a Fekete-hegyre Balatonhenye felől felmenni szép teljesítmény, hiszen addigra már 15 km volt a lábainkban. Egyik klasszikusunkat ( radpeter) idézve: „Jó szuszogtatós” szakasz volt, de mindenképpen megérte! Egyrészt a csapat néhány tagja begyűjthette a GCNEGR, másrészt a kilátóból igazán remek panoráma látszik a Káli-medencére és a Tanúhegyekre!

Káli medence

Innét szőlők között vezetett tovább –már lefelé- a kék jel! Mi nem szüretelő csapat voltunk, de azért csak-csak megkóstoltuk a termést, persze szigorúan csak a cukorfok ellenőrzése céljából! :)
Utunk végcélja is tartogatott még élményt számunkra, hiszen éppen akkor zajlott a környező települések Szüreti felvonulása, amely igencsak hangulatos zenékkel, látványos öltözetű táncosokkal, s népi rigmusokkal szórakoztatott el minket.

A túra a Szentbékkállai presszó teraszán fejeződött be, ahol az utolsó pecsétek is bekerültek a Kék-túra füzetekbe, s ahol zárásul különböző folyadék-féleségeket (nem részletezzük!) vételeztünk magunkhoz.

Az utolsó pecsét

Zárásul leírjuk ide is, amit a GCGEOK oldalon írt logba írtunk:
„Tudjuk, hogy nem az OSCAR-díj átadásán vagyunk, ettől függetlenül szeretnénk megköszönni ladafia-nak az ötletet, a szervezőknek a jó szervezést, és a technikus-oknak a technika biztosítását! De megköszönjük a mai túra összes résztvevőjének, hogy jelenlétükkel egy igazán felejthetetlen élményt szereztek nekünk!”

GeoKék
(Akebono)

2008. szeptember 19.
GeoKék
7. szakasz
túra 42. napja
Városlőd-Kislőd vá. – Nagyvázsony
2 fő, 25km

Amikor megtudtam, hogy a Rockenbauer Pál és csapata által készített Kéktúra sorozat emlékére egy emlékládát indítanak, azonnal tudtam, hogy ebben a buliban nekem is részt kell vennem (pontot is lehet kapni!!). Kézenfekvő volt, hogy a lakóhelyemhez legközelebb eső szakaszra (Városlőd-Kislőd vá. – Nagyvázsony ) jelentkezem, részben logosztikai, részben kényelmi okokból.

Ahogy múltak a hetek, egyre idegesebben figyeltem, hogy senki sem akar mellém partnerül szegődni és úgy tűnt, egyedül kell végigmennem. Szerencsére az utolsó pillanatban csatlakozott végre kék, aki egymás után több szakaszt is teljesíteni akart, köztük ezt is. Az indulás előtti napokban e-mail útján egyeztettünk aztán eljött a várva várt nap.


Reggel 7 órakor már Kislőd központjában toporogtam a buszmegállóban, ahová a találkát megbeszéltük. Rövidesen végre kék is megérkezett és gyors ismerkedés után, azonnal útnak indultunk. Mivel ő az előző napi szakaszt is teljesítette, a műszaki eszközöket (gps, fleet) is magával hozta. Hamar megérkeztünk a mai szakasz kiindulási pontjához, ahol bekapcsoltuk a ketyeréket és nekivágtunk.


Meglehetősen hideg és ködös időben indultunk el a Csalános völgyben a túra első szakaszán. Ennek ellenére nagyon jó volt a hangulat, nem győztünk gyönyörködni a táj szépségében. Hamarosan megérkeztünk az első útelágazáshoz, ahol le kellett térnünk a jó minőségű murvás útról az erdőbe. Előtte azonban megkerestük a nem messze levő Csalános-völgyi Vörös-szikla (GCVOSZ) ládámat, ellenőrzés céljából. Közben az idő egyre jobb lett, kisütött a nap is (néha), a szél pedig folyamatosan hajtotta el az esőfelhőket a fejünk felöl. Az első település, ami utunkba esett, Úrkút volt. Éppen csak beestünk a faluba, máris elénk tárult a Csárda hegyi őskarszt katlanja. Gondoltam, ha már itt vagyunk, megmutatom végre kék-nek is. A látvány annyira lenyűgözte, hogy jó fél órát ténferegtünk a sziklák között fényképezőgéppel.


A falu központjában a Fanta presszóban begyűjtöttük a nap első pecsétjét és én még némi szíverősítőt is vettem itt magamhoz (hogy mit és mennyit az nem publikus). Az egyik kisboltban pedig pótoltuk a közben fogyatkozó élelmiszerkészleteinket is, mivel erre ez volt az utolsó lehetőség Nagyvázsonyig. Úrkutat magunk mögött hagyva hamar elértük a Kab-hegyre vezető erdei műutat, majd nemsokára megérkeztünk a második bélyegző ponthoz is. Miközben végre kék a könyvelést végezte én szokás szerint a fényképezőgépet kattintgattam és nyugtalanul figyeltem a felénk közeledő fekete felhőket.

Szerencsére nem lett belőle eső és meg kell mondanom, hogy az időjárásra végül semmi panaszunk nem lehettet egész nap. Még gyorsan kicseréltük a „Csikxben” gyengélkedő elemeket aztán tovább haladtunk a csúcsra. Itt ismét elhagytuk egy rövid időre a kék jelzést, hogy a kilátónak nevezett magaslesből szétnézzünk egy kicsit. Noha elég borús volt az idő, még a Balatonig is el lehetett látni.


Utána megtekintettük a kab-hegyi láda (GCkbhg) hűlt helyét, aztán visszamentünk a kék jelzésre és immáron lefelé haladtunk tovább végcélunk felé.

Innen még jó 10 km várt ránk, de folyamatosan ereszkedtünk lefelé, rövid idő alatt 600 méterről 300-ra. Már közel jártunk Nagyvázsonyhoz, amikor egy szembe jövő túrázóval találkoztunk, aki elmondta, hogy éppen Kislődig akar ma eljutni. Mi is elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, aztán mindenki folytatta útját a maga célja felé.


Továbbra is jó iramban haladva időben érkeztünk a pulai bekötőútra, ahonnan már jól látható volt a vázsonyi vár. Innen már csak 15 percnyi séta volt a végcél, közben már a buszmenetrendet is böngésztük, hogy mennyire kell sietni, vagy éppen kényelmesebbre venni a tempót. Háromnegyed négyet mutatott az óra, amikor a vár pénztára előtt végre kék a mai nap utolsó pecsétjét is benyomta a füzetbe. Mivel nekem négykor volt egy buszom hazafelé, végre kéknek pedig csak 5-kor indult, így búcsút vettünk egymástól Ő még szétnézett a várban, én pedig a busszal hazafelé vettem az irányt.


Az ablakon kibámulva jóleső érzéssel gondoltam a napra, mert sikerült gond nélkül végigcsinálni a szakaszt, és ráadásul még egy kedves ismerőst is kaptam.

Végezetül a statisztikák kedvelőinek néhány adat: Táv: 25,85 km, Mozgási idő: 5óra57perc, állás, 2óra07perc. Sebesség 4.3 km/ó. Minimális magasság 243m, maximális magasság 604 méter, teljes szintemelkedés 387 méter. A túra alatt elfogyasztottunk 6 szendvicset, 1 tábla csokit, 2 almás pitét, 2 csokis kroaszont, 2 liter colát, 2 kávét és némi egyéb folyadékot. És nagyon jól éreztük magunkat.

Köszönjük!


Csere-bere
( Sirgalahad verse)

(a Geoláda Belgyógyászok Szövetségének ajánlásával)

Egy láda nem kutrica
Lim-lom bele nem való
Hanem mondjuk matrica
Vagy egy pici hintaló
Mit lehet és mit nem nagyon
Erre mondok egy-két példát
Tudja, hogy igazam vagyon
Aki hasonlót már élt át:

Odaérve azt láttam pont
Gyerek mit piszkál? – hát tampont
Ki járt erre – ez tán támpont
Besúgásért nem jár ám pont!
Hisz értelme nincs is semmi
Kérdés: ki volt? Válasz: nem mi!
(kedélyemnek kissé használt
Szűz volt és nem kissé használt)

Hallja csak meg, kinek mondom
Ládába’ meg minek kondom?
Geoládász nem ószeres
Geoláda nem óvszeres

Gyermeköröm bent a kinder
Hogyha sok van – ne mind vidd el
Jó tanácsot hallgasd ésszel
Hogy egésszel és ne résszel
Tömjed meg a ládabendőt
Rakjad bele hát a kendőt

Egész csomag zsepivel
Nincs semmi baj, de mivel
Egy darab csak morzsolódik
Többi ládász morgolódik
Használtról már nem is szólok
Benne nyüzsög százhét kórok

Dekoratív papír cetlik
Bár ide pont beférnek
Jegyeket és bérleteket
A ládikók nem kérnek!

Kézzel készült ajándék
Nyaklánc, vagy egy fajáték
Talán igaz, amit vélek
Ennek örül ládász lélek

Termés, makk vagy csipkebogyó
Mit is keres itt e motyó?
Ládász öröm lelohad
Ha az egész berothad

Ládába nem tehető
Semmi, ami ehető
Mert a vadkan kiszúrja
Piszkálgatja, kitúrja

Leolvadt a hűtőm, Ágnes
Annyi lett a sörömnek
Geocaching hűtőmágnes
Maradt rajta örömnek!

Kis iránytű, meg óra
Na most adható
Ha rálelsz egy Legora
Rakosgatható

Eméssze a bűnös tudat
Aki holmi bűzös rudat
A ládába bepakol
Cigiért így meglakol

Ládatartalmon, hogy javíts
Kevés ahhoz egy-két kavics
A végén még szétporlik, na
Bele is ment az orrlikba

Ne tégy bele HÉV jegyet
Se magadról névjegyet
Nem kell ide önreklám:
Szüksége van Önnek rám?

Pici manósüveg, jojó
Színejátszós üveggolyó
Geoláda így lesz kincses
Gyermekeknek szebb cél nincs es’

Hogyha hely még marad, írom:
Beletettem a radírom
Bömböl Sára, sír Gréta
Törött volt a zsírkréta

Véleményünk megegyező
Mehet bele egy hegyező
Pávatollas begylegyező
Cserélni nem kötelező

Végső következtetés:

Tehát minden alkalommal
Törődjél a tartalommal !!!